A kir�ly kertj�ben

Nagyszerd�n d�lel�tt J�zus a Templomban besz�l, visszavetve a farizeusok t�mad�sait. Ut�na Mannaen aj�nlat�ra a jeruzs�lemi kir�lyi kertbe vonul vissza apostolaival, tan�tv�nyaival �s n�tan�tv�nyaival pihenni n�h�ny �r�ra. F�radtan le�l egy j�zminlugasban, �s a k�asztalra hajtva fej�t elalszik.

               Meg�rkezik M�ria is, �s Mannaen megmutatja neki, hol van J�zus. M�ria csendben k�zel�ti meg Fi�t, nehogy fel�bressze, �s le�l mell�je. Szeml�li Fi�t, f�jdalmas �s szeretetteljes mosollyal, �s k�zben csendben hullanak �l�be a k�nnyei. Im�ra kulcsolt k�zzel eg�sz sz�v�b�l im�dkozik, de ajk�nak mozg�sa n�lk�l. Csak akkor mozd�tja meg kez�t, amikor egy l�gy akar r�sz�llni az alv�ra.

Az Anya virraszt Fia f�l�tt. Fi�nak utols� �lma ez, amely felett virraszthat. J�zus megmozdul, �s M�ria gyorsan felsz�r�tja k�nnyeit. De J�zus nem �bred fel, csak arc�nak helyzet�t v�ltoztatja meg, �s M�ria folytatja mozdulatlan virraszt�s�t.

               De valami M�ria sz�v�be markol. Hallja, hogy J�zusa s�r �lm�ban, �s J�d�s nev�t mormolja.

               M�ria fel�ll. Fia f�l� hajol, �s sz�v�re szor�tott k�zzel hallgatja Fi�nak zavart suttog�s�t. Felfogja, hogy J�zus �lm�ban felelevenedik a jelen �s a m�lt, �s ut�na a j�v� is, m�g v�g�l hirtelen fel�bred, mintegy menek�lve valami rettenetes dologt�l. De Anyj�nak kebl�n tal�lja mag�t, annak karj�ban, az � mosoly�t l�tja, kedves hangj�t hallja, cs�kj�t, simogat�s�t �rzi, amint f�tyol�val let�rli arc�r�l az izzadts�got, mik�zben azt mondja neki:

-- Kellemetlen�l �rezted magadat �s �lmodt�l... Izzadsz �s f�radt vagy, Fiam -- �s elrendezi �sszekusz�lt haj�t, megt�rli arc�t �s megcs�kolja, �tkarolja, sz�v�hez vonja.

               J�zus r�mosolyog �s azt mondja:

-- Mindig a Mama vagy. Ez, ami megvigasztal. Ez k�rp�tol minden�rt. Az �n Mam�m!

               Mell�je �l, �s kez�t M�ria �l�be teszi, aki simogatja ujjait �s k�zfej�t, elsim�tja az alv�s k�zben kidagadt ereket. �s igyekszik m�sra terelni a figyelm�t...

-- Elj�tt�nk. Mindny�jan itt vagyunk. Val�ria is. A t�bbiek az Ant�ni�n�l vannak. Klaudia akarta, hogy vele legyenek, mert nagyon szomor�. Azt mondja, az az el��rzete, hogy sokat fog s�rni. Babona! Csak Isten ismeri a j�v�t...

-- Hol vannak a n�tan�tv�nyok?

-- A kert elej�n. M�rta friss�t� italokat �s �teleket akart k�sz�teni sz�modra, hogy meger�s�tsen, amennyire teheti. De n�zd, ez mindig tetszik neked, �s �n hoztam. Az �n r�szem. Jobb, mert a Mam��b�l van.

               Megmutatja neki a m�zet �s egy kis keny�rpog�cs�t, amit Fi�nak ad, mondv�n:

-- Olyan, mint N�z�retben, amikor megpihent�l a legmelegebb �r�ban, �s ut�na fel�bredt�l kimelegedve, �s �n j�ttem a h�v�s barlangb�l ezzel a friss�t�vel... -- meg�ll, mert remeg a hangja.

               Fia r�n�z, �s ut�na azt mondja:

-- �s amikor ott volt J�zsef, kett�nk sz�m�ra hoztad a friss�t�t �s a friss vizet a lyukacsos kors�ban, amelyet a foly�v�zben tartott�l, hogy frissebb legyen, �s m�g frissebb� tett�k a vadmenta sz�lai, amelyeket bel�je helyezt�l. Mily sok menta n�tt ott, az olajf�k alatt! �s mily sok m�h volt a menta vir�gain! A mi m�z�nknek mindig egy kiss� ilyen illata volt... -- Elgondolkodik... visszaeml�kezik...

-- L�ttuk Alfeust, tudod? J�zsef k�sik, mert az egyik fia kiss� beteg. De holnap biztosan itt lesz Simonnal. Szal�me �rzi h�zunkat �s M�ri��t.

-- Mama, amikor egyed�l leszel, ki lesz melletted?

-- Akit te mondasz, Fiam. Engedelmeskedtem neked, miel�tt m�g az eny�m lett�l, Fiam. Folytatni fogom ezt azut�n is, hogy elhagysz.

               Hangja remeg, de h�sies mosoly van az ajk�n.

-- Te tudsz engedelmeskedni. Milyen pihen�s veled lenni! Mert, l�tod, Mama? A vil�g nem k�pes meg�rteni, de az engedelmesek mellett megpihenek... Igen. Isten megpihen az engedelmesek mellett. Istennek nem kellett volna szenvednie, f�radoznia, ha az engedetlens�g nem j�tt volna a vil�gra. Minden az�rt t�rt�nt, mert nem engedelmeskedtek. Ez�rt van a szenved�s a vil�gon... Ez�rt szenved�nk mi.

-- De ez a mi b�k�nk is, J�zus. Mert mi tudjuk, hogy a mi engedelmess�g�nk megvigasztalja az �r�kk�val�t. �, f�leg sz�momra, micsoda ez a gondolat! Nekem, teremtm�nynek meg van engedve, hogy megvigasztaljam a Teremt�met!

-- �, Isten �r�me! Te nem tudod, mi �r�m�nk, mi sz�munkra ez a te szavad! Fel�lm�lja a mennyei k�rusok �sszhangj�t... �ldott! �ldott, aki megtan�tasz engem az utols� engedelmess�gre, �s oly kedvess� teszed sz�momra ezzel a gondolattal annak megval�s�t�s�t!

-- Neked nincs sz�ks�ged arra, hogy �n tan�tsalak t�ged, J�zusom. Mindent t�led tanultam.

-- Mindent t�led tanult az Ember, a n�z�reti M�ria J�zusa.

-- A te f�nyed �radt ki bel�lem. A F�ny, amely te vagy, �s amely az emberi �lt�zetben megsemmis�lve j�tt az �r�k Vil�goss�gt�l... Johanna testv�rei elmondt�k nekem besz�dedet, amit mondt�l. El voltak ragadtatva a csod�latt�l. Er�sen fell�pt�l a farizeusokkal szemben...

-- Ez a legfels�bb igazs�g �r�ja, Mama. Sz�mukra holt marad az igazs�g. De a t�bbiek sz�m�ra �l� igazs�g lesz. Szeretettel �s szigorral kell megharcolnom az utols� harcot, hogy elszak�tsam �ket a gonoszt�l.

-- Igaz. Azt mondt�k nekem, hogy Gam�liel, aki ott volt a t�bbiekkel egy�tt az oszlopcsarnokban, azt mondta a v�g�n, amikor sokan nyugtalanok voltak: ,,Ha nem akarj�k a fedd�st, �ljenek igaz m�don'', �s e megjegyz�se ut�n elt�vozott.

-- �r�l�k neki, hogy a rabbi hallgatott engem. Ki mondta ezt neked?

-- L�z�r. �s r�la azt mondta Eleaz�r, hogy ott volt a t�bbiekkel a csarnokban. L�z�r d�lben j�tt. Azt mondta, k�ldd el J�nost vagy m�sokat, hogy vigy�k el a gy�m�lcs�ket �s a vir�gokat, amelyek a megfelel� helyen vannak.

-- Holnap elk�ld�m J�nost.

-- L�z�r mindennap elj�n. De M�ria Magdolna nyugtalan, mert olyan, mint egy jelen�s. Felmegy a Templomba, j�n, rendelkezik, �s ism�t elmegy.

-- L�z�r is tud engedelmeskedni. �gy rendelkeztem, mert �r� is �rm�nykodnak. De ezt nem mondom meg a n�v�reknek. Semmi baja sem lesz. �s most menj�nk a n�tan�tv�nyokhoz.

-- Ne te menj! Majd �n h�vom �ket. A tan�tv�nyok mind alszanak...

-- �s hagyjuk is �ket aludni. �jjel keveset alszanak, mert oktatom �ket a Getszem�ni csendj�ben.

               M�ria elmegy, �s visszat�r az asszonyokkal, akik oly k�nnyed�n j�rnak, mintha megsz�nt volna a s�lyuk. Az asszonyok �teleket hoznak J�zusnak, �s �tkez�s k�zben J�zus besz�lget vel�k. Ut�na meg�ldja �ket �s elb�cs�zik t�l�k. Anyj�t azonban visszatartja:

-- Miel�tt beesteledik, L�z�r palot�j�ban leszek. M�g sz�ks�gem van arra, hogy t�ged l�ssalak. �s velem lesz J�nos. De nem akarok m�sokat, csak t�ged, Any�m, �s a t�bbi M�ri�t, M�rt�t �s Zsuzsann�t. Nagyon f�radt vagyok...

-- Csak mi lesz�nk ott. Isten veled, Fiam...

               Megcs�kolj�k egym�st, �s elv�lnak... M�ria lassan megy el. Megfordul, miel�tt kil�pne. Megint megfordul a kis h�d el�tt. �jb�l megfordul, am�g csak l�thatja J�zust... �gy l�tszik, hogy nem tud elt�vozni t�le.

               J�zus ism�t egyed�l van. Fel�ll, �s kimegy a lugasb�l. Fel�breszti J�nost.

-- Este Any�mhoz megy�nk. De csak mi ketten.

(9-139)