F�jdalmas b�cs�

J�zust megk�rdezi unokatestv�re, Simon:

-- Hol van Any�d?

-- Kenyeret k�sz�t.

               Simon gyermekei odamennek M�ri�hoz. Egyik�k, egy kisl�ny, hamarosan visszat�r:

-- M�ria s�r. Mi�rt? J�zus, mi�rt s�r a Mam�d?

-- S�r... �, a dr�ga! Megyek hozz� -- mondja Szal�me.

               J�zus megmagyar�zza:

-- Az�rt s�r, mert elmegyek... De te vele leszel, ugye? Megtan�t t�ged h�mezni, te pedig felvid�m�tod �t. Meg�g�red nekem?

-- �n is elj�v�k, most, hogy aty�m megengedi -- mondja Alfeus, Simon fia, mik�zben egy meleg pog�cs�t eszik, amit az im�nt kapott.

               K�s�bb megjelenik M�ria is. Az arc�n j�l l�that�k a s�r�s nyomai.

(5,10, 12)  

J�nos �s Sintica m�r k�szen �ll az antiochiai �tra. �jjel fognak elt�vozni N�z�retb�l, hogy a lakoss�g ne vegye �szre �ket. P�ter b�relt sz�mukra egy kocsit. Mindenki nagyon szomor� a b�cs�z�s miatt, de sz�ks�g volt erre a l�p�sre, hogy J�zus megmentse J�nost �s Sintic�t a nagytan�cs tagjainak kellemetlenked�seit�l.

               M�ria �s Alfeus feles�ge szomor�an, anyai gondoskod�ssal j�n-megy, �s szolg�lja ki a jelenlev�ket. Marciam megfogadta, hogy egy kegyelem elnyer�s��rt egy ideig lemond az �dess�gekr�l, de most, hogy endori J�nost k�n�lgatj�k vele, � is szeretne venni bel�le. El�bb azonban megk�rdezi M�ri�t:

-- Ehetek bel�le? M�g �t nap hi�nyzik a fogadalmam v�g�t�l.

-- Igen, fiam, ehetsz bel�le -- mondja M�ria, megsimogatva �t.

               A gyermek m�g mindig bizonytalan, de akkor M�ria, hogy eloszlassa agg�ly�t, Fi�hoz fordul:

-- J�zus, Marciam k�rdezi, hogy ehet-e az �rpak�s�b�l, a m�z miatt, ami �dess� teszi, tudod...

-- Igen, igen, Marciam, ezen az est�n felmentelek t�ged az �ldozatod al�l, felt�ve, hogy J�nos is eszik a m�zeskal�csb�l. L�tod, mennyire k�v�nja ez a gyermek? -- mondja J�nosnak. -- Seg�tsd h�t, hogy teljes�lj�n a k�v�ns�ga.

               J�nos, akinek a szomor�s�gt�l elment az �tv�gya, erre, er�ltetve, megeszi a k�s�t. M�ria, Alfeus feles�ge most egy t�l s�lt k�rt�vel k�n�lja meg �t.

-- K�sz�n�m, M�ria, de t�bbet nem eszem -- mondja J�nos, visszautas�tva a gy�m�lcs�t.

-- Ezt nem utas�thatod vissza, ezt M�ria s�t�tte. Semmibe veszed az �ltala k�sz�tett �telt? N�zd, milyen j�l elk�sz�tette! Ez felmeleg�t �s meggy�gy�t. M�ria, mondd meg neki te, milyen j�t tett Alfeusomnak is, amikor beteg volt. De azt akarta, hogy te k�sz�tsd el. A te kezed szent, �s eg�szs�get ad. �ldottak az �telek, amelyeket te k�sz�tesz. Alfeusom megnyugodott, miut�n ezeket a k�rt�ket ette. K�nnyebb� v�lt a l�legzete. Szeg�ny f�rjem!

               M�ria most �jra bel�p, egyik kez�t Sintica v�ll�ra teszi, aki J�zus el�tt �l, Simon �s M�t� k�z�tt.

-- Rajta, egyetek! �gy akartok elmenni, hogy agg�djam �rtetek, mert �res gyomorral indultatok �tnak?

-- Ettem, Anya -- mondja Sintica, felemelve f�radt tekintet�t, amely a t�bbnapos s�r�s nyomait viseli. Ut�na M�ria kez�re hajtja a fej�t. M�ria megsimogatja �t a m�sik kez�vel.

-- Egy�l, J�nos! Igaz�n j�t tesz neked. Sz�ks�ged van r�, hogy ne f�zz meg. Te, Simon, gondoskodj arr�l, hogy minden este meleg m�zes tejet adj neki, vagy legal�bbis meleg m�zes vizet. Ne felejtsd el!

-- Gondoskodom r�la �n is, Anya! Biztos lehetsz benne -- mondja Sintica.

-- Biztos vagyok. De ezt akkor fogod te tenni, amikor letelepedtetek Antiochi�ban. Egyel�re Simon, J�n�s fia fog gondoskodni err�l. �s ne felejtsd el, Simon, hogy sok olajat adj neki. Ez�rt adtam neked azt az olajos kors�t. Vigy�zz, nehogy elt�rj�n! �s ha l�tod, hogy nehezen l�legzik, tedd azt, amit mondtam a m�sik balzsamos ed�nnyel kapcsolatban. Vegy�l bel�le annyit, amennyi el�g arra, hogy megkend a mell�t, a v�ll�t, a ves�it. El�bb meleg�tsd meg annyira, hogy meg�rinthesd an�lk�l, hogy meg�getn�d magadat. Ut�na takard be azonnal azzal a gyapj�k�t�ssel, amit adtam neked. Erre a c�lra k�sz�tettem. �s te, Sintica, jegyezd meg az �sszet�tel�t, hogy �jra el tudd k�sz�teni. Mindig tal�lhatsz liliomot �s k�mfort, ezerj�f�vet �s gyant�t, szegf�t, bab�rt, �rm�t �s sok egyebet. Hallottam, hogy L�z�r Antig�ni�ban lev� kertj�ben termeszti ezeket.

Amikor befejezik az �tkez�st, M�ria �sszegy�jti a megmaradt k�rt�ket, �s egy ed�nybe t�ve odaadja azokat Andr�snak, hogy vigy�k magukkal az �tra.

               J�nos J�zus kebl�re borulva keservesen s�r a b�cs�z�skor. M�ria �s Sintica igyekszik megnyugtatni �t, �s M�ria, aki mindig annyira tart�zkod�, mag�hoz vonja �t J�zust�l, �t�leli, �s �gy sz�l:

-- Kedves Fiam, nagyon kedves Fiam!

               V�g�l J�zus �ld�s�t adja Sintic�ra, fej�re t�ve a kez�t, �s im�dkozik �rte. M�ria odavezeti J�nost, �s let�rdelteti Sintica mell�:

-- �t is �ldd meg, Fiam, hogy szent�l �s megb�k�lve szolg�ljon t�ged.

J�zus megism�tli az �ld�st J�nos lehajtott fej�n. Ut�na mindketten fel�llnak, �s J�zus M�ria kez�be teszi kez�ket, mondv�n:

-- �s � legyen az utols�, aki itt megsimogat titeket -- �s gyorsan kimegy.

-- Anya, Isten veled! Sose felejtem el ezeket a napokat! -- s�hajt J�nos.

-- �n sem felejtelek el t�ged, kedves fiam!

-- �s �n sem, Any�m. Isten veled! Engedd, hogy m�g egyszer megcs�koljalak... �, oly sok �ven kereszt�l �heztem az anyai cs�kokra! Most m�r t�bb� nem... -- Sintica s�r M�ria karj�ban, aki megcs�kolja �t.

               J�nos nem tartja vissza s�hajait. M�ria �t is �tkarolja. Most mindkett�t karja k�z�tt tartja, a Kereszt�nyek igazi Anyja, �s megcs�kolja J�nos r�ncos arc�t tiszta, de annyira szeretetteljes cs�kkal. �s cs�kj�val ott marad a k�nnye is a sov�ny arcon.

M�ria Sintica kez�t fogja, Marciam pedig J�nos�t, amikor elhagyj�k a n�z�reti h�zat.

(5-18)  

Miut�n J�zus elk�s�ri egy darabig J�nost �s Sintic�t, egy barlangban bev�rja a vel�k men� tan�tv�nyok vissza�rkez�s�t. Ut�na a f�n�ciai tengerparton megl�togat n�h�ny v�rost, majd visszat�r N�z�retbe P�terrel �s Tam�ssal. El�bb azonban megk�rdezi �ket:

-- Sz�vesen j�tt�k velem N�z�retbe?

-- M�g k�rded? -- v�laszol P�ter boldogan.

               Tam�s nyugodtabb, de az � arca is ragyog az �r�mt�l, �s kijelenti:

-- Nem tudod, hogy Any�d k�zel�ben lenni oly kellemes, hogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni? M�ria az �n szerelmem. Nem vagyok sz�z, �s gondoltam a csal�dalap�t�sra, m�r szemelgettem is a le�nyokat, de m�g nem voltam biztos abban, kit v�lasszak jegyesem�l. De most! De most! El vele! Szerelmes vagyok M�ri�ba. Nem �rz�ki szerelemmel! Az �rz�kek meghalnak m�r puszt�n a r� gondol�sn�l! Vid�m�t� lelki szeretet ez. Mindazt, amit a n�kben l�ttam, m�g a sz�momra legkedvesebbekben is mint any�mban �s dr�gagy�ngy�mben, mindazt a j�t, amit felfedeztem benn�k, ha �sszehasonl�tom azzal, amit Any�dban vettem �szre, azt mondom magamban: ,,Benne van minden szents�g, minden b�j �s sz�ps�g. Mennyei vir�goskert az � szeretetrem�lt� lelke, egy k�ltem�ny a tekintete...'' Mi, izraelit�k, nem mer�nk az angyalokra gondolni, �s retteg� tisztelettel figyelj�k a Szentek Szentj�nek kerubjait! Milyen ostob�k vagyunk! Nem n�z�nk legal�bb t�zszer akkora tisztelettel �s f�lelemmel �r�! �r�, aki -- biztos vagyok benne -- fel�lm�lja Isten szem�ben az �sszes angyalok sz�ps�g�t...

J�zus n�zi az Anyj�ba szerelmes Tam�st, aki mintegy �tszellem�l, annyira �thatja arc�t M�ria ir�nti �rzelme.

-- �me, n�h�ny �r�ig vele lesz�nk. Ott maradunk eg�szen holnaput�nig. Ut�na elmegy�nk Tib�ri�sba, hogy l�ssuk a k�t gyermeket �s b�rk�n Kafarnaumba menj�nk.

-- �s Betszaid�ba? -- k�rdi P�ter.

-- Visszafel�, Simon. Visszafel� odamegy�nk, hogy magunkkal vigy�k Marciamot a h�sv�ti zar�ndoklatra.

               Aznap este, mik�zben P�ter �s Tam�s m�r alszik, J�zus kedvesen besz�lget Anyj�val.

-- Minden j�l ment, Any�m. �k most b�k�t �lveznek. A te im�d seg�tette a v�ndorokat, �s most, mint a harmat a vir�gon, amely kisz�radt, meggy�gy�tja f�jdalmukat.

-- Szeretn�m meggy�gy�tani a tiedet, Fiam! Mennyit szenvedhett�l! N�zd! Itt a hal�nt�kodon r�ncok keletkeztek, �s itt, az arcodon egy r�nc �gy v�gja �t a homlokodat, mint egy kardcsap�s eml�ke. Ki sebzett meg �gy, sz�vem?

-- A f�jdalom, hogy f�jdalmat kell okoznom, Mama.

-- Csak ez, J�zusom? Tan�tv�nyaid nem okoztak neked szenved�st?

-- Nem, Mama. J�k voltak, mint a szentek.

-- Azok, akik veled voltak. De azt mondom: mind...

-- L�tod, elhoztam Tam�st, hogy megjutalmazzam, �s szerettem volna elhozni azokat is, akik nem voltak itt el�z�leg. De m�shov� kellett k�ldenem �ket, el�re...

-- �s keri�ti J�d�s?

-- J�d�s vel�k van.

               M�ria �t�leli Fi�t, �s fej�t a v�ll�ra hajtja, s�rva.

-- Mi�rt s�rsz, Mama? -- k�rdi J�zus, megsimogatva a haj�t.

               M�ria hallgat �s s�r. Csak a harmadik k�rd�sre suttogja:

-- Mert f�lek... Szeretn�m mindig, ha elhagyna t�ged... V�tek azzal, igaz, hogy ezt k�v�nom? De olyan er�s, olyan er�s a t�le val� f�lelmem, miattad...

-- Csak az v�ltoztatn� meg a helyzetet, ha elt�nne a hal�lban. De mi�rt kellene meghalnia?

-- Nem vagyok olyan rossz, hogy ezt k�v�njam neki... Neki is van anyja! �s van lelke... Lelke, amelyet m�g megmenthet. De... �, Fiam, nem lenne tal�n j� sz�m�ra a hal�l?

J�zus fels�hajt �s eg�sz halkan azt mondja:

-- Oly sok ember sz�m�ra j� lenne a hal�l... -- �s ut�na hangosan: -- Tudsz valamit az �reg Johann�r�l? F�ldjeir�l?...

-- A j�gver�s ut�n odamentem M�ri�val, Alfeus feles�g�vel �s Szal�m�val, Simon feles�g�vel. De az � vet�se, amelyet k�s�n vetett el, m�g nem sarjadt ki, �s nem szenvedett k�rt. H�rom napja visszat�rt M�ria, hogy l�ssa. Azt mondja, olyan mint egy sz�nyeg. A legszebb mez�k ezen a f�ld�n. R�chel j�l van, �s az �reg asszony boldog. M�ria, Alfeus feles�ge is �r�l most, hogy Simon eg�szen a ti�d. Holnap biztosan megl�tod. Mindennap elj�n. Ma �pp az el�tt ment haza, hogy megj�tt�l. Tudod? Senki sem vett �szre semmit sem. Egyesek besz�ltek arr�l, hogy �szrevett�k volna, ha itt lettek volna. (Ez val�sz�n�leg endori J�nos �s Sintica t�voz�s�ra vonatkozik.) De mondd el nekem, ha igaz�n nem vagy f�radt, az utadat.

J�zus elmond mindent, kiv�ve a szenved�s�t Jiftael barlangj�ban. M�ria figyelmesen hallgatja...

(5-178)