,,Boldog a méh...'' (Lk 11,27-28)

Jézus Gerazában beszél a város lakóihoz. Amikor befejezi, egy asszony, mint egy éneklő pacsirta, felkiált:

-- Boldog a méh, amely téged hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!

               Jézus az asszony felé fordul, aki Anyját magasztalja Fia iránti csodálatában. Mosolyog, mert kedves számára, ha Anyját dicsérik. De utána azt mondja:

-- Még boldogabbak azok, akik hallgatnak Isten szavára és aszerint élnek. Tedd ezt, asszony!

               Utána áldást ad, és a mezők felé indul, apostolaitól követve, akik megkérdezik tőle:

-- Miért mondottad ezt?

-- Azért, mert igazán mondom nektek, hogy az ég nem földi mértékekkel mér. És Anyám maga nem annyira azért lesz boldog, mert szeplőtelen a lelke, hanem azért, mert hallgatott Isten szavára, és engedelmesen aszerint élt. A Teremtő csodája az, hogy Mária lelkét bűn nélkül teremtette. Azért Őt illeti a dicséret. De a ,,legyen nekem a te Igéd szerint'' az én Anyám remekműve. Ezért nagy az ő érdeme. Oly nagy érdeme, hogy a világ Üdvözítője egyedül azért jött el, mert ő képes volt hallgatni Istenre, aki Gábriel ajkával beszélt hozzá, és életre váltotta Isten szavát anélkül, hogy latolgatta volna a nehézségeket és a közvetlen, valamint a jövőbeli szenvedéseket, amelyek emiatt érni fogják. Ti tehát lássátok, hogy ő nemcsak azért az én boldog Anyám, mert engem megszült és táplált, hanem azért, mert hallgatott Isten szavára, és azt engedelmesen valóra váltotta.

De most térjünk haza! Anyám úgy tudta, hogy én csak egy kis ideig maradok távol, és félhet, amikor látja, hogy késlekedem. Félpogány vidéken vagyunk. De valójában ez a vidék jobb, mint a többi.

(4-1082)  

Jézus megkéri endori Jánost, hogy tanítsa Marciamot és a görög származású volt rabszolganőt, Sinticát:

-- Ő, Marciam, és te egy ideig Názáretben fogtok tartózkodni. Szép lesz. Anyám és te tanítjátok majd a két lelket, akik megnyílnak Isten előtt. Anyám: az Isten tudományának angyali Tanítónője, te: az emberi tudás tapasztalt mestere, aki most már természetfeletti utalásokkal tudod magyarázni. Szép lesz. És jó lesz.

-- Igen, áldott Uram! Nagyon szép a szegény János számára! -- és endori János mosolyog arra a gondolatra, hogy hamarosan békében, Mária mellett lesz, Jézus házában...

(4-1094)  

Mária ezüstös hangján szól Fiához:

-- Fiam, egymás közt ma arról beszéltünk, amit Ramotban mondtál. Mindegyikünk más érzéseket és gondolatokat táplált. Megmondanád nekünk, te mit gondolsz? Azt mondtam nekik, hogy jobb lett volna azonnal téged hívnunk, de endori Jánossal beszéltél.

               Mária kedvesen néz Fiára, összetett kézzel, mintha imádkozna. Tiszta arcéle kiemelkedik a fekete fal hátteréből. Olyan, mint az állandóan imádó Szűz.

               Sintica bevallja, hogy ő kezdte el a kérdések felvetését:

-- Azt kérdeztem: ,,Talán ez megerősíti a sok pogány által hitt lélekvándorlás felvetését?'', és Anyád, Mester, megmagyarázta nekem, hogy te másról beszéltél. Most légy szíves, magyarázd meg nekem ezt is, Uram!

Jézus erre megmagyarázza neki a lélekvándorlás hitének tévességét.

(4-1096)  

A pogány Bozra városában Péter csúnya szóváltásba keveredett a vendéglőssel, ahol megszálltak. Jézus lecsillapítja a kedélyeket, és a vendéglős segítségét kéri: Értesítse Bozra lakóit, hogy a vendéglő udvarán beszélni kíván hozzájuk. Szétküldi apostolait is, Pétert és endori Jánost kivéve, hogy hívják meg beszédére a lakosságot.

               Mária a nőtanítványok között van, és szomorú a történtek miatt. Amikor Jézus belép a szobába, azonnal hozzá megy. Nem szól semmit, de egész lénye kifejezi kérdését. Jézus rámosolyog. Péter megkérdezi tőle:

-- Miért nem küldtél el engem is?

-- Amikor valaki nagyon indulatos, maradjon otthon. Simon, Simon! Mikor tanulod meg felebarátod felé fordítani a szeretetedet? Jelenleg lángolva ég a szereteted, de csak irántam. Légy szelíd, Simon, Jónás fia!

-- Igazad van, Uram! Anyád is megfeddett engem, ahogy ő tudja ezt tenni anélkül, hogy az a másiknak rosszul esne. Minden szava belém hatolt. Feddj csak meg te is, de utána többé ne nézz rám ilyen szomorúan!

-- Légy jó! Légy jó!... Sintica, szeretnék külön beszélni veled. Menj fel a teraszra! Anyám, te is gyere...

               A teraszon Jézus lassan sétál Mária és a görög nő között, és azt mondja:

-- Holnap elválunk egy időre. Arbela közelében ti, asszonyok, endori Jánossal együtt a Galileai-tenger felé mentek együtt, egészen Názáretig. De hogy ne küldjelek titeket egyedül egy annyira gyenge emberrel, elkísértetlek titeket unokatestvéreimmel és Simon Péterrel. Előre látom, hogy ez az elválás nehezére fog esni egyeseknek, de az igaz ember erénye az engedelmesség. Amikor átmentek azon a területen, amelyet Heródes nevében Kúza gondoz, Johanna ad kíséretet az út további részére. Akkor küldjétek vissza Alfeus fiait és Simon Pétert. Azért kértem, hogy jöjjetek ide, mert meg akartam mondani neked, Sintica: Elhatároztam, hogy egy ideig Anyám házában maradsz. Ő már tudja. Ott lesz veled endori János és Marciam is. Legyetek bátrak, és alakuljatok mindinkább a Bölcsesség szerint. Azt akarom, hogy nagyon gondoskodjál a szegény Jánosról. Anyámnak nem mondom ezt, mert ő nem szorul tanácsra. Te meg tudod érteni Jánost, és tudsz részvéttel lenni iránta, ő meg sok jót tehet neked, mert tapasztalt tanítómester. Utána jövök én is. Hamarosan. És gyakran látjuk majd egymást. Remélem, hogy mind bölcsebbnek talállak az Igazságban. Megáldalak téged, Sintica, különösen. Ez az én búcsúm ez alkalommal számodra. Názáretben szeretetre és gyűlöletre találsz, mint mindenütt, de a házamban békét élvezel. Mindig.

-- Názáret nem fog tudomást venni rólam, és én róla. Annak fogok élni, hogy táplálkozzam az Igazsággal, és a világ semmi sem lesz számomra, Uram.

-- Rendben van. Menj csak, Sintica! És egyelőre hallgass erről... Anyám, te tudod... Rádbízom ezt a számomra legkedvesebb gyöngyöt. Amíg békét élvezünk egymás között, Mama, tedd, hogy Jézusod felüdüljön kedveskedésedben...

-- Mennyi gyűlölet, Fiam!

-- Mennyi szeretet!

-- Mennyi keserűség, drága Jézusom!

-- Mennyi kedvesség!

-- Mennyi megnemértés, Gyermekem!

-- Mennyi megértés, Mama!

-- Ó, kincsem, drága Fiam!

-- Mama! Isten öröme és az enyém! Mama!

               Megcsókolják egymást, és utána egymáshoz közel állva Jézus átkarolva tartja Anyját, védőn és szeretettel, ő pedig Fiának vállára hajtja a fejét, fogva a kezét. Boldogok... Olyan távol van a világ! Eltemetve a szeretet és a hűség hullámában.

(4-1107)  

Amikor eljön a búcsúzás ideje, a gazdag kereskedő, Misace Sándor letérdel Mária előtt és mondja:

-- A te tiszta hajnalcsillagodnak a fénye halálomig ragyogni fog gondolatomban.

-- Az Életig, Sándor. Szeresd Fiamat, és engem is szeretni fogsz, és én szeretni foglak téged.

               Amikor Jézus megmondja Péternek, hogy ő is el fogja kísérni egy ideig Anyját és a többieket, Péter fájlalja, hogy el kell válnia Jézustól:

-- Ó, Uram! Te haragszol rám, és megbüntetsz engem... Milyen fájdalmat okozol nekem, Uram!

-- Simon, az érzi megbüntetve magát, aki tudja, hogy bűnt követett el. A bűntudat okoz neki fájdalmat, nem a büntetés. De nem hiszem, hogy büntetés lenne az, hogy elkíséred Anyámat és a nőtanítványokat a hazatérés útján.

(4-1117)  

Búcsúzáskor Jézus megcsókolja Anyját, nagynénjét, unokatestvéreit, Pétert, endori Jánost és Marciamot. Megáldja az asszonyokat, és útnak indítja őket...

(4-1121)