K�k nefelejcs

J�zus Anyja �s Alfeus feles�ge k�z�tt megy. M�ria enyh�n mosolyog, mert rokona vir�gmagokat mutat neki, �s azt mondja, hogy el akarja azokat vetni N�z�retben h�sv�t ut�n a kis barlang k�r�l, amely annyira kedves M�ri�nak.

-- Amikor kisle�ny volt�l, eml�kszem, mindig ezeket a vir�gokat tartottad kezecsk�idben. A te elj�veteled vir�gainak h�vtad azokat. Val�ban, amikor megsz�lett�l, kerted tele volt vel�k. Azon az est�n, amikor eg�sz N�z�ret sietett, hogy megl�ssa Jo�kim le�ny�t, gy�m�ntk�nt ragyogtak a lenyugv� nap utols� sugar�ban a vizcseppek ezeken a vir�gokon, �s kis csillagoknak l�tszottak. Mindenki, aki ezekre a kis ragyog� csillagokra n�zett, azt mondta: ,,A vir�gok feld�sz�tett�k magukat, hogy �nnepelj�k Jo�kim Vir�g�t, �s a csillagok elhagyt�k az eget, hogy elj�jjenek a Csillaghoz.'' Mindenki boldogan mosolygott a j�slat �s aty�d �r�me miatt. �s J�zsef, f�rjem testv�re azt mondta: ,,Csillagok �s v�zcseppek. Val�ban M�ria!'' Ki tudta volna akkor el�re megmondani, hogy te az � csillag�v� leszel? Amikor visszat�rt Jeruzs�lemb�l, mint a te v�lasztott jegyesed, eg�sz N�z�ret �nnepelni akarta, mert nagyon megtisztelte �t az �g. � azonban kedvesen, de hat�rozottan visszautas�tott minden �nnepl�st, amin mindenki elk�pedt, mert hol van olyan ember, aki miut�n a Magass�gbeli hat�rozat�ra ilyen megtisztel� h�zass�gra lett kiv�lasztva, ne akarn� testileg �s lelkileg meg�nnepelni boldogs�g�t? De � azt mondta: ,,A nagy kiv�laszt�s nagy el�k�sz�letet k�v�n.'' �s ezt az id�t azzal szentelte meg, hogy megtart�ztatta mag�t a besz�dt�l �s a t�pl�l�kt�l, mint minden egy�bt�l, amit mindig gyakorolt, s dolgozott �s im�dkozott. Hiszem, hogy minden kalap�cs�t�se, minden v�s�nyoma im�v� v�lt, ha im�dkozni lehet munk�val is. Arca olyan volt, mint aki elragadtat�sban �l.

�n elmentem, hogy rendbehozzam a h�zat, kifeh�r�tsem a leped�ket �s minden egyebet, amit any�d h�trahagyott, �s amelyek id�vel megs�rgultak. N�ztem �t, mik�zben a kertben �s a h�zban dolgozott, hogy oly sz�pekk� tegye azokat, mintha sose lettek volna elhagyva. Besz�ltem is hozz�... de mindig el volt mer�lve gondolataiban. Mosolygott. De nem r�m vagy m�sokra, hanem saj�t gondolat�ra, amely nem olyan gondolat volt, mint amilyennel minden f�rfi foglalkozik a lakodalom el�tt. Nem. Az rosszindulat� �s testies vid�ms�g. �... �gy t�nt, mintha Isten l�thatatlan angyalaira mosolyogna, �s vel�k besz�lne, tan�csukat k�rn�... �, biztosra veszem, hogy azok kioktatt�k �t, mik�nt b�njon veled. Mert miut�n m�sodszor is elk�pesztette N�z�retet azzal, hogy addig halasztotta a lakodalom idej�t, ameddig csak lehetett, amivel f�rjemnek szinte megvet�s�t v�ltotta ki, ut�na hirtelen elhat�rozta, hogy a kijel�lt id� el�tt �li meg azt. �s akkor is, amikor megtudta anyas�godat, mennyire elk�pedt N�z�ret az �r�m�n, amely �tj�rta �t!... De az �n Jakabom is kiss� ilyen. �s mindink�bb ilyenn� v�lik. Most, hogy j�l megfigyelem �t -- nem tudom, mi�rt, de mi�ta Efraimba j�tt�nk, eg�szen �jnak t�nik el�ttem -- �gy l�tom �t, ak�rcsak J�zsefet. N�zd csak meg �t most is, M�ria, vagy ha ism�t fel�nk fordul, hogy r�nk n�zzen. Nemde gondolataiba elmer�lt az arca, mint ahogy rendszerint J�zsef�, jegyesed� volt? Ugyan�gy mosolyog, �s nem tudom megmondani r�la, hogy szomor�-e vagy t�volba n�z. N�z a t�volba, rajtunk t�l, amint J�zsef oly sokszor tette. Eml�kszel, mik�nt ugratta �t Alfeus? Azt mondta neki: ,,Testv�rem, m�g a piramisokat l�tod?'' �s � a fej�t r�zta, sz� n�lk�l, t�relmesen, titokban tartva gondolatait. Mindig keveset besz�lt.

De amikor visszat�rt�l Hebronb�l! T�bb� nem j�tt egyed�l a forr�shoz, mint el�z�leg tette, �s mint mindny�jan teszik. Vagy veled volt, vagy a munk�j�n�l. Azokban a h�napokban senki sem l�tta J�zsefet egyed�l j�rni, kiv�ve amikor a zsinag�g�ba ment, vagy valamit beszerezni. Ut�na elmentetek...

               Mily szomor�s�got okozott, hogy a v�rengz�s ut�n semmit sem tudtunk r�latok! Alfeus elment Betlehembe. ,,Elmentek'', mondt�k neki. De hogyan lehetett hinni nekik, amikor gy�l�ltek titeket a v�rosban, ahol m�g piroslott az �rtatlanok v�re, �s f�st�ltek a romok, �s ahol titeket okoltak a v�ront�s�rt? Elment Hebronba, �s ut�na a Templomba, mert Zakari�son volt a sor. Erzs�bet csak s�rt, Zakari�s er�s�tgette. Mindketten agg�dtak J�nos�rt, �jabb v�rengz�st�l f�lve, elrejtett�k �t, �s reszkettek �rte. R�latok semmit se tudtak, �s Zakari�s azt mondta Alfeusnak: ,,Ha meghaltak, rajtam sz�rad a v�r�k, mert �n vettem r� �ket, hogy Betlehemben maradjanak.'' Az �n M�ri�m! Az �n J�zusom, akit oly sz�pnek l�ttam h�sv�tkor, sz�let�se ut�n! �s semmit sem tudtunk r�luk. Oly hossz� ideig! De mi�rt nem adt�l soha semmi jelet?...

-- Mert jobb volt hallgatni. Ott, ahol voltunk, sok M�ria �s J�zsef volt, �s j� volt, hogy k�z�ns�ges h�zasoknak tartottak minket -- v�laszolja M�ria, �s fels�hajt: -- �s a szomor�s�gban voltak m�g boldog napok. A rossz akkor m�g oly t�vol volt! Ha emberileg sok minden hi�nyzott is nek�nk, lelk�nk eltelt �r�mmel az�rt, mert birtokoltunk t�ged, Fiam!

-- M�ria, most is birtokolod Fiadat. Hi�nyzik J�zsef, ez igaz! De J�zus itt van, �s teljes feln�tt szeretet�vel -- jegyzi meg Alfeus feles�ge.

               M�ria felemeli fej�t �s J�zus�ra n�z. L�tszik a gy�trelem az arc�n akkor is, ha ajka gyeng�den mosolyog. De nem sz�l semmit.

(8-367)