M�ria titka

J�zus Jeruzs�lem fel� megy a Jord�n keleti partj�n. A foly� vize megduzzadt a sok es�t�l. Egyik este m�gis l�tj�k, hogy Magdolna l�h�ton �tkel rajta. Az�rt j�tt, hogy figyelmeztesse J�zust: el akarj�k fogni, amint �tkel a Jord�non. K�ri, forduljon vissza. J�zus megnyugtatja, hogy m�g nem j�tt el az � ideje, ez�rt nem �rthatnak neki. De hogy megnyugtassa, visszafordul. K�s�bb �tkel a megduzzadt Jord�non, hogy Szamari�n kereszt�l, nagy ker�l�vel menjen Jeruzs�lembe.

               Az �ton hirtelen felt�nik egy kocsi. P�ter felismeri, hogy az Johann��, �s az asszonyokat sz�ll�tja. Izs�k, a p�sztor is az asszonyokkal utazik. Amikor J�zus meg�ll�tja a kocsit, � kitekint �s felki�lt:

-- A Mester! Anya, �rvendj! Itt van!

               Marciam �s Izs�k siet a Mesterhez. Mannaen is leugrik a lov�r�l.

-- M�g itt vagy, Mannaen?

-- H�s�gesen a megb�zat�shoz. �s most m�g ink�bb, mint b�rmikor, mert az asszonyok f�lnek... De... Engedelmeskedt�nk neked, mert engedelmeskedni kell, de hidd el, semmi ok sincs az aggodalomra. Biztosan tudom, hogy Pil�tus rendbeszedte a nyugtalankod�kat, kijelentve, hogy aki l�zad�st sz�t ezekben a napokban, az �nnep alatt, azt szigor�an megb�nteti. Azt hiszem, Pil�tus feles�ge, �s f�leg feles�g�nek bar�tn�i befoly�solt�k e tekintetben. Az udvarban mi mindent tudunk, �s semmit. De eleget tudunk... -- �s Mannaen �tengedi hely�t M�ri�nak, aki lesz�llt a kocsib�l, �s eg�sz test�ben remeg �s megrend�lt.

Megcs�kolj�k egym�st, mik�zben a n�tan�tv�nyok mind kifejezik tisztelet�ket a Mester ir�nt. L�z�r n�v�rei nincsenek k�zt�k. M�ria halkan mondja:

-- Mennyi szomor�s�g az �ta az este �ta! Fiam, mennyire gy�l�l t�ged mindenki! -- �s k�nnyek peregnek le az arc�n, amin megl�tszik, hogy sokat s�rt ezekben a napokban.

-- De l�tod, hogy az Atya gondunkat viseli. Az�rt ne s�rj! �n b�tran szemben�zek az eg�sz vil�g gy�l�let�vel, de les�jt, ha egyetlen k�nnyedet l�tom. Fel a fejjel, szent Anya! -- �s f�lkarral �tkarolva �t a n�tan�tv�nyokhoz fordul, hogy �dv�z�lje �ket, �s Johann�hoz k�l�n is sz�l n�h�ny sz�t. Johanna elk�s�rte M�ri�t, amikor az hazafel� indult.

-- �, Mester! Nem f�rads�gos Any�ddal lenni! Magdoln�t Bet�ni�ban tartotta testv�r�nek a szenved�se. Ez�rt �n j�ttem. A gyermekeket a palota�r feles�g�re b�ztam, aki j�s�gos �s anyai. De K�za is mondta, hogy felesleges elmenn�nk. A prokonzul fenyeget�se m�g Her�di�s karmait is let�rte. A tetrarcha remeg a f�lelemt�l, �s csak egyre gondol: hogy �rk�dj�k Her�di�s felett, nehogy az t�nkretegye �t R�ma szem�ben. J�nos hal�la sok dolgot t�nkretett Her�di�st illet�leg. �s Her�des nagyon is j�l �rzi, hogy a n�p l�zadozik ellene J�nos meg�let�se miatt. A r�ka meg�rzi, hogy a legrosszabb b�ntet�s lenne, ha elveszten� R�ma v�delm�t. A n�p azonnal fell�zadna. Az�rt, ne k�telkedj! Semmit sem mer tenni saj�t kezdem�nyez�s�b�l!

-- Akkor forduljunk vissza Jeruzs�lem fel�! Nyugodtan mehettek. Gyer�nk! Az asszonyok sz�lljanak fel a kocsira, �s vel�k M�t� is, aki f�radt. Betelben megpihen�nk. Menj�nk!

(5-403)  

J�zus a Getszem�ni kertben l�v� h�z fel� megy Marciammal, aki bevallja neki, hogy J�d�s meg�tk�z�st keltett benne, de nem akarja megnevezni b�n�t. K�ri J�zust, hogy ne firtassa, mi volt az... �s s�rva elfut t�le. J�zus hi�ba h�vja.

               Hangj�ra azonban felfigyelnek azok, akik a kertben l�v� h�zban tart�zkodnak. A konyha k�sz�b�n megjelenik J�n�s, �s ut�na J�zus Anyja, �s m�g�tte a n�tan�tv�nyok: M�ria Kleof�s, M�ria Szal�me, �s Porfirea. L�tj�k J�zust, �s el�je mennek.

-- B�ke mindny�jatoknak! �me, itt vagyok, Mama!

-- Egyed�l? Mi�rt?

-- El�re siettem. A t�bbieket a Templomban hagytam... De Marciammal voltam...

-- �s hol van a fiam, hogy nem l�tom? -- k�rdi Porfirea, kiss� nyugtalanul.

-- Elfutott, oda fel. De majd idej�n. Van �lelmetek mindenki sz�m�ra? Hamarosan meg�rkeznek a t�bbiek.

-- Nem, Uram. Azt mondt�k, hogy Bet�ni�ba ment�l...

-- Menjetek, gyorsan vegyetek, amire sz�ks�g van, �s sietve t�rjetek vissza. �n Any�mmal maradok.

               A n�tan�tv�nyok sz� n�lk�l engedelmeskednek.

               J�zus egyed�l marad M�ri�val, �s lassan s�t�lnak.

-- �tkez�s ut�n Bet�ni�ba megyek Simonnal.

-- J�n�s fi�val?

-- Nem. A zel�ta Simonnal. �s magammal viszem Marciamot... -- J�zus elgondolkozva elhallgat. M�ria figyeli. Ut�na megk�rdi:

-- Marciam valami rosszat tett?

-- Nem, Mama. �ppen ellenkez�leg! Mi�rt gondolod?

-- Mi�rt mer�lt�l el gondolataidban?... Mi�rt h�vtad �t parancsol�lag? �s mi�rt hagyott el t�ged? Mi�rt szakadt el t�led, mintha sz�gyellt volna valamit? M�g anyj�t �s engem sem j�tt �dv�z�lni!

-- A gyermek elfutott egy k�rd�sem miatt.

-- �! -- M�ria nagyon elcsod�lkozik. Hallgat egy kiss�, majd mond valamit, mintha mag�nak besz�lne: ,,A kett� a f�ldi Paradicsomban elfutott, a b�n ut�n, amikor hallotta Isten hangj�t... De, Fiam, r�szv�ttel kell lenni a gyermek ir�nt. Kezd f�rfiv� v�lni... �s tal�n... Fiam. A s�t�n megharap minden embert...'' -- M�ria nagyon r�szv�tteljes �s k�rleli Fi�t...

J�zus r�n�z, �s azt mondja:

-- Mennyire anya vagy! Mennyire az ,,Anya'' vagy! De ne hidd, hogy a gyermek v�tkezett. S�t, hinned kell, hogy az�rt szenved, mert egy felfedez�st leforr�zott valaki. Nagyon tiszta. �s nagyon j�... Ma magammal viszem, hogy meg�rtessem vele szavak n�lk�l, hogy tudom. Minden besz�d t�l sok lenne sz�m�ra... �s egy sz�val sem tudn�m mentegetni azt, aki egy �rtatlant megs�rt. -- J�zus komolyan mondja ki ezeket az utols� szavakat.

-- �, Fiam! Itt tartunk. Nem k�rdezek neveket t�led. De ha k�z�l�nk valaki k�pes volt megzavarni a gyermeket, az csak egyvalaki lehetett... Az a s�t�n!

-- Menj�nk, keress�k meg Marciamot, Mama! � nem fog elfutni el�led.

               Mennek, �s megtal�lj�k �t egy galagonyabokor m�g�tt.

-- Vir�got szedsz nekem, fiam? -- k�rdi M�ria el�re menve �s �t�lelve �t.

-- Nem. De v�gyakoztam ut�nad -- mondja Marciam, m�g k�nnyekkel az arc�n.

-- �s �n elj�ttem. Gyere gyorsan! Mert ma J�zusommal Bet�ni�ba kell menned! �s rendbe kell hoznod magadat, amint illik.

               Marciam arca ragyog, m�r elm�lt el�z� zavara, �s azt mondja:

-- �n egyed�l, vele?

-- �s a zel�ta Simonnal.

               Marciam, aki m�g nagyon is gyermek, ugrik egyet �r�m�ben, �s el�fut rejtek�b�l, pont J�zus karjaiba... Megzavarodik. De J�zus nevet �s azt mondja neki:

-- Fuss, �s n�zd meg, hogy meg�rkezett-e m�r ap�d.

               �s mik�zben Marciam elfut, J�zus megjegyzi:

-- Igazi gyermek, j�llehet m�r komolyan gondolkozik. Nagy v�ts�g megzavarni a sz�v�t. De majd gondoskodom r�la -- s k�zben M�ri�val a h�z fel� megy. De m�g meg sem �rkeznek, amikor l�tj�k, hogy Marciam visszafel� fut.

-- Mester... Anya... itt vannak azok, akik a Templomban voltak... az �tt�rtek... Itt van egy asszony... egy asszony, aki t�ged akar l�tni, Anya. Azt mondja, Betlehemb�l ismer t�ged. No�minek h�vj�k.

-- Oly sokat ismertem akkor! De menj�nk!

               Amikor oda�rnek, az asszony megsz�lal:

-- Te nem eml�kezel r�, betlehemi M�ria. De �n harminc �ven kereszt�l tartottam az eml�kezetemben nevedet �s arcodat, mint az irgalmass�g�t. �n is messzir�l j�ttem, Perg�b�l, a rendelet miatt. �s terhes voltam. De rem�ltem, hogy idej�ben visszat�rek. F�rjem megbetegedett �tk�zben, �s Betlehemben meghalt. �n h�sz nappal az � hal�la el�tt megsz�ltem a fiamat. �s ki�lt�som �tt�rte az eget, �s tejem kisz�radt, vagy m�regg� v�lt. Gennyes sebek bor�tottak el engem �s a fiamat is... �s egy barlangba vetettek minket, hogy ott haljunk meg... Csak te j�tt�l, �vatosan, egy h�napon kereszt�l, ennival�t hozva nekem, �s gy�gy�tva sebeimet, velem s�rva, tejet adva gyermekemnek, aki neked, egyed�l neked k�sz�nheti, hogy �l... Meg akartak k�vezni minket, mert lepr�snak neveztek engem... �, kedves csillagom! Nem felejtettem el ezt. Miut�n meggy�gyultam, elmentem. �s Efezusban hallottam a v�rengz�sr�l. Annyit kerestelek t�ged! Annyit, de annyit! Nem tudtam elhinni, hogy meg�ltek t�ged Fiaddal azon a rettenetes �jjelen. De nem tal�ltalak meg. A m�lt ny�ron egy efezusi hallotta Fiadat, tudta, ki volt, k�vette egy ideig, m�sokkal egy�tt a s�toros �nnepen... �s visszat�rve elmondta. �n elj�ttem, hogy l�ssalak t�ged, � Szent, miel�tt meghalok. Hogy meg�ldjalak annyiszor, ah�ny csepp tejet adt�l az �n J�nosomnak, elv�ve azt a te �ldott Fiadt�l... -- Az asszony s�r, kiss� meghajolva, tiszteletteljesen �llva, kiterjesztett karj�val M�ria karj�ban...

-- A tejet sose tagadja meg az ember, n�v�rem. �s...

-- �, nem! �n nem vagyok a te n�v�red! Te az �dv�z�t� Anyja vagy, �n szeg�ny, elveszett asszony voltam, t�vol otthon�t�l, �zvegyen, fi�val az �l�n, kisz�radt kebl�n... Ten�lk�led meghaltam volna. Te mindent megadt�l nekem, �s �n visszat�rhettem testv�reimhez, akik keresked�k voltak Efezusban. Ezt neked k�sz�nhetem.

-- K�t anya voltunk, k�t szeg�ny anya, k�t gyermekkel, a vil�g sz�m�ra. �s te szenvedt�l �zvegys�ged miatt, �n pedig az�rt, mert Fiamban engem is �tsz�rnak majd, amint az �reg Simeon megmondta a Templomban. Csak azt tettem, ami k�teless�gem volt, mint n�v�rnek, azt adva neked, ami neked t�bb� nem volt. �s a fiad �l?

-- � ott van. �s a te szent Fiad meggy�gy�totta �t ma reggel. �ldott legyen �rte! -- �s az asszony let�rdel az �dv�z�t� el�tt, ki�ltva:

-- J�jj, J�nos, adj h�l�t az �rnak!

               A J�zus korabeli f�rfi odamegy, �s h�l�lkodik, hogy J�zus meggy�gy�totta szembaj�t, ami vaks�ggal fenyegette. Zsinag�gaf�n�k volt, �s m�r nem tudott olvasni. Most J�zus tan�tv�nya k�v�n lenni.

               Az asszonyok �s az apostolok meghat�dva besz�lnek az eddig ismeretlen esem�nyr�l �s M�ria m�lys�ges szeretet�r�l...

(5-427)