J�zus elb�cs�zik anyj�t�l

  Az utols� vacsora terme nem t�k�letes n�gyzet alak�, kiss� t�glalap alakja van. R�videbb oldalain egy-egy ablak van, bez�rt ablakt�bl�kkal. A hossz� falak egyik�n nincs semmif�le ny�l�s, a m�sik v�g�n hat l�pcs� vezet egy kis ajt�hoz.

               A terem ajtaja egy folyos�ra ny�lik, amely a bej�rathoz vezet. A folyos�r�l be lehet menni egy m�sik, kisebb terembe. Ebben a szob�ban tart�zkodik jelenleg M�ria m�s asszonyokkal. Ott van k�zt�k Magdolna, Jakab, �s J�d�s anyja, akit szint�n M�ri�nak h�vnak. N�h�ny f�rfi is van vel�k, akik J�zus tan�tv�nyai lehetnek.

M�ria s�t�tk�k ruh�ban van. Fej�n n�gysz�gletes feh�r kend� van a k�peny alatt, amely szint�n befedi a fej�t is. Arca nagyon megviseltnek l�tszik. Nagyon szomor�, j�llehet n�ha kedvesen mosolyog. Nagyon s�padt. Mozg�sa is f�radt �s bizonytalan, mint az�, aki elm�lyed a gondolataiban.

               A h�z gondnoka meggy�jtja az utols� vacsora term�nek olajl�mp�sait. Ut�na a kapuhoz megy �s kinyitja, �s bel�p rajta J�zus az apostolaival. M�r s�t�tedik.

               J�zus a szok�sos m�don �dv�zli a gondnokot:

-- B�ke ennek a h�znak! -- �s ut�na, mik�zben az apostolok a vacsora term�be mennek, � bemegy abba a szob�ba, ahol M�ria tart�zkodik. Az asszonyok �dv�zlik �t, �s mag�ra hagyj�k Anyj�val.

J�zus �t�leli Anyj�t �s homlokon cs�kolja. M�ria el�sz�r Fi�nak a kez�t cs�kolja meg, ut�na jobb arc�t. J�zus le�lteti M�ri�t, �s le�l mell� egy t�mla n�lk�li sz�kre. Fogja M�ria kez�t, mik�zben � le�l, �s ut�na is.

               J�zus is gondolataiba mer�l, szomor�, b�r n�ha mosolyt k�nyszer�t mag�ra. M�ria aggodalmas arccal tanulm�nyozza �t. A szeg�ny �desanya a kegyelem �s szeretet r�v�n felfogja, hogy ez az az �ra! F�jdalmas von�sok jelennek meg M�ria arc�n �s szeme kit�gul, mint akinek k�nos bens� l�tom�sa van. De nem rendez jeleneteket. M�lt�s�gteljes, ak�rcsak a Fia. J�zus besz�l. Anyja im�iba aj�nlja mag�t:

-- Mama, az�rt j�ttem, hogy meger�s�ts �s megvigasztalj. Olyan vagyok, mint egy kisgyermek, Mama, akinek sz�ks�ge van f�jdalm�ban az anyai sz�vre �s az anyai �lre, hogy meger�s�tse. Visszat�rtem ebben az �r�ban, mint egykori kis J�zusod. Nem a Mester vagyok, Mama. Egyed�l a Fiad vagyok, mint N�z�retben, amikor kicsi voltam, mint N�z�retben, miel�tt elhagytam mag�n�letemet. Nincs senkim, csak te. Az emberek ebben a pillanatban nem bar�taim, nem h�s�gesek J�zusodhoz. M�gcsak nem is b�trak a j�ra. Csak a gonoszok �llhatatosak �s er�sek gaztetteikre. De te h�s�ges vagy hozz�m, te vagy az �n er�m, Mama, ebben az �r�ban. T�mogass engem szereteteddel �s im�ddal. Csak te tudsz itt im�dkozni ebben az �r�ban. Im�dkozni �s meg�rteni. A t�bbiek �nnepelnek, gondolataikat lek�ti az �nnepl�s vagy a b�nt�ny, mik�zben �n annyi minden miatt szenvedek. Sok minden meg fog halni ez ut�n az �ra ut�n. Ezek k�z�tt embers�g�k, �s hogy m�lt�k tudjanak lenni hozz�m mindny�jan, kiv�ve azt, aki elveszett, �s akit semmif�le er� sem tud r�venni arra, hogy legal�bb b�nb�natot tartson. De most m�g neh�z a felfog�suk, m�g nem �rzik, hogy �n meghalok, mik�zben �k �nnepelnek, azt gondolva, hogy m�r k�zel van diadalmam. N�h�ny nappal el�bb megr�szeg�tette �ket a hozsann�z�s. Mama, ez�rt az �r��rt j�ttem, �s term�szetfeletti m�don �r�mmel l�tom ennek el�rkez�s�t. De �nem f�l is t�le, mert ennek a kehelynek a neve: �rul�s, megtagad�s, vads�g, k�roml�s, elhagy�s. T�mogass engem, Mama! Mint amikor im�ddal levontad magadra Isten Lelk�t, �s �ltala a vil�gnak adtad Azt, akire a nemzetek v�rtak. Vondd le most Fiadra az er�t, ami seg�t engem annak a m�nek a v�ghezvitel�re, ami�rt j�ttem. Mama, Isten veled! �ldj meg, Mama, az Atya �ltal! �s bocs�ss meg mindent! Bocs�ssunk meg egy�tt, bocs�ssunk meg mindazoknak, akik gy�t�rnek minket.

Mik�zben besz�l, J�zus t�rdre ereszkedik M�ria l�ba el�tt, �s derek�n�l �t�lelve tartja �t.

               M�ria s�r, s�hajtoz�s n�lk�l, arc�t kiss� felemelve, bens�s�gesen im�dkozva Istenhez. K�nnyei lecsordulnak s�padt arc�ra �s �l�be hullanak �s J�zus fej�re, amelyet � v�g�l a sz�v�re hajt. Azut�n M�ria J�zus fej�re teszi kez�t, mintha meg�ldan�, �s ut�na lehajol, megcs�kolja a haj�t, simogatja, simogatja v�ll�t, karj�t, keze k�z� veszi arc�t �s maga fel� ford�tja, sz�v�re szor�tja. K�nnyezve megcs�kolja �t homlok�n, orc�in, f�jdalmas szem�n, ringatja ezt a szeg�ny, f�radt fejet, mintha kisgyermek volna, amint az �jsz�l�ttet ringatta a barlangban. De most nem �nekel. Csak azt mondja: ,,Fiam! Fiam! J�zus! J�zusom!'' De olyan hangon, hogy f�jdalom hallani.

Ut�na J�zus felkel. Megigaz�tja pal�stj�t, meg�ll Anyja el�tt, aki m�g mindig s�r, �s most � �ldja meg �t. Majd az ajt�hoz megy. Miel�tt kimenne, azt mondja:

-- Mama, elj�v�k m�g, miel�tt befejezn�m az �n h�sv�tomat. V�rj im�dkozva! -- �s kimegy.