Nagyokosságú szűz

  Amint feljött a hajnal, Júdás bekopogtat Mária házának ajtaján, de nem kap választ. Talán rokonához ment aludni? Júdás félhangosan beszélgetni kezd magában. Azon tűnődik, nem lenne-e jobb otthagynia Jézust, mielőtt annak kudarcba fullad a vállalkozása? Így legalább saját bőrét megmentheti. Arra is gondol, hogy talán ő lesz majd az árulója. Ettől azonban visszaborzad, inkább a halált kívánja magának. Míg így motyog, megszólal egy hang:

-- Júdás, megbolondultál? Egy ideje figyellek már az olajfa ágai közül. Hadonászol és magadban beszélsz... Napszúrást kaptál? -- Alfeus, Sára fia, leszáll a fáról, amely kb. harminc méterre van Júdástól.

Júdás összerezzen, körülnéz, meglátja, és dörmög:

-- Dögölj meg! A kémek átkozott vidéke ez! -- de utána mosolyt erőltetve magára odakiált -- Nem! Csak aggódom, mert Mária nem nyit ajtót... Csak nem beteg? Zörgettem és újra zörgettem!

-- Mária? Neki ugyan zörgethetsz! Egy szegény özvegynél van, aki haldoklik. Éjjel hívták el őt hozzá...

-- De nekem beszélnem kell vele.

-- Várj! Elmegyek hozzá, és értesítem. Sürgősen szükséged van rá?

-- De még mennyire! Már hajnalhasadás óta itt vagyok.

               Alfeus szolgálatkészen gyorsan elmegy.

-- Ez is meglátott engem... Most bizonyára másokkal együtt tér vissza! Semmi sem sikerül nekem! -- morog Júdás, és litániaként sorra veszi a názáretieket, szidva mindenkit, még a Szűzanyát is, a haldoklóval együtt...

               Még be sem fejezi, amikor Mária belülről kinyitja az ajtót, amelyik a kertbe vezet, és amely előtt Júdás vár rá. Mária nagyon sápadt és szomorú.

-- Júdás!

-- Mária! -- mondják egyszerre.

-- Alfeus csak annyit mondott nekem: ,,Menj haza! Valaki keres téged''. Ide siettem, annál is inkább, mert a szegény öregasszonynak többé nincs rám szüksége. Belehalt szomorúságába rossz fia miatt...

-- Béke veled, kerióti Júdás! Lépj be!

-- Béke veled, Mária!

               Júdás kissé habozik. Mária szelíd, de komoly.

-- Sokat kopogtattam hajnaltól fogva.

-- Tegnap este egy fiú miatt megszakadt egy anyának a szíve... És eljöttek, Jézust keresve. De Jézus nincs itt. Neked is azt mondom: Jézus nincs itt. Későn jöttél.

-- Tudom, hogy nincs itt.

-- Honnan tudod, ha épp most érkeztél meg...?

-- Anya, őszinte akarok lenni veled, aki annyira jó vagy. Már tegnap óta itt vagyok...

-- És miért nem jöttél be? Társaid csak egyszer nem jöttek el ezeken a szombatokon.

-- Tudom. Elmentem Kafarnaumba, de nem találtam ott őket.

-- Ne hazudj, Júdás! Te sose voltál Kafarnaumban! Bertalan mindig ott maradt, és sose látott téged. Bertalan csak tegnap jött el. De te itt voltál már tegnap... És azért... Miért hazudsz, Júdás? Nem tudod, hogy a hazugság az első lépés a lopás és a gyilkosság felé? A szegény Esztert fiának viselkedése miatti fájdalma ölte meg. És Sámuel, az ő fia, kis hazugságokkal kezdte, amelyek mind nagyobbakká váltak. Így lett Názáret szégyenévé. Ezektől tovább ment a többiekig. Őt akarod követni, te, az Úr apostola? Azt akarod, hogy a te anyád is meghaljon a fájdalomtól?

A feddést halk hangon, lassan mondja Mária. De menynyire a lélekbe vág vele! Júdás nem tudja, mit válaszoljon. Hirtelen leül, kezei közé hajtva fejét.

               Mária figyeli őt. Utána folytatja:

-- Rendben van. Miért akartál engem látni? Miközben a szegény Esztert segítettem, imádkoztam érte és anyádért... Mert szánlak mindkettőtöket, különféle okokból.

-- Akkor irgalmasan megbocsátasz nekem?

-- Sose haragudtam rád.

-- Hogyan?... Azért... azért a reggelért sem Tibériásban?... Tudod, azért voltam olyan, mert előző este a római nők úgy bántak velem, mint valami bolonddal, és mint... a Mester árulójával. Igen, bevallom. Helytelenül tettem, hogy beszéltem Klaudiával. Ezt eltévesztettem. De jó célom volt vele. Megszomorítottam a Mestert. Ő nem mondta ezt nekem, de én tudom, hogy Ő tudja, én voltam az, aki beszélt. Biztosan Johanna értesítette Őt róla. És Johanna többé nem akart látni engem, és a római nők fájdalmat okoztak nekem... Leittam magamat, hogy elfelejtsem...

Mária résztvevő tekintete akaratlanul is megváltozik. Látszik, hogy nem fogadja el Júdás szavait, és azt válaszolja:

-- Akkor Jézusnak minden este részegre kellene innia magát a sok fájdalom miatt, amelyben mindennap része van...

-- Megmondtad neki?

-- Én nem növelem Fiam keserű kelyhét újabb hűtlenségek, bukások, bűnök, cselvetések híreivel... Hallgattam és hallgatni fogok.

               Júdás térdre ereszkedik, és igyekszik megcsókolni Mária kezét, de ő visszalép, udvariatlanság nélkül, de nagyon határozottan, hogy ne engedje megcsókolni és megérinteni magát.

-- Köszönöm, Anya! Te megmentesz engem. Ezért jöttem ide... és azért, hogy megkönnyítsd számomra a Mester megközelítését a feddéstől és megszégyenítéstől való félelem nélkül.

-- Elég lett volna, hogy elmenj Kafarnaumba, és ide jöjj a többiekkel együtt, hogy elkerüld azt. Nagyon egyszerű volt.

-- Igaz... De a többiek nem jók, és leselkedtek utánam, hogy megfeddhessenek és vádolhassanak.

-- Ne vádold testvéreidet, Júdás! Elég a bűnökből! Te kémkedtél itt, Názáretben, Krisztus városában, te...

               Júdás félbeszakítja:

-- Mikor? Tavaly? Íme! Kiforgatták a szavaimat! De hidd el, hogy én...

-- Nem tudom, hogy mit mondtál és tettél itt tavaly. Én tegnapról beszélek. Te tegnap óta itt voltál. Tudod, hogy Jézus elment, tehát nyomoztál utána. És nem a barátok házánál, Ásernél, Izmaelnél, Alfeusnál, vagy Júdás és Jakab testvérénél, és nem Máriánál, Alfeus feleségénél, és nem azoknál a keveseknél, akik szeretik Jézust. Mert ha náluk érdeklődtél volna, eljöttek volna hozzám, és megmondták volna. Eszter háza tele volt asszonyokkal hajnalban, amikor meghalt. De senki se tudott rólad. Ők Názáret legjobb asszonyai közül valók, akik mind szeretnek engem, és szeretik Jézust. Ők törekednek az Ő tanítása szerint élni, mitsem törődve férjük, szüleik és gyermekeik ellenségeskedésével. Tehát te azoknál érdeklődtél, akik Jézusom ellenségei. Te minek nevezed ezt? Én nem mondom ki. Neked, magadnak kell megmondanod. Miért tetted ezt? Nem akarom tudni. Csak annyit mondok neked, hogy sok tőr járja át a szívemet, és kegyetlenül forgatják benne azok, akik megszomorítják Jézusomat és gyűlölik Őt. De az egyik tőr a tied lesz, és azt soha többé nem húzzák ki onnan. Mert a te emléked, Júdás, aki nem akarod megmenteni magadat, aki tönkre teszed magad, aki félelemmel töltesz el engem, nem magamat féltve, hanem a te lelkedet, ez az emlék sohasem fog eltávozni a szívemből. Az egyik tőrt az igaz Simeon döfte a szívembe, amikor szívemen hordoztam Gyermekemet, az én szent Báránykámat... A másik... a másik tőr te vagy... A te tőröd már gyötri a szívemet. De nem elégszel meg azzal, hogy ezt a fájdalmat okozod egy szegény asszonynak, hanem teljesen bele akarod döfni azt abba a szívbe, amely csak szeretetet adott neked... De ostoba vagyok, hogy irgalmat várjak tőled, aki kegyetlen vagy a saját anyádhoz!... Sőt, íme, megmondtam! Egy döféssel döföd át őt, és döfsz át engem, te szerencsétlen fiú, akit két anyának az imádsága sem képes megmenteni...

Mária sírva mondja ezeket, de könnyei nem hullanak Júdás barna hajára, mert ő ott maradt, ahol térdre esett, távol Máriától. A téglapadló issza fel ezeket a szent könnyeket...

-- Nem tudsz egy szót sem szólni, Júdás? Nem sikerül erőt gyűjtened ahhoz, hogy jó feltételt tegyél? Ó, Júdás! Júdás! De mondd nekem: Meg vagy elégedve az életeddel? Vizsgáld meg magad, Júdás! Légy alázatos, őszinte magaddal! Ez az első lépés! És utána Istennel, hogy hozzá menj terheddel, a szívedben hordozott kövekkel, és mondd neki: ,,Íme, a te szeretetedből eltávolítottam magamból ezt a kőszívet.''

-- Nincs... nincs bátorságom vádolni magamat Jézus előtt.

-- Nincs benned alázatosság ahhoz, hogy megtedd ezt!

-- Igaz. Segíts rajtam...

-- Menj Kafarnaumba, és ott várd be Őt, alázatosan.

-- De te megtehetnéd...

-- Én nem tehetek mást, minthogy azt mondjam és tegyem, amit Fiam tesz mindig: az irgalmasságot gyakoroljam. Nem én oktatom ki Jézust, hanem Jézus az ő nőtanítványának az oktatója.

-- Te az Ő Anyja vagy.

-- Az vagyok, szívem által. De jog szerint Ő az én Mesterem. Nem inkább, sem kevésbé, mint minden nőtanítványé.

-- Te tökéletes vagy.

-- Ő a legtökéletesebb.

Júdás elhallgat, és gondolkozik. Utána megkérdezi:

-- Hová ment a Mester?

-- A galileai Betlehembe.

-- És utána?

-- Nem tudom.

-- De visszatér ide?

-- Igen.

-- Mikor?

-- Nem tudom.

-- Nem akarod megmondani nekem!

-- Nem mondhatom meg azt, mit nem tudok. Te két éve követed Őt. Állíthatod, hogy az Ő útirendje mindig biztos? Az emberek akarata hányszor kényszerítette Őt arra, hogy megváltoztassa!

-- Igaz. Elmegyek. Kafarnaumba...

-- A nap nagyon melegen süt ahhoz, hogy útrakelj. Maradj! Vándor vagy, mint a többiek mind. És Ő azt mondta, hogy a nőtanítványoknak gondoskodniuk kell a vándorokról.

-- Én terhes vagyok számodra...

-- Az okoz fájdalmat nekem, hogy nem akarsz meggyógyulni! Csak ez... Vedd le a köpenyed... Hol aludtál?

-- Nem aludtam. Vártam a hajnalt, hogy egyedül beszélhessek veled.

-- Akkor fáradt vagy. A nagyszobában vannak az ágyak, amelyeket Simon és Tamás használt. Még csend van és korai az idő. Menj, és aludj addig, amíg ebédet készítek számodra!

               Júdás ellenkezés nélkül megy. És Mária, aki éjjel nem pihent, mert virrasztott a haldokló mellett, megy a konyhába, hogy tüzet rakjon, és a kertbe, hogy zöldségeket hozzon. És könnyek, könnyek, könnyek hullanak csendesen a szeméből, miközben lehajol a tűzhelynél, hogy elrendezze a fahasábokat, és a kertben, miközben összeszedi a zöldségeket, megmossa azokat a víztartálynál és elrendez mindent... És könnyek esnek a búzaszemekre, miközben azokat a galamboknak adja, és a fehérneműre, amelyet kivesz a dézsából, és kiterít a napra... Isten Anyjának a könnyei... azéi, aki jóllehet bűn nélküli, nem mentes a fájdalomtól, és minden más asszonynál inkább szenved, mert ő a Társmegváltó...

(6-1002)