A szomorúak vígasztalója - 2. rész

Júdeának ezen a földjén, még közel Noémi Betleheméhez, emlékeztetlek titeket arra, hogy a szeretet enyhíti a fájdalmat és visszaadja az örömöt.

               Nézzétek, ti, akik sírtok, Noémi lehangoltságát, miután háza férfi nélkül maradt. (Ld. Rut 1,7-16) Halljátok szavait, amint csüggedten búcsúzik Orpától és Ruttól: ,,Menjetek és mindegyitek térjen vissza anyja házába! Legyen hozzátok jóságos az Úr, mint az elhunytakhoz és hozzám volt...'' Halljátok az ő kitartó sürgetését. Nem remélt többé semmit az élettől ő, aki egykor a szép Noémi volt, és aki most a tragikus Noémi, akit összetört a fájdalom, aki csak azért akart visszatérni, hogy meghaljon azon a helyen, ahol boldog volt ifjúkorában, férje szeretetét és gyermekei csókját élvezve. Azt mondta: ,,Menjetek, menjetek! Hasztalan lenne velem jönnötök... Én már olyan vagyok, mint egy halott...

Az én életem többé nem itt van, hanem ott, a másik életben, ahol ők vannak.

               Ne áldozzátok fel többé ifjúságtokat olyasvalaki mellett, aki meghal!

               Számomra minden közömbös. Isten mindent elvett tőlem... Nyomorult vagyok, és titeket is azzá tennélek... és ez szívemre nehezedne. És az Úr számon kérné tőlem, hogy magam mellett tartalak titeket, akik éltek, mellettem, a holt mellett, ami önzés lenne. Menjetek vissza anyátokhoz!''

               Rut azonban vele maradt, hogy támasza legyen a bánkódó öregnek. Rut felfogta, hogy vannak saját fájdalmánál nagyobb fájdalmak is, és hogy az övé, a fiatal özvegyé kisebb, mint az árva gyermek fájdalma, aki rákényszerült arra, hogy koldulásból éljen anélkül, hogy valaki is megsimogatná, jó tanácsot adna neki. És még sokkal nagyobb azé az anyáé, aki elvesztette fiait. Vagy annak a fájdalma, aki különböző okok folytán odáig jut, hogy meggyűlöli az egész emberi nemet, és minden emberben ellenségét látja, akitől meg kell védenie magát. És vannak még ennél is nagyobb fájdalmak, amelyek nemcsak a testet, vért és értelmet gyötrik, hanem a lelket az öngyilkosság küszöbéig hajszolják. Hány anya él gyermekei nélkül és gyermek anyja nélkül a világon! Hány özvegynek nincs gyermeke, és él egyedül öregkorában! Hány van megfosztva szeretteitől, és szerencsétlen, mert kielégítetlen a szeretet utáni vágya, és küzd így a gyűlölettel, adva, adva, adva a szeretetet a boldogtalan emberiségnek, amely mindinkább szenved, mert mindinkább gyűlöl!

A fájdalom kereszt, de szárny is. A gyász megfoszt, de azért, hogy ismét felruházzon. Emelkedjetek fel ti, akik sírtok! Nyissátok ki szemeteket, jöjjetek ki szobáitokból, a sötétből, az önzésből! Nézzétek!... A világ kopár síkság, ahol sírnak és meghalnak. És a világ segítségért kiált az árvák, a betegek, az egyedüllévők, a kételkedők szája által, azok szája által, akiket árulás vagy kegyetlenkedés a harag rabjaivá tett. Menjetek azokhoz, akik segítségért kiáltanak. Feledkezzetek meg magatokról azok között, akikről elfeledkeztek! Gyógyítsatok a betegek között! Reméljetek a csüggedők között! A világ nyitva áll a jóakaratúak előtt, akik a felebarátban szolgálni akarják Istent, és el akarják nyerni az eget: az Istennel való egyesülést és az újra egyesülést azokkal, akik sírnak. Itt a csatatér, ott a győzelem. Jöjjetek! Kövessétek Rutot mindazok mellett, akik szenvednek. Mondjátok ti is: ,,Veletek leszek mindhalálig''. És ha nektek is azt válaszolják ezek a szerencsétlenek, akik gyógyíthatatlanoknak tartják magukat: ,,Ne hívjatok többé Noéminek, hanem hívjatok Máriának, mert Isten eltöltött engem keserűséggel'', tartsatok ki. Igazán mondom nektek, hogy egy napon kitartástok elnyeri jutalmát, mert ezek a szerencsétlenek felkiáltanak: ,,Legyen áldott az Úr, aki elvette keserűségemet, lehangoltságomat, egyedüllétemet egy teremtménye által, aki értett ahhoz, hogy jól gyümölcsöztesse saját fájdalmát. Isten áldja meg őt örökké, mert ő megmentett engem.''

Fontoljátok meg, hogy Rut jócselekedete Noémivel adta a világnak a Messiást, mert Dávid Izai fia volt, Izai pedig Obedé, amint Obed Boázé, Boáz Salamoné, Salamon Nachsoné, Nachson Aminadabé, Aminadab Aramé, Aram Hezromé, Hezrom Perecé, aki Betlehem mezőit birtokba vette, előkészítve az Úr őseit. Minden jócselekedetből valami nagy dolog származik. Nagyobb, mint gondolnátok. Ha valaki erőt vesz önzésén, a szeretetnek oly nagy hullámát keltheti, amely képes felszökni, s hullámainak taraján magával vinni azt, aki keltette, egészen addig, amíg elviszi az oltár lábáig, Isten szívéig.

Isten adja nektek békéjét!

               Jézus nem megy vissza a kertbe a sövényen levő nyitott ajtón keresztül, hanem őrködik, hogy senki se jöjjön a sövény közelébe, amelynek másik oldalán valaki hosszasan sír. Csak amikor mindazok, akik Betszúrból jöttek, elmentek, távozik el onnan övéihez anélkül, hogy megzavarná ezt az üdvös sírást.

(3-483)