Magdoln�val - 1. r�sz

  J�d�s s�lyosan megbetegedett, �s nagyon f�lt att�l, hogy meghal. A n�tan�tv�nyok �s M�ria nagy gonddal �polt�k, ami nagy hat�ssal volt r�, �gyhogy kijelentette J�zusnak, amikor visszat�rt Getszem�niba az asszonyokkal:

-- Any�d igazi anya volt sz�momra, kedves �s szeretetteljes. Sose fogom elfelejteni.

(4-629)  

M�ria Magdolna elt�nik megt�r�se ut�n. M�rta, a n�v�re, nagyon agg�dik miatta, hogy tal�n meggyilkolt�k, vagy a t�ba esett. J�zus megnyugtatja:

-- Egy k�zeli helyen, amely ismeretlen sz�modra, M�ria (Magdolna) �rzi, hogy eloszlik utols� k�telye az elnyert bocs�nat v�gtelens�g�t illet�en. S�r�sa mosolly� v�ltozik, s�t�ts�ge vil�goss�gg�. A te gy�trelmed vezette el �t oda, ahol b�ke van, oda, ahol a lelkek �jj�sz�letnek a szepl�telen Sz�l� mellett, aki mellett annyian elnyert�k az �letet, �s aki a vil�gnak Krisztust adta, aki maga az �let. N�v�red Any�mn�l van. �, nem � az els�, aki leereszti a vitorl�kat abban a b�k�s kik�t�ben, miut�n az �l� Csillag, M�ria, kedves sugara odah�vta �t arra a szeretetteljes kebelre, Fi�nak n�ma, de tev�keny szeretete �ltal. N�v�red N�z�retben van.

-- De hogyan ment oda, ha nem ismeri Any�dat, h�zadat? Egyed�l. �jjel... �gy... Kocsi n�lk�l... Abban a ruh�ban... Oly nagy utat... Hogyan?

-- Hogyan? Hogyan megy a fecske, miut�n megunta f�szk�t, amelyben sz�letett, �tszelve a tengereket �s hegyeket, legy�zve a viharokat, k�d�ket, ellens�ges szeleket? Hogyan mennek a fecsk�k azokra a helyekre, ahol telelnek? �szt�n�k vezeti, a nap csalogatja �ket. � is elment a f�nysug�rhoz, amely h�vta �t... az egyetemes Any�hoz. �s hajnalban megl�tjuk �t, amint visszat�r, boldogan, v�gleg elhagyva a s�t�ts�get, egy Any�val az oldal�n, az eny�mmel, hogy t�bb� ne legyen �rva. El tudod ezt hinni?

-- Igen, Uram.

(4-688)  

Reggel P�ter �szreveszi az �gboltr�l, hogy vihar k�sz�l�dik, �s err�l besz�l J�zusnak �s Tam�snak.

-- Simon, gyere velem! H�vd M�rta szolg�j�t �s unokatestv�remet, Jakabot is. Hozzatok egy nagy vitorl�t. Hossz�t �s sz�leset. K�t asszony �ton van, �s el�j�k kell menn�nk.

               P�ter k�v�ncsian n�z r�, de engedelmeskedik, nem vesztegetve az id�t. Csak mikor m�r �ton vannak d�l ir�ny�ban, akkor k�rdezi meg:

-- De kik azok?

-- Any�m, �s a magdalai M�ria.

               P�ter annyira meglep�dik, hogy egy pillanatra mintegy f�ldbe gy�kerezik a l�ba. Meg�ll, �s k�rdezi:

-- Any�d, �s a magdalai M�ria?!!! Egy�tt?!!! -- Ut�na ism�t �tnak ered, mert J�zus nem �llt meg, sem Jakab, sem a szolga. Megism�tli: -- Any�d �s a magdalai M�ria! Egy�tt!... De mi�ta?

-- Ami�ta m�r nem m�s, mint J�zus M�ri�ja. Igyekezz, Simon! J�nnek az els� cseppek...

               A sz�l er�s�dik, m�r felkorb�csolja a t� viz�t.

-- Ki tudja, mennyire f�lnek azok az asszonyok! -- mondja P�ter nagyokat lihegve.

-- Any�m nem. Nem tudom, f�l-e a m�sik. De biztos, hogy el�znak, ha nem siet�nk.

               Kafarnaumot m�r elhagyt�k sz�z m�terrel, amikor l�tj�k, hogy k�t asszony fut, hogy v�delmet keressen egy s�r�lomb� fa alatt.

-- �me, �k azok! Fussunk!

               J�zus �s Jakab m�r beburkolta a k�t asszonyt a vitorl�ba, mire a r�vidl�b� P�ter is oda�rt.

-- Itt nem maradhatunk! Ki vagyunk t�ve a vill�moknak, �s hamarosan zuhogni fog az es�. Menj�nk, Mester! Legal�bb az els� h�zig -- mondja P�ter, leveg� ut�n kapkodva.

               K�z�pen az asszonyokkal, fej�k felett tartva a vitorl�t, mennek. Magdolna m�g abban a ruh�ban van, amelyben Simon farizeus h�z�ban J�zus l�ba el� borult, de M�ri�nak egyik k�penye van rajta. J�zus els� szava hozz�:

-- F�lsz, M�ria?

-- Nem, Uram -- mormolja lehajtott fejjel, a fut�st�l kibomlott hajjal.

               A Sz�zanya is elvesztette egyik f�s�j�t, �s kisle�nynak n�z ki a v�ll�ra oml� hajjal. De Fi�ra mosolyog, aki mellette megy, �s ezzel a mosoly�val besz�l hozz�.

-- Nagyon �t�zt�l, M�ria -- mondja neki Jakab, meg�rintve a Sz�zanya f�tyl�t �s k�peny�t.

-- Nem tesz semmit! �s most t�bb� nem �zunk. Ugye, M�ria? � megmentett minket az es�t�l is -- mondja kedvesen M�ria Magdoln�nak, akinek f�jdalmas zavar�t meg�rzi. � b�lint�ssal v�laszol.

-- N�v�red �r�lni fog, amikor viszontl�t t�ged. Kafarnaumban van. Keresett t�ged -- mondja neki J�zus.

               Magdolna egy pillanatra J�zusra n�z, aki oly term�szetes hangon besz�l hozz�, mint ahogy a t�bbi n�tan�tv�nyhoz szokott. De nem sz�l semmit. T�l er�sek az �rzelmei.

               J�zus befejezi:

-- �r�l�k neki, hogy itt maradt. Miut�n meg�ldottalak titeket, �tnak indulhattok.

J�zus szavai egy k�zelben lecsap�d� vill�m csattan�s�ban vesznek el. Magdolna �sszerezzen. Kez�t arca el� tartja, �s s�rni kezd.

-- Ne f�lj! -- vigasztalja P�ter. -- M�r elm�lt. �s J�zus t�rsas�g�ban sose kell f�lni.

               Jakab, aki Magdolna mellett megy, szint�n vigasztalja: -- Ne s�rj! M�r k�zel vannak a h�zak.

-- Nem f�lelemb�l s�rok... Az�rt s�rok, mert � azt mondta, hogy meg�ld engem... �n... �n... -- t�bbet nem tud mondani. A Sz�zanya k�zbel�p, hogy lecsillap�tsa �t szav�val:

-- M�ria, m�r t�l vagy a te viharodon. Ne is gondolj t�bbet r�! Most minden nyugodt �s b�k�s, igaz, Fiam?

-- Igen, Any�m. Teljesen igaz. Hamarosan visszat�r a nap, �s minden m�g szebb, tiszt�bb, frissebb lesz, mint tegnap. �gy lesz veled is, M�ria.

               Az Anya ism�t megszor�tja Magdolna kez�t:

-- Megmondom M�rt�nak, amit mondt�l. �r�l�k neki, hogy hamarosan megl�thatom, �s megmondhatom neki, hogy M�ri�ja tele van j�akarattal.

               P�ter, mit sem t�r�dve az es�vel, kil�p a vitorla al�l, hogy egy k�zeli h�zn�l �rdekl�dj�k.

-- Ne menj, Simon! Sz�vesebben visszat�r�nk a mi h�zunkba, nem �gy van? -- mondja J�zus.

               Mindny�jan helyeslik, �s P�ter visszat�r a vitorla al�. Kafarnaum elhagyatott. Csak a sz�l, es�, mennyd�rg�s, vill�mok f�nye, �s most a j�ges� uralkodik benne. A t� h�borog. A parti h�zak mell� kih�zott b�rk�k tele vannak v�zzel, mintha elmer�ltek volna.

Futva �rkeznek meg h�zuk udvar�ba, amely s�rtenger. A konyh�ban m�r mindenki v�r r�juk. Miut�n a k�t n�v�r egym�s nyak�ba borulva �dv�zli egym�st, M�rta megk�rdezi:

-- De mi�rt ment�l M�ri�hoz?

               Magdolna lehajtja fej�t. A Sz�zanya seg�ts�g�re siet, megfogva a kez�t:

-- �gy j�tt hozz�m, mint egy v�ndor, aki elmegy egy helyre, ahol megmondhatj�k neki az utat, amelyen c�lhoz �rhet. �s azt mondta nekem: ,,Tan�ts meg engem arra, mit kell tennem, hogy J�zussal lehessek!'' �, mivel az � akarata igazi �s teljes, azonnal felfogta �s megbecs�lte ezt a b�lcsess�get! �s �n azonnal alkalmasnak tal�ltam �t arra, hogy �gy, kez�n�l fogva hozz�d vezessem, Fiam, �s hozz�d, j� M�rta, �s hozz�tok, tan�tv�ny-testv�rek, �s azt mondom nektek: �me, a n�tan�tv�ny �s a n�v�r, aki ezent�l csak term�szetfeletti �r�m�t fog adni Ur�nak �s testv�reinek. Higgy�tek el nekem, �s szeress�tek �t mindny�jan, amint J�zus �s �n szeretj�k �t!

Akkor az apostolok hozz� mennek, �s �dv�zlik �j n�v�r�ket. P�ter j�zan �rz�kkel mondja:

-- Minden rendben van. Ti biztos�tj�tok �t seg�ts�gtekr�l �s szent bar�ts�gtokr�l. De gondolni kell arra is, hogy az Anya �s a n�v�r nagyon �t�zott... Mi is nemk�l�nben... De �k m�g ink�bb. Hajukr�l csurog a v�z a vihar ut�n, mint a f�zf�kr�l, ruh�juk s�ros �s �t van �zva. Csin�ljunk t�zet, k�rj�nk ruh�kat, k�sz�ts�nk meleg �telt.

               M�rta a szob�ba vezeti a k�t el�zott utast, m�g a t�bbiek fel�lesztik a t�zet, �s kiter�tik el�je a k�penyeket �s a vizes ruh�kat. M�rta ism�t feltal�lja mag�t, �s mint a legkit�n�bb h�ziasszony j�n-megy, gondoskodva meleg v�zr�l, meleg tejr�l, �s a h�ziasszony �ltal k�lcs�nz�tt ruh�kr�l a k�t M�ria sz�m�ra.

(4-690)  

M�snap J�zus unokatestv�rei azon t�n�dnek, hogy az � anyjuk mi�rt nem j�tt M�ri�val. Tal�n beteg? M�ria v�laszol nekik:

-- J�l �rzi mag�t. �n akartam, hogy � elker�lje a meger�ltet�st ebben a melegben. �gy sz�kt�nk meg, mint k�t gyermek, ugye, M�ria? M�ria k�s� este j�tt �s hajnalban elindultunk. Alfeusnak, S�ra fi�nak csak ennyit mondtam: ,,�me a kulcsok! Hamarosan visszat�rek. Mondd meg M�ri�nak!'' �s elj�ttem.

-- Egy�tt t�r�nk vissza, Any�m. Amint j� lesz az id�, �s M�ri�nak lesz egy megfelel� ruh�ja, elmegy�nk, mindny�jan egy�tt, Galile�n kereszt�l, elk�s�rve a k�t n�v�rt a biztons�gosabb �tig. �gy megismeri �ket Porfirea �s Zsuzsanna, �s a ti feles�getek �s le�nyaitok is, F�l�p �s Bertalan.

M�ria kedvesen mosolyog Fi�ra.

-- Hova megy�nk el�sz�r, Mester?

-- Betszaid�ba. Ut�na Magdal�ba, Tib�ri�sba, K�n�ba �s N�z�retbe, onnan Jaff�n �s Szemeronon kereszt�l a galileai Betlehembe, azut�n Sicaminonba �s Cezare�ba...

               Magdolna s�rni kezd. J�zus r�n�z, �s folytatja:

-- Cezare�ban tal�lj�tok a kocsitokat. Oda rendeltem a szolg�tokat, �s Bet�ni�ba mentek. Ott majd viszontl�tjuk egym�st a s�toros �nnepen.

               Ut�na J�zus megmagyar�zza, hogy az�rt akarja v�gigvezetni Magdoln�t azokon a v�rosokon, ahol botr�nyokat okozott, hogy l�ss�k, megt�rt, �s � meger�s�dj�k elhat�roz�s�ban. Ha most nem n�z szembe a vil�ggal, k�s�bb sem meri megtenni. Magdolna v�llalkozik az �ldozatra.

Mindny�juk jelenl�t�ben mondja el J�zus a halakr�l, gy�ngy�kr�l �s a csal�daty�kr�l sz�l� p�ldabesz�deket...

(4-696)  

Tib�ri�sban egy �r�stud� megfeddi J�zust az�rt, mert Magdoln�nak megengedi, hogy vele j�rjon. J�zus kijelenti, hogy � a b�n�s�k�rt j�tt, �s figyelmezteti az �r�stud�t saj�t b�n�re: a kev�lys�gre. Az azonban ostob�nak nevezi ez�rt J�zust.

-- Ezt az �n b�n�m okozta, Mester! -- mondja Magdolna. �s amikor l�tja, hogy a Sz�zanya els�pad, fels�hajt: -- Bocs�ss meg nekem! Miattam s�rtegetik a Fiadat. Visszavonulok...

-- Nem. Te maradj ott, ahol vagy. Ezt akarom! -- mondja J�zus parancsol� hangon. Ut�na szel�debben megism�tli: -- Maradj, ahol vagy. Ha valaki nem tudja elviselni k�zell�tedet, az a valaki menjen el, � egyed�l!

Tov�bb mennek, de Magdolna csendesen s�r a f�tyla alatt. A Sz�zanya megvigasztalja:

-- Ne s�rj, M�ria! K�s�bb majd megbecs�l t�ged a vil�g. Az els� napok a legf�jdalmasabbak.

-- �, nem magam miatt s�rok! �miatta. Ha �rtan�nak neki, nem bocs�tan�m meg magamnak. Hallottad, mit mondott az �r�stud�? �n vesz�lyt hozok r�.

-- Szeg�ny le�nyom! Te nem tudod, hogy ezek a szavak k�gy�kk�nt sziszegtek k�r�l�tte m�r akkor, amikor te m�g nem is gondolt�l arra, hogy hozz� j�jj. Simon mondta nekem, hogy �gy v�dolt�k �t a m�lt �vt�l kezdve, mert meggy�gy�tott egy lepr�st, egy b�n�s n�t, akit csak a csoda pillanat�ban l�tott, t�bb� nem, �s aki id�sebb volt n�lam, aki anyja vagyok. Nem tudod, hogy menek�lnie kellett L�z�r egyik birtok�r�l, mert odament egy szerencs�tlen n�v�red, a megv�lt�st keresve? Hogyan v�dolhatj�k �t, a b�ntelent? Hazugs�gokkal. Mibe akaszkodnak bele? K�ldet�s�be, ami az emberekhez sz�l. J�cselekedeteit b�nnek tudj�k be. �s b�rmit tenne a Fiam, az mindig b�n lenne sz�mukra. Ha bez�rk�zna egy remetes�gbe, akkor b�n�s lenne az�rt, mert elhanyagolja Isten n�p�t. Ha lesz�ll a n�p k�z�, b�n�s az�rt, mert �rintkezik vel�k. Az � sz�mukra � mindig b�n�s.

-- Akkor gy�l�letes m�don gonoszok!

-- Nem. Makacsul bez�rk�znak a F�ny el�tt. �, az �n J�zusom az �r�kk� Felfoghatatlan. Mindig az, �s mindink�bb az lesz.

-- �s nem szenvedsz emiatt? Oly nyugodtnak t�nsz el�ttem!

-- Hallgass! Olyan ez, mintha sz�vemet t�zes t�sk�k venn�k k�r�l. Minden l�legzetv�teln�l belesz�rnak. De � ne tudja meg ezt! Er�ltetett nyugalmammal �t akarom t�mogatni. Ha a Mam�ja nem vigasztaln� meg, hol tal�lna vigaszt az �n J�zusom? Kinek a kebl�re hajthatn� le a fej�t an�lk�l, hogy megsebezn�k vagy megr�galmazn�k �rte? Az�rt nagyon helyes, hogy �n, a sz�vemet t�p� t�sk�k ellen�re, �s a k�nnyek ellen�re, amelyeket iszom az egyed�ll�t �r�iban, a szeretet puha k�nt�s�t ter�tsem r�, mosolyogva, b�rmibe ker�l is az nekem, hogy nyugodtabb� tegyem, nyugodtabb� addig... addig, am�g a gy�l�let hull�ma oly naggy� nem lesz, hogy t�bb� m�r semmi sem seg�t. M�g a Mama szeretete sem... -- M�ria s�padt arc�n k�t patakban �mlik a k�nnye.

A k�t n�v�r megindulva n�zi.

-- De mi szeretj�k �t. �s az apostolok is -- mondja M�rta, hogy megvigasztalja.

-- Ti igen. Az apostolok igen. De m�g nagyon t�vol att�l, ahogyan kellene... �s az �n f�jdalmam m�g er�sebb az�rt, mert tudom, hogy � mindent tud.

-- Akkor azt is tudja, hogy �n engedelmeskedni akarok neki ak�r az �nfel�ldoz�sig is, ha sz�ks�ges? -- k�rdezi Magdolna.

-- Tudja. Te nagy �r�m�t szerzel neki kem�ny �let�tj�n.

-- �, Anya! -- �s Magdolna megfogja M�ria kez�t, �s �rzelmesen megcs�kolja.

(4-713)  

Amikor J�zus ism�t megl�togatja K�n�t apostolaival �s a n�tan�tv�nyokkal, akik k�z�tt ott van Anyja is, a h�ziasszony, Zsuzsanna k�ri a n�tan�tv�nyokat, hogy seg�tsenek neki elk�sz�teni a fekv�helyeket a f�rfiak sz�m�ra.

-- �n is j�v�k, Zsuzsanna -- aj�nlkozik azonnal a Sz�zanya.

-- Nem. Elegen vagyunk, �s ez seg�t abban, hogy megismerj�k egym�st, mert a munka bar�tokk� tesz minket.

(4-727)  

N�z�ret fel� haladva az egyik dombon J�nos sajn�lkozik, hogy nem l�tj�k onnan a tengert, amelyet � annyira szeret, v�gtelens�ge miatt. Erre sz�ba hozz�k, hogy amikor J�zussal a T�bor-hegyen j�rtak, elmondta nekik a teremt�s t�rt�net�t. Buzd�tj�k J�nost, hogy ism�telje el a n�tan�tv�nyoknak. � megteszi.

-- H�rom dolog besz�l legink�bb az Istenr�l a teremtett vil�gban, amely mind r�la tan�skodik. A f�ny, az �gbolt �s a tenger. A csillagvil�g �s az id�j�r�s rendje visszat�kr�zi az isteni rendet. A f�nyt csak Isten tudja l�trehozni. A tenger Isten hatalm�t t�kr�zi vissza, amelynek csak Isten tudott hat�rokat szabni, miut�n megteremtette; � adott neki mozg�st, hangot, amely n�lk�l ez k�rt okozna a f�ldnek, mint a rendetlens�g h�borg� eleme, amelyet a f�ld hordoz a felsz�n�n.

M�lyedjetek el a f�ny titk�ba, amely sose em�szti fel mag�t. Emelj�tek fel tekinteteteket az �gre, ahol nevetnek a csillagok �s a bolyg�k. Tekintsetek le a tengerre. L�ss�tok annak, ami. Nem elv�laszt, hanem h�d a n�pek k�z�tt, amelyek a m�sik partj�n �lnek, l�thatatlanul, s�t, ismeretlen�l, amelyeknek l�tez�s�ben azonban hinn�nk kell, m�r csak az�rt is, mert ez a tenger l�tezik. Isten nem alkotott semmit sem hi�ba. Nem alkotta volna teh�t ezt a v�gtelens�get, ha annak nem lenne hat�ra, ott, a l�t�hat�ron t�l, amelynek l�t�s�ban g�tol minket. M�s vid�kek vannak ott, m�s emberek laknak rajtuk, akik ugyanatt�l az egyetlen Istent�l sz�rmaznak, akiket Isten akarat�b�l oda vittek a viharok �s �ramlatok, hogy ben�pes�ts�k a vil�gr�szeket �s a vid�keket. �s ez a tenger elhozza hull�maival �s dag�lyaival a t�voll�v�k h�v� szav�t. �sv�ny a tenger, nem pedig elv�laszt�. Ez az eped� v�gy, J�nosnak ez a kedves v�gya a tenger ut�n jelzi a t�voli testv�rek h�v�s�t. Min�l ink�bb a l�lek uralkodik a test felett, ann�l ink�bb k�pes meghallani a lelkek hangj�t, akik egyes�lnek vel�nk akkor is, ha el vannak v�lasztva t�l�nk, �gy, mint az egy gy�k�rb�l sz�rmaz� �gak egyes�lnek akkor is, ha egyik nem l�tja a m�sikat, mert valami akad�ly van k�zt�k. A f�ny m�dj�ra n�zz�tek a tengert. Akkor l�tni fogj�tok a f�ldeket, amelyek a partj�n vannak, ahonnan j�n az egyes�lt ki�lt�s: ,,J�jjetek! Hozz�tok el nek�nk a Vil�goss�got, amelynek birtok�ban vagytok! Hozz�tok el az �letet, amelyben r�szes�ltetek! Mondj�tok el sz�v�nknek a besz�deket, amelyeket nem ismer�nk, de amelyekr�l tudjuk, hogy a vil�gegyetem alapj�t k�pezik: ami a szeretet. Tan�tsatok meg minket arra, hogy el tudjuk olvasni a szavakat, amelyeket az �gbolt �s a tenger v�gtelen partjain kirajzol�dva l�tunk: Isten. Vil�gos�tsatok meg minket, mert halljuk, hogy van egy m�g igazibb f�ny, mint az, amely b�borba �lt�zteti az eget �s gy�m�ntk�nt csillogtatja a tengert. �rassz�tok s�t�ts�g�nkbe a Vil�goss�got, amelyet Isten nektek adott, miut�n szeretet�vel l�trehozta, �s amit mindenki r�sz�re adott nektek, az �g �s a f�ld sz�m�ra egyar�nt. Ti vagytok a csillagok, mi vagyunk a por. De alak�tsatok ki minket, amint a Teremt� teremtette a f�ldet a porb�l, hogy az ember ben�pes�tse, im�dva �t most �s mindenkor, eg�szen addig, am�g csak el nem j�n az �ra, amikor t�bb� nem lesz f�ld, hanem elj�n az � Orsz�ga. A f�ny, a szeretet, a b�ke Orsz�ga, �gy, amint az �l� Isten mondta nektek, hogy elj�n. Mi is ennek az Istennek a gyermekei vagyunk, �s k�rj�k, hogy megismerj�k Aty�nkat''

Tudjatok j�rni a v�gtelen �tjain, f�lelem �s megvet�s n�lk�l! K�zeledjetek azokhoz, akik h�vnak titeket, �s s�rnak! Azokhoz is, akik f�jdalmat okoznak nektek, mert �rzik, hogy van Isten, de nem tudj�k im�dni �t. Ezek is megdics��tenek majd titeket, mert nagyok lesztek annak m�rt�k�ben, amint birtokolj�tok a szeretetet, �s ki tudj�tok azt �rasztani az�ltal, hogy elviszitek az Igazs�got azokhoz a n�pekhez, amelyek arra v�rakoznak.

 Magdoln�val - 2. r�sz