Otthon a f�ny �nnep�n -1.r�sz

J�zus k�s� este �rkezik N�z�retbe. Miel�tt bekopogtatna, figyelmesen hallgat�zik az ajt�n�l, hall-e valami hangot? Semmi...

-- K�s� van m�r -- s�hajt fel. -- Megv�rom a hajnalt, �s csak akkor kopogok be.

               De miel�tt m�g elt�vozna, meghallja a sz�v�sz�k �temes zaj�t. Elmosolyodik. Azt mondja:

-- Fenn van. Sz�... Biztosan � az... Ez a Mama �teme.

               Bekopogtat. A zaj egy pillanatra elhallgat, majd hallatszik az elmozd�tott sz�k zaja, azut�n pedig az ez�st�s hang k�rdezi:

-- Ki kopog?

-- �n, Mama!

-- Fiam!

               �r�mteljes ki�lt�s, j�llehet csendes hangon. Kiny�lik az ajt�, �s M�ria J�zus karj�ba esik, ott a k�sz�b�n, mintha egy pillanatig sem tudna v�rni arra, hogy fogadja �t, � pedig, hogy Fia Sz�v�re boruljon.

-- Fiam! Fiam! Fiam! -- Cs�kok �s kedves szavak: ,,Mama!'', Fiam!'' -- Ut�na bemennek, �s az ajt�t csendesen becsukj�k.

               M�ria halkan magyar�zza:

-- Mindny�jan alszanak. �n virrasztottam... Ami�ta Jakab �s J�d�s visszat�rt, mondv�n, hogy te k�veted �ket, mindig k�s� estig v�rtam r�d. �tf�zt�l, J�zus? Igen. J�ghideg vagy... Gyere! �g a t�z a k�lyh�ban. R�dobok egy k�teget �s megmelegszel -- �s k�zen fogva oda vezeti, mintha m�g mindig a kis J�zus lenne.

               A t�z vid�man lobog a k�lyh�ban. M�ria J�zust n�zi, aki kez�t a l�ngok f�l� tartja, hogy f�lmelegedjen.

-- Milyen s�padt vagy! Nem volt�l ilyen, amikor elhagytunk... Egyre sov�nyabb �s s�padtabb leszel, Gyermekem. Egykor tej-�s r�zsasz�n� volt�l, de most olyannak t�nsz, mint a r�gi elef�ntcsont. Mi t�rt�nt megint, Fiam? Mindig a farizeusok?

-- Igen... meg m�s is, de most boldog vagyok melletted, �s hamarosan j�l leszek. Ebben az �vben itt �nnepelj�k meg a F�ny �nnep�t, Mama! Itt, a te oldalad mellett jutok el a t�k�letes �letkorra.

-- Igen, de a t�k�letes �letkor sz�modra, sz�vem, m�g t�vol van... Fiatal vagy, �s sz�momra mindig az �n Gyermekem. �me, a tej meleg. Itt akarod meginni, vagy ott?

-- Ott, Mama. M�r felmelegedtem. Megiszom majd, mik�zben te befeded a sz�v�sz�kedet.

               Visszat�rnek a szob�csk�ba, �s J�zus le�l a l�dapadra az asztal mell�, �s issza a tej�t. M�ria n�zi �s mosolyog. M�g jobban mosolyog, amikor meg�rinti J�zus zs�kj�t, �s egy kis asztalra teszi. Annyira mosolyog, hogy J�zus megk�rdezi:

-- Mire gondolsz?

-- Arra gondolok, hogy te pont a mi Betlehembe indul�sunk �vfordul�j�ra �rkezt�l meg... Akkor is voltak zs�kok �s nyitott l�d�k, tele ruh�kkal �s f�leg kis ruhadarabokkal... egy Kisded sz�m�ra, aki megsz�lethet, mondtam J�zsefnek, akinek meg kell sz�letnie, mondtam magamban, J�da Betlehem�ben... Elrejtettem a m�lyre, hogy J�zsef ne f�ljen emiatt. Nem tudta m�g, hogy Isten Fi�nak sz�let�se nem lesz al�vetve sem � maga, sem a Mam�ja sz�m�ra a sz�l�ssel j�r� k�z�ns�ges nyomor�s�goknak. Nem tudta, �s f�lt att�l, hogy ebben az �llapotban t�vol legyen N�z�rett�l. �n biztos voltam benne, hogy ott fogok sz�lni. Te nagyon �rvendezt�l bennem annak, hogy el�rkezt�l a sz�let�snapodhoz �s a Megv�lt�s sz�let�snapj�hoz, ez�rt nem �m�tottam magam. Az angyalok forgol�dtak az Asszony k�r�l, aki t�ged hordozott, Istenem! T�bb� nem a fens�ges f�angyal, se nem az �n kedves �rangyalom volt ott, mint az els� h�napokban. Most az angyalok karainak sokas�ga j�tt le az �gb�l az �n kis Egemhez, az �n m�hemhez, ahol te volt�l... Hallottam �nekelni �ket, �s amint f�nyes szavaikkal besz�ltek egym�ssal, v�gyakozva, hogy megl�ssanak t�ged, a megtestes�lt Istent... Hallottam �ket, amint szeretetteljesen ki�ramlottak a Paradicsomb�l, hogy elj�jjenek im�dni t�ged, az Atya Szeretet�t, aki elrejt�z�tt az �lemben. �s igyekeztem megtanulni a szavaikat, �nekeiket �s buzg�s�gukat... De egy emberi teremtm�ny nem tudja elmondani �s birtokolni azt, ami az �ghez tartozik...

J�zus hallgatja �t az asztaln�l �lve. � az asztal mellett �ll, �lmodozva, boldogan, f�lkez�vel az asztalon, a m�sikkal a sz�v�n�l... �s J�zus betakarja M�ria kis feh�r, finom kez�t az � hosszabb �s s�t�tebb kez�vel, �s megszor�tja ezt a szent kezecsk�t. Amikor M�ria elhallgat, mintegy sajn�lkozva, hogy nem tudta megtanulni az angyalok szavait, �nekeit �s buzg�s�g�t, J�zus azt mondja:

-- Az angyalok minden szava, �neke, buzg�s�ga nem tett volna engem boldogg� a f�ld�n, ha nem lett volna r�szem a ti�dben, Mam�m... Te azt mondtad �s adtad nekem, amit �k nem voltak k�pesek adni. Nem te tanult�l t�l�k, hanem �k t�led... Gyere ide, Mama, mell�m, �s besz�lj m�g! Nem az akkoriakr�l, hanem a mostaniakr�l... Mit csin�lt�l?

-- Dolgoztam...

-- Tudom. De mi volt az? Fogadom, hogy �rtem f�radozt�l. L�ssuk...

               M�ria jobban elpirul, mint amilyen piros a sz�v�sz�ken lev� anyag, amelyet J�zus, odamenve, megfigyel.

-- B�bor? Ki adta ezt neked?

-- A keri�ti J�d�s. A szidoni hal�szokt�l kapta, azt hiszem. Azt akarja, hogy egy kir�lyi ruh�t csin�ljak neked... Igen, a ruh�t elk�sz�tem. De neked nincs sz�ks�ged b�borra ahhoz, hogy kir�ly legy�l.

-- J�d�s makacsabb az �szv�rn�l -- ez egyetlen megjegyz�se az aj�nd�kba kapott b�borra. Ut�na Anyj�hoz fordul:

-- �s egy eg�sz ruh�ra telik abb�l, amit neked adott?

-- �, nem, Fiam! Csak a ruha �s a k�nt�s szeg�ly�re lehet el�g, nem t�bbre.

-- Rendben van. �rtem, mi�rt az als� szeg�lyre haszn�lod. Akkor... Mama, nekem tetszik a gondolat. Tartsd meg ennek a szeg�lynek egy r�sz�t, �s egy napon majd sz�lok neked, hogy haszn�ld fel egy sz�p ruh�ra. De most m�g van id�, ne f�raszd magad vele.

-- Dolgozom, amikor N�z�retben vagyok.

-- Rendben van... �s a t�bbiek mit csin�ltak ez alatt az id� alatt?

-- Oktat�sban r�szes�ltek.

-- Vagyis ink�bb: Te oktattad �ket. Mi a v�lem�nyed?

-- �, h�rom j� ember. Rajtad k�v�l sosem volt kedvesebb �s figyelmesebb tan�tv�nyom, mint �k. Igyekeztem egy kiss� feler�s�teni a szeg�ny J�nost. Nagyon beteg, nem sok�ig fog �lni...

-- Tudom. De sz�m�ra ez �ld�s. � maga is ezt k�v�nja. Mag�t�l meg�rtette a szenved�s �s a hal�l �rt�k�t. �s Sintica?

-- F�jdalmas lesz elv�lni t�le. Fel�r sz�z tan�tv�nnyal �letszents�g �s a term�szetfeletti dolgok meg�rt�se tekintet�ben.

-- Meg�rtem. De ezt kell tennem.

-- Amit te teszel, azt mindig j�l teszed, Fiam.

-- �s a gyermek?

-- � is tanul. De nagyon szomor� ezekben a napokban... Visszaeml�kezik a mintegy egy �vvel ezel�tt t�rt�nt esem�nyekre... �, nincs sok vid�ms�g itt! J�nos �s Sintica s�hajtozik arra gondolva, hogy el kell menni�k innen, a gyermek meg s�r meghalt mam�j�ra gondolva...

-- �s te?

-- �n... Tudod, Fiam. Nincs napsug�r, amikor te t�vol vagy t�lem. M�g akkor sem lenne, ha szeretne t�ged a vil�g. De akkor legal�bb nyugodt lenn�k. Ehelyett azonban...

-- S�rsz, szeg�ny Mama!... Nem k�rdez�sk�dtek t�led J�nos �s Sintica fel�l?

-- Ki k�rdez�sk�d�tt volna? M�ria, Alfeus feles�ge tudja, de hallgat. Alfeus, S�ra fia m�r l�tta J�nost, de nem k�v�ncsi term�szet�. ,,A tan�tv�nynak'' h�vja �t.

-- �s a t�bbiek?

-- M�ri�n �s Alfeuson k�v�l senki sem j�n hozz�m, csak n�h�ny asszony valamilyen munk��rt vagy tan�cs�rt, de N�z�ret f�rfiai nem l�pik �t t�bb� a k�sz�b�met.

-- M�g J�zsef �s Simon sem?

-- Nem... Simon k�ld nekem olajat, lisztet, olajbogy�kat, f�t, toj�st... mintegy bocs�natot k�rve az�rt, hogy nem �rt meg t�ged, aj�nd�kaival kifejezve ezt. De anyj�nak, M�ri�nak adja ezeket, � nem j�n ide. De b�rki is j�nne, csak engem l�tna, mert Sintica �s J�nos visszavonul, amikor valaki z�r�g az ajt�n...

-- Nagyon szomor� �let...

-- Igen. �s a gyermek szenved miatta egy kicsit, annyira, hogy most M�ria, Alfeus feles�ge mag�val viszi, amikor bev�s�rol nekem valamit. De most nem vagyunk t�bb� szomor�ak, J�zusom, mert te itt vagy!

-- Itt vagyok... Most menj�nk aludni. �ldj meg, Mam�m, mint amikor m�g kicsi voltam.

-- Te �ldj meg engem, Fiam! A tan�tv�nyod vagyok.

               Megcs�kolj�k egym�st... Meggy�jtanak egy m�csest, �s nyugov�ra t�rnek.

(4-1180)  

-- Mester! Mester! Mester! -- hangzik endori J�nos h�rmas ki�lt�sa, amikor kimegy a szob�csk�j�b�l, hogy megmosakodjon a v�ztart�lyn�l, �s maga el�tt l�tja J�zust, aki onnan j�n.

               Fel�breszti Marciamot, aki kifut a szob�j�b�l, puszt�n csak r�vid tunik�j�ba �lt�zve, m�g mez�tl�b. T�gra nyitott szemmel �s sz�jjal n�zi �s ki�ltja: ,,Itt van J�zus!'' �s teljes erej�vel fut, hogy a karjaiba ugorjon. Fel�bresztik Sintic�t is, aki J�zsef volt m�hely�ben alszik, �s n�h�ny pillanat m�lva m�r megjelenik fel�lt�zve, de m�g kibontott hajjal, amint az v�llaira omlik.

J�zus, m�g karjaiban a gyermekkel, �dv�zli J�nost �s Sintic�t, �s bek�s�ri �ket a h�zba, mert az �szaki sz�l nagyon er�s. � maga l�p be els�nek, karj�ban a f�lmeztelen gyermekkel, akinek vacognak a fogai lelkesed�se ellen�re. A t�zh�z viszi �t, ahol M�ria m�r siet felmeleg�teni a tejet, �s ut�na Marciam ruh�it, nehogy valamilyen betegs�get kapjon. A m�sik kett� nem besz�l, de l�tszik rajtuk, hogy elragadtat�sban vannak az �r�mt�l. J�zus le�l a gyermekkel az �l�ben, m�g M�ria gyorsan fel�lt�zteti �t a felmeleg�tett ruh�kba. J�zus felemeli a tekintet�t, �s r�juk mosolyogva mondja:

-- Meg�g�rtem nektek, hogy j�v�k. Ma vagy holnap itt lesz a zel�ta Simon is. Megb�zat�sommal elment valahov�, de hamarosan meg�rkezik, �s sok napig egy�tt lesz�nk.

               Marciam fel�lt�ztet�se befejez�d�tt, �s visszat�rt a sz�n az arc�ra. J�zus leengedi �t a t�rd�r�l, �s fel�ll. �tmegy a szomsz�dos szob�ba. Mindny�jan k�vetik. Utolj�ra M�ria j�n, kez�n�l fogva a gyermeket. Kedvesen megfeddi �t:

-- Mit kellene most csin�lnom veled? Engedetlen volt�l. Megmondtam neked, maradj az �gyadban, am�g visszaj�v�k. �s te el�bb kij�tt�l...

-- De fel�bresztett J�nos ki�lt�sa... -- v�dekezik Marciam.

-- Akkor is engedelmeskedned kellett volna. Ha valaki csak addig marad az �gyban, am�g alszik, az nem engedelmess�g, �s nem szerez �rdemet vele. Meg kellett volna tenned, amikor �rdemszerz�, mert megk�veteli az akaratot. �n elhoztam volna hozz�d J�zust. Eg�szen a tied lett volna an�lk�l, hogy kock�ra tetted volna az eg�szs�gedet.

-- Nem tudtam, hogy olyan hideg van.

-- De �n tudtam. F�jdalmat okoz nekem, amikor engedetlennek l�tlak.

-- Nem, Mama! Nekem f�j, hogy �gy l�tlak t�ged. Ha nem J�zus�rt lett volna, akkor nem keltem volna fel akkor sem, ha itt felejtett�l volna an�lk�l, hogy enni adt�l volna, sz�p Mama, Mam�m!... Cs�kolj meg, Mama, tudod, hogy �n csak egy szeg�ny gyermek vagyok...

M�ria a karj�ba veszi, �s megcs�kolja �t, meg�ll�tva �gy a k�nnyeket az arcocsk�j�n. Ism�t mosolyog �s meg�g�ri:

-- T�bb� nem leszek engedetlen, soha, soha, soha t�bb�!

               J�zus k�zben besz�lget a k�t tan�tv�nnyal. Tudom�st szerez a B�lcsess�gben val� el�rehalad�sukr�l, �s mivel azt mondj�k, hogy M�ria szavai vil�gos�tottak meg benn�k mindent, kijelenti:

-- Tudom, Isten term�szetfeletti m�don megvil�g�tott B�lcsess�ge a legkem�nyebb sz�vekben is felfogott f�nny� v�lik, ha � besz�l r�la. De ti nem vagytok kem�nysz�v�ek, �s ez�rt teljes hasznot mer�tetek az � tan�t�s�b�l.

-- Most itt vagy te, Fiam. A tan�t�n� tan�tv�nny� v�lik.

-- �, nem! Te tov�bbra is tan�t�n�k�nt m�k�dj. �n ugyan�gy hallgatlak t�ged, mint �k. Csak ,,a Fi�'' vagyok ezekben a napokban. Te leszel a Kereszt�nyek Anyja �s Tan�t�n�je. Az vagy mostant�l kezdve. �n, a te els�sz�l�tted vagyok az els� n�vend�ked, �s �k, �s vel�k Simon, amikor megj�n, �s a t�bbiek... L�tod, Any�m? Itt van a vil�g. A holnap vil�ga a kis tiszta izraelit�ban, aki �szre sem veszi, hogy ,,kereszt�nny�'' v�lik. A vil�g, Izrael r�gi vil�ga a zel�t�ban, az emberis�g J�nosban, a pog�nys�g Sintic�ban. �s mindny�jan hozz�d j�nnek, szent Dajka, aki a B�lcsess�g �s az �let tej�t adod a vil�gnak �s a sz�zadoknak. Mennyi ajak v�gyakozott arra, hogy te t�pl�ld �ket! �s mennyien teszik ezt a j�v�ben! Ter�d v�gyakoztak a p�tri�rk�k �s a pr�f�t�k, mert a te term�keny �ledb�l j�n az emberis�g t�pl�l�ka. �s t�ged fognak keresni az ,,eny�im'', hogy bocs�natot nyerjenek, oktat�sban r�szes�ljenek, megv�dd, szeresd �ket, mint mindmegannyi Marciamot. �s boldogok azok, akik ezt teszik majd. Mert nem lesz k�pes kitartani Krisztus mellett az, akit nem er�s�t meg a kegyelem a te seg�ts�geddel, �, kegyelemmel teljes Anya!

M�ria r�zs�nak t�nik s�t�t ruh�j�ban, annyira elpirul az arca Fi�nak dics�rete k�vetkezt�ben. Gy�ny�r�s�ges r�zsa az ugyancsak al�zatos ruh�ban, a s�t�tbarna, durv�n sz�tt gyapj�ruh�ban.

               Kopogtatnak �s egy csoportban l�p be M�ria, Alfeus feles�ge, Jakab �s J�d�s. Az ut�bbiak vizeskors�kat �s r�zsek�teget hoznak. K�lcs�n�sen �r�lnek a viszontl�t�snak. �r�m�k m�g fokoz�dik, amikor megtudj�k, hogy hamarosan megj�n a zel�ta is. M�ria, Alfeus feles�ge felaj�nlja, hogy � ad majd sz�ll�st a zel�t�nak, de J�zus kijelenti:

-- Nem, M�ria! � az �n tet�m alatt fog �lni. Sintica majd Any�mmal alszik, �n Marciammal, Simon a m�helyben. Legjobb lesz mindj�rt el� is k�sz�teni, gyer�nk!

�s a f�rfiak kimennek a kertbe Sintic�val, m�g a k�t M�ria a konyh�ba megy dolgozni.

(4-1185)  

Amikor a zel�ta meg�rkezik, m�ly tisztelettel mondja:

-- �dv�z�llek, Uramnak Anyja, �s �ldom j�s�godat, ami�rt megengeded, hogy a ti h�zatokban lakjam.

(4-1193)  

A sz�v�sz�ket nem haszn�lj�k, mert M�ria �s Sintica gyorsan varrja a zel�ta �ltal hozott anyagot. A m�r kiszabott ruhadarabok �sszehajtva, sz�p rendben fekszenek az asztalon, sz�nek szerint, �s id�nk�nt az asszonyok vesznek bel�l�k egy darabot, �sszef�rcelik az asztalon, m�g a f�rfiak a sarokba szorulnak ahol a sz�v�sz�k �ll. �ket nem �rdekli a n�k munk�ja. Jelen van a k�t apostol is, J�d�s �s Jakab, Alfeus fiai.

               A f�rfiak besz�lgetnek a n�z�retiek magatart�s�r�l. J�d�s kijelenti, hogy legsz�vesebben nem j�nne t�bb� N�z�retbe, hogy ne l�ssa ellens�gesked�s�ket.

-- Szeg�ny mam�d! Nagy f�jdalmat okozn�l neki -- jegyzi meg M�ria k�zbesz�lva.

               Marciam elalszik, Sintica t�rd�re t�masztva a fej�t. R� terel�dik a sz�, dics�rik �rtelmess�g�t �s tanul�konys�g�t. J�nos visszaeml�kszik arra, hogy egyszer nem tudott v�laszolni Sintica �s Marciam k�rd�seire, �s seg�ts�g�l h�vta az igazi Tan�t�n�t, mert k�nyveiben nem tal�lt feleletet sz�mukra.

-- �s Any�m adott nektek v�laszt azon a napon?

-- T�k�letes vil�goss�ggal, tiszta szavakkal, amelyek alkalmasak arra, hogy egy gyermek �s k�t k�l�nb�z� nem� feln�tt pirul�s n�lk�l hallgassa.

-- Mir�l volt sz�?

-- Az eredeti b�nr�l, Mester. Feljegyeztem Any�d magyar�zat�t, hogy visszaeml�kezzek r� -- mondja Sintica.

(4-1196)  

Az �r J�zus most mondja el az eredeti b�nnel kapcsolatos p�ldabesz�d�t Sintica k�rd�s�re...

* * *