Jzus megldoztatja anyjt
A vacsora utn Jzus gy szl:
-- A rgi szertartst befejeztk. Most az j szertartst kezdem meg. Meggrtem nektek a szeretetnek egy csodjt. Azt viszem most vgbe. Ezrt vgyakoztam erre a hsvtra. Ettl az rtl kezdve ezutn ez az ldozat, amelyet bemutatnak a szeretet rk szertartsban. Szeretett bartaim, egsz fldi letemben szerettelek titeket. Fiaim, az egsz rkkvalsgban szeretlek titeket. s szeretni akarlak titeket mindvgig. Nincs szmotokra ennl nagyobb dolog. Emlkezzetek erre. n elmegyek. De mindrkre egyeslve maradunk a csoda rvn, amit most viszek vgbe.
Jzus vesz egy teljes kenyeret, a teli kehely fl helyezi. Megldja s felajnlja mindkettt, utna megtri a kenyeret s tizenhrom darabot tr le rla. Mindegyik apostolnak ad egyet, mondvn:
-- Vegytek s egytek. Ez az n Testem. Ezt cselekedjtek az n emlkezetemre, aki elmegyek.
tadja nekik a kelyhet, s azt mondja:
-- Vegytek s igyatok belle. Ez az n Vrem. Ez az jszvetsg kelyhe a Vrben s Vrem ltal, amelyet rtetek ontok majd bneitek bocsnatra, s hogy az letet adjam nektek. Ezt cselekedjtek az n emlkezetemre.
Jzus nagyon szomor. Elhagyta t minden mosoly, a fnynek minden nyoma, arcszne. Arcn mr halltusja tkrzdik vissza. Az apostolok aggodalommal figyelik. Jzus felll, s azt mondja:
-- Maradjatok a helyeteken! Azonnal visszatrek.
Veszi a tizenharmadik kis kenyrdarabot, fogja a kelyhet s kimegy a terembl.
-- Anyjhoz megy -- suttogja Jnos.
-- Szegny asszony! -- shajt fel Jds Td.
-- Gondolod, hogy tudja? -- krdezi halkan Pter.
-- Mindent tud. Mindig tudott mindent.
Mindnyjan nagyon halkan beszlnek, mintha egy halott eltt lennnek.
-- De csakugyan azt hiszitek, hogy... -- krdi Tams, aki mg nem akarja elhinni.
-- Ktelkedsz benne? Ez az rja -- mondja Zebedeus Jakab.
-- Isten adjon neknk ert, hogy hsgesek legynk -- mondja Simon, a Zelta.
-- ! n... -- kezdi Pter. De ekkor Jnos, aki figyel, megszlal:
-- Psszt! Itt van.
Jzus belp. Kezben az res kehely. Csak az aljn van a bornak egy rnyka, s a lmpa fnynl valdi vrnek ltszik.
|