A kereszt alatt

Amikor J�zust teljesen levetk�ztetik, M�ria leveszi feh�r f�tyol�t, �s �tny�jtja azt J�nosnak, aki odaadja Longinusnak, az pedig J�zusnak, hogy elfedje vele �gy�k�t. J�zus felismeri a f�tylat. Maga k�r� tekeri, �s j�l meger�s�ti, hogy le ne ess�k... A k�nnyt�l �zott f�tyolra hullanak most megny�lt sebeib�l a v�rcseppek.

               Amikor J�zus jobbkez�t felszegezik, az �les f�jdalomt�l felki�lt, �s szemei k�nnybe l�badnak. M�ria egy ny�g�ssel v�laszol Fi�nak ki�lt�s�ra, meghajol, mintha kett�t�rt volna, �s fej�t kezeibe temeti. J�zus, hogy ne gy�t�rje �t jobban, t�bb� nem ki�lt fel.

A kalap�cs�t�sekre M�ria mind jobban megg�rnyed, mintha �t �rn�k az �t�sek.

               Amikor fel�ll�tj�k J�zus keresztj�t, Longinus �szreveszi M�ri�t, aki meggy�t�rt arccal n�z fel Fi�ra a t�volb�l. Odah�v egy katon�t, �s azt mondja neki:

-- Ha az Anya fel akar j�nni a fi�val, aki vele van, j�jj�n. Vezesd fel �t �s seg�tsd!

               M�ria felj�n a ,,fi�val'', J�nossal, akit Longinus M�ria fi�nak gondolt, �s a kereszt l�b�hoz megy. Megrend�ti �t, hogy J�zus l�tja �t, �s � is k�zelr�� l�tja J�zus�t. A t�meg azonnal �jra kezdi a g�nyol�d�st �s a s�rteget�st. K�romolj�k Fi�t. De �, reszket� ajkakkal, amelyek feh�rekk� v�ltak, igyekszik vigasztal�st ny�jtani neki �s meggy�t�rt arc�val mosolyogni, mik�zben folynak a k�nnyei, amelyeket a legnagyobb akarater�vel sem tud visszatartani.

Miut�n J�zus meg�g�ri a paradicsomot a megt�r� latornak, k�k�lni kezd, mintha m�r meghalt volna. Feje lehanyatlik a mell�re. Ereje gyorsan elhagyja. Reszket az �t �get� l�z ellen�re. Gyenges�g�ben suttogja:

-- Mama! Mama!

               Csendesen mondja, mintegy s�hajk�nt, �s M�ria minden alkalommal akaratlanul is kit�rja fel�je karj�t, mintha seg�teni akarn�.

               A nap s�t�tedni kezd, �s a f�lelmetes sz�rk�letben J�zus J�nost M�ri�nak adja, �s M�ri�t J�nosnak:

-- Asszony, �me a te Fiad! Fi�, �me a te Any�d!

               Ez J�zus v�grendelete. A szeg�ny Anya igyekszik csak n�m�n s�rni, mert a s�r�st nem tudja visszatartani. K�zben f�jdalmas mosoly�val n�zi �t, hogy megvigasztalja.

A gy�trelmek mindink�bb n�vekszenek. �s a f�ny mindink�bb cs�kken.

               J�zus m�r halottnak l�tszik, nem l�legzik t�bb�, feje er�tlen�l cs�ng mell�n. M�ria felki�lt:

-- Meghalt! -- Tragikus ki�lt�sa elterjed a leveg�ben. A zsid�k azonban nem hiszik, hogy J�zus val�ban meghalt, �s k�vel dob�lni kezdik. �gy l�tszik valamelyik seb�t �rte az egyik k�, mert J�zus felny�g, �s mag�hoz t�r. Megindul a l�legz�se.

               Amikor J�zus szomj�s�gr�l panaszkodik, M�ria felny�g, �s azt mondja J�nosnak:

-- �, �s �n m�g k�nnyeimnek egy cseppj�t sem tudom adni neki... �, keblem, amely nem adsz tejet! �, Istenem, mi�rt hagysz �gy el minket? M�velj egy csod�t Gyermekem sz�m�ra! Ki seg�t nekem, hogy enyh�tsem szomj�t v�remmel, ha m�r tejem nincsen?

J�zus ism�t kisgyermekk�nt h�vja panaszosan anyj�t:

-- Mama! -- �s M�ria v�laszol:

-- Igen, kincsem, itt vagyok! -- �s amikor J�zus l�t�sa elk�d�s�l, s azt mondja:

-- Mama, hol vagy? Nem l�tlak t�bb�. Te is elhagyt�l? � azt mondja:

-- Nem, nem, Fiam! �n nem hagylak el! Hallj engem kedves... A Mama itt van, itt van... �s csak az gy�tri, hogy nem tud odamenni, ahol te vagy...

               J�nos nem tudja visszatartani a s�r�st. J�zus bizony�ra hallja, de nem mond semmit. A k�zeli hal�l bizony�ra m�r mag�n k�v�li �llapotot hoz l�tre, �s � sem tudja, mit mond, se nem fogja fel az anyai vigaszt �s szeretett tan�tv�ny�nak r�szv�t�t.

J�zus teste utols�kat vonaglik �s egy utols� er�s ki�lt�s hagyja el ajk�t, amely a ,,Mama'' sz�nak az els� fel�t k�pezi. Ut�na semmi...

               Feje a mell�re hanyatlik, teste el�re d�l, a rezg�s megsz�nik,  l�legz�s is. Meghalt.

               J�zus hal�lakor hatalmas f�ldreng�s r�zza meg a K�lv�ri�t �s eg�sz Jeruzs�lemet. Longinus, J�nos, a katon�k belekapaszkodnak, amibe tudnak, hogy ne essenek el. De J�nos, mik�zben egyik karj�val a keresztet fogja, a m�sikkal M�ri�t tartja, aki mind a f�jdalom miatt, mind pedig a himb�l�z�s miatt sz�v�re borul.

H�romszor ism�tl�dik a f�ldreng�s, majd teljes nyugalom �ll be, mintha a vil�g is meghalt volna.

               M�ria felemeli fej�t J�nos kebl�r�l, �s n�zi J�zus�t. H�vja �t, mert rosszul l�t a kev�s f�nyben, �s k�nnyekkel telt szemeivel. H�romszor h�vja �t:

-- J�zus! J�zus! J�zus!

               Ez az els� alkalom, hogy nev�n sz�l�tja �t, mi�ta a K�lv�ri�n van. V�gre egy vill�ml�sn�l, amely mintegy koron�t k�pez a Golgota cs�csa k�r�l, l�tja, mozdulatlanul, eg�szen el�re hajolva, feje annyira el�re �s jobb oldalra hajolva, hogy arca �rinti a v�ll�t �s �lla a bord�it. Akkor meg�rti. Remeg� karjait kit�rja a s�t�tben, �s felki�lt:

-- Fiam! Fiam! Fiam! -- Ut�na figyel... A sz�ja nyitva van, mintha azzal is figyelne, szemei t�gra ny�lva, hogy l�sson, l�sson... Nem tudja elhinni, hogy J�zusa nincs t�bb�.

               J�nos, aki szint�n n�zi �s figyeli J�zust, �s felfogja, hogy minden befejez�d�tt, �t�leli M�ri�t, �s igyekszik elt�vol�tani, mondv�n:

-- Nem szenved t�bb�.

               De miel�tt az apostol befejezte volna a mondatot, M�ria, aki felfogta, kiszabad�tja mag�t, megg�rnyedve elfedi szem�t a kez�vel, �s felki�lt:

-- Nincs t�bb� Fiam!

               Ut�na remeg, �s elesne, ha J�nos nem vonn� a sz�v�re. J�nos le�l a f�ldre, hogy jobban tudja kebl�n tartani M�ri�t, m�g a m�sik k�t M�ria oda nem siet, �s �t nem veszi az apostol szerep�t az Any�n�l.

Magdolna le�l oda, ahol J�nos volt, �s mintegy �l�ben tartja M�ri�t, megcs�kolva s�padt arc�t. M�rta �s Zsuzsanna egy ecetbe m�rtott ronggyal megt�rli hal�nt�k�t �s orr�t, mik�zben rokona a kez�t cs�kolja, �s nev�n sz�l�tja �t. Amint M�ria kinyitja a szem�t, �s k�r�ln�z, a f�jdalomt�l szinte esz�t vesztve azt mondja neki:

-- Le�nyom, kedves le�nyom, ide figyelj... Mondd nekem, hogy l�tsz engem... a te M�ri�d vagyok... ne n�zz �gy r�m!... �s miut�n M�ria fels�hajt, �s k�nnyezni kezd, a j� M�ria, Alfeus feles�ge azt mondja:

-- Igen, igen, s�rj... Itt, velem, mint egy mam�val, szeg�ny, szent le�nyom! -- �s amikor hallja �t azt mondani: ,,�, M�ria! M�ria! L�ttad? -- fels�hajt: ,,Igen, igen... de... de, le�nyom... �, le�nyom!'' Nem tal�l m�s szavakat az �reg M�ria. Egy cs�ggedt s�r�s, amit a t�bbiek visszhangoznak, azaz M�rta �s M�ria, J�nos anyja �s Zsuzsanna.

               Longinus odamegy J�noshoz, �s halkan mond neki valamit. Ut�na egy l�ndzs�t k�r az egyik katon�t�l. Figyeli az asszonyokat, �s M�ri�t, aki lassan mag�hoz t�r. Mindny�jan h�ttal vannak a keresztnek.

               Longinus a keresztrefesz�tett el� �ll, tanulm�nyozza, majd a l�ndzsa m�lyen behatol jobbr�l balra.

J�nos k�zd a v�ggyal, hogy l�ssa, �s a retteg�ssel, hogy megl�tja, �s egy pillanatra elford�tja arc�t.

-- Megt�rt�nt, bar�tom -- mondja Longinus, �s befejezi: Jobb �gy. Mint egy lovag. �s csontt�r�s n�lk�l... Val�ban egy Igaz volt!

(9-341)