J�nos M�ri�val

J�nos bekopog az utols� vacsora h�z�nak ajtaj�n. A h�z asszonya att�l f�l, hogy J�d�s t�rt vissza, az�rt el�bb megk�rdezi, ki az. Amikor megtudja, hogy J�nos, beengedi.

               J�nos is el�sz�r az utols� vacsora term�be megy. Let�rdel ott, ahol J�zus �lt, �s s�r. Megcs�kolja az asztalter�t�t, megsimogatja a kelyhet... Ut�na fels�hajt:

-- �, Magass�gbeli Isten, seg�ts engem! Seg�tsd megmondani az Any�nak! Nincs hozz� sz�vem... M�gis meg kell mondanom. Nekem kell megmondanom, mert egyed�l maradtam!

               Felkel �s gondolkodik. Megint meg�rinti a kelyhet, mintegy er�t gy�jtve bel�le. K�r�ln�z... L�tja egy sarokban a t�r�lk�z�t, amelyet a Mester haszn�lt kez�nek megt�rl�s�re, �s a m�sikat is, amelyet derek�ra k�t�tt. Felveszi, �sszehajtja, megsimogatja, megcs�kolja. Ut�na zavarodottan �ll a terem k�zep�n. Azt mondja: ,,Menj�nk!'', de nem mozdul. Visszafordul az asztalhoz, veszi a kelyhet �s a megt�rt kenyeret. Sz�v�hez szor�tja ezeket. Fogja a kend�ket is, �s elindul.

-- J�nos, elj�tt�l? -- k�rdi t�le M�ria, aki m�r a folyos�n v�rja, az ajt�f�lf�hoz t�maszkodva, mintha nem lenne ereje egyenesen �llni.

               J�nos felemeli fej�t, �s r�n�z. Szeretne besz�lni, kinyitja sz�j�t, de hang nem j�n ki bel�le. Csak k�t nagy k�nnycsepp g�rd�l v�gig arc�n. Gyenges�g�t sz�gyellve lehajtja fej�t.

-- Gyere ide, J�nos! Ne s�rj! Neked nem kell s�rnod. Te mindig szeretted �s boldogg� tetted �t. Ez vigasztaljon meg. -- Ezekre a szavakra J�nos oly hangosan kezd zokogni, hogy kij�n a h�ziasszony, M�ria Magdolna, Zebedeus feles�ge �s m�sok is.

-- J�jj ide, J�nos! -- M�ria megfogja J�nos csukl�j�t �s bevezeti a szob�j�ba, mint egy gyermeket. Csendesen becsukja az ajt�t, hogy egyed�l maradjanak.

               J�nos, amikor �rzi, hogy M�ria remeg� kez�t az � fej�re teszi, t�rdre esik, �s a f�ldre helyezi a kez�ben tartott dolgokat. Megfogja M�ria ruh�j�nak sz�l�t, arc�hoz szor�tja, �s s�hajtozik:

-- Bocs�nat! Bocs�nat! Anya, bocs�nat!

               M�ria, egyenesen �llva, nehezen l�legezve, egyik kez�t a sz�v�n tartva, a m�sik oldal�n�l cs�ng, szenved� hangon mondja:

-- Mit kell neked megbocs�tanom, szeg�ny fiam? Mit? Neked!

J�nos felemeli arc�t, amely olyan, mint egy s�r� gyermek�, �s felki�lt:

-- Azt, hogy elhagytam �t! Hogy elmenek�ltem! Hogy nem v�dtem meg! �, Mesterem! Mesterem, bocs�nat! Meg kellett volna halnom, miel�tt elhagyom! Any�m, Any�m, ki sz�nteti meg ezt a lelkiismeretfurdal�somat?

-- B�kess�g, J�nos! � megbocs�t neked, m�r megbocs�tott. Sose tartja sz�mon elt�velyed�sedet. Szeret t�ged. -- M�ria sz�neteket tart besz�d k�zben, mintegy szomor�s�g�val k�zdve, kez�t J�nos fej�n tartva.

-- De �n m�g tegnap este sem tudtam meg�rteni �t... �s aludtam, mik�zben � k�rte, hogy er�s�ts�k meg virraszt�sunkkal. Egyed�l hagytam J�zusomat! �s ut�na elfutottam, amikor az az �tkozott j�tt a bitangokkal...

-- J�nos, ne �tkoz�dj! Ne gy�l�lj, J�nos! B�zd az �t�letet az Aty�ra. Ide hallgass! Hol van � most? -- J�nos arccal ism�t a f�ldre esik, �s m�g er�sebben s�r. -- V�laszolj, J�nos! Hol van a Fiam?

-- Anya... �n... Anya, �... Anya...

-- Tudom, hogy el�t�lt�k. Azt k�rdem t�led: Hol van ebben a pillanatban?

-- Megtettem minden lehet�t, hogy l�sson engem... igyekeztem felkeresni azt, aki hatalmas, hogy irgalmat nyerjek sz�m�ra, hogy... hogy kev�sb� szenvedjen. Nem b�ntak nagyon rosszul vele...

-- Ne hazudj, J�nos, m�g irgalomb�l sem, egy any�nak! Nem siker�lne neked. Hasztalan lenne. �n tudom. Tegnap est�t�l k�vettem �t szenved�s�ben. Te nem l�ttad. De az �n testemet �sszet�rt�k ugyanazok az ostorok, az �n homlokomon vannak a t�visek, �reztem az �t�seket... mindent. De most... nem l�tom t�bb�. Most nem tudom, hol van az �n keresztre �t�lt Fiam!... Keresztre!... Keresztre!... �, Istenem, adj er�t! Neki l�tnia kell engem. Nem szabad �reznem az �n f�jdalmamat addig, am�g � �rzi a saj�tj�t. Amikor azut�n... mindennek v�ge lesz, akkor vedd el az �letemet, Istenem, ha akarod. Most ne. �rte, ne. Hogy l�sson engem. Menj�nk, J�nos! Hol van J�zus?

-- Pil�tus h�z�t�l indul el. Ezt a zajt a k�r�l�tte lev� t�meg ki�ltoz�sa okozza. �, meg van k�t�zve, a pret�rium l�pcs�j�n�l, v�rva a keresztre, vagy m�r megy a Golgota fel�.

-- �rtes�tsd any�dat, J�nos, �s a t�bbi asszonyokat! �s menj�nk! Vedd azt a kelyhet, azt a kenyeret, azokat a kend�ket... Tedd �ket ide. Vigasztal�somra fognak szolg�lni... k�s�bb... �s menj�nk!

               J�nos �sszegy�jti a f�ld�n maradt t�rgyakat, �s kimegy, hogy h�vja az asszonyokat. �s M�ria v�r r�, n�zve a kend�ket, megcs�kolva a kelyhet �s a kenyeret, �s mindent egy �llv�nyra tesz. Felveszi k�peny�t, arra a f�tyl�t, amit meger�s�t a nyak�n�l. Nem s�r. De remeg. �s nehezen l�legzik, nyitott sz�jjal. J�nos visszaj�n, k�vetve a s�r� asszonyokkal.

-- Le�nyok! Hallgassatok! Seg�tsetek engem nem s�rni! Menj�nk! -- �s J�nosra t�maszkodik, aki vezeti �s t�mogatja, mintha vak lenne.

(9-317)