Mária a megbocsátásról

Jézus az apostolokkal, Máriával és a vele lévő asszonyokkal, valamint a tizenkét éves Marciammal Hebron felé megy, hogy felkeresse a volt betlehemi pásztorokat, akiket Mária nagyon szívesen látna viszont. Marciamot is érdeklik ezek a pásztorok, akik látták a kisded Jézust. Ezernyi kérdést tesz fel Máriának, aki türelmesen és jóságosan magyaráz neki.

-- De miért büntették meg őket? Csak jót tettek! (Az ártatlanok megölése után ugyanis a betlehemiek elűzték ezeket a pásztorokat a környékről, mert ők terjesztették először a Messiás megszületésének hírét, és ezért őket is okolták kisdedeik elvesztéséért.)

-- Mert az emberek sokszor tévednek, és az ártatlanokat okolják azért a rosszért, amelyet valójában másvalaki követett el. De mivel ők jók voltak és meg tudtak bocsátani nekik, Jézus nagyon szereti őket. Mindig képeseknek kell lennünk a megbocsátásra.

-- De mindazok a kisgyerekek, akiket megöltek, hogyan bocsátottak meg Heródesnek?

-- Azok kis vértanúk, Marciam, és a vértanúk szentek. Ők nemcsak megbocsátanak a gyilkosaiknak, hanem szeretik őket, mert azok megnyitják számukra a mennyországot.

-- Ők már a mennyben vannak?

-- Nem, még nem. A limbusban vannak, a pátriárkák és az igazak örömére.

-- Miért?

-- Mert amikor megérkeztek vértől pirosló lelkükkel, ezt mondták: ,,Íme, mi Krisztusnak, a Megváltónak hírnökei vagyunk. Örvendezzetek, ti, kik várakoztok, mert már a földön van.'' És mindnyájan szeretik őket, mert ezt a jó hírt vitték nekik.

-- Apám azt mondta nekem, hogy Jézus beszéde is a jó hír. Akkor, amikor apám a limbusba megy, és én is oda megyek, minket is szeretnek majd?

-- Te nem mégy a limbusba, kicsikém.

-- Miért?

-- Mert addigra Jézus már visszatért az égbe és megnyitotta azt, és minden jó azonnal az égbe megy, amikor meghal.

-- Én jó leszek, ígérem! És Simon, Jónás fia? Ő is, ugye? Mert nem akarok másodszor is árvává válni.

-- Ő is, ebben biztos lehetsz. De az égben nincsenek árvák. Ott bírjuk Istent. És Isten mindenünk. De még itt se vagyunk árvák. Mert az Atya mindig velünk van.

-- De Jézus, abban a szép imában, amelyet te mondasz reggel és a Mamám este, amire megtanítottatok engem, ezt mondjuk: ,,Miatyánk, ki vagy a mennyekben''! Mi még nem vagyunk a mennyben. Hogyan vagyunk akkor vele?

-- Mert Isten mindenütt jelen van, fiam. Ő őrködik a kisded fölött, aki megszületik és az öreg fölött, aki meghal. Isten szeme van azon a kisdeden, aki ebben a pillanatban születik a világ legtávolabbi részén, és rajta lesz egészen haláláig.

-- Akkor is, ha gonosz, mint Doras?

-- Akkor is.

-- De Isten, aki jó, szeretheti Dorast, aki annyira gonosz, és aki miatt öregapám sír?

-- Méltatlankodva és fájdalommal néz rá. De ha megbánja bűnét, azt mondja neki is, amit a példabeszédben az apa mondott bűnbánó fiának. Neked imádkoznod kellene, hogy ő megbánja bűnét, és...

-- Ó, nem, Anyám! Én azért imádkozom majd, hogy meghaljon!!! -- mondja felhevülten a gyermek. Ez a kijelentése nemigen... angyali, de annyira felhevült és oly őszinte, hogy a többiek kénytelenek nevetni.

               Mária azonban megfeddi a Tanítónő kedves nyugalmával:

-- Nem, kedvesem. Nem szabad ezt tenni egy bűnössel. Isten nem hallgatna meg téged, és rád is szigorúan nézne. Nekünk jót kell kívánnunk felebarátainknak, még a nagyon gonoszaknak is, a legnagyobb jót. Az élet jó, mert módot ad az embernek arra, hogy Isten előtt érdemeket szerezzen.

-- De ha valaki gonosz, a bűnöket szaporítja csak!

-- Imádkozzál, hogy megjavuljon!

               A fiú elgondolkozik... de nem nagyon fogja fel ezt a fenséges leckét, és kijelenti:

-- Doras akkor sem lesz jó, ha imádkozom érte. Nagyon gonosz. Mégha Betlehem összes vértanú gyermekei imádkoznának érte, akkor sem javulna meg. Nem tudod, hogy... nem tudod, hogy... hogy egy napon vasvesszővel megverte öregapámat, mert ülve találta munka idején? Nem tudott a lábára állni, mert rosszul érezte magát, és ő... verte őt, úgy, hogy halottnak látszott, amikor otthagyta, és utána még az arcába rúgott... Én láttam, mert egy sövény mögé rejtőztem... Azért mentem oda, mert senki sem hozott nekem kenyeret már két napja, és éhes voltam... El kellett futnom, hogy ne halljon meg engem, mert sírtam, amikor így láttam apámat, véres szakállal, a földön, mint egy halottat... Sírva mentem, hogy kenyeret kolduljak... de az a kenyér mindig... véres ízű volt, és atyám és az én könnyeimet éreztem rajta, és mindazokét, akiket meggyötörtek, és akik nem tudják szeretni azt, aki gyötri őket. Én, Dorast, szeretném jól megverni, hogy érezze, milyen az, amikor valakit megvernek. Szeretném kenyér nélkül hagyni, hogy megtudja, mi az éhség. Szeretném alaposan megdolgoztatni a napsütésben, a sárban, a felügyelő fenyegetései közepette, és anélkül, hogy enne, hogy tudja meg, milyen sorsban részesíti a szegényeket... Én nem vagyok képes jót akarni neki, mert... mert ő megöli az én szent atyámat, és ha nem találkoztam volna veletek, utána kié lettem volna? -- A gyermek remeg a fájdalomtól, felkiált és sír, remegve, feldúltan, kis öklével ütve a levegőt, mert a hajcsárt nem tudja megütni.

Az asszonyok megdöbbenve nézik és igyekeznek lecsillapítani. De őt annyira hatalmába keríti a fájdalom, hogy nem hall senkit. Kiáltja:

-- Nem tudom, nem tudom szeretni őt, nem tudok megbocsátani neki! Gyűlölöm, mindenért gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm!

               Fájdalmas és félelmetes látvány ez a sokat szenvedett gyermekből kitörő érzelem. Jézus megjegyzi:

-- Ez Doras legnagyobb bűne: gyűlöletet kelteni egy ártatlanban...

               De utána karjába veszi a fiút és beszél hozzá:

-- Hallgass ide, Marciam! Azt akarod, hogy egy napon mamáddal, apáddal, testvéreiddel és öregapáddal légy?

-- Iiigen...

-- Akkor nem szabad senkit sem gyűlölnöd! Az égbe nem léphet be az, aki gyűlöl. Nem tudsz most imádkozni Dorasért? Rendben van, akkor ne imádkozzál érte, de ne gyűlöld. Tudod mit kell tenned? Sose szabad visszagondolnod a múltra...

-- De apám, aki szenved, nem a múltban szenved...

-- Ez igaz. De ide figyelj, Marciam, próbálj csak így imádkozni: ,,Miatyánk, ki vagy a mennyekben, gondoskodj te arról, akit szeretek...'' Meglátod, hogy az Atya a legjobb módon meghallgat téged. Ha te megölnéd Dorast, mit tennél? Elvesztenéd Isten szeretetét, az eget, az egyesülést atyáddal és anyáddal, és nem csökkentenéd öregapád szenvedését, akit szeretsz. Te túl kicsiny vagy ahhoz, hogy segíthess rajta. De Isten megteheti. Mondd neki: ,,Te tudod, mennyire szeretem öregapámat és mindazokat, akik szerencsétlenek. Gondoskodj te róluk, aki mindent megtehetsz!'' Hogyan? Nem akarod hirdetni a Jó Hírt? De az szeretetről és megbocsátásról beszél! Engedd, engedd a jó Istent cselekedni, és meglátod, milyen jól rendez el ő mindent. Megteszed?

-- Igen, mert szeretlek téged!

               Jézus megcsókolja a fiút és leteszi a földre.

               Jézus kettesével elküldi apostolait a pásztorok felkeresésére. Amikor az előre megbeszélt helyen összegyűlnek, jelentik, hogy megtalálták őket. Ma este mindnyájan Betszúrban lesznek, ott találkozhatnak velük.

(3-472)