Megbocsátani mindenkinek

Jézus a szamariai Edomban jár apostolaival és a nőtanítványokkal, akik között ott van Mária is. Kiszabadít egy árva pásztorfiút egy kegyetlen zsarnok pásztor hatalmából. A gyermek boldogan csatlakozik Jézushoz, aki elénekli neki a jó pásztorról szóló zsoltárt: ,,Az Úr az én pásztorom...''

-- Boldog a Fiad, Mária -- jegyzi meg Alfeus felesége.

-- Igen. Boldog. Még mindig akad néhány dolog, ami megörvendezteti...

-- Egyik út sem gyümölcstelen. Ő kegyelmeket hintve jár, és mindig van valaki, aki igazán találkozik az Üdvözítővel. Emlékszel arra az estére a galileai Betlehemben? -- kérdi Mária Magdolna.

-- Igen. De nem szeretek visszagondolni azokra a leprásokra és erre a vakra... (ott leprával, itt vaksággal sújtotta Isten a megátalkodott bűnösöket.)

-- Te mindig megbocsátanál. Nagyon jó vagy! De az igazságszolgáltatásra is szükség van -- jegyzi meg Mária Szalóme.

-- Az is szükséges. De jó számunkra, hogy nagyobb az irgalmasság -- mondja ismét Mária Magdolna.

-- Te mondhatod ezt, de Mária... -- válaszolja Johanna.

-- Mária nem akar mást, csak bocsánatot, akkor is, ha ő maga nem szorul rá. Igaz, Mária? -- kérdi Zsuzsanna.

-- Nem akarok mást, csak bocsánatot. Igen. Csak azt. Pusztán az, hogy valaki gonosz, már rettenetes szenvedés... -- mondja sóhajtva.

-- Te megbocsátanál mindenkinek, igazán mindenkinek? De igazságos lenne ez? Egyesek megátalkodtak a rosszban, a bocsánatot gyengeségnek tartják és kinevetik -- mondja Márta.

-- Én megbocsátanék nekik. A magam részéről megbocsátanék. Nem ostobaságból, hanem azért, mert minden lelket olyannak látok, mint egy többé-kevésbé jó gyermeket. Mint egy fiút... Egy anya mindig megbocsát... akkor is, ha azt mondja: ,,Az igazságosság igazságos büntetést kíván''. Ó, ha egy anya meghalhatna azért, hogy új, jó szívet adhasson gonosz fiának, azt hiszitek, nem tenné meg? De nem teheti meg. Vannak szívek, akik minden segítséget visszautasítanak... És én azt gondolom, hogy az irgalmasságnak azoknak is meg kellene bocsátania. Mert már oly nagy terhet hordoznak szívükön: bűneikét, Isten szigoráét... Ó, bocsássunk meg, bocsássunk meg a bűnösöknek... És, bár Isten elfogadná a mi teljes bocsánatunkat, és csökkentené az ő tartozásukat...

-- De miért sírsz mindig, Mária? Még most is, amikor Fiadnak egy örvendetes órában volt része! -- panaszkodik Alfeus felesége.

-- Nem volt teljes az öröme, mert a bűnös nem bánta meg bűnét. Jézus öröme akkor teljes, amikor megszabadíthat valakit...

(8-335)