A szomor�ak vigasztal�ja - 1. r�sz

M�r esteledik, mire Betsz�rhoz �rnek. Amint a p�sztorok megl�tj�k �ket, el�j�k sietnek. De amikor Ill�s �szreveszi, hogy M�ria is ott van, csod�lkoz�s�ban �gnek emeli karj�t, �s meg�ll, nem mer hinni a szem�nek.

-- B�ke veled, Ill�s! Val�ban �n vagyok. Jeruzs�lemben nem tal�lkozhattunk, de most l�tjuk egym�st! -- mondja M�ria kedvesen.

-- �, Anya, Anya!... -- Ill�s nem tud m�st mondani, de v�g�l megtal�lja a szavakat: -- �me, most �l�m meg h�sv�tomat. Ugyanaz, �s m�g jobb.

-- Igen, Ill�s. J� v�s�rt csin�ltunk. Le�lhet�nk egy b�r�nyt. �, legyetek vend�gek szeg�nyes asztalunkhoz!... -- k�ri L�vi �s J�zsef.

-- Ezen az est�n f�radtak vagyunk. Holnap. Ide hallgassatok! Ismertek egy bizonyos El�z�t, �brah�mnak, S�muel fi�nak feles�g�t?

-- Igen. H�z�ban van Betsz�rban. �brah�m azonban meghalt, �s a m�lt �vben meghaltak a fiai is. Az els� n�h�ny �r�s betegs�g ut�n. Senki sem tudja, mibe halt bele. A m�sik lassan ment el, �s semmi sem tudta meg�ll�tani betegs�g�t. Mi adtunk neki friss kecsketejet, mert az orvosok azt mondt�k, az a j� betegnek. Sokat ivott bel�le, minden p�sztort�l vett az anyja, mert felkeresett minden kecsk�t, hogy tejet kapjon, de semmit sem haszn�lt. Amikor ism�t visszat�rt�nk ide, a fiatalember m�r semmit sem tudott enni. Amikor pedig �dar h�napj�ban ism�t visszat�rt�nk, m�r k�t h�napja halott volt.

-- Szeg�ny bar�tn�m! J� volt hozz�m a Templomban... t�voli rokonom volt... J� volt... F�rjhez ment �brah�mhoz, akinek m�r gyermekkor�ban oda�g�rt�k, �s eml�kszem arra, amikor elj�tt, hogy felaj�nlja els�sz�l�ttj�t az �rnak. H�vott engem, �s hosszasan elbesz�lgett�nk... �s most egyed�l van... �, oda kell sietnem, hogy megvigasztaljam! Ti maradjatok itt! Csak Ill�s j�jj�n velem, de egyed�l l�pek be hozz�. A f�jdalom megk�v�nja, hogy tiszteletben tarts�k...

-- M�g �n se mehetek veled, Any�m?

-- Te mindig. De a t�bbiek... M�g te se, kicsik�m. F�jdalmas lenne sz�modra. J�jj, j�jj, J�zus!

-- V�rjatok r�nk a v�ros ter�n. Keressetek hajl�kot az �jszak�ra. Isten veletek! -- rendelkezik J�zus a t�bbieknek.

               Ill�s, J�zus �s az Anya megy csak a nagy h�zhoz, ami teljesen be van z�rva, �s csendes. A p�sztor bez�rget rajta botj�val. Egy szolg�l�le�ny kin�z a kis ablakon, �s megk�rdezi, ki az. M�ria el�re l�p, �s bejelenti:

-- M�ria, Jo�kim le�nya �s az � Fia, N�z�retb�l. Mondd meg �rn�dnek.

-- Hasztalan. Nem akar senkit sem l�tni. Meg fog halni a s�r�st�l.

-- Pr�b�ld meg!

-- Nem. Tudom, hogyan dob ki engem, ha megpr�b�lom m�sra terelni a figyelm�t. Nem akar senkit, senkit sem akar l�tni, senkivel sem akar besz�lni. Csak fia eml�k�vel besz�l.

-- Menj, asszony! Megparancsolom! Mondd neki: ,,Itt van a kis M�ria N�z�retb�l, aki a Templomban a te le�nyod volt.'' Megl�tod, hogy l�tni akar engem.

               Az asszony elmegy, a fej�t cs�v�lva. M�ria megmagyar�zza Fi�nak �s a p�sztornak:

-- El�za sokkal id�sebb n�lam. A Templomban v�rta be jegyes�nek visszat�r�s�t, aki Egyiptomba ment �r�ks�gi �gy�t elint�zni, az�rt az � szok�sos korn�l tov�bb a Templomban maradt. Mintegy t�z �vvel id�sebb n�lam. A tan�t�n�k a kicsiket a legid�sebbeknek adt�k, hogy vigy�zzanak r�juk... �s � volt az �n t�rsn�m. J� volt, �s... �me az asszony...

               Val�ban, a kis szolg�l�le�ny csod�lkozva fut oda, �s t�gra nyitja az ajt�t:

-- J�jj be! J�jj be! -mondja. �s csendesen hozz�teszi: -- �ldott vagy te, aki el�rted, hogy kil�p abb�l a szob�b�l.

               Ill�s elb�cs�zik, �s M�ria bel�p a Fi�val.

-- De ez a f�rfi, igaz�n... Irgalmas Isten! Olyan id�s, mint L�vi volt...

-- Engedd �t bel�pni! A Fiam, �s � jobban megvigasztalja mint �n.

               Az asszony v�llat von, �s el�tt�k megy a hossz� el�szob�n kereszt�l, a sz�p, de szomor� h�zban. Minden tiszta, de minden halottnak l�tszik...

               Egy magas n�, aki azonban meghajolva j�r s�t�t ruh�j�ban, j�n el�re a f�lhom�lyb�l.

-- El�za! Kedves! M�ria vagyok! -- mondja M�ria, el�be futva �s �t�lelve �t.

-- M�ria? Te... Azt hittem, te is meghalt�l. Azt mondt�k nekem... mikor? Nem tudom t�bb�... Egy �r t�tong itt a fejemben... Azt mondt�k nekem, hogy meghalt�l, sok any�val egy�tt a b�lcsek j�vetele ut�n. De ki mondta nekem, hogy te volt�l az �dv�z�t� Anyja?

-- Tal�n a p�sztorok...

-- �, a p�sztorok! -- Az asszony aggodalmas s�r�sban t�r ki. -- Ne mondd ki ezt a sz�t! Eml�keztet engem utols� rem�nyemre L�vi �let��rt.... M�gis... igen... egy p�sztor besz�lt nekem az �dv�z�t�r�l, �s �n meg�ltem a fiamat az�ltal, hogy oda vittem, ahol mondt�k, hogy a Messi�s volt, a Jord�n mell�. De senki sem volt ott... �s fiam visszat�rt, �pp idej�ben ahhoz, hogy meghaljon... A f�radalom, a hideg... �n �ltem meg �t... De nem akartam gyilkos�v� lenni. Azt mondt�k nekem, hogy a Messi�s meggy�gy�totta a betegeket... �s az�rt tettem. Most a fiam v�dol engem, hogy meg�ltem �t...

-- Nem, El�za! Te gondolod ezt. Ide figyelj! �n hiszem, hogy a fiad fogta meg a kezemet, �s mondta: ,,J�jj kedves any�mhoz! Vidd hozz� az �dv�z�t�t! Nekem jobb dolgom van itt, mint a f�ld�n volt. � azonban egyed�l �rzi mag�t s�r�sa k�zben, �s nem tudja meghallani a szavakat, amelyeket �n suttogok neki cs�kjaim k�zepette. Szeg�ny mama olyan, mintha az �rd�g sz�llta volna meg, aki cs�gged�sbe akarja hajszolni �t, mert azt akarja, hogy mi sose tal�lkozzunk. M�g, ha � belet�r�dne, �s hinn�, hogy Isten mindent j� c�lb�l csin�l, akkor �r�kre egyes�ln�nk, aty�mmal �s a testv�remmel. J�zus megteheti ezt.'' �s �n elj�ttem... �vele... Nem akarod l�tni?...

M�g M�ria besz�lt, karjai k�z�tt tartotta a szerencs�tlent, cs�kolgatta �sz haj�t, oly kedvesen, amire egyed�l csak � k�pes.

-- �, ha igaz lenne! De akkor mi�rt nem D�niel ment el�bb hozz�d, megmondani, hogy j�jj el�bb?... De ki mondta nekem, hogy m�r r�gen meghalt�l? Nem eml�kszem r�... nem eml�kszem... Tal�n ez�rt v�rtam oly sok�ig arra, hogy a Messi�shoz menjek. De azt mondt�k, hogy � meghalt, te is, mindenki Betlehemben...

-- Ne t�rd a fejedet azon, ki mondta! J�jj, n�zd, itt van a Fiam! J�jj hozz�! Tedd megel�gedett� gyermekedet �s M�ri�dat. Tudod, hogy szenvednek, mert l�tnak �gy szenvedni? -- �s J�zus fel� vezeti �t, aki egy s�t�t sarokban v�rt, �s csak most j�n el�re egy l�mpa al�, amelyet a szolg�l�le�ny tett fel egy magas szekr�nyre.

A szeg�ny anya felemeli a fej�t... J�zus fel�je ny�jtja kez�t, szeretetteljes h�v�sk�nt. A szerencs�tlen k�szk�dik egy kiss�, ut�na � is a kez�t ny�jtja, �s v�g�l megnyugszik J�zus kebl�n, s�hajtozva:

-- Mondd nekem, mondd nekem, hogy nem vagyok hib�s L�vi hal�l�ban! Mondd nekem, hogy �k nem vesztek el �r�kre! Mondd nekem, hogy hamarosan vel�k leszek!...

-- Igen, igen. Ide hallgass! �k most ujjonganak �r�m�kben az�rt, mert te az �n karomban vagy. Hamarosan elmegyek hozz�juk, �s akkor mit mondjak nekik? Azt, hogy te nem nyugszol bele az �r akarat�ba? Ezt kell mondanom? Izrael asszonya, D�vid asszonya, akik oly er�sek, oly b�lcsek voltak, m�ltatlan ut�djukat l�ss�k benned? Nem. Te szenvedsz, de az�rt, mert egyed�l szenvedsz. Csak szenved�sed van veled, �s te vele. Nem tudod elviselni magadat. Nincsenek t�bb� el�tted azok a rem�nyteljes szavak, amelyek a halottakra vonatkoznak? ,,Kinyitom s�rjaitokat, �s kihozlak benneteket s�rjaitokb�l, �s elvezetlek benneteket Izrael f�ldj�re. Akkor majd megtudj�tok, hogy �n vagyok az �r, amikor kinyitom a s�rjaitokat, �s kihozlak benneteket s�rjaitokb�l. Bel�tek oltom lelketeket, �s �letre keltek.'' (Ez 37,12-14) Izrael f�ldje azok sz�m�ra, akik igazak m�dj�ra az �rban aludtak el, Isten Orsz�ga. �n megnyitom azt, �s azoknak adom, akik v�rakoznak r�.

-- D�nielemnek is? L�vimnek is? Annyira irt�zott a hal�lt�l! Nem tudta elgondolni, hogy t�vol legyen a mam�j�t�l. Ez�rt meg akartam halni, hogy mellette legyek a s�rban...

-- De �k nincsenek ott �l� r�sz�kkel. Ott csak a megholt dolgok vannak, amelyek nem k�pesek hallani t�ged. �k a v�rakoz�s hely�n vannak...

-- Igaz�n van ilyen hely? �, ne �tk�zz�l meg rajtam! Az �n eml�kezetem elment a s�r�s miatt. Fejem tele van a s�r�s zaj�val �s fiaim h�rg�s�vel. Ilyen h�rg�ssel! Milyen h�rg�ssel!... Agyam megbomlott. Nincs benne semmi, csak ez a h�rg�s...

-- �s �n bel�je helyeztem az �let szavait. Bel�je elvetem az �letet, mert �n vagyok az �let ott, ahol a hal�l zakatol. Eml�kezz�l vissza a nagy Makkabeus J�d�sra, aki �ldozatot akart bemutatni a halottak�rt, helyesen gondolkozva, hogy azok fel fognak t�madni, �s megfelel� �ldozatokkal meg kell gyors�tani sz�mukra a b�ke el�r�s�t. Ha Makkabeus J�d�s nem lett volna biztos a felt�mad�sr�l, im�dkozott volna tal�n a halottak�rt? � azonban, amint meg van �rva, arra gondolt, hogy nagy jutalomban r�szes�lnek azok, akik j�mborul haltak meg, mint ahogy bizony�ra a te fiaid tett�k... L�tod, hogy igazat adsz nekem? Akkor h�t ne cs�ggedj el, hanem szent�l im�dkozz�l halottaid�rt, hogy megsemmis�ljenek b�neik, miel�tt �n elmegyek hozz�juk. Akkor egy pillanatnyi v�rakoz�s n�lk�l az �gbe j�nnek velem. Mert �n vagyok az �t, az Igazs�g �s az �let, �s vezetek, �s az Igazat mondom, �s �letet adok annak, aki hisz az �n Igazs�gomban �s k�vet engem. Mondd nekem, fiaid hittek a Messi�s elj�vetel�ben?

-- Biztosan, Uram. T�lem tanult�k meg, hogy higgyenek benne.

-- �s L�vi hitte, hogy meggy�gyulhat az �n akaratom �ltal?

-- Igen, Uram. Rem�lt�nk tebenned, de... nem seg�tett... �s � meghalt, lehangoltan, miut�n annyira rem�lt... -- Az asszony ism�t s�rni kezd, nyugodtabban, de m�g lehangoltabban, j�llehet nem oly er�teljesen, mint az el�bb.

-- Ne mondd, hogy nem seg�tett. Aki hisz bennem, m�gha meghal is, �r�kk� �lni fog... Lesz�ll az est, asszony. �n csatlakozom apostolaimhoz. Itthagyom neked Any�mat...

-- �, maradj itt te is... Att�l f�lek, hogy ha te elm�sz, ism�t hatalm�ba ker�t engem az a gy�trelem... �ppenhogy elkezd�d�tt lecsillapodni a vihar a te szavaid hallat�ra...

-- Ne f�lj! M�ria veled van. Holnap �jb�l elj�v�k. Valamit mondanom kell a p�sztoroknak. Megmondhatom nekik, hogy a h�zad k�zel�be j�hetnek?

-- �, igen. Ide j�ttek a m�lt �vben is, a fiam�rt... A h�z m�g�tt van egy kert, �s a v�g�n egy nagy udvar. Oda mehetnek, amint akkor tett�k, hogy egy�tt tarts�k a ny�jat...

-- Rendben van. Elj�v�k. L�gy j�! Eml�kezz vissza arra, hogy r�d b�zt�k M�ri�t a Templomban. �n pedig t�ged b�zlak �r� ezen az �jjelen.

-- Igen, l�gy nyugodt. Gondoskodom r�la... Gondolnom kell a vacsor�j�ra, nyugv�hely�re... Mily r�g�ta nem gondoltam ezekre a dolgokra! M�ria, akarsz az �n szob�mban aludni, mint L�vi tette betegs�ge alatt? �n fiam �gy�ban, te az eny�mben. �s �gy fog t�nni nekem, hogy ism�t hallom az � k�nnyed l�legz�s�t... Mindig a kezemet fogta...

-- Igen, El�za. �s el�bb elbesz�lgethet�nk sok mindenr�l.

-- Nem. F�radt vagy. Aludnod kell!

-- Neked is...

-- �, �n! Nem alszom m�r h�napok �ta... S�rok... s�rok... Nem tudok m�st tenni...

-- Ehelyett ma este im�dkozunk, ut�na lefeksz�nk �s te aludni fogsz... Mi ketten is k�z a k�zben fogunk aludni. Menj csak, Fiam, �s im�dkozz �rt�nk!...

-- Meg�ldalak titeket. B�ke veletek �s ezzel a h�zzal!

               �s J�zus elmegy a szolg�l�le�nnyal, aki elk�pedve csak azt tudja ism�telgetni:

-- Milyen csoda, Uram! Milyen csoda! Oly sok h�nap ut�n besz�lt, gondolkodott... Nagy dolog!... Azt mondt�k, hogy �r�ltk�nt fog meghalni... �s ez f�j nekem, mert j� asszony.

-- Igen, j�, �s az�rt Isten seg�ti �t, Isten veled, asszony! B�ke veled is!

               J�zus elmegy a s�t�ted� �ton.

(3-476)  

El�za megv�ltoz�s�nak h�re gyorsan elterjed a v�rosban. Az emberek l�tni szeretn�k �t. J�zus azonban visszatartja �ket azzal, hogy ez �rtana tov�bbi gy�gyul�s�nak. Majd nemsok�ra megl�thatj�k. A p�sztorokat is figyelmezteti, hogy csendben foglalj�k el a rendelkez�s�kre bocs�tott h�ts� udvart.

               A szolg�l�le�ny ism�telt hajlong�sok k�zepette bocs�tja be J�zust.

-- Hol van az �rn�d?

-- Any�ddal..., �s k�pzeld el, lement a kertbe! Nagy dolog! Nagy dolog! �s tegnap este lej�tt az eb�dl�be... S�rt, de meg van v�ltozva. Szerettem volna, ha t�pl�l�kot is vesz mag�hoz a szok�sos tejen k�v�l, de nem volt vele sikerem!

-- Majd elj�n ennek is az ideje. Ne er�ltesd! L�gy t�relmes �rn�d ir�nti szereteteddel is.

-- Igen, �dv�z�t�. Mindent �gy teszek, amint mondod.

               Elk�s�ri J�zust a nagy kertben, amely tele van gy�m�lcsf�kkal �s vir�gokkal. De ha a f�k gondoskodtak is magukr�l, kihajtottak leveleik, vir�goztak, �s n�vekszenek rajtuk a gy�m�lcs�k, a szeg�ny vir�gok, amelyeket m�r t�bb mint egy �ve nem gondoztak, elbokrosodtak �s az er�sebb vir�gok elfojtott�k a gyeng�bbeket. A vir�g�gyak, �sv�nyek mind be vannak n�ve. Csak a kert v�g�ben van egy kis rend, ahol a szolg�l�le�ny z�lds�geket �ltetett a saj�t haszn�lat�ra.

M�ria El�z�val egy nagyon �sszekusz�lt n�v�s� lugas alatt van. J�zus meg�ll, �s n�zi fiatal Anyj�t, aki finom m�v�szettel ir�ny�tja El�za gondolatait, amelyek m�r ugyancsak k�l�nb�znek a tegnapi lehangolt gondolatokt�l.

               A szolg�l�le�ny odamegy az �rn�h�z, �s azt mondja neki:

-- Megj�tt az �dv�z�t�.

               Az asszonyok megfordulnak �s fel�je mennek, egyik�k kedves mosoly�val, a m�sik f�radt �s r�veteg tekintet�vel.

-- B�ke veletek! Sz�p ez a kert...

-- Sz�p volt... -- mondja El�za.

-- A f�ld term�keny. N�zd, milyen sok sz�p gy�m�lcs �rik! �s mennyi vir�g van ezen a r�zsabokron! �s ott? Liliomok?

-- Igen, egy v�ztart�ly k�r�l, ahol sokat j�tszottak gyermekeim. De akkor rendezett volt... Most minden t�nkrement itt. T�bb� nem l�tszik gyermekeim kertj�nek.

-- N�h�ny nap alatt olyann� v�lik, mint volt. �n majd seg�tek neked. Igaz, J�zus? Itthagysz engem n�h�ny napig El�z�val? Oly sok tennival�nk van...

-- Mindazt, amit te akarsz, �n is akarom.

-- K�sz�n�m -- mondja halkan El�za, J�zusra tekintve.

               J�zus megsimogatja �sz fej�t, azt�n elb�cs�zik t�le, hogy a p�sztorokhoz menjen. Az asszonyok a kertben maradnak, de kiss� k�s�bb, amikor El�za meghallja J�zus hangj�t, aki a p�sztorokat �dv�zli, mintha ellen�llhatatlan er� vonzan�, lassan odamegy a nagyon magas s�v�nyhez, amelynek m�sik oldal�n van az udvar. J�zus a h�rom p�sztorhoz besz�l. K�zel �ll a s�v�nyhez, el�tte az apostolok �s Betsz�r n�h�ny lakosa, akik k�vett�k �ket. A k�t M�ria, a gyermekkel egy�tt egy sarokban �l.

J�zus azt mondja:

-- Szerz�d�s k�t titeket, vagy b�rmely id�ben szabadd� tehetitek magatokat munk�tokt�l?

-- �me, igaz�n szabad szolg�k vagyunk. De nem lenne sz�p azonnal otthagyni a ny�jat, amikor annyira r�szorul gondoz�sunkra, �s amikor neh�z p�sztorokat tal�lni.

-- Nem sz�p. De nem kell azonnal elhagynotok. Idej�ben sz�lok majd nektek, hogy igazs�gos m�don gondoskodhassatok a ny�jr�l. Azt akarom, hogy szabadok legyetek, �s �gy csatlakozhassatok tan�tv�nyaimhoz �s seg�thessetek engem...

-- �, Mester! -- A h�rom elragadtat�sba esik az �r�mt�l. -- De k�pesek lesz�nk erre? -- k�rdik ut�na.

-- Nem k�telkedem benne. Akkor rendben van. Amint megtehetitek, csatlakozzatok Izs�khoz!

-- Igen, Mester.

-- Menjetek most a t�bbiek k�z�! Sz�lok n�h�ny sz�t az emberekhez.

               Miut�n a p�sztorok od�bb mennek, a t�meg fel� fordul.

-- B�ke veletek! Tegnap hallottam besz�lni k�t nagyon szerencs�tlent. Az egyik �let�nek hajnal�n van, a m�sik estel�n. K�t l�lek, akik s�rtak lehangolts�gukban. Sz�vemben egy�tt s�rtam vel�k, l�tva, mennyi f�jdalom van a f�ld�n, amit csak Isten tud megsz�ntetni. Isten! Isten helyes ismerete, az � nagy, v�gtelen j�s�g�ban, �lland� jelenl�t�ben, �g�reteiben. L�ttam, mik�nt gy�t�rheti az egyik ember a m�sikat, �s mik�nt sodorhatja bele a hal�l a lehangolts�gba, amelynek f�jdalm�t a s�t�n igyekszik n�velni, hogy t�nkretegye. Akkor azt mondtam magamban: ,,Isten gyermekeinek nem szabad szenvedni�k ezekt�l a gy�trelmekt�l. Ismertess�k meg Istent azzal, aki nem ismeri, �j�tsuk fel ismeret�t abban, aki elfelejtette a f�jdalom vihar�ban.'' De azt is l�tom, hogy egyed�l nem vagyok el�g arra, hogy kiel�g�tsem testv�reim v�gtelen sz�ks�gleteit. �s elhat�roztam, hogy megh�vok sokakat, mind nagyobb sz�mban, hogy mindazok, akik r�szorulnak Isten ismeret�nek vigasz�ra, r�szes�lhessenek benne.

Ez a tizenkett� az els� csoport. Mintegy m�saimk�nt k�pesek arra, hogy hozz�m vezess�k mindazokat, akik megg�rnyednek a f�jdalom t�l nagy s�lya alatt, �s �gy vigaszban r�szes�ljenek. Igaz�n mondom nektek: J�jjetek hozz�m mindny�jan, akik f�radtak vagytok, megosztom f�jdalmatokat, �s b�k�t adok nektek. J�jjetek apostolaimon kereszt�l, tan�tv�nyaimon �s n�tan�tv�nyaimon kereszt�l, akiknek sz�ma mindennap �j �nk�ntesekkel gyarapodik. Vigaszt tal�ltok f�jdalmaitokban, t�rsakat egyed�ll�tetekben, testv�ri szeretetet, amely elfeledteti veletek a vil�g gy�l�let�t. Mindenekfelett megtal�lj�tok a legnagyobb vigasztal�t, a legt�k�letesebb t�rsat, Isten szeretet�t. T�bb� semmiben sem fogtok k�telkedni. T�bb� nem mondj�tok: ,,Sz�momra mindennek v�ge lett!'', hanem azt mondj�tok: ,,Sz�momra minden megkezd�d�tt a term�szetfeletti vil�gban, amelyben nincs t�vols�g, nincs egym�st�l elszakad�s'', amelyben az �rva gyermekek ism�t egyes�lnek sz�leikkel �brah�m kebel�ben, �s az aty�k, az any�k, a jegyesek �s az �zvegyek �jra megtal�lj�k elveszett gyermekeiket �s elveszett t�rsukat.