Jézus megáldoztatja anyját
A vacsora után Jézus így szól:
-- A régi szertartást befejeztük. Most az új szertartást kezdem meg. Megígértem nektek a szeretetnek egy csodáját. Azt viszem most végbe. Ezért vágyakoztam erre a húsvétra. Ettől az órától kezdve ezután ez az Áldozat, amelyet bemutatnak a szeretet örök szertartásában. Szeretett barátaim, egész földi életemben szerettelek titeket. Fiaim, az egész örökkévalóságban szeretlek titeket. És szeretni akarlak titeket mindvégig. Nincs számotokra ennél nagyobb dolog. Emlékezzetek erre. Én elmegyek. De mindörökre egyesülve maradunk a csoda révén, amit most viszek végbe.
Jézus vesz egy teljes kenyeret, a teli kehely fölé helyezi. Megáldja és felajánlja mindkettőt, utána megtöri a kenyeret és tizenhárom darabot tör le róla. Mindegyik apostolnak ad egyet, mondván:
-- Vegyétek és egyétek. Ez az én Testem. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, aki elmegyek.
Átadja nekik a kelyhet, és azt mondja:
-- Vegyétek és igyatok belőle. Ez az én Vérem. Ez az Újszövetség kelyhe a Vérben és Vérem által, amelyet értetek ontok majd bűneitek bocsánatára, és hogy az Életet adjam nektek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Jézus nagyon szomorú. Elhagyta őt minden mosoly, a fénynek minden nyoma, arcszíne. Arcán már haláltusája tükröződik vissza. Az apostolok aggodalommal figyelik. Jézus feláll, és azt mondja:
-- Maradjatok a helyeteken! Azonnal visszatérek.
Veszi a tizenharmadik kis kenyérdarabot, fogja a kelyhet és kimegy a teremből.
-- Anyjához megy -- suttogja János.
-- Szegény asszony! -- sóhajt fel Júdás Tádé.
-- Gondolod, hogy tudja? -- kérdezi halkan Péter.
-- Mindent tud. Mindig tudott mindent.
Mindnyájan nagyon halkan beszélnek, mintha egy halott előtt lennének.
-- De csakugyan azt hiszitek, hogy... -- kérdi Tamás, aki még nem akarja elhinni.
-- Kételkedsz benne? Ez az Ő órája -- mondja Zebedeus Jakab.
-- Isten adjon nekünk erőt, hogy hűségesek legyünk -- mondja Simon, a Zelóta.
-- Ó! Én... -- kezdi Péter. De ekkor János, aki figyel, megszólal:
-- Psszt! Itt van.
Jézus belép. Kezében az üres kehely. Csak az alján van a bornak egy árnyéka, és a lámpa fényénél valódi vérnek látszik.
|