-- Csod�kat tesznek majd? -- k�rdi nevetve a keri�ti.

-- N�h�nyan csod�kat is tesznek. De ne �p�tsetek a csod�kra, mint valami l�nyeges dologra. �k, a szent asszonyok, sok csod�t tesznek majd im�ikkal megt�r�tve az embereket.

-- Hm! Az asszonyok addig im�dkoznak, am�g csod�t nem tesznek? -- d�rm�g Natanael.

-- Ne l�gy korl�tolt, mint egy �r�stud�, Bertalan. Szerinted mi az ima?

-- Istenhez fordul�s a sz�vegekkel, amelyeket ismer�nk.

-- Enn�l t�bb. Az ima a sz�v besz�lget�se Istennel, �s az ember szok�s�v� kellene v�lni. Az asszony n�lunk jobban k�pes erre a besz�lget�sre, mert jobban visszavonult az �lete, mint a mienk, �s �rzelmei is er�sebbek a mieinkn�l. Ebben nyer � vigasztal�st szenved�seiben, enyh�l�st f�radalmaiban, amelyek nemcsak a h�zimunk�kkal �s a gyermeksz�l�ssel kapcsolatosak, hanem azzal is, hogy elviselnek minket, f�rfiakat. Az ima sz�r�tja fel k�nnyeiket, �s csal ism�t mosolyt az ajkukra. Mert az asszony tud besz�lni Istennel, �s a j�v�ben m�g ink�bb �rt majd ehhez. A f�rfiak lesznek az �ri�sok a tudom�nyok ter�let�n, az asszonyok lesznek mindig azok, akik t�mogatj�k az �ri�sokat �s a vil�got fenntartj�k, mert sok szerencs�tlens�get h�r�tanak majd el im�ikkal �s sok b�ntet�st visszatartanak. Ez�rt csod�kat tesznek, amelyek nagyobb r�szt l�thatatlanok lesznek, �s csak Isten ismeri azokat, de ez�rt m�g val�s�gosak.

-- Ma te is l�thatatlan, de biztosan val�s�gos csod�t tett�l, igaz, Mester? -- k�rdi T�d�.

-- Igen, testv�rem.

-- Jobb lett volna, ha l�that� lett volna -- jegyzi meg F�l�p.

-- Azt szeretted volna, ha fi�v� v�ltoztattam volna �t a kisle�nyt? A csoda val�j�ban az elhat�rozott dolgok megv�ltoztat�sa, egy j�t�kony rendetlens�g, mert Isten az�ltal, hogy meghallgatja az im�t, megmutatja, hogy szereti az embert, vagy pedig meggy�zi �t l�tez�s�r�l. De mivel Isten maga a rend, nem s�rti meg t�lzott m�don a rendet. A gyermek le�nynak sz�letett, �s az is marad.

-- Annyira les�jtott voltam ma reggel! -- s�hajt fel M�ria.

-- Mi�rt? Nem a tied volt a kisle�ny, akit nem szerettek -- mondja Zsuzsanna. �s hozz�teszi: -- �n amikor l�tok valami balsorsot egy gyermekben, azt mondom: ,,J�, hogy nem az eny�m!''

-- Ne mondd ezt, Zsuzsanna! Ez nem szeretetteljes. �n ink�bb mondhatn�m, mert az �n egyetlen anyas�gom fel�lm�lja a term�szetes t�rv�nyeket. De nem mondom, hanem mindig arra gondolok: ,,Ha Isten nem akarta volna, hogy sz�z legyek, tal�n velem t�rt�nt volna ez, �s �n lenn�k ennek a szerencs�tlennek az anyja. �s �gy irgalmas vagyok mindenkihez...'' Mert azt mondom: ,,Az �n gyermekem lehetett volna, �s mint anya, szeretn�m, ha minden gyermekem j�, eg�szs�ges, szeretett �s szeretetrem�lt� lenne, mert ezt k�v�nj�k az any�k gyermekeik sz�m�ra'' -- v�laszol kedvesen M�ria. �s J�zus annyira t�nd�klik, mintha f�nybe �lt�z�tt volna, amikor sug�rz� szemmel tekint anyj�ra.

-- Ez�rt vagy irgalmas ir�ntam -- mondja J�d�s csendesen.

-- Mindenki ir�nt. M�g Fiam gyilkosa ir�nt is ezt tenn�m. Mert arra gondolok, hogy neki van legink�bb sz�ks�ge a b�nbocs�natra... �s szeretetre. Mert biztosan az eg�sz vil�g gy�l�ln� �t.

-- Asszonyom, nagyon sokat kellene f�radoznod, hogy megv�dd, �s id�t adj neki a megt�r�sre... �n azonnal elt�vol�tan�m �t k�r�nkb�l, els�nek... -- mondja P�ter.

-- �me, itt a hely, ahol elb�cs�zunk egym�st�l. Any�m, Isten legyen veled! �s veled, M�ria! (Alfeus feles�ge.) �s veled is, J�d�s...

               Megcs�kolj�k egym�st, �s J�zus m�g hozz�f�zi:

-- Ne felejtsd el, hogy nagy dolgot engedtem meg neked, J�d�s. Haszn�ld fel j�ra, ne a rosszra. Isten veled!

J�zus �s a tizenegy vele maradt apostol kelet fel� megy, M�ria, rokona �s a keri�ti pedig egyenesen tov�bb.

(4-872)