Jézus levétele a keresztről

  Nikodémus és József megkapta Pilátus engedélyét, hogy eltemethessék Jézust. József és Nikodémus létrát támasztanak a keresztnek, és megkérik Jánost, hogy tartsa azt, amíg ők harapófogókkal és feszítővasakkal igyekeznek kihúzni a szögeket.

               Mária remegve feláll, és az asszonyoktól támogatva a kereszthez megy.

               A katonák befejezték munkájukat, és elmennek. Longinus még visszanéz lováról Máriára és a Keresztrefeszítettre. A balkézből kivették a szöget. János tartja most Jézus holttestét. Kiveszik a lábából is a szöget. Végül nagy nehezen kihúzzák a jobbkéz szögét is.

Mária közben már leült a kereszt alá, háttal annak támaszkodva, készen arra, hogy ölébe fogadja Fiát. Mikor leveszik a holttestet, be akarják takarni egy lepelbe, de Mária nem engedi. Ölébe fogadja Fiát, mint valami bölcsőbe. Jézus olyannak tűnik, mint egy nagy gyermek, aki alszik anyja ölében. Mária szólongatja Őt fájdalmas hangon. Csókolgatja sebeit, s hullanak rájuk a könnyei. Simogatja arcát, főleg ott, ahol kék és dagadt, csókolgatja szemeit. Félkézzel óvatosan leveszi Jézus fejéről a töviskoronát, utána csókjaival gyógyítgatja a tövisek által okozott sebeket. Reszkető kézzel rendbehozza Jézus haját, sír, és csendesen beszél. Kezével letörli könnyeit Jézus testéről. Még Jézus derekán van a fátyol, de annak szabad végével törölgeti Jézus testét. Mindig visszatér az arc simogatásához, majd a kezeket, a felsebzett térdeket simogatja. Majd megint a könnyektől áztatott testet szárítgatja.

Eközben keze hozzáér az oldalsebhez. Kis keze szinte teljesen eltűnik annak nyílásában. Mária lehajol, hogy a félhomályban jobban lásson. Látja a megnyílt oldalseben keresztül Fiának Szívét. Felkiált, mintha egy kard az ő szívébe hatolt volna. Ismét felkiált, és utána ráborul Fiára, és ő is halottnak látszik.

               Odafutnak hozzá és vigasztalják. Fel akarják emelni az isteni Halottat. Mária felkiált:

-- Hová, hová tegyelek, ami biztos és méltó lesz hozzád?

               József tiszteletteljesen lehajolva hozzá, mellére tett kézzel mondja:

-- Vigasztalódj, Asszony! Az én sírom új és méltó egy tekintélyes emberhez. Neki ajándékozom. És Nikodémus barátom már a sírhoz vitte a fűszereket, amelyeket a maga részéről fel akar ajánlani neki. De kérlek, mivel az este közeledik, engedd, hogy megtegyük... A szombat előestéje van. Légy jó, szent Asszony!

János és az asszonyok is ugyanerre kérik Máriát, aki megengedi, hogy felemeljék öléről az ő Gyermekét. Szomorúan feláll, és miközben beburkolják Őt a lepelbe, kéri őket:

-- Ó, lassan csináljátok!

               Nikodémus és János a vállnál, József a lábánál fogva felemelik a holttestet, amelyet köpönyegeikbe is beburkoltak, hordágyként használva azokat, és elindulnak lefelé az úton.

               Máriát rokona és Magdolna segíti, a többi asszony pedig követi őket s viszik a szegeket, harapófogókat, a töviskoronát, a szivacsot és a nádat.

(9-368)