Az anya �s fia

Estefel� �rnek el a galileai Betlehembe. J�zus el�rek�ldi a keri�ti J�d�st �s a zel�ta Simont, hogy sz�ll�st keressenek, �s �gy fordul Anyj�hoz:

-- Most m�s lesz, mint a m�sik Betlehemben. Sz�ll�st fogsz tal�lni, Any�m. Kevesen vannak �ton ebben az �vszakban, �s nem adtak ki semmif�le rendeletet.

-- Ebben az �vszakban kellemes lenne a mez�k�n is az alv�s, vagy a p�sztorok �s a juhok k�z�tt -- mondja M�ria, mik�zben Fi�ra mosolyog �s a p�sztorokra, akik k�v�ncsian n�zik �t. �gy mosolyog, hogy az egyik oldalba b�ki a m�sikat, �s halkan azt suttogja:

-- Nem lehet m�s, csak �. -- �s el�re l�pve biztosan sz�l: -- �dv�z�llek, M�ria, kegyelemmel teljes! Veled van az �r?

               M�ria m�g kedvesebb mosollyal felel:

-- �me, itt az �r -- �s J�zusra mutat, aki unokatestv�rei fel� fordulva vel�k besz�lget, megb�zva �ket, hogy adjanak alamizsn�t a szeg�nyeknek, akik m�r rim�nkodva k�zelednek fel�j�k. Az Anya gyeng�den meg�rinti Fi�t, �s azt mondja neki:

-- Fiam, ezek a p�sztorok t�ged keresnek, �s felismertek engem. Nem tudom, hogyan...

-- Bizony�ra erre j�rt Izs�k, �s h�trahagyta a kinyilatkoztat�s illat�t. Ifj�, gyere ide!

               A p�sztorfi�, egy barna haj�, tizenk�t-tizenn�gy �ves, aki sov�ny volta ellen�re er�teljes, sz�nfekete szemmel, �benfekete, lehull� s�r�nnyel, b�r�nyb�rbe burkolva -- olyan, mint az El�fut�r lehetett ifj�kor�ban -- boldog mosollyal k�zeledik, mintegy elb�v�lve, J�zushoz.

-- B�ke veled, gyermek! Hogyan ismerted fel M�ri�t?

-- Csak az �dv�z�t� Anyja mosolyoghatott �gy, �s csak neki lehet ilyen tekintete. Azt mondt�k nekem: ,,Angyali a tekintete, csillagszemei vannak �s mosolya �desebb, mint az anyai cs�k, �des, mint a neve, M�ria, oly szent, hogy az �jsz�l�tt Isten f�l� hajolhatott.'' Ezt l�ttam benne, �s �dv�z�ltem, mert t�ged kerestelek. T�ged kerestelek, Uram, �s... nem mertelek t�ged �dv�z�lni el�sz�r.

-- Kik besz�ltek neked r�lunk?

-- Izs�k, aki meg�g�rte nek�nk, hogy elvezet benn�nket hozz�d az �sszel.

-- Itt volt Izs�k?

-- M�g ezen a vid�ken van, sok tan�tv�nnyal. De hozz�nk, p�sztorokhoz � besz�lt. �s mi hitt�nk szav�nak. Uram, engedd meg, hogy mi is im�djunk t�ged, amint azok a t�rsaink tett�k a boldog �jjelen. -- �s mik�zben let�rdel az �t por�ba, odaki�lt a t�bbi p�sztornak, akik meg�ll�tott�k a ny�jat a v�ros kapuj�n�l, ott, ahol J�zus is meg�llt, hogy bev�rja az asszonyokat, �s vel�k egy�tt l�pjen be a v�rosba.

-- Aty�m, testv�reim �s bar�taim, megtal�ltuk az Urat! -- ki�ltja fel�j�k. -- Gyertek �s im�djuk!

               A p�sztorok j�nnek, �s a ny�jjal k�r�lveszik J�zust. K�rik, hogy ne menjen m�shov�, hanem fogadja el az � szeg�nyes h�zukat, ami kiss� t�volabb van, �s ott pihenjen meg bar�taival.

-- Egy t�gas akol -- magyar�zz�k --, mert Isten oltalmaz minket, �s vannak ott szob�k �s �rk�dok, tele illatos sz�n�val. A szob�k az Anya �s n�v�rei sz�m�ra, mert asszonyok. De neked is jut egy. A t�bbiek vel�nk aludhatnak az �rk�dok alatt a sz�n�n.

-- �n is sz�vesen maradok veletek. �s oly j�l fogok pihenni, mintha a kir�ly szob�j�ban aludn�k. Menj�nk azonban el�bb �rtes�teni J�d�st �s Simont.

-- Megyek �n, Mester -- mondja P�ter �s elmegy Jakabbal, Zebedeus fi�val egy�tt.

               Meg�llnak az �t sz�l�n, hogy megv�rj�k a n�gy apostol vissza�rkez�s�t.

A p�sztorok �gy n�znek J�zusra, mintha m�r Istent l�tn�k dics�s�g�ben. A fiatalabbak igaz�n boldogok, �s �gy t�nik, hogy meg akarj�k jegyezni eml�kezet�kben J�zusnak �s M�ri�nak minden von�s�t. M�ria lehajolva simogatja a b�r�nyk�kat, amelyek b�getve t�rd�hez d�rzs�lik orrukat.

-- Volt egy b�r�ny, rokonom, Erzs�bet h�z�ban, amelyik megnyalta a hajamat minden alkalommal, amikor megl�tott. Bar�tomnak h�vtam, mert val�ban bar�tom volt, mint egy gyermek, �s amint lehetett, hozz�m futott. Ez eg�szen r� eml�keztet, ezzel a k�tf�le sz�n� szemmel. Ne �lj�tek le! Azt a m�sikat is �letben hagyt�k az�rt, mert �gy szeretett engem.

-- Egy n�st�ny b�r�ny, Asszony, �s el akartuk adni, mert k�tf�le sz�n� szeme van, �s azt hiszem, az egyikkel alig l�t. De megtartjuk, ha te �gy akarod.

-- �, igen! �n szeretn�m, ha sose �ln�nek meg egyetlen b�r�nyk�t sem... Oly �rtatlanok, hangjuk olyan, mint egy mam�j�t h�v� gyermek�. Nekem �gy t�nne, mintha egy gyermeket �ln�nek meg, amikor ezek egyik�t meg�lik.

-- De akkor, Asszony, nem lenne t�bb� hely sz�munkra a f�ld�n, ha minden b�r�ny �letben maradna -- mondja a leg�regebb p�sztor.

-- Tudom. De �n az � szenved�s�kre gondolok, �s anyjuk f�jdalm�ra. Annyira s�rnak, amikor elveszik t�l�k gyermek�ket. Val�ban any�knak l�tszanak, mint mi. �s �n nem tudom n�zni, hogy b�rki is szenvedjen, hanem f�j nekem az anya gy�trelme. Ez a f�jdalom k�l�nb�zik minden m�st�l, mert nemcsak sz�v�nket �s agyunkat gy�tri egy gyermek�nk hal�la, hanem az eg�sz bens�nket. Mi any�k mindig egyes�lve maradunk gyermek�nkkel. �s szenved�st okoz az � minden szenved�s�k. -- M�ria t�bb� nem mosolyog, hanem k�nny csillog k�k szem�ben, �s J�zusra n�z, aki hallgatja �t �s re� n�z. M�ria f�lkarj�val �tkarolja Fi�t, mintha att�l f�lne, hogy elszak�tj�k �t oldal�t�l.

A poros �ton kis fegyveres csoport k�zeledik. Hat f�rfi, akiket ki�ltoz� emberek k�s�rnek. A p�sztorok n�zik �ket, �s halkan egym�s k�z�tt besz�lnek. Ut�na M�ri�ra �s J�zusra tekintenek. A leg�regebb megsz�lal:

-- Most j�, hogy nem ment�l be Betlehembe ezen az est�n.

-- Mi�rt?

-- Mert ezek az emberek, akik most bel�ptek a v�rosba, az�rt mennek, hogy elszak�tsanak egy gyermeket az anyj�t�l.

-- �, de mi�rt?

-- Hogy meg�lj�k.

-- �, nem! Mit csin�lt?

               J�zus is ezt k�rdezi, �s az apostolok k�r�lveszik, hogy hallj�k.

               A p�sztorok elmondj�k, hogy a fiatalembert gyilkoss�ggal gyan�s�tj�k, de a p�sztorok nem hiszik, hogy igaz a v�d. �k azt hiszik, hogy a v�dl�k az ifj� fiatal anyj�t, aki �zvegy, akarj�k megszerezni.

-- �rtem -- mondja J�zus. -- Menj�nk, bar�taim! Ti asszonyok, maradjatok itt a p�sztorokkal! Hamarosan visszat�rek.

-- Nem, Fiam! �n veled megyek!

               J�zus m�r gyorsan megy a v�ros belseje fel�. M�ria, �s a m�sik M�ria, Alfeus feles�ge is k�veti J�zust �s az apostolokat.

               Az ifj� anyja tan�skodik arr�l, hogy a gyilkoss�g idej�n az ifj� otthon volt. A fiatalember is hangoztatja �rtatlans�g�t. Az anya belekapaszkodik a fi�ba, �s csak miut�n v�resre vert�k, tudj�k kiszak�tani a kez�b�l. A fi� m�r b�cs�zik anyj�t�l, amikor J�zus meg�rkezik, �s meg�ll�tja a fegyvereseket. A hamis tan�k er�teljesen tiltakoznak k�zbel�p�se miatt. J�zus erre port kever egy poh�r v�zbe, �s az ifj�val is, a hamis tan�kkal is itat bel�le egy kortyot. Az ifj�nak semmi baja nem t�rt�nik, a m�sik h�rom azonban r�gt�n lepr�ss� v�lik. Erre az egyik, aki a meggyilkolt szolg�ja volt, bevallja, hogy a m�sik kett� lefizette �t, �s � tart�ztatta vissza ur�t egy elhagyott helyen, ahol a m�sik kett� meggyilkolta.

Am�g J�zus igazs�got szolg�ltat, �s a h�rom lepr�s leverten elvonul, M�ria �s Alfeus feles�ge az el�jult anya seg�ts�g�re siet. Ut�na J�zus is odamegy. Az anya lassan mag�hoz t�r, fia simogatja �s cs�kolgatja. Betlehem n�pe megrettenve a t�rt�ntekt�l, nagy tisztelettel k�ri J�zust:

-- Besz�lj hozz�nk, Urunk! Te val�ban hatalmas vagy. Val�ban te vagy az, akir�l az az ember besz�lt nek�nk, aki erre j�rt a Messi�st hirdetve.

-- Este majd besz�lek a p�sztorok kar�mj�n�l. Most megyek, hogy seg�tsek az any�n.

               Az anya M�ri�nak, Alfeus feles�g�nek �l�ben �l, �s mindink�bb mag�hoz t�r. Szeretettel n�z M�ri�ra, aki re� mosolyog. Az anya, kez�re borul� fi�nak fej�re n�z, �s megk�rdi:

-- �n is meghaltam? Ez a limbus?

-- Nem, asszony. Ez a f�ld, ez a fiad, aki megmenek�lt a hal�lt�l. �s ez J�zus, az �n Fiam, az �dv�z�t�.

               Amikor az asszony mag�hoz t�r, annyira h�l�s J�zusnak, hogy k�ri, engedje meg, hadd k�s�rhesse � is fi�val egy�tt, minden�t elhagyva. J�zus megengedi nekik.

               J�zus Anyj�val �s Alfeus feles�g�vel visszamegy a p�sztorokhoz. Azok m�r nagy t�bort�zet gy�jtottak, hogy megvil�g�ts�k az �sszegy�lteket. K�zt�k van a megmentett ifj�, �bel is.

(4-763)  

M�snap a keri�ti J�d�s sz�bahozza az anya f�jdalm�t fia miatt, valamint a Keresztel� elfogat�s�t, �s okosabbnak tartja, ha J�zus nem kock�ztatja, hogy hasonl� sorsra jusson.

               J�zus erre odah�vja Anyj�t:

-- Any�m, gyere ide!

               M�ria J�zushoz siet �s megk�rdi:

-- Mit akarsz, Fiam?

-- Any�m, a keri�ti J�d�s v�delmedre kelt, mert szeret t�ged �s engem is.

-- V�delmedre? Miben?

-- Meg akar gy�zni engem arr�l, hogy b�lcsebb lesz, ha elker�l�m rokonunknak, a Keresztel�nek a sors�t. Azt mondja, hogy tekintettel kell lenni az any�kra, meg kell �ket k�m�lni ett�l, mert �gy k�v�nja a negyedik parancsolat. Te mit mondasz? �tadom neked a sz�t, Any�m, hogy kedvesen kioktasd err�l ezt a J�d�sunkat.

-- �n azt mondom, hogy nem szeretn�m t�bb� Fiamat, mint Istent, �s k�telkedn�k abban, hogy nem estem-e csal�d�sba az � term�szet�t illet�leg, ha azt l�tn�m, hogy emberi megfontol�sok miatt t�k�letlen�l cselekedne, elvesz�tve az emberfeletti szempontokat szeme el�l: azaz a megv�lt�st, az emberek megv�lt�s�nak keres�s�t, mert szereti �ket �s mert meg akarja dics��teni Istent akkor is, ha ez neki szenved�sbe ker�l �s gy�l�lik miatta. Szeretn�m akkor m�g �t, mint egy gonosz er�t�l t�v�tra vitt gyermeket, kegyeletb�l, mert az �n fiam, mert szerencs�tlen lenne, de t�bb� nem a szeretetnek azzal a teljess�g�vel, amellyel most szeretem �t, amikor l�tom, hogy h�s�ges az �rhoz.

-- �nmag�hoz, akarod mondani.

-- Az �rhoz. Most � az �r Messi�sa, �s h�s�gesnek kell lennie az �rhoz �gy, mint b�rki m�snak, s�t, m�g ink�bb, mert neki minden eddigin�l nagyobb k�ldet�se van, ami csak valaha volt �s lesz a f�ld�n, �s biztos, hogy Isten ennek megfelel�en seg�ti �t ebben a nagy k�ldet�sben.

-- De ha baja lenne, nem s�rn�l?

-- Minden k�nnyemet kis�rn�m. De k�nnyeket �s v�rt s�rn�k, ha l�tn�m, hogy h�tlenn� lett Istenhez.

-- Ez nagyban cs�kkenti azok b�n�t, akik �ld�zik �t.

-- Mi�rt?

-- Mert mind te, mind � mintegy igazolj�tok �ket.

-- Ne gondold! A b�n mindig ugyanolyan nagy lesz Isten szem�ben, ak�r elker�lhetetlennek �t�lj�k azt mi, ak�r �gy �t�l�nk, hogy Izraelben egyetlen embernek sem szabad v�tkezni a Messi�s ellen.

-- Izraelben? �s ha pog�nyok tenn�k, nem lenne az ugyanaz?

-- Nem. A pog�nyok sz�m�ra ez csak egy hozz�juk hasonl� ellen elk�vetett b�n lenne. Izrael tudja, kicsoda J�zus.

-- Sokan nem tudj�k Izraelben.

-- Nem akarj�k tudni! �s sz�nd�kosan hitetlenek. Hitetlens�g�k t�rsul szeretetlens�g�kh�z, �s tagadja a rem�nyt. L�bbal taposni a h�rom legf�bb er�nyt nem csek�ly b�n, J�d�s. S�lyos, lelkileg s�lyosabb, mint a Fiam ellen elk�vetett tettlegess�gek.

J�d�s kifogy az �rvekb�l, lehajol, hogy megk�sse egyik szand�lj�t, �s h�tramarad.

(4-777)  

Mik�zben J�zus apostolaival Sicaminon vid�k�t j�rja, a n�tan�tv�nyok kimoss�k ruh�ikat �s megsz�r�tj�k a sz�l �s a nap seg�ts�g�vel. M�ria Magdolna is vel�k van, de a szob�ban v�rja, am�g kimosott ruh�i megsz�radnak. Zsuzsanna megjegyzi:

-- Sose panaszkodik! Nem gondoltam, hogy ilyen j�.

-- �s ilyen al�zatos, mondhatn�nk; �s kev�s besz�d�. Szeg�ny le�ny! Val�ban az �rd�g gy�t�rte! Miut�n J�zusom megszabad�totta, ism�t olyann� v�lt, mint amilyen biztosan volt gyermekkor�t�l fogva.

               �gy besz�lgetnek egym�ssal, mik�zben visszat�rnek a h�zba a kimosott ruh�kkal.

               A konyh�ban M�rta szorgoskodik az �telek elk�sz�t�s�vel, �s Sz�z M�ria seg�t neki a z�lds�gek megtiszt�t�s�ban egy kis r�zed�nyben, �s ut�na forr� v�zben kif�zi a vacsor�hoz.

M�r messzir�l l�tj�k, amikor �t b�rka meg�rkezik J�zussal �s a tan�tv�nyokkal. Az asszonyok el�j�k mennek.

-- Isten �ldjon meg t�ged, Fiam! -- �dv�zli M�ria J�zust, amint az partra sz�ll.

-- Isten �ldjon t�ged, Mama! Agg�dt�l �rtem? Nem volt Szidonban az, akit kerest�nk. Elment�nk eg�szen T�rusig. �s ott megtal�ltuk. J�jj, Hermasteus... �me, J�nos. Ez a fiatalember oktat�sban akar r�szes�lni. Re�d b�zom.

-- Nem fogok neked csal�d�st okozni abban, hogy kioktassam �t tan�t�sodr�l. K�sz�n�m, Mester! Sokan v�rnak itt r�d -- v�laszol endori J�nos.

-- Van itt egy szeg�ny, beteg gyermek is, Fiam, �s anyja v�gyakozik ut�nad.

-- Azonnal megyek hozz�.

-- Tudom, ki az, Mester. Elk�s�rlek. Gyere te is, Hermasteus! Kezdd el megismerni Urunk v�gtelen j�s�g�t -- mondja az endori.

               A m�sodik b�rk�b�l kisz�ll P�ter, a harmadikb�l Jakab, a negyedikb�l Andr�s, az �t�dikb�l J�nos, a n�gy korm�nyos, akiket k�vet a t�bbi apostol �s a tan�tv�nyok, akik vel�k voltak, �s akik most k�r�lveszik J�zust �s M�ri�t.

-- Menjetek a h�zhoz! �n is azonnal j�v�k. K�zben k�sz�ts�tek el a vacsor�t, �s mondj�tok meg a v�rakoz�knak, hogy a vecsernye ut�n besz�lek hozz�juk.

-- �s ha vannak ott betegek?

-- Azokat el�sz�r meggy�gy�tom, m�g vacsora el�tt, hogy boldogan t�rhessenek vissza otthonukba.

               Elv�lnak. J�zus endori J�nossal �s Hermasteussal a v�ros fel� megy, a t�bbiek pedig elindulnak a homokos, kavicsos tengerparton, elbesz�lve, mit l�ttak �s hallottak. Megel�gedettek, mint a gyermekek, akik visszat�rnek anyjukhoz. J�d�s is megel�gedett. Megmutatja mindazokat az aj�nd�kokat, amelyeket a b�borhal�szok adtak neki, �s f�leg egy �rt�kes anyagot tartalmaz� kis batyut.

-- Ez a Mester�. Ha � nem viseli, egy�ltal�n ki viselheti? F�lrevontak engem, �s azt mondt�k: ,,�rt�kes kagyl�ink vannak a b�rk�ban, �s van egy gy�ngy�nk is. Egy kincs! Nem tudom, mi�rt volt ilyen szerencs�nk. De �r�mmel neked adjuk a Mester sz�m�ra. J�jj �s n�zd meg!'' Elmentem, hogy eleget tegyek k�r�s�knek, mik�zben a Mester visszavonult egy barlangba im�dkozni. Gy�ny�r� koralljaik voltak �s egy gy�ngy, ami nem volt nagy, de sz�p volt. Azt mondtam nekik: ,,Ne fossz�tok meg magatokat ezekt�l! A Mester nem hord �kszereket. Ink�bb adjatok nekem egy keveset abb�l a b�borb�l, hogy d�sz�ts�k vele a ruh�j�t.'' Ezt a halmot minden�ron nekem akart�k adni. Vedd, Anya, k�sz�ts bel�le egy sz�p ruh�t Urunknak. De � ne vegye �szre, mert akkor azt akarja, hogy adjuk el a szeg�nyek sz�m�ra. �s nek�nk tetszene, ha �gy l�tn�nk �t �lt�zni, amint meg�rdemli. Nemde?

-- �, val�ban! Szenvedek, amikor l�tom, hogy oly egyszer� �, a Kir�ly, a t�bbiek k�z�tt, rosszabbul �lt�zik, mint a rabszolg�k, �s mindenki rojtokkal ell�tott, ragyog� ruh�ban van. �gy n�znek r�, mint egy szeg�nyre, aki m�ltatlan hozz�juk! -- mondja P�ter.

-- L�tt�tok, mint nevettek azok az urak Tirusban, amikor elb�cs�ztunk a hal�szokt�l? -- mondja P�ter testv�re.

-- Azt mondtam nekik: ,,Sz�gyellj�tek magatokat, ti kuty�k! Az � feh�r ruh�j�nak egy foszl�nya t�bbet �r, mint a ti �sszes cafrangotok!'' -- mondja Jakab, Zebedeus fia.

-- Szeretn�m, ha elk�sz�ten�d neki ezt a s�toros �nnepre -- mondja J�d�s T�d�.

-- Sose fontam b�bort. De megpr�b�lom... -- mondja M�ria, meg�rintve a selymes, k�nny�, puha, pomp�s sz�n� sz�lacsk�kat.

-- Az �n dajk�m szak�rt� ebben. Cezare�ban megtal�ljuk �t. Megmutatja neked. Azonnal megtanulod, mert te mindent j�l tudsz csin�lni. �n k�sz�ten�k egy szeg�lyt a nyakra, a k�zujjakra �s a ruha alj�ra. A b�bor a feh�r v�sznon vagy gyapj�n nagyon j�l �llna, p�lm�kkal �s r�zs�kkal, mint a Szent�ly m�rv�ny�n, �s k�z�pen D�vid csatj�val -- mondja Magdolna, aki szak�rt� a sz�p dolgokban.

M�rta hozz�teszi:

-- Any�nk ezt a mint�t k�sz�tette L�z�r ruh�j�ra, amikor az Sz�ri�ba ment, hogy �tvegye birtok�t. Meg�riztem, mert ez volt any�nk utols� m�ve. Elk�ld�m majd neked.

-- Mik�zben k�sz�tem, im�dkozni fogok �desany�d�rt.

(4-797)  

M�ria, Alfeus feles�ge megsejti, hogy fia, J�d�s, akir�l J�zus bizalmasan besz�lt testv�r�vel, Jakabbal, v�rtan�hal�lt fog halni. Jakab titokban tartja el�tte, amit J�zus mondott neki, de az anya tov�bbra is nagyon nyugtalan.

               Sz�z M�ria igyekszik megvigasztalni rokon�t, aki s�hajtozik:

-- Mondd meg neki te, hogy ne, hogy ne, J�d�som ne halljon meg...

               M�ria m�g rokon�n�l is jobban els�pad, �s azt v�laszolja:

-- K�rhetem-e ezt sz�modra, ha m�g saj�t gyermekem sz�m�ra sem k�rhetem, hogy megmenek�lj�n a hal�lt�l? M�ria, mondd velem: ,,Legyen meg a te akaratod, Aty�m, az �gben, a f�ld�n �s az any�k sz�v�ben.'' Sz�munkra, any�k sz�m�ra megv�lt� v�rtan�s�g az, hogy elfogadjuk Isten akarat�t gyermekeink sors�t illet�en... �s m�sr�szr�l... Nem mondt�k, hogy J�d�snak v�rtan�hal�lt kell halnia, vagy hogy meg�lik, miel�tt te meghaln�l. Mennyire nyomn� lelkedet mostani im�d, amikor az Igazs�g �s Szeretet Orsz�g�ban a dolgokat Isten f�ny�ben l�tod majd, �s anyas�god �tszellem�l, � pedig t�l�l t�ged a f�ld�n. Akkor, �s err�l biztos vagyok, azt szeretn�d mint boldog �s mint anya is, hogy J�d�s hasonl�v� legyen J�zusomhoz megv�lt� sors�ban, �s �gn�l a v�gyt�l, hogy hamarosan veled legyen ism�t �s mind�r�kre. Mert az any�k sz�m�ra gy�trelem, hogy t�vol vannak gyermekeikt�l. Oly nagy gy�trelem, hogy azt hiszem megmarad, mint szeretetteljes v�gyakoz�s m�g az �gben is, amely befogad minket.

M�ri�nak, Alfeus feles�g�nek a s�r�sa oly er�s a hajnali csendben, hogy mindny�jan visszafordulnak, hogy megtudj�k, mi t�rt�nt, �s �gy hallj�k M�ria szavait, �s �k is meghat�dnak.

               M�ria Magdolna k�nnyezve suttogja:

-- �s �n mily gy�trelmet okoztam any�mnak m�r a f�ld�n!

               M�rta is k�nnyezik, �s azt mondja:

-- K�lcs�n�s f�jdalom a gyermekek �s any�k sz�m�ra az, hogy t�vol vannak egym�st�l.

               P�ter szemei is nedvesek, �s a zel�ta azt mondja Bertalannak:

-- Mily b�lcs szavak, amelyek megmagyar�zz�k, hogy milyen lesz egy �dv�z�lt anyas�ga!

-- �s hogy egy �dv�z�lt anya mik�nt fogja ki�rt�kelni a dolgokat az �tszellem�lt anyas�g isteni f�ny�ben... Az ember l�legzete is el�ll a ragyog� titok el�tt -- v�laszolja neki Natanael.

               A keri�ti azt mondja Andr�snak:

-- Az anyas�g elveszti az �rz�kek minden s�ly�t �s eg�szen felemelkedik, mintha sz�rnyakat kapna, hogy �gy mondjuk. Any�ink m�r �gy t�nnek el�tt�nk, hogy �tv�ltoztak, felfoghatatlanul megsz�p�ltek.

-- Igaz. A mienk, Jakab, �gy fog szeretni minket. K�pzeld el, milyen t�k�leten lesz akkor a szeretete -- mondja J�nos a testv�r�nek, �s � az egyetlen, aki mosolyog arra a gondolatra, hogy anyja el�rkezik a t�k�leten szeretetre, �s ez a gondolat �r�mmel t�lti el.

-- Sajn�lom, hogy oly nagy f�jdalmat okoztam -- menteget�zik Jakab, Alfeus fia. -- De jobban belel�tott abba, amit nem mondtam... Hidd el nekem, J�zus.

-- Tudom, tudom. De any�d dolgozik saj�t t�k�letes�t�s�n, �s ez er�sebben form�lja, mint egy v�s�. Megszabad�tja sok halott tehert�l -- mondja J�zus.

-- Any�m, el�g a s�r�sb�l! Ez f�jdalmat okoz nekem. �gy szenvedsz, mint egy szeg�ny asszonyka, aki nem ismeri Isten Orsz�g�nak bizonyoss�g�t. Egy�ltal�n nem hasonl�tasz a makkabeus gyermekek anyj�hoz (Ld. 2Mak 7) -- korholja meg szigor�an J�d�s T�d�, de ugyanakkor �t�lelve anyj�t, �s megcs�kolva �sz�l� haj�t. -- Olyannak t�nsz, mint egy kisle�ny, aki f�l az �rny�kokt�l �s a mes�kt�l, amelyeket az�rt mondanak neki, hogy megf�leml�ts�k. De te tudod, hol tal�lsz meg engem: J�zusban. Milyen mama! Milyen mama! Akkor kellett volna s�rnod, ha azt mondt�k volna neked, hogy a j�v�ben �n leszek Krisztus el�rul�ja, aki elhagyja �t, �s elk�rhozik. Akkor igen! S�t, v�res k�nnyeket kellett volna s�rnod. De, ha Isten seg�t, ezt a f�jdalmat sose okozom neked, any�m. Veled akarok lenni az eg�sz �r�kk�val�s�gban...

A szemreh�ny�s, �s az azt k�vet� kedvesked�s megsz�nteti Alfeus feles�g�nek s�r�s�t, �s most m�r sz�gyenli gyenges�g�t.

(4-809)  

Amikor el�rkeznek Magdolna volt dajk�j�hoz, az �reg dajka sietve �rn�je el� megy. De Magdolna mond neki valamit, �s � azonnal M�ri�hoz fordul:

-- Bocs�ss meg... De oly nagy �r�m l�tnom �t, hogy csak �t l�tom. J�jj, �ldott! A nap t�ze �get. A kocsiban �rny�k van.

               Mindny�jan felsz�llnak �s ott v�rj�k be a f�rfiakat, akik nagyon h�tramaradtak. M�g v�rakoznak, Sintica fel�lti azt a ruh�t, amelyben tegnap Magdolna volt, �s megcs�kolja annak l�b�t, annak ellen�re, hogy mondt�k neki, sz�mukra nincs se szolga, se rabszolga, hanem csak vend�g J�zus nev�ben. Sz�z M�ria megmutatja az �rt�kes batyucsk�t, amely a b�borsz�lakat tartalmazza, �s megk�rdezi, hogyan fonhatja �ssze a r�vid sz�lakat fonall�, amikor azok nem veszik be a nedvess�get �s merevek.

-- Nem �gy haszn�lj�k ezeket, Asszonyom! Porr� z�zz�k, �s �gy haszn�lj�k, mint b�rmely m�s fest�ket. Ez a kagyl� v�lad�ka, nem haj, se nem b�r. L�tod, milyen t�r�keny most, hogy kisz�radt? Finom porr� t�r�d �ssze, �tszit�lod, hogy ne maradjon k�zte egy hossz� sz�l sem, amely foltoss� tenn� a sz�lat vagy az anyagot. Legjobb, ha a fonalk�teget fested meg. Amikor biztos vagy benne, hogy az eg�sz porr� v�lt, feloldod, mint ahogy a b�bortet�vel vagy a s�fr�nnyal teszik, vagy az indig�val vagy fak�reggel, gy�kerekkel, gy�m�lcs�kkel, �s azt haszn�lod. R�gz�tsd a fest�ket er�s savban.

-- K�sz�n�m, No�mi. �gy teszek, amint kioktatt�l. H�meztem m�r b�bor fonalakkal, de azokat m�r haszn�latra k�szen kaptam... �me J�zus m�r k�zel van. Itt az ideje, hogy elb�cs�zzunk egym�st�l, le�nyaim. Meg�ldalak mindny�jatokat az �r nev�ben. Menjetek b�k�ben, �s vigy�tek el a b�k�t �s az �r�m�t L�z�rnak.

               Isten veled, Magdolna! Ne felejtsd el, hogy els� boldog s�r�sodat az �n keblemen s�rtad el. Az�rt any�d vagyok, �s mindig az maradok. Amit a legkedvesebb n�v�r, a legszeret�bb dajka mondhat neked, t�lem j�n. Mindig meg foglak �rteni. Amit nem mert�l megmondani J�zusomnak, mert m�g �tj�rt az emberi gy�nges�g, amit � nem akar benned l�tni, azt elmondtad nekem. Mindig r�szv�ttel leszek hozz�d. �s ha majd el akarod mondani nekem diadalmaidat is -- de jobban szeretn�m, ha ezeket �neki mondan�d el, mint illatos vir�gokat, mert � a te �dv�z�t�d, nem �n, -- akkor veled egy�tt �rvendezek majd.

Isten veled, M�rta! Most boldogan m�sz el, �s ez a term�szetfeletti boldogs�g tart�s lesz. Nincs az�rt m�sra sz�ks�ged, csak arra, hogy tov�bb haladj az �letszents�gben abban a b�k�ben, amit t�bb� semmi sem zavar meg benned. Tedd ezt J�zus ir�nti szeretetb�l, aki annyira szeretett t�ged, hogy te is szeresd �t, aki teljesen szeret t�ged.

               Isten veled, No�mi! Menj megtal�lt kincseddel! Amint egykor tejeddel t�pl�ltad, most t�pl�lkozz te a szavakkal, amelyeket � �s M�rta mond neked, �s eljutsz majd oda, hogy Fiamban sokkal t�bbet l�tsz egy �rd�g�z�n�l, aki megszabad�tja a sz�veket a gonoszt�l.

Isten veled, Sintica, G�r�gorsz�g vir�ga, aki magadt�l meg tudtad �rteni, hogy van valami, ami t�bb a testn�l. Most Istenben vir�gzol, �s l�gy te G�r�gorsz�g els� �j vir�ga Krisztus sz�m�ra.

               Nagyon meg vagyok el�gedve azzal, hogy �gy egyes�lve hagylak el titeket. Szeretettel meg�ldalak mindny�jatokat.

(4-824)  

J�zus felmegy a K�rmel-hegy�re Jakabbal, Alfeus fi�val, apostolait pedig addig M�ri�ra b�zza, �s megmondja nekik, mit tegyenek.

-- Anya, a te kezedben vagyunk. Ir�ny�ts minket, mert... semmire sem vagyunk k�pesek -- vallja be al�zatosan P�ter.

               M�ria megnyugtatja �t mosoly�val, �s azt mondja neki:

-- Nagyon egyszer�. Nem kell m�st tenni, mint engedelmeskedni J�zus rendelkez�seinek, �s mindent j�l tesztek. Menj�nk!

(4-836)