Tal�lkoz�s a kereszt�ton

M�ria J�nossal egy�tt a K�lv�ria oldal�n vezet� �ton �ll, az �rny�kban. Halotts�padt, nagyon kimer�lt. Ruh�ja s�t�tk�k, majdnem fekete. J�nos r�szv�ttel n�zi. Az � arca is sz�ntelen, szeme f�radt, t�grany�lt, haja �sszekusz�lt, arca beesett, mint egy beteg�. Ott van a t�bbi asszony is: L�z�r k�t n�v�re, Alfeus �s Zebedeus feles�ge, Zsuzsanna K�n�b�l, a h�z asszonya �s m�g n�h�nyan m�sok. Figyelik az utat, hogy j�n-e az �dv�z�t�.

               Amikor felt�nik Longinus, M�ria az �t k�zep�re megy J�nossal, aki a k�ny�k�n�l t�mogatja �t. Csak akkor �ll f�lre, amikor Longinus oda�r. Longinus n�zi �ket, �s a fej�t cs�v�lja. M�ria igyekszik �tmenni a gyalogos katon�k k�z�tt, de azok visszatartj�k �t l�ndzs�juk nyel�vel. A cs�csel�k k�veket dob�l az asszonyok fel�, �s ki�ltozik:

-- Gyorsan! Holnap h�sv�t. Mindent be kell fejezni az est lesz�llta el�tt! B�nt�rsak! T�rv�ny�nk kig�nyol�i! Elnyom�k! Hal�l a betolakod�kra �s Krisztusukra! Szeretik �t! Mennyire szeretik! De vegy�tek! Tegy�tek �t �tkozott v�rosotokba! Nektek adjuk �t! Nem akarjuk �t! A hull�t a hull�nak! A lepr�st a lepr�soknak!

               Longinus beleugrat a cs�csel�kbe, s az elmenek�l. Ott �ll egy negyven-negyven�t�vesnek l�tsz� er�s cirenei f�ldm�ves k�t fi�val �s szam�r �ltal vont kocsij�val. Longinus odaki�lt neki:

-- Ember, gyere ide! L�tod ezt az embert? -- k�rdi, J�zusra mutatva. L�tja ekkor, hogy M�ria k�ny�r�g a katon�knak, hogy engedj�k Fi�hoz. Megk�ny�r�l rajta, �s odaki�lt:

-- Engedj�tek �t az Asszonyt! -- majd ism�t a cireneihez fordul. -- Nem tud tov�bb menni �gy megterhelve. Te er�s vagy. Vedd a keresztj�t, �s vidd fel a cs�csra!

-- Nem tehetem... Szamaram cs�k�ny�s... �s a gyerekek nem b�rnak vele...

               Longinus azonban azt mondja:

-- Menj, ha nem akarod elveszteni a szamarat, �s b�ntet�sb�l h�sz csap�st kapni!

               Erre a cirenei nem mer t�bb� ellen�llni. Odaki�lt a gyerekeknek:

-- Menjetek azonnal haza! �s mondj�tok, hogy �n is hamarosan j�v�k -- �s J�zushoz megy.

               �pp akkor �r oda, amikor J�zus Anyja fel� fordul, akit csak most l�t fel�je j�nni, mert annyira lehajolva j�rt, szinte becsukott szemekkel, mintha m�r vak lenne. Felki�lt:

-- Mama!

               Ez az els� szava az�ta, hogy megk�nozt�k, �s kifejezi szenved�s�t. Mert ebben a ki�lt�sban benne van minden lelki, erk�lcsi �s testi f�jdalma. Olyan, mint az egyed�l haldokl� gyermek ki�lt�sa a h�h�rok �s k�nz�sok k�zepette.

               M�ria a sz�v�re szor�tja kez�t, mintha sz�r�st �rezne, �s megremeg. De mag�hoz t�r, felgyors�tja l�pteit, �s mik�zben Gyermeke fel� t�rja karj�t, gy�t�rt hangon felki�lt:

-- Fiam! -- olyan hangon mondja ezt, hogy meghasad a sz�ve annak, aki hallja. A r�maiakon is l�tszik a r�szv�t, �s a cirenein is. L�tja, hogy M�ria nem �lelheti �t Fi�t a kereszt miatt, az�rt siet leemelni a keresztet J�zusr�l. Oly gyeng�den teszi ezt, mint egy atya, hogy ne �sse meg vele a t�viskoron�t, �s ne horzsolja fel sebeit. K�zben M�ria is leereszti a kez�t, �s igyekszik r�mosolyogni Fi�ra, mik�zben remeg� ajka issza k�nnyeit. J�zus is igyekszik visszamosolyogni r� felduzzadt, sebes ajk�val, cs�kj�ra v�gyakozva.

De M�ria nem tudja megcs�kolni Gyermek�t... A leggyeng�debb �rint�s is gy�trelmet okozna �sszeroncsolt test�nek, ez�rt tart�zkodik t�le. Csak l�lekben cs�kolja meg egym�st a k�t gy�tr�d� l�lek.

               A d�h�ng� t�meg alulr�l nyom�st gyakorol a menetre, amely ism�t tov�bb megy. Az Any�t a hegy oldal�hoz nyomj�k, megvet� szavak k�zepette. A cirenei J�zus ut�n viszi a keresztet. J�zus most k�nnyebben halad, de er�sen liheg, �s kez�t gyakran a sz�v�re szor�tja, mintha has�t� f�jdalmat �rezne.

               M�ria visszavonul az asszonyokkal. Amikor elvonul a menet, felmegy a cs�csra. Longinus el�z�leg megtiszt�totta a K�lv�ria cs�cs�t a t�megt�l.

Az asszonyok mellett ott vannak J�zus unokatestv�rei: J�zsef �s Simon, �s Alfeus is, S�ra fia, valamint a p�sztorok egy csoportja.

               A cs�csel�k megint gyal�zni kezdi M�ri�t �s k�s�ret�t:

-- Hal�l a galileaiakra! Hal�l! Galileaiak! Galileaiak! �tkozottak! Hal�l a k�roml� galileaira! Sz�gezz�tek a keresztre a m�het is, amely hordozta! El a viper�kkal, akik �rd�g�ket sz�lnek! Hal�l r�juk! Tiszt�ts�tok meg Izraelt a kecsk�kkel k�z�s�l� asszonyokt�l!

               Longinus, aki lesz�llt a lov�r�l, megfordul, �s l�tja M�ri�t. Megparancsolja, hogy hagyjanak fel ezzel a l�rm�val... A katon�k elzavarj�k a cs�csel�ket, amely egym�s hegy�n-h�t�n menek�l.

Fel�rkeznek a cs�csra az el�t�ltek is, �s J�zus megint M�ria k�zel�ben halad el, aki felny�g f�jdalm�ban, de igyekszik elnyomni hangj�t a k�peny�vel. A zsid�k l�tj�k ezt, �s kinevetik, g�nyol�dnak rajta.

               J�nos, a szel�d J�nos, aki egyik karj�val M�ria v�ll�t tartja, hogy �t t�mogassa, megfordul, d�h�s tekintettel. Vill�mlanak a szemei. Ha nem kellene az asszonyokat oltalmaznia, bizony�ra torkon ragadna n�h�ny hitv�nyt.

(9-335)