Ann�lia anyj�n�l

  J�zus �jjel felkeresi Anyj�t, aki L�z�r Jeruzs�lemi palot�j�ban kapott sz�ll�st. Gyeng�den bekopogtat ajtaj�n. M�ria halkan megk�rdezi:

-- Ki kopog?

-- �n, Mama. Nyisd ki!

               Az ajt� azonnal kiny�lik. A nyitott ablakon bevil�g�t� holdsug�rban l�tszik, hogy M�ria �gya �rintetlen.

-- Nem aludt�l m�g? K�s� van!

-- Im�dkoztam... J�jj, Fiam! �lj le ide, ahol �n voltam, �s az ablakn�l lev� sz�kre mutat.

-- Nem tudok itt maradni. Az�rt j�ttem, hogy magammal vigyelek El�z�hoz �felbe. Ann�lia meghalt. M�g nem tudj�tok?

-- Nem. Senki... Mikor, J�zus? -- Bevonul�som ut�n.

-- Bevonul�sod ut�n! Teh�t a szabad�t� Angyal volt�l sz�m�ra?! Oly rab volt � ezen a f�ld�n! A boldog! Szeretn�k a hely�ben lenni! Meghalt... term�szetes hal�llal? Azt akarom mondani: nem szerencs�tlens�g k�vetkezt�ben?

-- A szeretet �r�me okozta hal�l�t. Akkor tudtam meg, amikor m�r a Templom l�pcs�j�n�l voltam. J�jj velem, Mama! Mi nem f�l�nk att�l, hogy megszents�gtelen�tj�k magunkat az�ltal, hogy megvigasztalunk egy any�t, aki karjai k�z�tt tartja a term�szetfeletti �r�m miatt meghalt le�ny�t... A mi els� sz�z�nket! Azt, aki N�z�retbe j�tt, hozz�d, hogy megtal�ljon engem, �s ezt az �r�m�t k�rje t�lem... T�voli, nyugodt napok.

-- Tegnapel�tt �nekelt, mint egy szerelmes f�lem�le, �s megcs�kolt engem, mondv�n: ,,Boldog vagyok!'' �s v�gyakozott, hogy mindent megtudjon r�lad. Hogyan alak�tott ki t�ged Isten? Hogyan v�lasztott ki engem? �s els� sz�vdobban�saimat, mint Istennek szentelt sz�z... Most meg�rtem... K�sz vagyok, Fiam.

               M�ria elrendezi m�r kibontott haj�t, felveszi f�tyol�t �s pal�stj�t. Csendesen kimennek a h�zb�l. Az utc�k csendesek, elhagyatottak. A hold megvil�g�tja �tjukat. El�rkeznek az �fel nev� v�rosnegyedbe Ann�lia h�z�hoz. Be van z�rva. S�t�t. Csendes. A vir�gok m�g ott vannak a l�pcs�k�n.

J�zus bekopogtat a kapun. Ism�t kopogtat. Egy emeleti ablakb�l kisz�l valaki:

-- Ki kopog?

-- M�ria �s a n�z�reti J�zus -- v�laszolja M�ria. -- �, j�v�k!...

               Kisv�rtatva megjelenik az ajt�ban El�za s�r�st�l megviselt arca, f�radtan az ajt�f�lf�hoz t�maszkodva. Amikor M�ria bel�p kit�rt karral, kebl�re omlik gyenge zokog�ssal, mert a sok s�r�s elvette hangj�t.

               J�zus beteszi az ajt�t �s t�relmesen megv�rja, hogy Anyja lecsillap�tsa a szomor� asszonyt. Az ajt� mellett van egy szoba. Bel�pnek oda, �s J�zus felveszi a f�ldr�l a m�csest, amit El�za letett, miel�tt ajt�t nyitott nekik.

�gy l�tszik, hogy az anya s�r�sa nem tud v�get �rni. Rekedt s�hajt�sok k�zben besz�l M�ri�hoz. Besz�l az anya az Any�hoz. J�zus egy fal mellett �llva hallgat... El�za nem tudja ok�t adni ennek a hal�lnak, amely �gy t�rt�nt... S�muelt, a h�tlen jegyest okolja �rte: ,,Az az �tkozott t�rte �ssze sz�v�t. � nem mondta ezt. De biztosan ki tudja, mennyit szenvedett! �s amikor �r�m�ben felki�ltott, megszakadt a sz�ve. �tkozott legyen mind�r�kre!''

-- Nem, kedves. Ne! Ne �tkoz�dj! Nem �gy van. Isten annyira szerette �t, hogy b�k�t akart adni neki. De m�gha S�muel miatt halt volna is meg -- nem �gy volt, de egy pillanatra t�telezz�k fel -- akkor is gondolj �rvendetes hal�l�ra, �s arra, hogy a gonosztett boldog hal�lt szerzett neki.

-- T�bb� nincs le�nyom. Meghalt sz�momra! Meghalt! Te nem tudod, mit jelent elveszteni egy le�nyt! K�tszer �zleltem meg ezt a f�jdalmat. Mert m�r elsirattam halottk�nt, amikor Fiad meggy�gy�totta. De most... De most... � nem t�rt vissza! Nem volt irgalmas... �n elvesztettem! Elvesztettem! M�r a s�rban van a gyermekem! Tudod te, mit jelent haldokolni l�tni egy gyermeket? Tudni, hogy meg kell halnia? Halottnak l�tni, amikor azt hittem, hogy meggy�gyult �s er�s? Nem tudod. Nem tudsz sz�lni... Sz�p volt, mint egy ny�l� r�zsa, amikor hajnalban feld�sz�tette mag�t. Azt a ruh�t vette fel, amit menyegz�j�re k�sz�tettem. Azt akarta, hogy menyasszonyi koszor� d�sz�tse. Ut�na sz�tszedte a m�r k�sz koszor�t, hogy vir�gait Fiad el� sz�rja, �s �nekelt! �nekelt! Hangja bet�lt�tte a h�zat. B�jos volt, mint a tavasz. Az �r�mt�l csillagokk�nt ragyogtak szemei, gr�n�talma piros volt az ajka, ragyogtak feh�r fogai, �s orc�ja olyan volt, mintha harmatos r�zs�k d�sz�tett�k volna. �s elfeh�redett, mint az �ppen kiny�lt liliom. �s keblemre hajolt, mint egy let�rt vir�gsz�l... T�bb� egy sz�t sem sz�lt! Nem l�legzett! Nem volt sz�ne. Nem n�zett. Nyugodt volt, sz�p, mint Istennek egy angyala, de �lettelen. Te nem tudod, te, ki �rvendsz Fiad diadal�nak, �s �t eg�szs�gesnek �s er�snek tudod, te nem �rted meg az �n f�jdalmamat! Mi�rt nem t�rt vissza? Miben v�tettem ellene, hogy nem hallgatta meg kegyesen im�mat?

-- El�za! El�za! Ne mondd... F�jdalmad vakk� �s s�kett� tesz t�ged... El�za, te nem ismered az �n szenved�semet. �s nem ismered a m�lys�ges tengert, amelly� v�lik majd szenved�sem. Te l�ttad �t nyugodtan �s sz�pen, amint b�k�ben megmerevedett. A te karjaid k�z�tt. �n... �n t�bb mint harminc �ve szeml�lem gyermekemet, �s sima, tiszta test�n t�l, amelyet szeml�lek �s simogatok, l�tom a F�jdalmak ember�nek sebeit, akiv� v�lik majd Gyermekem. Tudod te, aki azt mondod, hogy �n nem tudom, mit jelent k�tszer l�tni a hal�lba menni egy gyermeket, tudod, mit jelent egy anya sz�m�ra harminc �ven kereszt�l l�tni ezt a l�tom�st, �s b�k�ben maradni? A Fiam! �me, itt van. M�r pirosba �lt�z�tt, mintha v�rf�rd�b�l j�tt volna ki. �s hamarosan, miel�tt a te le�nyod arca els�t�t�lne a s�rban, �n l�tni fogom �t �rtatlan v�r�nek b�bor�ba �lt�zve. Abba a v�rbe, amelyet �n adtam neki. �s ha te sz�vedre szor�tottad a le�nyodat, tudod-e, milyen lesz az �n f�jdalmam, amikor a Fiamat, mint egy gonosztev�t l�tom meghalni a f�n? N�zd �t, minden ember Megv�lt�j�t! L�lekben �s testben. Mert az �ltala megv�ltottak teste romlatlan lesz, �s boldog az � Orsz�g�ban. �s n�zz engem! N�zd ezt az Any�t, aki most elk�s�ri �s vezeti -- �, �n egy l�p�ssel sem tartan�m vissza -- Fi�t az �ldozatra! �n meg tudlak �rteni t�ged, szeg�ny mama. De te �rtsd meg az �n sz�vemet! Ne gy�l�ld Fiamat! Ann�lia nem lett volna k�pes elviselni Ur�nak hal�ltus�j�t. �s Ura boldogg� tette �t az ujjong�s �r�j�ban.

El�za felhagy a s�r�ssal e kinyilatkoztat�s hat�s�ra. N�zi M�ri�t, akinek s�padt, v�rtan� arc�t csendesen moss�k a k�nnyek. N�zi J�zust, aki r�szv�ttel tekint r�... �s Krisztus l�bai el� cs�szik, s�hajtozva:

-- De � meghalt sz�momra! Sz�momra meghalt, Uram! Mint egy liliom, egy let�rt liliom. R�lad azt mondt�k a k�lt�k, hogy te �r�m�det leled a liliomok k�z�tt! �, val�ban, te, aki a liliom--M�ri�t�l sz�lett�l, gyakran lesz�llsz a vir�gok k�z�, �s a piros r�zs�kb�l feh�r liliomokat csin�lsz, �s �sszegy�jt�d azokat, elt�vol�tva a vil�gb�l. Mi�rt? Mi�rt, Uram? Nem igazs�gos, hogy egy anya �rvendjen a t�le sz�letett r�zs�nak? Mi�rt oltod ki b�borsz�n�ket a liliom hal�l�nak hideg feh�rj�vel?

-- A liliomok! �k lesznek azok jelk�pei, akik �gy szeretnek engem, amint Any�m szerette Istent. Az isteni Kir�ly feh�r vir�g�gyai.

-- De mi, any�k, s�rni fogunk. Nek�nk, any�knak, jogunk van gyermekeinkre. Mi�rt veszed el �ket az �letb�l?

-- Nem �gy akarom mondani, asszony. Megmaradnak a le�nyok, de a Kir�lynak szentelve, mint a sz�zek Salamon palot�iban. Eml�kezz az �nekek �nek�re... �s jegyesek lesznek a szeretettek a f�ld�n �s az �gben.

-- De a gyermekem meghalt! Meghalt! -- �s �jb�l s�r a gy�trelemt�l.

-- �n vagyok a Felt�mad�s �s az �let. Aki hisz bennem, m�gha meghal is, �l, �s igaz�n mondom neked, hogy nem hal meg mind�r�kk�. Le�nyod �l. �r�kk� �l, mert hitt az �letben. Az �n hal�lom az � sz�m�ra a teljes �let lesz. Megismerte az �r�m�t, hogy bennem �lt, miel�tt megismerte volna a f�jdalmat, hogy l�tott volna engem megfosztva �letemt�l. A te f�jdalmad vakk� �s s�kett� tesz t�ged. J�l mondta Any�m. De hamarosan azt fogod mondani, amit ma reggel �zentem neked: ,,Val�j�ban az � hal�la Isten kegyelme volt.'' Hidd el, asszony! Retteg�s v�r erre a helyre. �s elj�n majd a nap, amelyen az any�k, akik hozz�d hasonl�an le vannak s�jtva, azt mondj�k majd: ,,Dics�ret Istennek, hogy megmentette gyermekeinket ett�l az �r�t�l.'' �s az any�k, akik nem vesz�tett�k el gyermekeiket, felki�ltanak az �gbe: ,,Istenem, mi�rt nem �lted meg gyermekeinket ez el�tt az �ra el�tt?'' Hidd el nekem, asszony! Higgy�l szavaimnak! Ne �ll�tsd fel k�zted �s Ann�li�d k�z�tt az igazi v�laszfalat: a k�l�nb�z� hitet. L�tod? Megtehettem volna, hogy nem j�v�k el. Te tudod, mennyire gy�l�lnek engem. Ne �m�tson el egy �r�nak a diadala!... Minden sarok cselvet�st rejthet sz�momra. �s elj�ttem egyed�l, �jjel, hogy megvigasztaljalak, �s ezeket mondjam neked. �n r�szv�ttel vagyok egy anya f�jdalma ir�nt. Az�rt j�v�k, hogy b�k�t adjak ezekkel a szavakkal lelkednek. Legyen b�k�d! B�k�d!

-- Add meg nekem te, Uram! �n nem vagyok k�pes r�! Nem tudok b�k�t adni lelkemnek szenved�semben. De te, aki �letet adsz a halottaknak, �s eg�szs�get a betegeknek, adj b�k�t egy gy�tr�d� anyai sz�vnek!

-- �gy legyen, asszony. B�ke veled! -- �ldva r�teszi kez�t, �s csendben im�dkozik felette. M�ria let�rdel El�za mell�, �s egyik karj�val �t�leli �t.

-- Isten veled, El�za. �n elmegyek...

-- Nem l�tunk t�bb�, Uram? �n nem l�pek ki a h�zb�l sok napon kereszt�l, �s te elm�sz a h�sv�ti �nnepek ut�n. Te... m�g egy kicsit le�nyom r�sze vagy.., mert Ann�lia... mert Ann�lia benned �s �rted �lt.

S�r. Nyugodtabban, de mennyit s�r!

               J�zus n�zi �t... Megsimogatja �sz fej�t. Azt mondja:

-- M�g megl�tsz engem.

-- Mikor?

-- M�t�l sz�m�tva nyolc napon bel�l.

-- �s akkor megvigasztalsz engem? Meg�ldasz, hogy er�t adj nekem?

-- Sz�vem meg�ld t�ged szeretetem teljess�g�vel azok ir�nt, akik szeretnek engem. J�jj, Any�m!

-- Fiam, ha megengeded, szeretn�k m�g itt maradni enn�l az any�n�l. A f�jdalom olyan, mint egy magas hull�m, amely visszat�r, miut�n elt�vozott az, aki b�k�t adott... Vissza fogok t�rni reggel h�t el�tt. Nem f�lek att�l, hogy egyed�l megyek. Tudod. �s tudod, hogy egy ellens�ges seregen is kereszt�l menn�k az�rt, hogy megvigasztaljam egy testv�remet.

-- Legyen, amint akarod. �n megyek. Isten veled!

(9-87)