Szombaton reggel, amikor m�g nem nyomaszt� a h�s�g, a kertben s�t�lnak f�l s al�, J�zus, a tan�tv�nyok �s a n�tan�tv�nyok. J�zus tan�t, an�lk�l, hogy akarn�. Ugyan�gy tesz M�ria is. A tan�tv�nyok �s n�tan�tv�nyok pedig figyelnek k�t tan�t�juk minden szav�ra.

               Az asszonyok egy csoportban le�lnek. Aurea szokott zs�moly�n �l M�ria l�b�n�l, mintegy lekuporodva, karj�t t�rde k�r�l tartva, felemelt tekintettel, M�ri�ra n�zve. Olyannak t�nik, mint egy kisle�ny, aki valami pomp�s mes�t hallgat. De nem mes�r�l van sz�, hanem egy sz�p igazs�gr�l. M�ria Izrael �si t�rt�neteit besz�li el a tegnap m�g kis pog�ny le�nynak �s a t�bbieknek, akik j�llehet ismerik haz�juk t�rt�net�t, m�gis figyelemmel hallgatj�k. Mert nagyon kedves dolog hallani R�chel, Jefte le�nya, Anna, Elk�na feles�g�nek t�rt�net�t ezekr�l az ajkakr�l.

J�d�s, Alfeus fia lassan k�zeledik hozz�juk, �s mosolyogva hallgatja a szavakat. M�ria h�ta m�g�tt �ll, aki ez�rt nem l�tja �t. De J�d�s anyj�nak mosolyg� tekintet�re felfigyel, �s felfogja, hogy valaki van a h�ta m�g�tt. Megfordul:

-- �, J�d�s?! Otthagytad J�zust, hogy egy szeg�ny asszonyt hallgass?

-- Igen. Elhagytalak t�ged, hogy J�zushoz menjek, mert te volt�l el� tan�t�n�m. De kedves dolog sz�momra n�ha elhagyni �t, hogy hozz�d j�jjek, gyermekk� v�lva, mint amikor a te tan�tv�nyod voltam. K�rlek, folytasd...

-- Aurea minden szombaton meg akarja kapni jutalm�t. �s jutalma az, hogy elmondjam neki azt a r�szt, ami legjobban megragadta �t t�rt�net�nkb�l, amit apr�nk�nt mondok el neki napk�zben, am�g dolgozunk.

A t�bbiek is odaj�nnek. T�d� megk�rdezi:

-- �s mi tetszik neked, le�nyom?

-- Sok, mondhatn�m, minden. De nagyon, nagyon tetszik R�chel �s Anna, Elk�na feles�ge, ut�na Rut... �s ut�na... ah, a sz�p T�bi�snak �s fi�nak t�rt�nete az angyallal, �s a jegyes�, aki im�dkozik, hogy megszabaduljon...

-- �s M�zes nem?

-- F�lelmet kelt bennem... Nagyon nagy... �s a pr�f�t�k k�z�l tetszik nekem D�niel, aki megv�di Zsuzsann�t. K�r�ln�z, majd halkan hozz�teszi:

-- Engem is megv�dett az �n D�nielem -- �s J�zusra n�z.

-- De M�zes k�nyvei is sz�pek!

-- Igen. Amikor arra tan�tanak, hogy ne tegy�k azt, ami cs�f. �s ahol a csillagr�l besz�lnek, amely J�kobt�l sz�letik majd. Most m�r tudom a nev�t. El�z�leg semmit sem tudtam. �s szerencs�sebb vagyok enn�l a pr�f�t�n�l, mert l�tom �t, �spedig k�zelr�l. � elmondott nekem mindent, �s �n is tudom -- fejezi be diadalmasan.

-- �s a h�sv�t nem tetszik neked?

-- Igen... de... m�sok gyermekei is egy anya gyermekei. Mi�rt kell meg�lni �ket? �n jobban szeretem azt az Istent, aki megment, ann�l, aki meg�l...

-- Igazad van. M�ria, nem mondt�l el m�g semmit az � sz�let�s�r�l? -- k�rdi Jakab, J�zusra mutatva, aki csendben hallgatja �ket.

-- M�g nem. Azt akarom, hogy el�bb j�l ismerje a m�ltat, miel�tt megismern� a jelent. Hogy meg�rtse a jelent, ami a m�ltban gy�kerezik. Amikor megismeri azt, l�tni fogja, hogy a S�nai f�lelmetes Istene nem m�s, mint a komoly szeretet Istene, de mindig a szeretet�.

-- �, Anya! Mondd el nekem most! K�nnyebben meg�rtem a m�ltat, amikor ismerem a jelent, amely, amennyire m�ris ismerem, nagyon sz�p, �s f�lelem n�lk�l megszeretteti Istent. Sz�ks�gem van arra, hogy ne f�ljek!

-- A le�nynak igaza van -- mondj a J�zus. -- Jusson mindig eszetekbe ez az igazs�g, amikor hirdetitek az evang�liumot. A lelkeknek sz�ks�g�k van arra, hogy ne f�ljenek teljes bizalommal Istenhez fordulni. Ezt t�rekszem �n is el�rni, f�leg akkor, amikor tudatlans�guk vagy b�neik miatt nagyon f�lnek az emberek Istent�l. De Isten mindig j�, az az Isten is, aki les�jtott az egyiptomiakra, �s aki f�lelemmel t�lt el t�ged, Aurea. L�tod, amikor meg�lte a kegyetlen egyiptomiak fiait, irgalmas volt fiaikhoz, mert megakad�lyozta azt, hogy azok feln�v�n, ugyanolyan b�n�s�kk� v�ljanak, mint apjuk. �s id�t adott a sz�l�knek is arra, hogy megb�nj�k gonosztetteiket.

Teh�t szigor�an j�s�gos volt. Mindig meg kell tudnunk k�l�nb�ztetni az igazi j�s�got att�l, ami csak elk�nyeztet�s a nevel�sben. Akkor is, amikor �n kicsiny voltam, sok kisdedet meg�ltek anyjuk kebl�n. �s a vil�g elborzadva ki�ltott fel. De amikor a Templom nem lesz t�bb� az egyesek vagy az eg�sz emberis�g sz�m�ra, meg�rtitek majd, milyen szerencs�sek, �ldottak voltak Izraelben azok, akiket gyermekkorukban meg�ltek, �s �gy megmentettek a sokkal nagyobb v�tekt�l, hogy b�nt�rsak legyenek az �dv�z�t� hal�l�ban.

-- J�zus! -- ki�lt fel M�ria, Alfeus feles�ge, elrettenve felugorva, �s �gy n�zve k�r�l, mintha att�l f�lne, hogy az istengyilkosok el�l�pnek a s�v�ny �s a kert f�i m�g�l. -- J�zus! -- ism�tli, f�jdalommal n�zve r�.

-- �s mi�rt? Nem ismered tal�n t�bb� az �r�sokat, hogy annyira elk�peszt az, amit mondok? -- k�rdezi t�le J�zus.

-- De... De lehetetlen... Nem szabad megengedned. Any�d...

-- � Megv�lt�, mint �n, �s tudja. N�zz re�! �s k�vesd!

               M�ria val�ban komoly, kir�lyn�i s�padts�g�ban, ami nagyon m�ly. �s mozdulatlan. Kezei �l�ben im�ra kulcsolva, arca felfel� n�z, a t�volba mered� tekintettel...

               M�ria, Alfeus feles�ge n�zi �t. Ut�na ism�t J�zushoz fordul:

-- De nem szabad ezt a rettenetes j�v�t neki mondanod! T�rt d�fsz vele a sz�v�be!

-- Harminck�t �ve sz�v�ben van ez a t�r.

-- Neeem! Lehetetlen! M�ria mindig oly nyugodt... M�ria...

-- Higgy�l neki, ha nem hiszed, amit mondok.

-- Igen, megk�rdem �t! Igaz ez, M�ria? Te tudod?

               M�ria �res hangon, de hat�rozottan mondja:

-- Igaz. � negyvennapos volt, �s egy szent mondta nekem. De el�z�leg is... �, amikor az angyal megmondta nekem, hogy sz�znek maradva Fiat foganok, �s hogy isteni fogantat�s�n�l fogva Isten Fi�nak nevezik, �s val�ban az lesz, amikor ezt mondta nekem, �s azt, hogy Erzs�bet magtalan m�h�ben az �r�kk�val� csod�ja egy gy�m�lcs�t alak�tott ki, nem kellett er�ltetnem, hogy visszaeml�kezzem Izaj�s szavaira: ,,�me, a Sz�z fiat fogan, akit Emm�nuelnek neveznek.''

Az eg�sz, eg�sz Izaj�s? �s az, ahol az El�fut�rr�l besz�l... �s ahol a f�jdalmak F�rfi�r�l besz�l, aki v�r�s, v�r�s a v�rt�l, felismerhetetlen... mint egy lepr�s... a b�neink miatt... Att�l kezdve a t�r a sz�vemben van, �s mindez m�g jobban beled�fte: az angyalok �neke �s Simeon szavai, a napkeleti kir�lyok j�vetele, �s minden, minden...

-- De mif�le m�s minden, M�ri�m? J�zus diadalmaskodik, J�zus csod�kat tesz, J�zust mind t�bben k�vetik. Ez tal�n nem igaz? -- k�rdezi M�ria, Alfeus feles�ge.

               �s M�ria, m�g mindig ugyanabban a testtart�sban v�laszol minden k�rd�sre:

-- Igen, igen, igen -- mondja szomor�s�g n�lk�l, �r�m n�lk�l, csak nyugodtan, beleegyezve, hogy �gy van...

-- �s akkor? Mif�le m�s minden m�ly�ti el a t�rt a sz�vedben?

-- �, minden...

-- �s ilyen nyugodt vagy? Ilyen b�k�s? Mindig ugyanilyen, ami�ta harminch�rom �vvel ezel�tt jegyesk�nt idej�tt�l, amire �gy eml�kszem, mintha tegnap lett volna... De hogyan tudod �gy elviselni? �n, �n belebolonduln�k... �n... nem tudom, mit tenn�k... �n... De nem! Lehetetlen, hogy egy anya tudja mindezt, �s nyugodt maradjon!

-- Miel�tt Anya lenn�k, Isten le�nya �s szolg�l�ja vagyok... Miben tal�lom nyugalmamat? Isten akarat�nak teljes�t�s�ben. Honnan j�n a b�k�m? Ennek az akaratnak a megtev�s�b�l. Ha egy ember akarat�t kellene teljes�tenem, megzavarodhatn�k, mert egy ember, m�gha a legb�lcsebb is, mindig akarhat t�vesen valamit. De Isten akarata! Ha � azt akarta, hogy Krisztus�nak Anyj�v� legyek, tal�n azt kell gondolnom, hogy ez kegyetlens�g, �s emiatt a gondolat miatt el kell vesz�tenem a nyugalmamat? A gondolatnak, hogy az, ami a Megv�lt�s lesz az � sz�m�ra, �s az �n sz�momra, az �n sz�momra is, zavart kellene keltenie lelkemben, hogy mik�nt �lem t�l azt az �r�t? �, rettenetes lesz... -- �s M�ria akaratlanul �sszerezzen, mintha hirtelen v�gigfutna rajta a hideg, �s �sszekulcsolja kezeit, hogy megg�tolja azok remeg�s�t, vagy hogy m�g buzg�bban im�dkozzon. Mik�zben arca m�g s�padtabb� v�lik, lehunyja szem�t aggodalm�ban. De egy m�ly s�hajt�s ut�n ism�t meger�s�dik a hangja, �s kijelenti: -- De �, aki azt akarta, hogy teljes�tsem akarat�t, �s akit bizalommal teljes szeretettel szolg�lok, seg�teni fog engem abban az �r�ban. Engem �s �t... Mert az Atya nem k�v�nhat olyat az embert�l, ami meghaladja az erej�t... �s seg�t... mindig... �s seg�teni fog minket, Fiamat... minket... � seg�teni fog minket... �s neki v�gtelen eszk�zei vannak arra, hogy megseg�tsen minket, amint arra csak � k�pes.

-- Igen, Any�m. A Szeretet seg�teni fog minket, �s a szeretetben mi seg�teni fogjuk egym�st. �s a szeretetben megv�ltunk.

               J�zus Anyja mell� megy, �s kez�t a v�ll�ra teszi. � re� emeli tekintet�t, az � sz�p �s eg�szs�ges J�zus�ra, akinek az lesz a sorsa, hogy a k�nz�s eltorz�tja, ezernyi sebbel meg�lik. �s azt mondja:

-- A szeretetben �s a szenved�sben... Igen. �s egy�tt... Senki se besz�l t�bbet... A Golgota trag�di�j�nak k�t j�vend� f�szerepl�je k�r�l az apostolok �s a n�tan�tv�nyok gondolatba mer�lt szobroknak l�tszanak...

               Aurea k�v� meredve �l zs�moly�n... De � t�r el�sz�r mag�hoz, �s an�lk�l, hogy fel�llna, t�rdre ereszkedik M�ria el�tt. �t�leli �t t�rd�n�l, fej�t �l�be hajtja �s mondja:

-- Mindez �rtem is! Mennyibe ker�l�k, �s mennyire szeretlek titeket az�rt, amibe nektek ker�l�k! �, Istenem Anyja, �ldj meg engem, hogy ne hi�ba ker�ljek nektek ennyibe...

-- Igen, le�nyom. Ne f�lj! Isten t�ged is seg�teni fog, ha mindig elfogadod az � akarat�t. -- Megsimogatja a haj�t �s az arc�t, �s �rzi, hogy az k�nnyes a s�r�st�l. -- Ne s�rj! El�sz�r Krisztus f�jdalmas sors�t ismerted meg, az � emberi k�ldet�s�nek v�g�t. Nem lenne igazs�gos, hogy miut�n ezt megismerted, ne ismern�d meg az els� �r�t, amikor a vil�gra j�tt. Ide figyelj... Mindenkinek tetszeni fog, hogy kil�pjen a keser� szeml�l�d�sb�l, amely s�t�t, visszaeml�kezve az �des �r�ra, amely teljesen f�nyes, �nekt�l hangzik, hozsann�z�st�l, az � sz�let�s�nek �r�j�ra... Halljad!

�s M�ria elmondja, mi�rt ment J�da Betlehem�be, a v�rosba, amelyr�l el�re megj�vend�lt�k, hogy a Megv�lt� sz�let�s�nek helye lesz. Kedvesen elmondja Krisztus sz�let�s�nek �jszak�j�t.

(6-964)