Ne mondjátok meg Máriának...

Jézus Betániából Jeruzsálem felé megy apostolaival. Azt mondj a nekik:

-- Előre küldtem az asszonyokat, mert csak hozzátok akarok beszélni. Az első időkben, amikor veletek voltam, azt mondtam: ,,Ne zavarjátok meg Anyámat azzal, hogy elmondjátok neki, milyen rosszul bántak az emberek a Fiával.'' Akkor azok nagyon súlyos dolgoknak látszottak... Ti hárman, akik akkor annak tanúi voltatok -- te, János, te, Simon és te, kerióti Júdás -- jól láthatjátok, hogy azok homokszemekhez hasonlíthatók a mostani sziklákkal egybevetve. De akkor ti, én és Anyám, nem voltunk felkészülve az emberi gonoszságra. Az ember nem jut el hirtelen sem a jó, sem a gonosz csúcspontjára. Hanem fokozatosan jut el oda. És így van a fájdalommal is. Most ti, akik jók vagytok, előre haladtatok a jóban, és megütközés nélkül tudjátok megállapítani, hogy milyen mélyre tud lezuhanni a sátán hatalmába került ember. Ugyanígy én és Anyám is el tudjuk viselni az emberektől jövő szenvedést anélkül, hogy belehalnánk. Megerősödtünk lélekben. Mindnyájan. A jóban, a rosszban vagy a szenvedésben. De még nem jutottunk el a csúcsig. Még nem érintettük meg a csúcsot... Ó, ha tudnátok, mily magas a jónak, a rossznak, a fájdalomnak a csúcsa! De megismétlem azt, amit akkor mondtam. Ne mondjátok el Anyámnak azt, amit az Emberfia most nektek mond. Túl nagy fájdalmat okoznátok neki vele. Az, akit meg kell ölni, iszik a kegyesen készített kotyvalékból, amely elkábítja, hogy ne tudjon odafigyelni minden pillanatban a kivégzés órájában. A ti hallgatástok olyan lesz a Megváltó Anyja számára, mint ez a kegyes keverék. Most fel akarom tárni előttetek a jövendölés értelmét, hogy semmi se maradjon homályos. És nagyon, nagyon kérlek titeket, maradjatok velem. Nappal mindenkié leszek. Éjjel, kérlek titeket, legyetek velem, mert én veletek akarok lenni. Szükségem van rá, hogy ne érezzem egyedül magamat...

* * *

Jézus részletesen alkalmazza magára a húsvéti bárányra vonatkozó előírásokat. Utána elküldi néhány apostolát az ünnepélyes bevonuláshoz szükséges szamárért és csikajáért.

               Ő pedig csatlakozik Anyjához és az asszonyokhoz. Anyja vállára teszi kezét, és azt mondja nekik:

-- Íme, közel van a város. Azt tanácsolom, menjetek előre, biztonságban, és lépjetek be a városba. Rogel forrásánál vannak a pásztorok és a leghűségesebb tanítványok. Ők lesznek a ti védő kíséretetek.

-- Fiam... és egyedül mész? Nem maradhatok a közeledben? -- kérdi Mária, felemelve szomorú arcát kedves Fiára.

-- Arra kérlek, maradj rejtve. Mint a galamb a sziklahasadékban. Jelenlétednél jobban szükségem van az imádra, kedves Mamám!

-- Ha így van, Fiam, mi imádkozunk. Mindnyájan. Érted. Jézus kijelöl egy házat Anyja számára, ahonnan láthatja majd diadalmas bevonulását Jeruzsálembe.

-- Menjetek! Béke veletek! Isten veled, Mama! Béke veled! Isten veletek! -- megcsókolja, és elbúcsúzik tőle. A nőtanítványok engedelmesen elmennek.

               A diadalmas bevonulás közben Péter észreveszi Máriát:

 -- Nézd, Anyád! -- kiáltja, és egy sarokházra mutat. Jézus felnéz, és rámosolyog Anyjára, aki ott áll a hűséges asszonyok között.

(9-55)  

Jézus diadalmas bevonulása alatt Annália, aki kérte Jézust, hogy vegye el életét az Ő halála előtt, örömében felkiált, és meghal.