�gy mondta J�zus, sokkal jobban, mint ahogy �n elmondtam. De legal�bbis ezek voltak a gondolatai.

-- J�nos, te pontosan elism�telted azt, amit a Mester mondott. Csak azt hagytad ki, amit � a te k�pess�gedr�l mondott: az�rt tudod �gy felfogni Istent, mert nagylelk�en neki adod magadat. Te j� vagy, J�nos! A legjobb k�zt�nk! Megtett�k az utat an�lk�l, hogy �szrevett�k volna. �me, ott van N�z�ret, a dombokon. A Mester n�z minket �s mosolyog. Csatlakozzunk hozz�, hogy egy�tt l�pj�nk be a v�rosba!

-- K�sz�n�m neked, J�nos! -- mondja a Sz�zanya. -- Nagy aj�nd�kot adt�l a Mam�nak.

-- �n is k�sz�n�m. A szeg�ny Magdoln�nak megnyitottad a v�gtelen l�t�hat�rokat...

-- Mir�l besz�ltek annyit? -- k�rdezi J�zus, amikor el�rik �t.

-- J�nos elism�telte azt, amit a T�bor-hegy�n mondt�l. T�k�letesen. �s �r�lt�nk neki.

-- �r�l�k neki, hogy Any�m hallotta. Az � neve kapcsolatban �ll a tengerrel, �s az � szeretete oly v�gtelen, mint a tenger.

-- Fiam, te vagy birtok�ban annak, mint Ember, �s semmi az a te v�gtelen szereteteddel, mint az isteni Ig�j�vel �sszehasonl�tva! Kedves J�zusom!

-- J�jj, Any�m, oldalamra! Menj�nk �gy, mint amikor visszat�rt�nk K�n�b�l, vagy Jeruzs�lemb�l gyermekkoromban, amikor a kezemet fogtad.

               �s szeretettel n�znek egym�sra.

(4-739)  

A galileai Betlehem fel� vezet� �ton, egy magaslaton, ahonnan sz�p kil�t�s ny�lik a K�rmel-hegy�re, megpihennek. Egyesek alszanak, J�zus f�lrevonul im�dkozni, J�nos felmegy egy magaslatra, ahonnan megl�thatja az � kedves tenger�t.

               Magdolna, aki kibontotta a haj�t, most ism�t rendbehozza azt, �s kijelenti:

-- Elmegyek J�noshoz, aki a zel�ta Simonnal van, �s megn�zem az � tenger�ket.

-- �n is megyek -- mondja M�ria.

               Miel�tt el�rn�k a k�t apostolt, elhaladnak a mellett a hely mellett, ahol J�zus egyed�l im�dkozik.

-- Fiam az im�ban tal�l pihen�st -- mondja halkan M�ria.

-- Azt hiszem, hogy elengedhetetlen�l sz�ks�ges sz�m�ra az egyed�ll�t is, hogy fenntartsa csod�latos �nuralm�t, amellyel rendelkezik, �s amit a vil�g oly s�lyos pr�b�nak tesz ki -- mondja Magdolna. -- Tudod, Anya? Megtettem, amit mondt�l nekem. Minden �jjel hosszabb-r�videbb ideig elvonulok, hogy helyre�ll�tsam magamban azt a nyugalmat, amelyet sok dolog megzavar. Ut�na sokkal er�sebbnek �rzem magamat.

-- Jelenleg er�sebbnek, k�s�bb pedig boldogg� tesz. Hidd el, Magdolna, hogy az �r�mben �pp�gy, mint a f�jdalomban, a b�k�ben, mint a k�zdelemben a mi lelk�nknek sz�ks�ge van arra, hogy eg�szen elmer�lj�n az elm�lked�s �ce�nj�ban az�rt, hogy helyre�ll�tsa azt, amit a vil�g �s az esem�nyek elgy�ng�tenek, �s hogy �j er�re tegyen szert a mind magasabb sz�rnyal�shoz. Izraelben haszn�ljuk a sz�beli im�t, �s vissza is �l�nk vele. Nem akarom azt mondani, hogy az hasztalan �s Isten nem n�zi j� szemmel. De igenis �ll�tom, hogy mindig hasznosabb a l�leknek az �rtelem felemel�se Istenhez, az elm�lked�s, amelyben szeml�lj�k az � isteni t�k�letess�g�t �s a mi nyomor�s�gunkat, vagy a sok szeg�ny l�lek�t, nem az�rt, hogy el�t�lj�k �ket, hanem, hogy r�szv�ttel legy�nk ir�ntuk, �s meg�rts�k �ket, �s hogy h�l�sak legy�nk az �rnak az�rt, hogy seg�ts�g�vel elker�lhett�k a b�nt, vagy az�rt, hogy megbocs�tott nek�nk, �s nem engedte, hogy b�neinkben maradjunk. �gy eljutunk oda, hogy igaz�n im�dkozunk, azaz szeret�nk. Mert az im�nak szeretetnek kell lennie ahhoz, hogy igaz�n im�v� legyen. Egy�bk�nt csak az ajkak motyog�sa, mik�zben a l�lek t�vol van.

-- De szabad-e besz�lni Istennel, amikor az ajkak m�g piszkosak a sok k�z�ns�ges besz�dt�l? �n, �sszeszedetts�gem �r�iban, amelyeket �gy v�gzek, amint te tan�tott�l r�, kedves apostolom, visszaszor�tom sz�vemet, amely azt szeretn� mondani Istennek: ,,Szeretlek!''

-- Mi�rt?

-- Mert nekem szents�gt�r�snek t�nik sz�vem felaj�nl�sa neki...

-- Ne tedd ezt, le�nyom, ne tedd! A te sz�vedet Fiam bocs�nata �jra felszentelte, �s az Atya csak ezt a bocs�natot l�tja. De m�g akkor is, ha J�zus nem bocs�tott volna meg neked, de te egyed�ll�tedben, amely ugyan�gy lehet testi, mint erk�lcsi, Istenhez ki�ltan�l: ,,Szeretlek, Aty�m, bocs�sd meg nyomor�s�gaimat, mert az visszatetsz� nekem a f�jdalom miatt, amit neked okozok'', hidd el, Magdolna, hogy az Atyaisten feloldozna t�ged, �s kedves lenne neki szeretetteljes ki�lt�sod. Engedd �t magadat, engedd �t magadat a szeretetnek! Ne szor�tsd vissza azt! Ink�bb engedd, hogy az szenved�lyes legyen, mint egy l�ngol� t�zv�sz. A t�zv�sz felem�szt minden anyagot, de nem teszi t�nkre a leveg�nek legkisebb r�szecsk�j�t sem. Mert a leveg� nem anyagi term�szet�. S�t, megtiszt�tja az apr� tiszt�talans�gokt�l, amelyeket a sz�l odahordott, �s k�nnyedebb� teszi. �gy tesz a szeretet is a l�lekkel. Megsemmis�ti gyorsan az anyagiast az emberben, ha Isten megengedi, de nem teszi t�nkre a lelket. S�t, n�veli annak elevens�g�t, megtiszt�tja �s k�pes�ti az Istenhez val� felemelked�sre. L�tod ott J�nost? Val�j�ban egy gyermek. De tiszta �s olyan, mint egy sas. � a leger�sebb az �sszes apostol k�z�tt. Mert felfogta az er� titk�t, a lelki fejl�d�s titk�t: a szeretetteljes elm�lked�st.

-- De � tiszta. �n... � egy gyermek. �n...

-- N�zd akkor a zel�t�t! � nem gyermek. �lt, k�zd�tt, gy�l�lt�k. �szint�n bevallja. De megtanult elm�lkedni. �s hidd el nekem, � tiszta, �s ugyancsak magasban van. L�tod? Ez a kett� keresi egym�s t�rsas�g�t. Mert �rzik, hogy egyenl�k. Eljutottak ugyanarra a t�k�letes lelki �letkorra, ugyanazzal az eszk�zzel: az elm�lked� im�val. Ez�ltal a gyermek f�rfiass� v�lt l�lekben, �s ez�ltal a m�r �reg �s f�radt emberbe visszat�rt az er�teljes f�rfiass�g. �s ismersz egy m�sikat, aki an�lk�l, hogy apostol lenne, szint�n nagyon el�rehaladt, mert term�szetes hajlama van az elm�lked�sre, amely az�ta, hogy J�zus bar�tj�v� v�lt, lelki sz�ks�glet�v� lett. A te testv�red.

-- L�z�rom?... �, Anya! Mondd meg nekem, te, aki annyi dolgot ismersz, mert Isten megmutatja neked, mi�rt b�nt velem �gy L�z�r els� tal�lkoz�sunkkor? El�sz�r megvet�en hallgatott. De az�rt tette ezt, mert �n nem tudom elviselni a megjegyz�seket. Nagyon durva voltam testv�reimhez... Most felfogom. Most, hogy tudja, hogy besz�lhet, mit fog mondani nekem? F�lek att�l, hogy nyilv�nosan megfedd. �, biztosan eml�keztet engem mindarra a f�jdalomra, amit neki okoztam. Szeretn�k L�z�rhoz rep�lni, de f�lek t�le. Azel�tt odamentem an�lk�l, hogy meghalt mam�m eml�kei, az � k�nnyei, amelyek m�g �lnek az �ltala haszn�lt dolgokon, �rtem ontott k�nnyei, az �n b�neim miatt, zavartak volna engem. Sz�vem cinikus volt, arc�tlan, bez�rult minden sz� el�tt, a rosszat kiv�ve. De most m�r t�bb� nincs hatalma f�l�ttem a gonosznak, �s f�lek... Mit tesz velem L�z�r?

-- Kit�rt karokkal fogad, �s sz�v�vel ink�bb, mint ajk�val, ,,kedves n�v�r�nek'' sz�l�t. Annyira �talakult Istenbe, hogy csak �gy viselkedhet. Ne f�lj! Egy sz�t sem fog sz�lni a m�ltadr�l. � -- mintha csak l�tn�m �t -- ott van Bet�ni�ban, �s hossz�nak t�nnek sz�m�ra a v�rakoz�s napjai. V�r t�ged, hogy sz�v�re �leljen. Hogy elt�lts�n testv�ri szeretet�vel. Neked nem kell m�st tenned, csak �gy kell szeretned �t, amint � szeret t�ged, hogy meg�rezzed, mily �des dolog az, hogy egy m�hb�l sz�lettetek.

-- Szeretn�m �t akkor is, ha megfeddne. Meg�rdemeltem.

-- De csak szeretni fog t�ged. Csak szeretni.

               El�rkeztek J�noshoz �s Simonhoz, akik az el�tt�k �ll� �tr�l besz�lnek, �s akik tisztelettel fel�llnak, amikor az �r Anyja csatlakozik hozz�juk.

-- Mi is elj�tt�nk, hogy dics�rj�k az Urat a sz�p dolgok�rt, amelyeket teremtett.

-- L�ttad m�r a tengert, Anya?

-- �, l�ttam! Akkor nyugodtabb volt a vihar ellen�re, mint az �n sz�vem, �s kev�sb� s�s, mint k�nnyeim, mik�zben a V�r�s-tenger fel� menek�ltem G�za tengerpartj�n, Gyermekemmel a karomban, �s f�lve Her�des kardj�t�l. �s l�ttam a visszat�r�skor. De akkor tavasz volt a f�ld�n �s az �n sz�vemben. A haz�mba val� visszat�r�s tavasza. �s J�zus tapsolt kezecsk�ivel, boldogan, hogy �j dolgokat l�that... �s �n is boldog voltam J�zseffel egy�tt. Az �r j�s�ga ezernyi m�don megk�nny�tette sz�munkra a sz�mkivet�st Matare�ban.

T�rsalg�suk �gy folytat�dik eg�szen addig, am�g a l�tom�s megsz�nik.

(4-757)