-- Nem k�r megtiszteltet�st, sem hadsereget. Nem v�gyakozik sem az uralkod�sra, sem a vagyonra. De �rv�nyes�ti jog�t a lelkek felett.

-- Tudom.

-- �rn�... Neki vissza kellene adnia neked azt a le�nyt... De ne vedd zokon, ha azt mondom, hogy � itt nem tudn� a lelk�t J�zusnak adni. Te jobb vagy a t�bbiekn�l... De k�r�l�tted... nagyon eleven m�g a vil�g szennye.

-- Igaz. �s azt�n?

-- Te anya vagy... Fiam atyailag �rez minden lelket illet�leg. Te elt�rn�d, hogy le�nyod olyan k�rnyezetben n�vekedj�k, amely t�nkreteheti �t?

-- Nem. Meg�rtem... Rendben van... Mondd meg Fiadnak, Fauszt�n�ra eml�kezve, akinek test�t megmentette, Val�ria neki adja Aure�t, hogy mentse meg a lelk�t... Igaz. Mi nagyon romlottak vagyunk ahhoz, hogy egy szentet b�zzanak r�nk... Asszony, im�dkozz �rtem! -- �s gyorsan visszavonul, miel�tt m�g M�ria h�l�lkodni tudna neki. S�rva vonul vissza...

               M�ria, Alfeus feles�ge k�v� meredve �ll.

-- Menj�nk M�ria... Este elt�vozunk, �s holnap est�re N�z�retben lesz�nk.

-- Menj�nk... �gy �tengedte, mint valami dolgot...

-- Sz�mukra egy dolog. Sz�munkra egy l�lek. J�jj! N�zd... M�r pirkad az �g ott a t�volban. Azt lehet mondani, hogy ebben a h�napban nincs �jjel...

               Amint a h�zak k�z�tt mennek, egy sarkon felbukkan J�d�s, nyilv�nval�an r�szegen. Ki tudja mif�le est�lyr�l t�r haza, �sszekusz�lt hajjal, gy�r�tt ruh�ban, �sszevert arccal.

-- J�d�s! Te? Ilyen �llapotban?

               J�d�s nem tetteti, hogy nem ismeri fel �ket, �s menek�lni sem tud... A meglepet�st�l a f�ldbe gy�kerezik a l�ba. M�ria, legy�zve undor�t, a k�zel�be megy, �s megk�rdezi:

-- J�d�s, szerencs�tlen fi�, mit csin�lsz? Nem gondolsz Istenre? Lelkedre? Any�dra? Mit csin�lsz, J�d�s? Mi�rt akarsz v�tkezni? N�zz r�m, J�d�s! Nincs jogod meg�lni a lelkedet... -- �s meg�rinti �t, hogy megfogja kez�t.

-- Hagyj b�k�n! Elv�gre is f�rfi vagyok! �s... szabadon tehetem azt, amit mindenki tesz. Mondd meg annak, aki k�mkedni k�ld�tt t�ged, hogy nem vagyok m�g puszt�n csak l�lek. Fiatal vagyok!

-- Nem szabad t�nkretenned magadat! J�d�s! Gondolj magadra... Ha �gy teszel, sose lesz boldog a lelked. J�d�s, � nem k�ld�tt engem ut�nad k�mkedni. � im�dkozik �rted. Csak ezt teszi, �s �n vele egy�tt. Any�d nev�ben...

-- Hagyj b�k�n! -- mondja modortalanul J�d�s. �s ut�na, tal�n �rezve, hogy hitv�nyul viselkedett, kijav�tja: -- Nem �rdemlem meg a r�szv�tedet. Isten veled... -- �s gyorsan od�bb �ll...

-- Milyen �rd�g! Megmondom J�zusnak! -- ki�lt fel Alfeus feles�ge. -- Igaza van az �n J�d�somnak!

-- Te nem fogsz senkinek semmit sem mondani. Im�dkozni fogsz �rte. Igen... im�dkozni...

-- S�rsz? �t siratod? �!

-- S�rok... Boldog voltam, hogy megmentettem Aure�t... Most s�rok, mert J�d�s v�tkezik. De J�zusnak, aki annyira le van s�jtva, csak j� h�rt visz�nk. �s elragadjuk a s�t�nt�l a b�n�st vezekl�s�nkkel �s im�nkkal... Mintha a mi fiunk lenne, M�ria! Mintha a mi fiunk lenne!... Te is anya vagy, �s tudod... Az�rt a szerencs�tlen any��rt, ez�rt a b�n�s l�lek�rt, J�zusunk�rt...

-- Igen, im�dkozni fogok... De nem gondolom, hogy meg�rdemli...

-- M�ria! Ne mondd ezt!

-- Nem mondom. De �gy van. Nem megy�nk Johann�hoz?

-- Nem. Hamarosan elj�v�nk, J�zussal.

(6-973)  

M�ria nagyon f�radtan �rkezik haza, de nagyon boldog. Azonnal J�zus�hoz megy, aki m�g dolgozik. Amint megl�tja M�ri�t, leteszi szersz�mait, �s megt�rli kez�t a k�t�ny�ben. K�lcs�n�s mosolyuk ragyog�v� teszi a kertet, amelyre m�r lesz�ll az esti sz�rk�let.

-- B�ke veled, Mama!

-- B�ke veled, Fiam!

-- Milyen f�radt vagy! Nem pihent�l...

-- Egy f�l nap hajnalt�l estig J�zsef h�z�ban... De ha nem lett volna ilyen meleg, azonnal hazaindultam volna, hogy megmondjam neked, Aurea a ti�d.

-- Igen?! -- J�zus arca megfiatalodik �rvendetes meglepet�s�ben. Alig l�tszik valamivel t�bbnek h�sz �vesn�l, �s �r�m�ben m�g hasonl�bb� v�lik Anyj�hoz, aki mindig oly nyugodt le�nynak l�tszik mozdulataiban �s tekintet�ben.

-- Igen, J�zus. �s minden f�rads�g n�lk�l el�rtem ezt. Az �rn� azonnal hozz�j�rult. Megindult, elismerve, hogy �, �s vele bar�tn�i, t�l romlottak ahhoz, hogy Istennek egy gyermek�t nevelj�k. Olyan al�zatos volt ez az elismer�s, olyan �szinte, igaz! Nem k�nny� olyanokat tal�lni, akik an�lk�l, hogy k�nyszer�ten�k r� �ket, elismerik fogyat�koss�gaikat.

-- Igen, nem k�nny�. Izraelben sokan nem k�pesek erre. Sz�p lelkek, akik el vannak temetve a szenny k�rge alatt. De amikor a szenny lehull...

-- Meg fog t�rt�nni ez, Fiam?

-- Nem vagyok biztos benne. �szt�nszer�leg t�rekszenek a j�ra. El�rik majd. Mit mondott neked?

-- �, csak n�h�ny sz�t... Azonnal meg�rtett�k egym�st. De j� lesz azonnal elhozni Aure�t. Szeretn�m �n megmondani neki ezt, ha te is �gy akarod, Fiam.

-- Igen, Mama. Elk�ldj�k �rte Simont -- �s ki�lt Simonnak, aki azonnal j�n.

-- Simon, menj Alfeus fi�hoz, Simonhoz, �s mondd meg neki, hogy Any�m visszat�rt. Ut�na j�jj a le�nnyal �s Tam�ssal, aki biztosan ott van, hogy befejezze azt a kis munk�t, amit Szal�me k�rt t�le.

               Simon meghajol �s azonnal elmegy.

-- Besz�ld el, Mama az utadat, a besz�lget�sedet! Szeg�ny Mama, milyen f�radt vagy az �n �gyem miatt!

-- �, nem, J�zus! Semmi a f�radts�g, amikor te boldog vagy... -- �s M�ria elbesz�li �tj�t, rokon�nak f�lelm�t, a hal�sz h�z�ban val� tart�zkod�s�t, tal�lkoz�s�t Val�ri�val, �s ezzel fejezi be:

-- Jobbnak tartottam, hogy �jjel tal�lkozzam vele, felt�ve, hogy az �g megengedi. Igy szabadabb volt � is, �n is. M�ria Kleof�s is gyorsabban megvigasztal�dott, mert f�lelemmel t�lt�tte el, hogy a k�t asszony egyed�l van Tib�ri�sban. Csak az ir�ntad val� szeretet, a te szolg�latodnak gondolata tudta legy�zni a f�lelm�t -- �s M�ria mosolyogva gondol vissza rokon�nak aggodalmaira.

               J�zus is mosolyogva jegyzi meg:

-- Szeg�ny asszonyka! Igazi izraelita asszony, r�gim�di, tart�zkod�, teljesen csal�dias, a P�ldabesz�dek er�s asszonya. (V�. P�ld 31,10-31) De az �j vall�sban az asszony nemcsak a h�z�ban lesz er�s. Sokan fel�lm�lj�k Juditot �s Jaelt a Makkabeus anya h�siess�g�vel. �s ilyen lesz a mi M�ri�nk is. De jelenleg m�g ilyen. L�ttad Johann�t?

-- Nem akartam �jabb aggodalmakat okozni M�ri�nak. �s arra gondoltam, hogy hamarosan l�tjuk �t a t�n�l.

-- J�l tetted. Bebizony�tottad nekem a r�mai n�k �rzelm�t ir�nyomban. Ha Johann�t megk�rted volna, tal�n azt gondolhattuk volna, hogy bar�tn�je kedv��rt engedte �t nek�nk Aure�t. Most megv�rjuk a szombatot, �s ha Mirta nem j�n el, mi megy�nk el hozz� Aure�val.

-- Fiam, �n szeretn�k itt maradni...

-- L�tom, nagyon f�radt vagy.

-- Nem, nem ez�rt... Arra gondolok, hogy J�d�s ide j�het. Milyen j�, hogy Kafarnaumban mindig v�rja valaki, hogy bar�tk�nt fogadja. Itt is j� lesz, ha lesz valaki, aki szeretettel fogadja.

-- K�sz�n�m, Mama. Te egyed�l tudod, hogy mi tudja m�g megmenteni �t... Mindketten fels�hajtanak.