Aurea �ldozata
 

Meg�rkezik Simon �s Tam�s Aure�val, aki M�ri�hoz fut. J�zus Anyj�n�l hagyja �t, �s bemegy a h�zba az apostolokkal.

-- Sokat im�dkozt�l, le�nyom, �s a j� Isten meghallgatott t�ged -- kezdi M�ria --, de a le�ny f�lbeszak�tja, �r�mmel felki�ltva:

-- Veled maradok! -- �s a nyak�ba ugrik, hogy megcs�kolja. M�ria viszonozza a cs�kot, �s m�g mindig karj�ban tartva, mondja:

-- Amikor valaki nagy kegyet gyakorol vel�nk, viszonozni kell, igaz?

-- �, igen. �s �n nagy szeretettel viszonzom a tiedet!

-- Igen, le�nyom. De Isten felettem van. �s � tette veled ezt a nagy kegyet, hogy befogadott t�ged n�p�nek tagjai k�z�, �s az �dv�z�t� Mester tan�tv�ny�v� tett. �n csak a kegyelem eszk�ze vagyok, de a kegyelmet a Magass�gbeli adta neked. Mit adsz majd teh�t a Magass�gbelinek, hogy kifejezzed h�l�dat?

-- De... nem tudom... Mondd meg nekem te, Anya!

-- Szeretetet, ez biztos. De ahhoz, hogy a szeretet igazi legyen, t�rsulnia kell hozz� az �ldozatnak, mert ha valami sokba ker�l, t�bb az �rt�ke, igaz?

-- Igen, Anya.

-- �me, akkor �n azt mondan�m, hogy ugyanazzal az �r�mmel, amellyel azt ki�ltottad: ,,Veled maradok!'', azt kellene ki�ltanod; ,,Igen, Uram!'', amikor �n, az � szeg�ny szolg�ja, megmondom neked az �r r�d vonatkoz� akarat�t.

-- Mondd meg nekem, Anya! -- mondja Aurea, komolly� v�lt arccal.

-- Isten akarata k�t j� any�ra b�z t�ged, No�mire �s Mirt�ra...

A le�ny tiszta szem�ben nagy k�nnyek csillognak, �s lefolynak r�zs�s arcocsk�j�ra.

-- J�k. Kedvesek J�zusnak �s nekem. Egyik�knek J�zus megmentette a fi�t, a m�sik�t �n magam szoptattam. �s te is l�ttad, hogy j�k...

-- Igen, de �n rem�ltem, hogy veled maradok.

-- Le�nyom, nem r�szes�lhetsz mindenben! L�tod, hogy �n magam sem maradok J�zusommal. Nektek adom �t, �s t�vol maradok, nagyon t�vol t�le, m�g � k�rbej�r Paleszt�n�ban, hogy tan�tson, gy�gy�tson �s megmentse a le�nyokat...

-- Igaz.

-- �s ha �n meg akartam volna tartani �t magamnak, nem mentett volna meg t�ged... Ha �n magamnak akartam volna �t, a ti lelketeket nem mentette volna meg. Gondold csak el, milyen nagy az �n �ldozatom. Nektek adom Fiamat, hogy fel�ldozz�k �t a ti lelketek�rt. Azonk�v�l te �s �n mindig egyes�lve lesz�nk, mert a n�tan�tv�nyok mindig egyes�lnek Krisztus k�r�l, egy nagy csal�dot alkotva, amelyet az � ir�nta �rzett szeretet egyes�t.

-- Igaz. �s akkor... ide j�v�k majd, ugye? �s m�g l�tjuk egym�st?

-- Minden bizonnyal. Addig, am�g Isten akarja.

-- �s te mindig im�dkozni fogsz �rtem...

-- Igen, mindig im�dkozni fogok �rted.

-- �s amikor egy�tt lesz�nk, m�g tan�tani fogsz engem?

-- Igen, le�nyom...

-- Oh, szeretn�k olyann� lenni, mint amilyen te vagy! K�pes leszek erre valamikor? Tudni, hogy j� legyek...

-- No�mi egy zsinag�gaf�n�knek �s az �r tan�tv�ny�nak az anyja. Mirta fia ki�rdemelte a csoda kegyelm�t, �s j� tan�tv�ny. �s a k�t asszony j� �s b�lcs azon fel�l, hogy el van telve szeretettel.

-- Biztos�tasz engem err�l?

-- Igen, le�nyom.

-- Akkor... �ldj meg, �s legyen meg az �r akarata, amint J�zus im�ja mondja. Oly sokszor elmondtam! Igazs�gos, hogy most megtegyem azt, amit mondtam, hogy el�rjem, t�bb� ne menjek a r�maiak k�z�...

-- J� le�ny vagy! �s Isten mindig seg�teni fog t�ged. J�jj, menj�nk megmondani J�zusnak, hogy legfiatalabb n�tan�tv�nya �rt ahhoz, hogy teljes�tse Isten akarat�t... -- �s kez�n�l fogva a le�nyt, visszat�r vele a h�zba.

(6-981)  

Egy szombati nap kezdete el�tt meg�rkezik Mirta, No�mi �s �bel a n�z�reti h�zba.

-- B�ke veled, Mester, �s tan�tv�nyaiddal! -- �dv�zlik az asszonyok J�zust, Tam�st �s Simont.

-- B�ke veletek! Nagyon h�s�gesek vagytok! Elj�ttetek ebben a melegben!

-- �, semmi! Olyan j� itt lenni, hogy mindent elfelejt�nk. Hol van Any�d?

-- Ott. �ppen befejez egy ruh�t Aurea sz�m�ra. Menjetek csak!

               A k�t asszony gyorsan elmegy, �s csak hangjuk hallatszik, amint belevegy�l Aurea �s M�ria hangj�ba.

-- Most boldogok lesznek! -- mondja Tam�s.

-- Igen. J� asszonyok -- v�laszolja J�zus.

               Meg�rkezik a t�bbi apostol is, a keri�ti J�d�s kiv�tel�vel. Mindegyik hoz valami aj�nd�kot. M�t� egy facsemet�t ad M�ri�nak:

-- J� a gy�m�lcse �s sz�p, a vir�gj�nak pedig kellemes illata van. Olyan, mint egy viaszcsillag, egy csillag, mint a te neved. �me! -- �s �tadja a f�csk�t M�ri�nak.

-- De mennyit f�radozt�l ezzel a s�llyal, M�t�! H�l�s vagyok neked! Egyre szebb� teszitek a kertemet! Porfirea k�mfora, Johanna r�zs�i, �s a te ritka f�d, M�t�, �s a t�bbi vir�g, amelyeket a keri�ti J�d�s hozott... Mennyi sz�p dolog, milyen j�k vagytok mindny�jan J�zus Anyj�hoz!

               Az apostolok mind meghat�dnak, csak J�d�s nev�nek eml�t�s�re n�znek egym�sra.

-- Igen, j�t akarnak neked. De �n is azt akarom -- mondja komolyan J�zsef, Alfeus fia, aki szint�n elj�tt.

-- Minden bizonnyal! Ti Alfeusnak, rokonomnak, �s M�ri�nak kedves fiai vagytok. �s j�t akartok nekem. De ez term�szetes. Rokonok vagyunk. Ezek azonban nem v�rrokonaink, m�gis olyanok sz�momra, mintha fiaim lenn�nek, mintha J�zus testv�rei lenn�nek, annyira szeretik �s k�vetik �t...

               J�zsef felfogja a c�lz�st, �s tork�t k�sz�r�lve keresi a szavakat. Amikor megtal�lja, �gy v�laszol:

-- Igen! De ha �n m�g nem tartok vel�k, az az�rt van mert arra gondolok, mi lenne ennek a k�vetkezm�nye az � sz�m�ra �s a te sz�modra... �s... �s... Elv�gre is! Az eny�m is szeretet, f�leg ir�ntad, szeg�ny asszony, aki oly sok�ig egyed�l maradsz. �s az�rt j�ttem, hogy megmondjam J�zusnak, meg vagyok el�gedve vele, hogy � is gondolt Anyj�nak sz�ks�gleteire, hasznos munk�t v�gzett itt. Most l�tszik, hogy ennek az asszonynak van egy fia! �r�l�k neki, hogy ism�t megtal�lom az �n b�lcs J�zusomat, J�zsef fi�t. Br�v�, br�v�!

J�zus mosolyogva fogadja J�zsef tekint�lyt sug�rz� szavait, s ezzel f�kentartja apostolaiban a kit�rni k�sz�l� megjegyz�seket.

               J�zsefet ez felb�tor�tja, �s folytatja:

-- Szeretn�m rem�lni, hogy mostant�l fogva N�z�ret t�bb� nem l�t egy szeg�ny any�t, akit fia oktalanul elhagyott, hogy let�rve a j�rt �sv�nyr�l, bizonytalan utakra t�rjen. Besz�lek majd bar�taimmal, a zsinag�gaf�n�kkel... Meg fogunk bocs�tani neked... �, N�z�ret nagyon boldog lesz, hogy ism�t karj�ba fogadhatja visszat�r� fi�t. Holnap �n magam k�s�rlek el a zsinag�g�ba, �s...

J�zus felemeli a kez�t, csendet parancsolva, �s nyugodtan, de nagyon hat�rozottan kijelenti:

-- A zsinag�g�ba, mint h�v�, biztosan elmegyek, amint m�s szombatokon is elmentem. De nem sz�ks�ges, hogy te besz�lj az �rdekemben. Mert n�h�ny �r�val napnyugta ut�n ism�t �tnak indulok, hogy folytassam a J� H�r hirdet�s�t, amint az k�teless�gem, engedelmeskedve a Magass�gbelinek.

               Nagy pofon ez J�zsef sz�m�ra! Nagyon nagy! Kedvess�ge mindj�rt megsz�nik, �s ism�t el�t�nik ellens�ges hajthatatlans�ga:

-- Rendben van! De ne j�jj majd hozz�m a sz�ks�g idej�n! �n megtettem a k�teless�gemet, �s nem okolhatnak engem a te szerencs�tlens�ged�rt. Isten veled! Nincs itt sz�ks�g r�m, mert �n nem tudlak meg�rteni t�ged, te pedig nem tudsz meg�rteni engem. Visszavonulok, harag n�lk�l, de nagyon szomor�an. V�delmezzen meg t�ged az �r, amint v�delmezze meg mindazokat, akik egy�gy�ek, t�k�letlenek gondolkoz�sukban... Isten veled, M�ria! L�gy b�tor, szeg�ny anya!

-- Isten veled, J�zsef! De nem � szorul r� b�tors�gomra, hanem te. Mert te vagy az, aki nem j�rsz Isten �tj�n, �s f�jdalmat okozol nekem -- mondja M�ria b�k�sen, de hat�rozottan.

-- �me, milyen ostoba vagy! �s ha nem lenn�l m�r a csal�d feje, pofon v�gn�lak t�ged, aki v�r szerint gyermekem vagy, de szellem szerint nem! -- kiab�l M�ria, Alfeus feles�ge. �s t�bbet is mondana, de M�ria k�ri �t:

-- Hallgass, az �n szeretetem�rt.

-- Hallgatok, igen. De... De n�zz�tek, hogy fiaim k�z�tt egy ilyen fattyat kell l�tnom!

               A fatty� k�zben elment, �s a j� M�ria, Alfeus feles�ge hordozza makacs fi�nak terh�t. Nagy s�r�sban �s s�hajtoz�sban t�r ki, kimondva legnagyobb f�jdalm�t:

-- �s nem lesz velem az �gben, nem lesz! Gy�trelmek k�z�tt fogom l�tni! �, J�zus! T�gy vele csod�t!

-- Igen, M�ria, igen. Ne s�rj! Az � �r�ja is elj�n majd. Tizenegykor, tal�n. De elj�n. Biztos�talak r�la. Ne s�rj! -- vigasztalja �t J�zus.

(6-985)  

Szombat elm�lt�val J�zus �tra k�sz�l�dik az apostolokkal. Tam�s, aki ittl�te alatt buzg�n dolgozott, mint aranym�ves, ez�stb�l gy�ngyvir�got k�sz�tett, �s most odaadja aj�nd�kba M�ri�nak.

-- Te nem fogod hordani, M�ria, tudom, de fogadd el ugyan�gy. Akkor hat�roztam el a k�sz�t�s�t, amikor egy napon Urunk r�lad besz�lt, �s a gy�ngyvir�ghoz hasonl�tott. �n nem csin�ltam semmit a te h�zad sz�m�ra. De elk�sz�tettem ezt, hogy Fiad dics�ret�nek jelk�pe legyen sz�modra, aki minden m�s asszonyn�l jobban meg�rdemled ezt. �s ha nem tudtam olyan hajl�konny� tenni a f�met, mint az igazi n�v�ny sz�ra, �s nem tudtam illatoss� tenni, �szinte, tiszteletteljes szeretetem ir�ntad megl�gy�tj�k azt, �s ir�ntad, Urunk Anyja ir�nt t�pl�lt �h�tatom illatoss� teszi.

-- �, Tam�s! Igazad van. �n nem hordok �kszereket, mert azok hi�s�goknak t�nnek sz�momra. De ez nem olyan. Ez J�zusom szeretete �s az � apostol��, �s kedves nekem. Mindennap r� fogok n�zni, �s a j� Tam�sra gondolok, aki annyira szereti Mester�t, hogy nemcsak tan�t�s�t jegyzi meg, hanem a legal�zatosabb dolgokra, �s m�g jelent�ktelenebb szem�lyekre vonatkoz� legegyszer�bb szavait is. K�sz�n�m Tam�s! Nem az �rt�ke miatt, hanem a szereteted miatt, k�sz�n�m!

               Mindenki csod�lja Tam�s t�k�letes munk�j�t. � nagyon boldog. El�vesz egy m�g kisebb remekm�vet: h�rom sz�l j�zmint, amely egy apr� �ggal van �sszek�tve k�r alakban, �s Aure�nak adja.

-- Mert nem s�v�rogt�l ut�na, mert akkor tart�zkodt�l itt, amikor a j�zmin vir�gzik, �s mert ezek a csillagocsk�k eml�keztetnek a mi Csillagunkra. De vigy�zz! Neked er�nyeiddel kell illatosakk� tenned a vir�gokat, �s neked is vir�gg� kell v�lnod, tiszt�v�, sz�pp�, ragyog�v�, amelynek illata felsz�ll az �gbe. Ha nem teszel �gy, visszak�rem a mellt�t. Fel a fejjel, ne s�rj, mert minden elm�lik, �s... �s hamarosan visszat�r�nk M�ri�hoz, vagy � j�n el hozz�nk.

               No�mi, Mirta �s Aurea szam�rra �lnek. M�ria �s rokona m�g egyszer megcs�kolj�k Aure�t, �s amikor l�tj�k J�zust j�nni, megcs�kolj�k a k�t n�tan�tv�nyt, �s utolj�ra m�g egyszer �dv�zlik J�zust, aki meg�ldja �ket, miel�tt elindulna.

M�ria �s M�ria Kleof�s visszat�rnek a h�zba. M�ria megsimogatja a kis sz�v�sz�ket, amelyen Aure�t dolgozni tan�totta. K�nnyek csillognak a szem�ben.

-- Te szenvedsz, M�ria! -- mondja M�ria Kleof�s, aki szint�n s�r, �s nem is igyekszik visszatartani. -- Kedves volt sz�modra... Ide j�nnek, azut�n elmennek... �s mi szenved�nk.

-- Ez a mi �let�nk, mint n�tan�tv�nyok�. Hallottad, mit mondott ma J�zus: ,,�gy tesztek majd a j�v�ben. Minden teremtm�nyben testv�ri lelket l�ttok, �s az�rt sz�vesen befogadj�tok �ket. Term�szetfeletti m�don lesztek vend�gszeret�k, �rezve, hogy ti is v�ndorok vagytok, �s v�ndorokk�nt fogadj�tok be �ket. Seg�ts�get ny�jtotok nekik, fel�d�titek �ket, tan�csokat adtok, �s ut�na engeditek, hogy testv�reitek menjenek saj�t rendeltet�s�kre an�lk�l, hogy f�lt�keny szeretettel visszatartan�tok �ket. Biztosak vagytok benne, hogy a hal�l ut�n ism�t tal�lkoztok vel�k. J�nnek majd az �ld�ztet�sek, �s sokakat elengedtek, hogy v�rtan�kk� legyenek. Ne legyetek gy�v�k, �s ne tan�csoljatok gy�vas�got! Maradjatok im�dkozva az �res otthonokban, hogy er�s�ts�tek a v�rtan�k b�tors�g�t, nyugodtan meger�s�titek a gyeng�bbeket, er�s l�lekkel k�szen �lltok, hogy k�vess�tek a h�s�ket. Szoktass�tok r� magatokat az elszakad�sra, a h�siess�gre, a testv�ri szeretet apostols�g�ra mostant�l fogva...'' �s mi ezt tessz�k. Szenvedve, az igaz. Testtel rendelkez� teremtm�nyek vagyunk, de a l�lek szellemi �r�mmel �rvend az�rt, mert az �r akarat�t teljes�ti, �s k�zrem�k�dik az � dics�s�g�nek n�vel�s�ben. M�sr�szt pedig, �n mindenkinek az Anyja vagyok, �s nem szabad csak egyetlen egynek anyj�v� lennem. Nem vagyok kiz�r�lagosan m�g J�zus� sem. L�tod, mik�nt hagyom elmenni an�lk�l, hogy visszatartan�m. Szeretn�k vele lenni, igen. De � �gy �t�li, hogy itt kell maradnom addig, am�g � nem mondja: ,,J�jj!'' �s itt maradok. Az � itt-tart�zkod�sai? �r�m�t szereznek nekem, mint mam�nak. Vele val� utaz�saim? �r�m�mre szolg�lnak, mint tan�tv�nynak. Egyed�ll�tem itt? �r�l�k annak, hogy h�s�gesen teljes�tem Uram akarat�t.

-- Ez az �r a te Fiad, M�ria...

-- Igen, de mindig Uram... Velem maradsz, M�ria?

-- Igen, ha engeded. �s olyan szomor� az �n h�zam az els� �r�kban, amikor hi�nyoznak bel�le gyermekeim! Holnap m�r m�s lesz a helyzet, de ez alkalommal m�g t�bbet fogok s�rni...

-- Mi�rt, M�ria?

-- Mert tegnap �ta telve vagyok s�r�ssal. Mint egy v�ztart�ly... Egy v�ztart�ly es� idej�n.

-- De mi�rt, kedvesem?

-- J�zsef miatt... Tegnap... �! Nem tudom, mit tegyek? Menjek, �s �lesen megr�jam �t, mert elv�gre is az �n fiam, mert ez a m�h hordozta, �s ezek az eml�k t�pl�lt�k, �s nem � az els�sz�l�tt, aki anyja felett van, vagy pedig ne besz�ljek hozz� t�bbet, soha t�bbet ehhez a fatty�hoz, akit sz�ltem, �s aki megb�ntja J�zusomat �s t�ged...

-- Ezek egyik�t se tedd. Te az � sz�m�ra mindig a ,,mama'' leszel. A mama, aki r�szv�ttel van makacs, beteg, elt�velyedett fia ir�nt, �s aki lecsillap�tja �t j�s�g�val, �s Istenhez viszi im�j�val �s t�relm�vel... Fel, ne s�rj! J�jj ink�bb velem. Im�dkozzunk a szob�mban �rte, azok�rt, akik �ton vannak, a le�ny�rt, aki szenved kiss� �s szentt� lesz... J�jj, j�jj, M�ri�m! -- �s mag�val viszi �t...

               K�zben az utasok �ton vannak d�lnyugati ir�nyban. El�l vannak az asszonyok szam�rh�ton. A szamarak, miut�n megetett�k �ket, �s pihentek, vid�man �getnek. Marciam �s Abel Aurea mellett mennek, aki el�sz�r van nyeregben, �s vigy�znak r�. �s ha f�rads�gos az utaz�s, j� arra, hogy elterelje a le�ny figyelm�t f�jdalm�r�l, amit a M�ri�t�l val� elv�l�s okozott neki.

Id�nk�nt Mirta meg�ll�tja a szamar�t, hogy a k�t ifj� leveg�h�z jusson, �s csak akkor indul el ism�t, amikor az apostolok csoportja el�ri �ket. A pihen�kn�l, amikor a lovagl�s nem k�ti le t�bb� a figyelm�t, Aurea ism�t elszomorodik... Marciam, aki megtapasztalta az �rv�k sors�t, �s akit szeretetb�l gyermek�v� fogadott egy anya, miut�n megismerte M�ri�t, vigasztalja �t, amint tudja. Felkelti �rzelmeit az �t �r�kbe fogad� anya ir�nt, ,,aki igaz�n olyan, mintha a mi mam�nk volna'', �s elmondja saj�t benyom�sait. Elbesz�li, milyen boldogok M�ria �s M�ty�s Johann�n�l �s Anastasica El�z�n�l.

Aurea hallgatja ezeket a besz�mol�kat, �s amikor Marciam befejezi, azt mondja:

-- Elhiszem, hogy a n�tan�tv�nyok mind j�k, �s J�zus tudja, kinek adjon minket, szeg�nyeket.

               �bel kijelenti:

-- �s nem kell bizalmatlannak lenned a mam�m ir�nt, aki nagyon boldog az�rt, hogy te az �v� leszel, �s sokat im�dkozott ezekben a napokban az�rt, hogy megkapjon t�ged Istent�l.

               Aurea ezt v�laszolja:

-- Elhiszem. �s j�t akarok neki. De M�ria, M�ria.., r�szv�ttel kell lennetek ir�ntam...

-- Igen. De rosszul esik nek�nk, hogy szomor�nak l�tunk...

-- �, nem vagyok m�r olyan szomor�, mint a r�mai h�z�ban, �s mint megszabadul�som els� �r�iban... Csak... elveszett vagyok. Nekem sose voltak olyan �veim, amelyekben simogattak volna... Csak M�ria adta meg nekem ezt, oly sok �v ut�n...

-- Lelkem! De itt vagyok �n, hogy megadjam neked! M�sodik M�ria leszek sz�modra. J�jj ide, a k�zelembe! Ha kisebb lenn�l, magamhoz venn�lek a nyeregbe, mint �belemmel tettem, amikor kisgyermek volt. De m�r egy feln�tt n� vagy... -- mondja Mirta, k�zel�be menve, �s megfogva kez�t. -- Te vagy az �n kisasszonyom, �s sok dologra foglak tan�tani t�ged, �s amikor �bel t�vol lesz, hogy a J� H�rt hirdesse, �n �s te befogadjuk a v�ndorokat, amint az �r mondta, �s sok j�t tesz�nk az � nev�ben. Fiatal vagy, �s seg�teni fogsz nekem...

(6-992)