Mária dicsérete

Tavasz van. Az apostolok Jézussal együtt Fülöp Cezareája körül járnak. A zelóta megjegyzi:

-- Johanna kertjei már teljes virágdíszben lehetnek.

-- Názáret kertje is már olyan lehet, mint egy virágos kosár -- jegyzi meg Jakab, Alfeus fia. És folytatja -- Mária ott a kedves méh, megy rózsatőtől rózsatőig, és azoktól a jázminig, amely hamarosan kivirágzik, a liliomokhoz, amelyeknek már bimbói vannak a tövükön. Levesz egy ágat a mandulafáról, amint mindig teszi, meg a körtefáról és a gránátalmafáról, hogy a szobájában levő vázába tegye. Amikor gyermekek voltunk, minden évben megkérdeztük: ,,Miért tartasz mindig ott egy virágzó faágat, és nem egy rózsaszálat?'' És ő azt válaszolta: ,,Mert ennek szirmain látom ráírva az üzenetet, amely Istentől jött számomra, és érzem az égi légkör tiszta illatát.'' Emlékszel erre, Júdás? -- kérdi testvérétől.

-- Igen. Emlékszem. És emlékszem, hogy amikor férfivá cseperedtem, vágyakozva vártam a tavaszt, hogy lássam, amint Mária a kertjében jár virágzó fáinak felhői alatt és az első rózsák sövényei között. Sose láttam szebb látványt ennél az örök leánynál, amint virágról virágra száll a repkedő galambok között...

-- Ó, menjünk gyorsan, hogy lássuk őt, Uram! Hogy én is lássam mindezt! -- kéri Tamás.

-- Nem kell mást tennünk, csak meggyorsítanunk menetünket és keveset pihenni éjszaka, hogy idejében Názáretbe érjünk -- válaszolja Jézus.

-- Igazán teljesíted a vágyamat, Uram?

-- Igen, Tamás. Mindnyájan elmegyünk Betszaidába, utána Kafarnaumba, és ott elválunk. Mi a bárkával Tibériásba megyünk, majd Názáretbe. Így mindnyájan, kivéve titeket, júdabelieket, magunkhoz vesszük a könnyebb ruházatot. A tél elmúlt.

-- Igen. Elmegyünk és azt mondjuk a galambnak: ,,Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak... Kelj föl kedvesem, gyere szépségem! Sziklák hasadékában fészkelő galambom... mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat!'' (Ld. Én. 2,10-14)

-- Brávó, János! Olyannak tűnsz, mint egy szerelmes, aki énekli dalát szépjének! -- mondja Péter.

-- Az vagyok. Máriába az vagyok. Nem fogok más asszonyt látni, aki felébresztené szerelmemet. Csak Mária, akit teljes lényemmel szeretek.

-- Ezt mondtam én is egy hónapja. Igaz, Uram? -- szól közbe Tamás.

-- Azt hiszem, mindnyájan szerelmesek vagyunk belé. Egy oly égi, oly mennyei szerelemmel, amilyet csak ez az asszony tud sugallni. És a lélek teljesen szereti az ő lelkét, miközben az értelem szereti és csodálja az ő értelmét, a szem csodálja, és boldog az ő tiszta kecsessége miatt, amely félelem nélkül gyönyörködhet, úgy, amint az ember egy virágot néz... Mária, a föld Szépsége, és hiszem, hogy az ég Szépsége is -- mondja Máté.

-- Igaz! Igaz! Mindnyájan azt látjuk Máriában, ami a legkedvesebb a nőben. Ő a tiszta leány, a legkedvesebb anya. És az ember nem tudja, hogy az egyik vagy a másik kegyelem miatt szereti őt jobban -- mondja Fülöp.

-- Azért szeretjük őt, mert ő ,,Mária''. Íme! -- vélekedik Péter.

               Jézus, aki hallotta beszédüket, azt mondja:

-- Mindnyájan helyesen szóltatok. Péter fejezte ki magát a legjobban. Máriát szeretjük, mert ő ,,Mária''. Amikor Cezareába mentünk, mondtam nektek, hogy csak azok értik meg a következő szavak igazi jelentését, akik egyesítik a tökéletes hitet a tökéletes szeretettel: ,,Jézus, a Krisztus, az Ige, az Isten Fia és az Emberfia.'' De most azt is mondom, hogy van egy másik név is, amelybe sok jelentés tömörül össze. És ez Anyám neve. Csak azok, akik egyesítik a tökéletes hitet a tökéletes szeretettel, jutnak el arra, hogy megismerjék Mária nevének igazi jelentését. Ő Isten Fiának Anyja. És igazi jelentése akkor kezd majd megvilágosodni az igazi hívők és az igazán szeretni tudók előtt, amikor egy rettenetesen gyötrelmes órában az Anya szenvedni fog Szülöttjével együtt, amikor az egész világ szeme előtt a Megváltóhoz társulva ő is részt vesz mindenki megváltásában, ami a századokon keresztül folytatódik.

Az apostolok érdeklődnek ennek ideje felől, de Jézus másra tereli a beszédet. Dél van. Leülnek étkezni. Utána Jézus ismét Anyjáról beszél:

-- Nagy dolog már az is, hogy valaki test szerint Anyám. Gondoljatok arra, amit feljegyeztek Elkana feleségéről, Annáról, Sámuel anyjáról. De ő csak egy próféta volt. Mégis megemlékeztek anyjáról, aki világra szülte őt. Azért a legnagyobb dicsérettel emlékeznek meg majd Máriáról, aki Jézust, az Üdvözítőt adta a világnak. De ez csekélység volt ahhoz képest, amit Isten kíván tőle, hogy beteljesítse a világ megváltásáért megkívánt mértéket. Isten nem fog csalatkozni várakozásában Máriát illetően. Sose csalatkozott benne. A teljes szeretet elvárásától kezdve a teljes áldozatéig. Ő megadta és meg fogja adni neki. És amikor beteljesedik majd a legnagyobb áldozat, velem, általam, a világért, akkor az igazi hívek és az őszintén szeretők megértik majd az ő nevének igazi jelentését. És a századokon keresztül minden igazi hívő, minden igazán szerető lélek megismeri majd a Nagy Anyának, a Szent Dajkának a nevét, azét, aki századokon keresztül táplálja majd Krisztus gyermekeit könnyével, hogy növekedjenek az Ég életében.

-- Könnyeivel, Uram? Sírnia kell Anyádnak? -- kérdi a kerióti.

-- Minden anya sír. És az enyém többet fog sírni mindenki másénál.

-- De miért? Az enyém néha sírt miattam, mert nem voltam mindig jó fiú. De te! Te nem okozol sose fájdalmat Anyádnak.

-- Nem. Én valóban nem okozok neki fájdalmat, mint Fia. De fájdalmat okozok majd neki, mint Megváltó. Ketten lesznek, akik vég nélkül sírásra indítják Anyámat: én, hogy megváltsam az emberiséget, és az emberiség azzal, hogy állandóan bűnöket követ el. Minden ember, aki élt, él vagy élni fog, könnyekbe kerül Máriának.

-- De miért? -- kérdi csodálkozva Jakab, Zebedeus fia.

-- Mert minden ember megváltása kínokba kerül nekem.

               Most Jézus részletesen kezd beszélni szenvedéséről, amit az apostolok megdöbbenve és kétkedve hallgatnak... A vége felé ismét említi Anyját:

-- És Isten megengedi, hogy ezt megtegyék. Mert így kell lennie, mivel én az engesztelés Báránya vagyok az egész világ bűneiért. A szenvedés tengerében, amelyet megoszt velem Anyám és néhány más személy, meghalok a kereszten...

(5-246)