-- Nem kér megtiszteltetést, sem hadsereget. Nem vágyakozik sem az uralkodásra, sem a vagyonra. De érvényesíti jogát a lelkek felett.

-- Tudom.

-- Úrnő... Neki vissza kellene adnia neked azt a leányt... De ne vedd zokon, ha azt mondom, hogy ő itt nem tudná a lelkét Jézusnak adni. Te jobb vagy a többieknél... De körülötted... nagyon eleven még a világ szennye.

-- Igaz. És aztán?

-- Te anya vagy... Fiam atyailag érez minden lelket illetőleg. Te eltűrnéd, hogy leányod olyan környezetben növekedjék, amely tönkreteheti őt?

-- Nem. Megértem... Rendben van... Mondd meg Fiadnak, Fausztínára emlékezve, akinek testét megmentette, Valéria neki adja Aureát, hogy mentse meg a lelkét... Igaz. Mi nagyon romlottak vagyunk ahhoz, hogy egy szentet bízzanak ránk... Asszony, imádkozz értem! -- és gyorsan visszavonul, mielőtt még Mária hálálkodni tudna neki. Sírva vonul vissza...

               Mária, Alfeus felesége kővé meredve áll.

-- Menjünk Mária... Este eltávozunk, és holnap estére Názáretben leszünk.

-- Menjünk... Úgy átengedte, mint valami dolgot...

-- Számukra egy dolog. Számunkra egy lélek. Jöjj! Nézd... Már pirkad az ég ott a távolban. Azt lehet mondani, hogy ebben a hónapban nincs éjjel...

               Amint a házak között mennek, egy sarkon felbukkan Júdás, nyilvánvalóan részegen. Ki tudja miféle estélyről tér haza, összekuszált hajjal, gyűrött ruhában, összevert arccal.

-- Júdás! Te? Ilyen állapotban?

               Júdás nem tetteti, hogy nem ismeri fel őket, és menekülni sem tud... A meglepetéstől a földbe gyökerezik a lába. Mária, legyőzve undorát, a közelébe megy, és megkérdezi:

-- Júdás, szerencsétlen fiú, mit csinálsz? Nem gondolsz Istenre? Lelkedre? Anyádra? Mit csinálsz, Júdás? Miért akarsz vétkezni? Nézz rám, Júdás! Nincs jogod megölni a lelkedet... -- és megérinti őt, hogy megfogja kezét.

-- Hagyj békén! Elvégre is férfi vagyok! És... szabadon tehetem azt, amit mindenki tesz. Mondd meg annak, aki kémkedni küldött téged, hogy nem vagyok még pusztán csak lélek. Fiatal vagyok!

-- Nem szabad tönkretenned magadat! Júdás! Gondolj magadra... Ha így teszel, sose lesz boldog a lelked. Júdás, Ő nem küldött engem utánad kémkedni. Ő imádkozik érted. Csak ezt teszi, és én vele együtt. Anyád nevében...

-- Hagyj békén! -- mondja modortalanul Júdás. És utána, talán érezve, hogy hitványul viselkedett, kijavítja: -- Nem érdemlem meg a részvétedet. Isten veled... -- és gyorsan odébb áll...

-- Milyen ördög! Megmondom Jézusnak! -- kiált fel Alfeus felesége. -- Igaza van az én Júdásomnak!

-- Te nem fogsz senkinek semmit sem mondani. Imádkozni fogsz érte. Igen... imádkozni...

-- Sírsz? Őt siratod? Ó!

-- Sírok... Boldog voltam, hogy megmentettem Aureát... Most sírok, mert Júdás vétkezik. De Jézusnak, aki annyira le van sújtva, csak jó hírt viszünk. És elragadjuk a sátántól a bűnöst vezeklésünkkel és imánkkal... Mintha a mi fiunk lenne, Mária! Mintha a mi fiunk lenne!... Te is anya vagy, és tudod... Azért a szerencsétlen anyáért, ezért a bűnös lélekért, Jézusunkért...

-- Igen, imádkozni fogok... De nem gondolom, hogy megérdemli...

-- Mária! Ne mondd ezt!

-- Nem mondom. De így van. Nem megyünk Johannához?

-- Nem. Hamarosan eljövünk, Jézussal.

(6-973)  

Mária nagyon fáradtan érkezik haza, de nagyon boldog. Azonnal Jézusához megy, aki még dolgozik. Amint meglátja Máriát, leteszi szerszámait, és megtörli kezét a kötényében. Kölcsönös mosolyuk ragyogóvá teszi a kertet, amelyre már leszáll az esti szürkület.

-- Béke veled, Mama!

-- Béke veled, Fiam!

-- Milyen fáradt vagy! Nem pihentél...

-- Egy fél nap hajnaltól estig József házában... De ha nem lett volna ilyen meleg, azonnal hazaindultam volna, hogy megmondjam neked, Aurea a tiéd.

-- Igen?! -- Jézus arca megfiatalodik örvendetes meglepetésében. Alig látszik valamivel többnek húsz évesnél, és örömében még hasonlóbbá válik Anyjához, aki mindig oly nyugodt leánynak látszik mozdulataiban és tekintetében.

-- Igen, Jézus. És minden fáradság nélkül elértem ezt. Az úrnő azonnal hozzájárult. Megindult, elismerve, hogy ő, és vele barátnői, túl romlottak ahhoz, hogy Istennek egy gyermekét neveljék. Olyan alázatos volt ez az elismerés, olyan őszinte, igaz! Nem könnyű olyanokat találni, akik anélkül, hogy kényszerítenék rá őket, elismerik fogyatékosságaikat.

-- Igen, nem könnyű. Izraelben sokan nem képesek erre. Szép lelkek, akik el vannak temetve a szenny kérge alatt. De amikor a szenny lehull...

-- Meg fog történni ez, Fiam?

-- Nem vagyok biztos benne. Ösztönszerűleg törekszenek a jóra. Elérik majd. Mit mondott neked?

-- Ó, csak néhány szót... Azonnal megértettük egymást. De jó lesz azonnal elhozni Aureát. Szeretném én megmondani neki ezt, ha te is így akarod, Fiam.

-- Igen, Mama. Elküldjük érte Simont -- és kiált Simonnak, aki azonnal jön.

-- Simon, menj Alfeus fiához, Simonhoz, és mondd meg neki, hogy Anyám visszatért. Utána jöjj a leánnyal és Tamással, aki biztosan ott van, hogy befejezze azt a kis munkát, amit Szalóme kért tőle.

               Simon meghajol és azonnal elmegy.

-- Beszéld el, Mama az utadat, a beszélgetésedet! Szegény Mama, milyen fáradt vagy az én ügyem miatt!

-- Ó, nem, Jézus! Semmi a fáradtság, amikor te boldog vagy... -- és Mária elbeszéli útját, rokonának félelmét, a halász házában való tartózkodását, találkozását Valériával, és ezzel fejezi be:

-- Jobbnak tartottam, hogy éjjel találkozzam vele, feltéve, hogy az ég megengedi. Igy szabadabb volt ő is, én is. Mária Kleofás is gyorsabban megvigasztalódott, mert félelemmel töltötte el, hogy a két asszony egyedül van Tibériásban. Csak az irántad való szeretet, a te szolgálatodnak gondolata tudta legyőzni a félelmét -- és Mária mosolyogva gondol vissza rokonának aggodalmaira.

               Jézus is mosolyogva jegyzi meg:

-- Szegény asszonyka! Igazi izraelita asszony, régimódi, tartózkodó, teljesen családias, a Példabeszédek erős asszonya. (Vö. Péld 31,10-31) De az új vallásban az asszony nemcsak a házában lesz erős. Sokan felülmúlják Juditot és Jaelt a Makkabeus anya hősiességével. És ilyen lesz a mi Máriánk is. De jelenleg még ilyen. Láttad Johannát?

-- Nem akartam újabb aggodalmakat okozni Máriának. És arra gondoltam, hogy hamarosan látjuk őt a tónál.

-- Jól tetted. Bebizonyítottad nekem a római nők érzelmét irányomban. Ha Johannát megkérted volna, talán azt gondolhattuk volna, hogy barátnője kedvéért engedte át nekünk Aureát. Most megvárjuk a szombatot, és ha Mirta nem jön el, mi megyünk el hozzá Aureával.

-- Fiam, én szeretnék itt maradni...

-- Látom, nagyon fáradt vagy.

-- Nem, nem ezért... Arra gondolok, hogy Júdás ide jöhet. Milyen jó, hogy Kafarnaumban mindig várja valaki, hogy barátként fogadja. Itt is jó lesz, ha lesz valaki, aki szeretettel fogadja.

-- Köszönöm, Mama. Te egyedül tudod, hogy mi tudja még megmenteni őt... Mindketten felsóhajtanak.