A Kir�ly titka

  Mik�zben N�z�ret fel� mennek, csatlakozik hozz�juk Her�des f�ltestv�re, Mannaen, aki m�r r�g�ta k�veti J�zust.

               Felaj�nlja szolg�latait. J�zus �gy sz�l hozz�:

-- Mannaen, k�rek t�led valamit, mivel elj�tt�l. Ne velem, hanem az asszonyokkal menj Jeruzs�lem fel�. �n ezekkel (az apostolokkal) ismeretlen �ton megyek majd, �s nekem nem okozhatnak bajt. De �k asszonyok �s v�dtelenek, �s aki �ket k�s�ri, szel�d term�szet�, aki megtanulta, hogy ha meg�tik, a m�sik orc�j�t ny�jtsa nekik. A te jelenl�ted biztos v�delem lesz sz�mukra. Meg�rtem, hogy ez �ldozat sz�modra. De J�de�ban egy�tt lesz�nk. Ne tagadd meg ezt t�lem, bar�tom!

-- Uram, minden k�v�ns�god t�rv�ny szolg�d sz�m�ra. A te Any�d �s a n�tan�tv�nyok szolg�lat�ra �llok ett�l a pillanatt�l eg�szen addig, am�g te akarod.

-- K�sz�n�m! Ezt az engedelmess�gedet is feljegyzik az �gben. Most v�rakozzunk mindny�jan a b�rk�kra, �s k�zben meggy�gy�tom azokat, akik r�m v�rnak.

(5-264)  

�me, itt van N�z�ret... itt van M�ri�nak, Alfeus feles�g�nek a h�za. M�ria m�r fiainak karjaiban van. Kezei m�g vizesek �s v�r�sek a mos�st�l, amivel �ppen foglalkozik. Megsimogatja �ket, �s ut�na megt�rli a kez�t k�t�ny�ben �s siet �t�lelni J�zust...

               �s �me, itt van Alfeusnak, S�ra fi�nak a h�za, k�zvetlen�l M�ria h�za el�tt. Alfeus elk�ldi legnagyobb unok�j�t, hogy �rtes�tse M�ri�t, �s k�zben nagy l�ptekkel J�zus fel� megy, kis unok�ival a karjaiban, �s �dv�zli �t, mintha vir�gcsokrot tartana a kez�ben.

               M�ria m�r a kapuban �ll, a napon, vil�gosk�k h�ziruh�j�ban, aranyos haja Fia mell�re hull, amikor nagy szeretettel megcs�kolja �t.

A t�bbiek tapintatosan meg�llnak, hogy szabadon hagyj�k �ket tal�lkoz�suk els� pillanataiban. De M�ria azonnal elszakad Fi�t�l, �s angyali hangj�val �dv�zli �ket:

-- B�ke veletek, az �r szolg�i �s Fiam tan�tv�nyai! B�ke veletek, az �r n�v�rei! -- �s a kocsir�l lesz�ll� n�tan�tv�nyokkal testv�ri cs�kot v�ltanak.

-- �, Marciam! Most t�bb� m�r nem tudlak karomban tartani t�ged. M�r f�rfi vagy! De j�jj a Mam�hoz, hogy m�g megcs�koljalak! Kedves! �ldjon meg t�ged az Isten, �s n�vekedj�l az � �tjain, er�sen, amint ifj� tested n�vekszik, �s m�g ink�bb. Fiam, el kellene vinni �t �regapj�hoz. Boldog lesz, hogy �gy l�tja �t -- mondja ut�na, J�zushoz fordulva.

�s ut�na meg�leli Jakabot �s J�d�st, Alfeus fi�t. �s h�r�l adja nekik azt, amit �k biztosan �r�mmel hallanak:

-- Ebben az �vben Simon velem j�n, mint a Mester tan�tv�nya. � mondta nekem.

               �s egyenk�nt �dv�zli a legink�bb ismerteket, a legbefoly�sosabbakat, mindenkihez n�h�ny kedves sz�t int�zve.

               Mannaent J�zus vezeti hozz�, �s bemutatja neki, mint k�s�r�j�t a jeruzs�lemi �ton.

-- Te nem j�ssz vel�nk, Fiam?

-- Any�m, m�s helyeken kell hirdetnem a j� h�rt. L�tjuk majd egym�st Bet�ni�ban.

-- Legyen meg most �s mindig a te akaratod. K�sz�n�m, Mannaen. Te: emberi angyal, �rz�ink: az �g angyalai �s mi biztons�gban lesz�nk, mintha csak a Szentek Szentj�ben lenn�nk. -- �s bar�ts�ga jel��l kez�t ny�jtja Mannaennek. �s a lovag, aki pomp�ban nevelkedett fel, t�rdet hajtva cs�kolja meg a neki ny�jtott b�jos kezet.

K�zben kirakj�k a kocsib�l a vir�gokat �s mindazt, aminek N�z�retben kell maradnia. Ut�na a kocsi elmegy rendeltet�si hely�re, valamelyik ist�ll�ba a v�rosban.

               A kis h�z olyannak t�nik, mint egy r�zsakert, a n�tan�tv�nyok �ltal mindenfel� letett r�zs�k miatt. De M�ria legink�bb Porfirea (P�ter feles�ge) vir�gait csod�lja meg, amelyeket az asztalra tettek, �s amiket az �ltala aj�nlott alkalmas helyre visz. J�d�s, Alfeus fia mosolyogva megk�rdezi M�ri�t:

-- Ma is lev�gtad az �gat a vir�gv�z�dba?

-- Term�szetesen, J�d�s. �s azt n�ztem, amikor meg�rkeztetek...

-- �s ism�t �t�lmodtad, Mama, a te t�voli titkodat -- mondja J�zus �t�lelve �t bal karj�val, �s sz�v�re vonva.

               M�ria felemeli elpirult arc�t, �s fels�hajt:

-- Igen, Fiam... �s �jra �lmodtam els� sz�vver�sedt�l bennem...

               J�zus rendelkezik:

-- Itt maradnak a n�tan�tv�nyok, az apostolok, Marciam, a p�sztor-tan�tv�nyok, J�nos pap, Istv�n, Hermas �s Mannaen. A t�bbiek sz�ledjenek sz�t �s keressenek sz�ll�st...

-- Sokan megsz�llhatnak a h�zamban... -- ki�ltja a k�sz�br�l Simon, Alfeus fia. -- Tan�tv�nyt�rsuk vagyok, �s ig�nyt tartok r�juk.

-- �, testv�r, j�jj, hogy megcs�kolhassalak! -- ki�ltja lelkesen J�zus, mik�zben Alfeus, S�ra fia, Izmael �s Aser, a k�t tan�tv�ny, volt szam�rhajcs�r N�z�retb�l, szint�n kijelenti:

-- A mi h�zunkba! J�jjetek, j�jjetek!

               A tan�tv�nyok, akikr�l J�zus nem rendelkezett, elmennek, �s bez�rhatj�k a kaput. De azonnal ism�t kiny�lik, mert meg�rkezik M�ria, Alfeus feles�ge, aki nem tudott sok�ig t�vol maradni m�g akkor sem, ha mos�ssal foglalkozott. Mintegy negyvenen vannak, ez�rt sz�tsz�r�dnak a langyos �s nyugodt kertben, m�g elj�n az eb�doszt�s ideje. Az �teleket mindenki olyan �zletesnek tal�lja, mintha az �gb�l kapta volna, annyira boldogok, hogy az �r h�z�ban �tkezhetnek, �s M�ria osztja ki nekik.

               Visszat�r Simon, aki elhelyezte a tan�tv�nyokat, �s azt mondja:

-- Engem nem h�vt�l meg, mint a t�bbieket, de testv�red vagyok, �s az�rt elj�ttem.

-- J�, hogy elj�tt�l, Simon! Azt akartam, hogy itt legyetek, hogy megismertessem veletek M�ri�t. Sokan k�z�letek ismerik M�ri�t, mint ,,any�t''. Egyesek, mint ,,jegyest''. De senki sem ismeri a ,,sz�z'' M�ri�t. �n meg akarom ismertetni veletek ebben a vir�gz� kertben, amelybe elj�ttetek a k�nyszer� messzes�gb�l, hogy kipihenj�tek apostoli f�radalmaitokat.

               Hallottalak besz�lgetni titeket, apostolok, tan�tv�nyok �s rokonok, �s hallottam benyom�saitokat, eml�keiteket, v�lem�nyeteket Any�mr�l. �n �tv�ltoztatom mindezeket a nagyon csod�l�, de m�g nagyon emberi ismereteket term�szetfeletti megismer�ss�. Mert Any�mnak, engem megel�zve, �t kell v�ltoznia az erre leg�rdemesebb szemek el�tt, hogy olyannak mutassam �t, amilyen. Ti egy n�t l�ttok. Egy n�t, aki szents�ge miatt sz�motokra a t�bbiekt�l elt�r�nek l�tszik, de akit val�j�ban olyannak l�ttok, mint b�rmelyik n�v�r�t, akinek testbe burkolt lelke van. De most fel akarom fedni el�ttetek Any�m lelk�t. Az � igazi �s �r�k sz�ps�g�t.

J�jj ide, Any�m! Ne pirulj el! Ne vonulj vissza f�l�nken, Istennek kedves galambja! A te Fiad Isten Ig�je, �s besz�lhet r�lad �s a te titkodr�l, a te titkaidr�l, �, Isten fens�ges Titka! �lj�nk le itt, ezeknek a vir�gz� f�knak a k�nny� �rny�ban, a h�z mellett, a te szent szob�d k�zel�ben. �gy! Emelj�k fel ezt a hull�mz� f�gg�nyt, �s ebb�l a sz�zi szob�b�l ki�radnak a szents�gnek �s a Paradicsomnak a hull�mai, hogy mindny�junkat elt�ltsenek veled... Igen. Engem is. Hogy �n illatozzam t�led, t�k�letes Sz�z, hogy elviselhessem a vil�g b�z�t, hogy l�thassam a tisztas�got, miut�n szemem betelt a te Tisztas�goddal... Ide, Marciam, J�nos, Istv�n, �s ti, n�tan�tv�nyok, a minden asszony k�z�tt Tiszt�nak tiszta lak�sa el�, amelynek ajtaja nyitva �ll. �s m�g�j�k ti, bar�taim. �s ide, mell�m, te, kedves Any�m.

R�viddel ezel�tt azt mondtam nektek: ,,Any�m lelk�nek �r�k sz�ps�ge''. �n vagyok az Ige, �s az�rt t�ved�s n�lk�l tudok besz�lni. Azt mondtam: �r�k, nem azt, hogy halhatatlan. �n nem c�ltalanul mondtam ezt. Halhatatlan az, aki miut�n megsz�letett, t�bb� nem hal meg. �gy az igaznak a lelke halhatatlan az �gben, a b�n�snek a lelke halhatatlan a pokolban, mert a l�lek, miut�n Isten megteremtette, t�bb� nem hal meg, csak a kegyelmi �let�t vesztheti el. De a l�lek �l, l�tezik att�l a pillanatt�l kezdve, amikor Isten elgondolja �t. �s Isten gondolata teremti meg. Any�m lelk�t Isten �r�kt�l fogva elgondolta. Az�rt �r�k sz�ps�g�ben, amelybe Isten ki�rasztotta minden t�k�letess�g�t, hogy gy�ny�rk�dj�k benne, �s vigasztal�s�ra legyen.

�s�nk, Salamon el�re l�tott t�ged, �s az�rt a te pr�f�t�dnak mondhat�. Az � k�nyv�ben meg van �rva: ,,Alkot� munk�ja elej�n teremtett az �r, �sid�kt�l fogva, mint legels� m�v�t. Az id�k el�tt alkotott, a kezdet kezdet�n, a f�ld sz�let�se el�tt. Amikor l�trehozott, m�g �svizek sem voltak, �s a forr�sokb�l m�g nem t�rt el� v�z. Miel�tt a hegyek keletkeztek volna, kor�bban h�vott l�tre, mint a halmokat, amikor a f�ldet �s a mez�ket m�g nem alkotta meg, �s a f�ld els� r�g�t sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, �s az �sv�z sz�n�re a k�rt megvonta, amikor a felh�ket feler�s�tette, �s az �sforr�sok erej�t megszabta; amikor kijel�lte a tenger hat�r�t -- �s a vizek nem csaptak ki --, amikor megrajzolta a f�ld szil�rd r�sz�t. Ott voltam mellette, mint a kedvence, napr�l napra csak bennem gy�ny�rk�d�tt. J�tszottam az eg�sz f�ldkereks�gen.'' (P�ld 8,22-31)

Igen, �, Anya, akivel Isten, a V�gtelen, a F�ns�ges, a Sz�z, a Teremtetlen terhes volt, �s aki hordozott t�ged, mint legkedvesebb terh�t, �rvendezve, amikor �rezte, hogy mozogsz benne. Arra a mosolyra ind�tottad �t, amellyel megalkotta a teremtett vil�got! Isten v�gtelen szeretettel teremtett testbe �nt�tt t�ged, hogy a Sz�z ,,Sz�z'' lelke legy�l. A teremtett vil�g T�k�letess�ge, a Paradicsom Vil�goss�ga, Isten Tan�csa, aki r�d tekintve meg tudta bocs�tani a B�nt, mert egyed�l te, �nmagadban, �gy tudsz szeretni, amint arra az eg�sz emberis�g egybev�ve sem k�pes. Benned van az Isten Bocs�nata! Benned van Isten Orvoss�ga. Te vagy az �r�kk�val� simogat�sa a seben, amelyet az ember �t�tt Istenen! Benned van a vil�g �dv�ss�ge, �, Anyja a Teremtetlen Szeretetnek, a f�ldnek adott Megv�lt�nak! Any�m lelke! A Szeretetben egybeforrva az Aty�val t�ged n�ztelek magamban, �, Any�m lelke! �s a te ragyog�sod, a te im�d, az a gondolat, hogy te fogsz hordozni engem, megvigasztaltak engem �r�kre f�jdalmas k�ldet�semben, �s annak embertelen megtapasztal�s�ban, ami a romlott vil�g a t�k�letes Isten sz�m�ra. K�sz�n�m, Any�m! Amikor elj�ttem, m�r �tj�rt teljesen a te vigasztal�sod, amikor lesz�lltam, csak t�ged �reztelek, a te illatodat, a te �nekedet, a te szeretetedet... �r�m�m, �r�m�m!

De hallj�tok, ti, akik most tudj�tok, hogy csak egy Asszony van, akiben nincs szepl�, csak egy Teremtm�ny, aki nem sebezte meg a Megv�lt�t, hallj�tok M�ri�nak, Isten V�lasztottj�nak m�sodik �tv�ltoz�s�t.

               �d�r h�napj�nak egy b�k�s d�lut�nj�n, amikor a csendes kert f�i vir�goztak, M�ria, J�zsef jegyese lev�gott egy �gat egy vir�gz� f�r�l, hogy kicser�lje azt, ami a szob�csk�j�ban volt. M�ria nemr�g j�tt N�z�retbe a Templomb�l, hogy a szentek egyik h�z�t feld�sz�tse. A Templom, a h�z �s az �g k�z�tt megosztott l�lekkel n�zte a vir�gz� �gat, �s egy hasonl� �gra gondolt, amelyet t�len v�gtak le ebb�l a kertb�l, �s amely hirtelen kivir�gzott, mint tavasszal, az �r Sz�vets�gszekr�nye el�tt -- tal�n a Nap-Isten dics�s�g�nek sugara meleg�tette fel -- hogy Isten kinyilv�n�tsa vele akarat�t. �s arra is gondolt, hogy h�zass�gk�t�s�k napj�n J�zsef vir�gokat is hozott, de ezek nem hasonl�tottak egy�ltal�n az els�re, amelynek gyeng�d szirmaira ez volt �rva: ,,Azt akarom, hogy te egyes�lj J�zseffel''... Oly sok dolog esz�be jutott... �s gondolatban felsz�llt Istenhez. Keze szorgoskodott a guzsaly �s az ors� k�z�tt, �s finomabb fonalat font, mint ifj� fej�nek hajsz�la...

Lelke a szeretet sz�nyeg�t sz�tte, f�rg�n haladva, mint a sz�v�sz�k vet�l�je a f�ld �s az �g k�z�tt. A h�z sz�ks�gletei, jegyes�i, lelk�j�i, Isten�i. �s �nekelt, �s im�dkozott. �s a sz�nyeg kialakult a titokzatos sz�v�sz�ken, kig�ngy�l�d�tt a f�ldt�l az �gig, felsz�llt, hogy ott fenn elvessz�k... Mib�l k�sz�lt? Finom, t�k�letes sz�lakb�l, er�sekb�l, er�nyeib�l, a rep�l� vet�l� sz�laib�l, amelyr�l � azt gondolta, hogy az ,,�v�'', pedig Isten� volt: az Isten Akarat�nak vet�l�je, amelyre fel volt g�ngy�l�tve Izrael kis, nagy Sz�z�nek akarata, akit a vil�g nem ismert, de ann�l ink�bb ismert Isten. Akarata egybefon�dott, egyes�lt az �r akarat�val. �s a sz�nyegen kivir�gzottak a szeretet, a tisztas�g, a b�ke p�lm�j�nak, a dics�s�g p�lm�j�nak, az iboly�nak, a j�zminnak a vir�gai... Minden er�ny kivir�gzott a szeretet sz�nyeg�n, amelyet az Isten Sz�ze kig�ngy�lt, h�vogatva a f�ldr�l az eget. �s mivel a sz�nyeg nem volt el�g, felr�p�tette a sz�v�t, �nekelve: ,,J�jj�n el Kedvesem kertj�be, �s egyen almaf�j�nak gy�m�lcs�b�l... Kedvesem sz�lljon le kertj�be, illatoz� vir�g�gy�ba, hogy t�pl�lkozz�k a kertekben, �s liliomokat szedjen. �n az �n Kedvesem� vagyok, �s az �n Kedvesem az eny�m. � az, aki a liliomok k�z�tt eszik.'' (V�. �n 5,1; 6,2-3)

�s a v�gtelen t�vols�gokb�l, a F�ny �radat�b�l j�n egy Hang, amelyet emberi f�l nem hallhatott, sem emberi torok nem adhatott ki. �s azt mondta: ,,Mily sz�p vagy, kedvesem!'' (V�. �n 4,1.11-12) Mily sz�p vagy!... M�z csepeg az ajkadr�l... Z�rt kert vagy, lepecs�telt forr�s, �, n�v�rem, jegyesem...'' �s a k�t hang egyes�lve �nekelte az �r�k igazs�got: ,,A szeretet er�sebb a hal�ln�l. (�n 8,6-7) Semmi sem tudja kioltani, vagy elfojtani a ,,mi'' szeretet�nket.''

               �s a Sz�z �talakult �gy... �gy... �gy... mik�zben G�briel lesz�llt, �s visszah�vta �t, buzg�s�g�val, a f�ldre, ism�t egyes�tette a lelket a testtel, hogy � meg�rthesse �s felfoghassa annak k�r�s�t, aki ,,N�v�r�nek'' nevezte, �s aki ,,Jegyes��l'' akarta.

�me, ott ment v�gbe a Titok... �s egy szem�rmes, a legszem�rmesebb az asszonyok k�z�tt, az, aki sose ismerte a test �szt�n�s �szt�nz�s�t, elk�bult Isten angyala el�tt, mert m�g egy angyal is megzavarja a Sz�z al�zatoss�g�t �s szem�rmess�g�t. Csak akkor t�rt vissza a b�k�je, amikor hallotta �t besz�lni, �s hitt, �s kimondta a szavakat, amelyek �ltal az � szeretet�k Testt� lett, �s legy�zi majd a Hal�lt, �s semmif�le v�z nem k�pes kioltani, sem gonoszs�g els�llyeszteni...

               J�zus kedvesen M�ria f�l� hajol, aki mintegy elragadtatva a l�b�hoz borult, amikor J�zus feleleven�tette a t�voli id�t, amely rendk�v�li f�nyben ragyogott, amely �gy t�nt, hogy lelk�b�l �radt. Halkan megk�rdezte t�le:

-- Mi a te v�laszod, �, Legtiszt�bb, annak, aki biztos�tott t�ged arr�l, hogy Isten Anyj�v� v�lva nem vesztetted el t�k�letes Sz�zess�gedet?

               �s M�ria mintegy �lomban, lassan, mosolyogva, boldog s�r�sban kit�gult szemmel mondja:

-- �me az �r szolg�l� le�nya! Legyen nekem a te Ig�d szerint -- �s fej�t im�dva Fi�nak t�rd�re hajtja.

               J�zus bef�di �t k�peny�vel, elrejtve mindenki szeme el�l, �s azt mondja:

-- �s megt�rt�nt. �s meg fog t�rt�nni mindv�gig. Az � �jabb �s �jabb �tv�ltoz�s�ig. Mindig ,,az Isten szolg�l� le�nya'' lesz. Mindig azt teszi, amit az Ige mond. Any�m! Ez az �n Any�m. �s j�, hogy elkezditek megismerni mindenben az � szent alakj�t... Any�m! Any�m! Emeld fel tekintetedet! Kedves... H�vd vissza tisztel�idet a f�ldre, ahol jelenleg vagyunk... -- mondja, lev�ve k�peny�t M�ria fej�r�l. Egy ideig csak a m�hek z�g�sa �s a kis forr�s cs�rgedez�se hallatszik.

M�ria felemeli s�r�st�l puha arc�t, �s azt suttogja:

-- Fiam, mi�rt tetted ezt velem? A Kir�ly titkai szentek...

-- De a Kir�ly felfedheti azokat, amikor akarja. Any�m, az�rt tettem, hogy felfogj�k, amit a pr�f�ta mondott: ,,Egy Asszony mag�ba z�rja majd az Embert'' (V�. Jer 31,22) �s egy m�sik pr�f�ta: ,,A Sz�z fogan �s Fi�t sz�l.'' (Iz 7,14) �s az�rt is, hogy azok, akik rettegnek sok dologt�l, ami sz�mukra leal�zza Isten Ig�j�t, ellens�lyk�nt r�szes�ljenek sok m�s dologban, amelyek meger�s�tik benn�k az �r�m�t, hogy �k az ,,eny�im''. �gy soha t�bb� nem �tk�znek meg, �s ez�ltal elnyerik az eget...

(5-266)