Sz�zek kir�lyn�ja

D�lut�n Johanna h�z�ban gy�lekeznek a tan�tv�nyok a n�tan�tv�nyokkal egy�tt. J�zus a zel�ta Simonnal az els� l�pcs�sorhoz �rkezik, amikor Ja�rus le�nya �s Annalia oly gyorsan j�n le rajta, hogy szinte rep�lni l�tszanak.

-- Mester! Uram! -- ki�ltj�k.

-- Isten legyen veletek! Hov� mentek?

-- T�r�lk�z�k�rt. Johanna szolg�l�le�nya k�ld�tt minket. Besz�lsz, Mester?

-- Minden bizonnyal!

-- �, akkor fuss, Mirjam! Csin�ljuk gyorsan! -- mondja Annalia.

-- Van b�ven id�t�k megtenni azt, amit tennetek kell. M�s szem�lyeket is v�rok. De le�nyom, mi�ta h�vnak t�ged Mirjamnak? -- k�rdezi Ja�rus l�ny�ra n�zve.

-- M�t�l fogva. Mostant�l. Any�d adta nekem ezt a nevet. Mert... igaz, Annalia? Ma nagy nap van n�gy sz�z sz�m�ra...

-- �, igen. Megmondjuk az �rnak, vagy engedj�k, hogy M�ria mondja meg neki?

-- M�ria, M�ria. Menj, menj, Urunk! Any�d besz�lni fog veled -- �s k�nnyed�n elfutnak, ifj�s�guk els� vir�gz�s�ban, emberi alakban, de angyalian sug�rz� tekintettel...

* * *

M�ria Fia mellett �ll. A szok�sosn�l is fiatalabbnak l�tszik, mintha csak n�v�re lenne a legfiatalabb tan�tv�nynak.

-- Anya, a feles�gem szokatlan m�don besz�lt... Mi t�rt�nt vele, mert azt lehetne mondani, hogy egyszerre megcsonk�tva �s megkoron�zva �rzi mag�t? -- k�rdi F�l�p.

               M�ria kedvesen mosolyog, mik�zben n�zi �t. Bizalmasan megfogja a kez�t �s megk�rdezi t�le:

-- K�pes Lenn�l J�zusomnak adni a sz�modra legkedvesebbet? Val�j�ban meg kellene ezt tenned... mert � az eget adja neked �s az utat, hogy eljuss oda.

-- Minden bizonnyal, Anya, ha tudn�m... �s f�leg, ha boldogg� tenn�m �t ezzel.

-- Azz� teszed. F�l�p, a m�sik le�nyod is az �rnak szenteli mag�t. Az im�nt mondta ezt nekem �s anyj�nak, sok n�tan�tv�ny jelenl�t�ben...

-- Te?! Te?! -- k�rdi F�l�p elk�pedve, ujj�val a gyeng�d le�nyra mutatva, aki M�ri�hoz simul, mintha v�delm�t keresn�. Az apostol nehezen tudja lenyelni ezt a m�sodik csap�st, amely mind�r�kre megfosztja �t rem�ny�t�l, hogy unok�i lesznek. Let�rli izzads�g�t, amit a v�ratlan h�r v�ltott ki bel�le. Megfordul, �s v�gign�z a k�r�l�tte lev� arcokon. K�zd... Szenved...

               A le�ny r�stellkedve mondja:

-- Aty�m, add bocs�natodat... �ld�sodat... -- �s a l�b�hoz cs�szik.

               F�l�p g�piesen megsimogatja barna haj�t, �s a tork�t reszeli, amely �sszeszorult. V�g�l megsz�lal:

-- Azoknak a gyermekeknek bocs�tanak meg, akit v�tkeztek. Te nem v�tkezt�l, amikor a Mesternek szentelted magadat. �s... �s a te szeg�ny aty�d nem tehet m�st, csak azt mondhatja neked... csak azt mondhatja neked: ,,L�gy �ldott!''. Oh, l�nyom! L�nyom! Milyen kellemes �s f�lelmetes az Isten akarata! -- lehajol, felemeli, �tkarolja, megcs�kolja a homlok�n, haj�n, s�rva... �s ut�na, m�g mindig karjaiban tartva, J�zus fel� megy, �s azt mondja neki:

-- �me, �n nemzettem �t, de te vagy az Istene... A te jogod t�bb az eny�mn�l... K�sz�n�m... k�sz�n�m, Uram, az �r�m�t, hogy... -- nem tudja tov�bb folytatni. T�rdre esik J�zus l�b�n�l, lehajol, hogy megcs�kolja a l�b�t, ny�gve:

-- Soha, soha nem lesznek unok�im! Az �n �lmom! �regs�gem mosolya! Bocs�sd meg ezt a s�r�st, Uram! Egy szeg�ny ember vagyok...

-- Kelj fel, bar�tom! �s �rvendj annak, hogy az angyali vir�g�gy els� vir�gait adod. J�jj! J�jj ide, k�z�m �s Any�m k�z�! Halljuk t�le, hogyan t�rt�nt a dolog, mert biztos�talak arr�l, hogy r�szemr�l nem vagyok b�n�s benne, se nem az �n �rdemem.

M�ria megmagyar�zza:

-- �n is csak keveset tudok. Mi asszonyok besz�lgett�nk egym�s k�z�tt, amint gyakran megt�rt�nik, k�rdez�sk�dtek a sz�zess�gi fogadalmam fel�l. Megk�rdezt�k azt is, hogyan lesznek a j�v�ben a sz�zek, mi lesz a feladatuk, milyen dics�s�gben r�szes�lnek �nszerintem. V�laszoltam nekik, ahogy tudtam... J�v�j�ket illet�leg el�re l�ttam, hogy �let�ket im�ban �s az �n J�zusom megvigasztal�s�ban t�ltik, hogy enyh�ts�k a szenved�s�t, amelyet a vil�g okoz neki. Azt mondtam: ,,A sz�zek lesznek azok, akik fenntartj�k az apostolokat, akik megmoss�k a piszkos vil�got, tisztas�gukba �lt�ztetve azt, illatoss� teszik, angyalok lesznek, akik dics�r� �nek�kkel elf�dik a k�roml�sokat. �s J�zust ez boldogg� teszi, �s kegyelmet ad a vil�gnak, �s irgalmaz neki, ezek�rt a b�r�nyok�rt, akik sz�t vannak sz�rva a farkasok k�z�tt...'' -- �s m�s egyebeket is mondtam. Akkor k�rt Ja�rus le�nya: ,,Adj nekem egy nevet, Anya, sz�zi j�v�m sz�m�ra, mert �n nem engedhetem meg, hogy egy f�rfi �rvendjen a testnek, amelyet J�zus �lesztett �jra. Ez a testem egyed�l az �v� lesz eg�szen addig, am�g a test a s�r� lesz, a l�lek pedig az �g�.'' �s Annalia azt mondta: ,,�n is �gy �reztem, hogy �gy kell tennem. �s ma boldogabb vagyok a fecsk�n�l, mert minden k�tel�kt�l megszabadultam.'' Akkor t�rt�nt, hogy le�nyod, F�l�p, azt mondta: ,,�n is olyan leszek, mint ti. Sz�z, mind�r�kk�!'' Az anya, aki �me, j�n, figyelmeztette �t, hogy ily nagy elhat�roz�st nem lehet �gy tenni. De � nem v�ltoztatta meg a v�lem�ny�t. Megk�rdezt�k t�le, hogy r�gen gondolt-e m�r erre. ,,Nem'' -- v�laszolta. Arra a k�rd�sre, hogy mik�nt jutott erre az elhat�roz�sra, azt mondta: ,,Nem tudom. Mint egy f�nyes ny�l �rte a sz�vemet, �s meg�rtettem, mennyire szeretem J�zust.''

F�l�p feles�ge megk�rdezi f�rj�t:

-- Hallottad?

-- Igen, asszony. A test ny�sz�r�g, pedig dalolnia kellene, mert ez megdics��ti. A mi neh�zkes test�nk k�t angyalnak adott �letet. Ne s�rj, asszony! Te mondtad az el�bb: ,,� megkoron�zott t�ged... A kir�lyn� nem s�r, amikor megkoszor�zz�k...''

               De F�l�p is s�r, �s s�rnak sokan a f�rfiak �s az asszonyok k�z�l, akik k�r�lveszik �ket. M�ria, Simon feles�ge egy sarokban zokogva s�r... M�ria Magdolna egy m�sik sarokban s�r. Anastasica kez�vel igyekszik eltakarni k�nnyes arc�t.

-- Mi�rt s�rtok? -- k�rdi J�zus.

               Senki se v�laszol. J�zus odah�vja Anastasic�t, �s ism�t megk�rdezi �t. � ezt feleli:

-- Az�rt, Uram, mert egy undor�t� gy�ny�r �ltal egyetlen �jszaka elvesz�tettem annak lehet�s�g�t, hogy egyik sz�zed lehessek.

-- Minden �let�llapot j�, ha az Urat szolg�lj�k abban. A j�v� Egyh�zban lesznek sz�zek �s matr�n�k. Mindny�jan el�seg�tik Isten Orsz�g�nak diadal�t a vil�gban, �s paptestv�reik munk�j�t. Betsz�ri El�za, j�jj ide! Vigasztald meg ezt a m�g szinte le�nyt...

               �s Anastasica kez�t El�za kez�be teszi. J�zus n�zi, mik�nt simogatja �t El�za, �s a m�sik mik�nt engedi �t mag�t anyai �lel�s�nek. Ut�na megk�rdezi:

-- El�za, ismered az � t�rt�net�t?

-- Igen, Uram. �s nagyon f�j nekem. Szeg�ny, f�szek n�lk�li galamb.

-- El�za, szereted ezt a n�v�rt?

-- Szeretem-e? Nagyon! De nem n�v�rk�nt. � a le�nyom lehetne. �s most, hogy karjaim k�z�tt tartom, �gy t�nik nekem, hogy ism�t a boldog anya vagyok, mint a m�ltban. Kire b�zod ezt a kedves gazell�t?

-- Ter�d, El�za.

-- R�m? -- az asszony csod�lkozva, hitetlenkedve n�z J�zusra.

-- R�d. Nem akarod?

-- �, Uram! Uram! Uram...! -- El�za t�rdre ereszkedik J�zus el�tt, �s nem tudja, mit mondjon, nem tudja, hogyan fejezze ki �r�m�t.

-- Kelj fel, �s l�gy neki szent�l anyja, �s � legyen neked szent�l le�nyod, �s mindketten haladjatok el�re az �r �tj�n. Magdolna, mi�rt s�rsz, te, aki kev�ssel ezel�tt oly vid�m volt�l? Hol van a t�z vir�g, akiket nekem akart�l hozni?

-- Eg�szs�gesen alszanak a napf�nyben, Mester... �s �n s�rok, mert t�bb� nem rendelkezem a sz�zek tisztas�g�val, �s lelkem mindig s�rni fog, sose el�g�l ki, mert... mert v�tkeztem...

-- Az �n bocs�natom �s a te s�r�sod tiszt�bb� tesznek t�ged ezekn�l. J�jj ide! Ne s�rj t�bb�! Hagyd a s�r�st azoknak, akiknek sz�gyenkezni�k kell valami miatt. Fel a fejjel! Menj, hozd ide vir�gaidat! Menjetek ti is, jegyesek �s sz�zek! Menjetek, mondj�tok meg a vend�gl�t�knak, hogy menjenek Jeruzs�lembe a kapuz�r�s el�tt.

Elmennek engedelmesen, csak J�zus marad a hely�n, simogatva a k�t gyermeket: M�ri�t �s M�ty�st. M�ria r�szv�ttel hajol J�d�s anyja f�l�. J�zus �szreveszi ezt, �s � is odamegy. Kez�t J�d�s anyj�nak fej�re teszi, �s megk�rdezi:

-- Mi�rt s�rsz, asszony?

-- �, Uram, Uram! �n egy �rd�g�t sz�ltem! Izraelben nincs m�g egy anya, akinek ilyen f�jdalma lenne!

-- M�ria, egy m�sik anya, ugyancsak ez�rt mondta �s mondja ezt nekem. Szeg�ny any�k!

-- �, Uram, van-e m�g egy m�s valaki, aki mint az �n J�d�som, h�tlen �s elvetem�lt ir�ntad? �, nem lehets�ges! �, akinek r�sze van benned, tiszt�talan cselekedetekre adta mag�t. �, aki a te l�legzetedet sz�vja be, �rz�kies �s tolvaj, �s tal�n gyilkoss� v�lik. �... �! Hazugs�g az � gondolata! L�z az �lete. Tedd, hogy meghaljon, Uram! Irgalomb�l! Tedd, hogy meghaljon!

-- M�ria, a te sz�ved rosszabbnak mutatja �t, mint amilyen. A f�lelem meg�rj�t t�ged. Nyugodj meg, �s gondolkodj! Milyen bizony�t�kod van tetteir�l?

-- Ir�ntad semmi. De lavinak�nt z�dul al�. Megleptem, �s nem tudta elrejteni a bizony�t�kokat, amelyek... �me itt vannak... De k�ny�r�letb�l, hallgass! Figyel engem. Gyanakszik. � az �n f�jdalmam. Nincs n�lam szerencs�tlenebb anya Izraelben!

               M�ria suttogja:

-- �n... Mert az �n f�jdalmamhoz hozz�csatolom minden szerencs�tlen anya f�jdalm�t... Mert az �n f�jdalmamat nem egy valakinek a gy�l�lete okozza, hanem az eg�sz vil�g�.

Johanna elh�vja J�zust, �s � odamegy hozz�. K�zben meg�rkezik J�d�s, �s anyja fel� megy, akit M�ria vigasztal. R�f�rmed:

-- Elmondtad esztelens�geidet? Megr�galmazt�l? Most boldog vagy?

-- J�d�s! �gy besz�lsz any�dhoz? -- k�rdezi szigor�an M�ria.

-- Igen! Mert belef�radtam abba, hogy �ld�z engem.

-- �, fiam, ez nem �ld�z�s! Ez szeretet. Te betegnek tartasz engem. De te vagy a beteg! Te azt mondod, hogy �n megr�galmazlak, �s ellens�geidre hallgatok. De te vagy igazs�gtalan velem szemben, mert te k�veted a gonoszokat, akik megv�ltoztatnak t�ged. Mert te gyenge vagy, fiam, �s �k ravaszok... Adj igazat any�dnak! Hallgass Anani�sra, aki �reg �s b�lcs. J�d�s! J�d�s! L�gy irgalmas ir�ntam! J�d�s!!! Hov� m�gy, J�d�s?!

J�d�s, aki szinte futva megy el a teraszr�l, megfordul �s azt ki�ltja:

-- Oda, ahol hasznos vagyok, �s ahol tisztelnek -- �s gyorsan lemegy a l�pcs�n, mik�zben a szerencs�tlen anya ut�na ki�ltja:

-- Ne menj! Ne menj! �k pusztul�sodat akarj�k! Fiam! Fiam! Fiam!...

               J�d�s elt�nik a f�k k�z�tt.

-- Elment!... A kev�lys�g elnyeli �t! -- ny�gi az anyja.

-- Im�dkozzunk �rte, M�ria! Im�dkozzunk mi ketten, egy�tt... -- mondja Sz�z M�ria, fogva a szomor� anya kez�t.

(5-476)