Mária és a gyöngyvirág

Jézus az apostolokkal egy virágokkal teli völgyben halad. Júdás Tádé gyönyörködik a gyöngyvirágokban. Hasonlóképpen vélekedik Tamás és András is. Júdás azonban megvetéssel leszólja a gyöngyvirágot. Ő inkább az agave fenséges virágját szereti. Jézus szótlanul hallgatja megjegyzéseiket, de amikor Tamás hozzá fellebbez:

-- Mester, tetszenek neked ezek a virágok? -- Jézus megjegyzi:

-- Nekem minden tetszik a teremtésben. De ezeket a virágokat különösen kedvelem...

-- Miért? -- kérdezik többen.

-- Alázatosságuk miatt. Ezekben a virágokban minden az alázatosságról beszél. A helyek, amelyeket szeretnek... a virág lehajló kelyhe... Anyámra emlékeztet. Ezek a virágok... milyen kicsinyek! Mégis, milyen illatosak! A levegő körülöttük illatozik tőlük... Anyám is alázatos, tartózkodó, ismeretlen, és csak azt kívánja, hogy ismeretlen maradjon. Mégis szentségének illata oly erős volt, hogy levont engem az égből...

-- Anyád jelképét látod ebben a virágban?

-- Igen, Tamás.

-- És azt gondolod, hogy őseink, amikor dicsérték a gyöngyvirágot, előre megérezték őt? -- kérdezi Jakab, Alfeus fia. Akkor más fákhoz és virágokhoz is hasonlították őt. A rózsához, az olajfához, és a leggyengédebb állathoz, a gerlicéhez, a galambhoz...

-- Mindenki azt mondta, ami számára legszebb volt a teremtett világban. És valóban ő a Teljesen Szép a teremtmények között. De én gyöngyvirágnak és békét hozó Olajfának nevezném őt, ha dicsérni akarnám -- mondja Jézus nyugodtan, sugárzó tekintettel, és kissé eltávolodik apostolaitól, hogy átadja magát gondolatainak.

(6-783)