Betlehemben

  Hajnalban, az els� napsug�r jelentkez�sekor elhagyja J�zus Bet�ni�t. Anyj�val, a k�t m�sik M�ri�val: Alfeus feles�g�vel �s Szal�m�val, az apostolokkal �s Marciammal Betlehem fel� mennek.

               Simon, J�n�s fia az apostolok csoportj�t�l J�zushoz megy, hogy megk�rdezze:

-- Ezen az �ton m�sz Betlehembe? J�nos azt mondja, hogy egy m�sik alkalommal m�s �ton mentetek.

-- Igaz -- mondja J�zus -- de az�rt, mert Jeruzs�lemb�l j�tt�nk. Innen ez a r�videbb. R�chel s�rj�n�l, amit az asszonyok l�tni akarnak, elv�lunk, amint m�r el�z�leg elhat�rozt�tok. Ut�na Betsz�rban tal�lkozunk, ahol Any�m egy kis id�t akar t�lteni.

-- Igen, azt mondtuk... de oly sz�p lenne, ha mindny�jan... f�leg az Anya... mert, v�g�l is � Betlehemnek �s a Barlangnak a Kir�lyn�je, �s � mindent j�l tud... Hallottam t�le... m�s lenne, �me.

               J�zus mosolyogva n�zi Simont, aki kedvesen kifejezi saj�t k�v�ns�g�t.

-- Milyen barlangnak, aty�m? -- k�rdi Marciam.

-- Annak, amelyben J�zus sz�letett.

-- �, de sz�p lenne! �n is oda megyek!

-- Val�ban sz�p lenne! -- mondja a k�t m�sik M�ria.

-- Nagyon sz�p! Visszamenn�nk abba az id�be, amikor a vil�g nem ismert t�ged, az igaz, de m�g nem is gy�l�lt... Ism�t megtal�ln�nk az egyszer� emberek szeretet�t, akik csak hinni �s szeretni tudtak, al�zatosan �s hittel... Letenn�nk a keser�s�gnek ezt a terh�t, amely sz�vemre nehezedik az�ta, ami�ta annyira gy�l�lnek t�ged. Beletenn�nk a te j�szolodba... Ott kellett maradnia m�g a te tekinteted kedvess�g�nek, a te l�legzetednek, a te bizonytalan mosolyodnak, ott... �s kedves lenne ez sz�vemnek, amely annyira elkeser�tett! -- mondja M�ria csendesen, v�gyakozva �s szomor�an.

-- Akkor oda megy�nk Mama. Te vezess minket! Ma te vagy a Mestern�, �s �n a Gyermek, aki tanul.

-- �, Fiam! Nem! Mindig te vagy a Mester...

-- Nem, Mama. Simon, J�n�s fia j�l mondta. Betlehem f�ldj�n te vagy a Kir�lyn�. Ez a te els� kast�lyod. M�ria, D�vid t�rzs�b�l, vezesd ezt a kis n�pet a te lak�sodba.

               Amikor el�rkeznek R�chel s�rj�hoz, mindny�jan odamennek, hogy tiszteletteljesen im�dkozzanak.

-- Itt �lltunk meg J�zseffel... Minden ugyanolyan, mint akkor. Csak az �vszak k�l�nb�z�. Akkor Casleu (ami kb. a mi december�nknek felel meg) egyik hideg napja volt. Esett az es�, �s az utak s�rosak voltak. Ut�na hideg sz�l j�tt, �s tal�n d�r sz�llt le az �jszaka. Az utak megkem�nyedtek, de tele voltak bar�zd�kkal a kocsikt�l �s a t�megt�l. Olyanok voltak, mint egy b�rk�kkal teli tenger, �s szamaramat ez nagyon kif�rasztotta...

-- �s t�ged nem, Any�m?

-- �, �n t�ged hordoztalak! -- �s olyan boldogan n�z r�, hogy az megind�t mindenkit. Ut�na folytatja: -- J�tt az este, �s J�zsef nagyon aggodalmaskodott... A cs�p�s sz�l mind er�sebb� v�lt... A n�p sietett Betlehem fel�, egym�st l�kd�sve, �s sokan bosszankodtak az�rt, hogy az �n kis szamaram oly lassan ment, keresve a helyet, ahov� pat�it tehetn�... �gy t�nt, mintha tudn�, hogy te ott vagy... �s utols� �lmodat alszod �lem b�lcs�j�ben. Hideg volt... De �n l�ngoltam. �reztem, hogy j�ssz... J�ssz? Azt mondhatn�d: ,,Ott voltam, Mama, kilenc h�napja''. Igen. De most olyan volt, mintha az �gb�l j�tt�l volna. Az �g lesz�llt, lesz�llt r�m, �s �n l�ttam ragyog�s�t... L�ttam l�ngolni az Istens�get amint �r�lt a te k�zeli sz�let�sednek. �s ezek a l�ngok �tj�rtak engem, l�ngra gy�jtottak, elk�l�n�tettek... mindent�l... Hideg... sz�l... t�meg... semmi! Istent l�ttam... Id�nk�nt er�ltetve siker�lt visszahozni lelkemet a f�ldre, �s r�mosolyogtam J�zsefre, aki f�lt a hideg �s a f�rads�g miatt, �s vezette a szamarat, hogy meg ne botolj�k. Beburkolt engem, att�l tartva, hogy megfagyok... De semmi bajom sem t�rt�nhetett. Nem �reztem r�zk�dtat�sokat. Nekem �gy t�nt, mintha a csillagok �tj�n j�rtam volna, ragyog� felh�k k�z�tt, k�r�lv�ve az angyalokt�l... �s mosolyogtam... Els�sorban r�d... T�ged n�ztelek a testen kereszt�l, amint �sszeszor�tott �kl�csk�kkel aludt�l �l� r�zs�kb�l k�sz�lt �gyacsk�dban, �n liliombimb�m... Ut�na r�mosolyogtam annyira les�jtott jegyesemre, hogy felb�tor�tsam... Ut�na az emberekre, akik nem tudt�k, hogy m�r az �dv�z�t� hajnal�t lehelik be...

Meg�lltunk R�chel s�rj�nak k�zel�ben, hogy egy pillanatra megpihentess�k a kis szamarat, �s egy�nk egy kis kenyeret �s olajbogy�t, a mi szeg�nyes t�pl�l�kunkat. De �n nem voltam �hes. Nem lettem �hes... �r�m�m t�pl�lt engem... Tov�bb ment�nk... J�jjetek! Megmutatom nektek, hol tal�lkoztunk a p�sztorokkal... Ne f�ljetek att�l, hogy t�vedek. �n �jra �t�lem azt az �r�t, �s megtal�lok minden helyet, mert mindent nagy, angyali f�nyben l�tok. Tal�n ism�t itt van az angyalok serege, l�thatatlanul a test sz�m�ra, de l�that� a l�leknek, �s mindent megmutatnak. �k nem t�vedhetnek, �s vezetnek engem... �r�m�mre �s a ti �r�m�t�kre. �me: arr�l a mez�r�l j�tt Ill�s a juhaival, �s J�zsef k�rte �t, adjon nekem tejet. �s itt, ezen a r�ten �lltunk meg, m�g megfejte a meleg tejet, amely fel�d�tett, �s itt adott �tbaigaz�t�st J�zsefnek.

J�jjetek, J�jjetek... �me, �me az utols� kis v�lgy �sv�nye Betlehem el�tt. Ezen ment�nk, mert a f��t, a v�ros k�zel�ben ny�zsg�tt az emberekt�l �s h�tas�llatokt�l. �me Betlehem. �, kedves! Aty�im kedves f�ldje, amely Fiamnak els� cs�kj�t adtad nekem! Te ny�lt, j� �s illatoz� vagy, mint a keny�r, amelyr�l elneveztek, hogy az Igazi kenyeret add az �hs�gt�l haldokl� vil�gnak! �t�lelt�l engem, te, amelyben ott maradt R�chel anyai szeretete. �t�lelt�l, mint egy anya, te, a d�vidi Betlehem szent f�ldje, az �dv�z�t� els� ideje, a J�kobt�l sz�letett hajnalcsillag�, hogy jelezze az �g forg�s�t az eg�sz emberis�g sz�m�ra! N�zz�tek, milyen sz�p ezen a tavaszon! De akkor is sz�p volt, j�llehet a f�ldek �s a sz�l�k csupaszok voltak! Egy gyenge d�r f�tyla ragyog�v� tette a csupasz �gakat, �s azok gy�m�ntk�nt csillogtak, mintha egy megtapinthatatlan paradicsomi f�tyol bor�tan� �ket. Minden h�z k�m�nye f�st�lt, amint �ppen a vacsor�t k�sz�tett�k, �s a f�st finoman sz�llt felfel� eg�szen eddig a peremig, �s f�tyolba bor�totta a v�rost is. Minden tiszta, csendes volt, v�rakozva... r�d, r�d, Fiam! A f�ld �rezte, hogy j�ssz... �s meg�rezhettek t�ged a betlehemiek is, mert nem rosszak m�g akkor sem, ha ti nem hiszitek el ezt. Nem tudtak sz�ll�st adni nek�nk. Betlehem j� �s becs�letes h�zaiba betolakodtak, mint mindig a szemtelenek, s�ketek �s kev�lyek, akik ma is azok, ezek nem �rezhettek meg t�ged... Mennyi farizeus, szadduceus, her�di�nus, �r�stud� �s essz�n van mindig! �, az � mostani meg�talkodotts�guk abb�l ered, hogy akkor kem�nysz�v�ek voltak. Bez�rt�k sz�v�ket azon az est�n szeg�ny n�v�rk�j�k szeretete el�l... �s a s�t�tben maradtak, �s maradnak. Att�l kezdve visszautas�tott�k Istent, visszautas�tott�k felebar�tjuk szeretet�t.

J�jjetek! Menj�nk a barlanghoz! Felesleges bemenni a v�rosba. Gyermekem legnagyobb bar�tai t�bb� nincsenek ott. El�g a bar�ts�gos term�szet, szikl�ival, patakj�val, t�zif�j�val. A term�szet meg�rezte Ur�nak �rkez�s�t... �me. j�jjetek csak biztons�gosan. Itt bekanyarodunk... �me, ott van D�vid Torny�nak romja. �, sz�momra kedvesebb egy kir�lyi palot�n�l! �ldott romok! �ldott patak! �ldott fa, amely mintegy csoda folyt�n a sz�l �ltal megfosztottad magadat sok �gadt�l, hogy mi tal�ljunk sz�raz f�t �s t�zet tudjunk rakni!

M�ria gyorsan halad lefel� a barlang ir�ny�ban, �tmegy a kis patakon egy asztallapon, amelyb�l hidat csin�ltak rajta, odasiet a tiszt�shoz, amely a romok el�tt van, �s t�rdre esik a barlang k�sz�b�n�l. Lehajol, �s megcs�kolja a f�ldet. Mindny�jan k�vetik �t. Meg vannak hatva... A gyermeknek, aki egy pillanatra sem hagyja el �t, olyannak t�nik, mint aki csod�latos t�rt�netet hallgat. Fekete szeme issza a szavakat �s nem vesz�t el egyetlen mozdulatot sem.

               M�ria fel�ll, �s bel�p, kijelentve:

-- Minden, minden olyan, mint akkor!... De akkor �jjel volt... J�zsef l�mp�t gy�jtott, hogy bel�phessek. Akkor, csak akkor �reztem a f�rads�got �s a hideget, amint lesz�lltam a szam�rr�l... Egy �k�r �dv�z�lt minket. Odamentem hozz�, hogy egy kis meleget �rezzek, nekit�maszkodva a sz�n�nak... J�zsef ide, ahol most �llok, �gyat k�sz�tett sz�momra a sz�n�b�l, amelyet megsz�r�tott sz�momra �s sz�modra Fiam, a t�z l�ngj�n�l, amelyet abban a sarokban gy�jtott... Mert j� ember volt, mint atya, szeretve angyali jegyes�t... �s kezemn�l fogott engem, mint k�t testv�r, akik elt�vedtek a s�t�t �jszak�ban. Megett�k kenyer�nket �s sajtunkat, �s ut�na � odament, hogy t�pl�lja a t�zet. Levette k�peny�t, hogy azzal takarja el a barlang bej�rat�t... Val�j�ban f�gg�nyt h�zott Isten dics�s�ge el�, amely lesz�llt az �gb�l, el�d, J�zusom... �s �n lefek�dtem a sz�n�ra, a k�t �llat meleg�n�l, beburkol�zva k�penyembe �s a gyapj�takar�ba... Kedves jegyesem!... J�zsef olyan volt sz�momra, mint egy anya, egy angyal... � volt az �n er�ss�gem... akkor �s mindig... Ott is, amikor egyed�l voltam els� anyas�gom titka el�tt, abban az aggodalmas �r�ban, amely mindig tele van egy asszony sz�m�ra ismeretlen dolgokkal. Az �n egyetlen anyas�gom teljes titk�hoz tartozott az is, hogy megl�tom Isten Fi�t, amint elhagyja a haland� testet...

�s ut�na a csend �s az �lom, lesz�llt J�zsef, az Igaz szem�re, hogy ne l�ssa azt, ami sz�momra Isten mindennapos cs�kja volt... �s sz�momra, miut�n a test sz�ks�gleteinek eleget tettem, �me az �gi tengerb�l j�ttek az elragadtat�s felm�rhetetlen hull�mai. Ezek ism�t felemeltek engem mind magasabbra a ragyog� magass�gokba, vittek fel, fel, magukkal, a f�ny �ce�nj�ban, az �r�m, a b�ke, a szeretet �ce�nj�ban, m�g v�g�l elvegy�ltem Isten tenger�ben, Isten �l�n...

               Akkor a f�ldr�l egy hang hallatszott:

-- Alszol, M�ria? -- �, mily t�volr�l j�tt!... A f�ld egy visszhangja, eml�ke! Oly gyenge, hogy a l�lek nem r�zk�dik meg t�le. Nem tudom mit v�laszoltam r�, mik�zben m�g magasabbra emelkedtem, emelkedtem ebben a t�ztengerben, ebben a v�gtelen boldogs�gban, Istennek ebben az el�zetes megismer�s�ben... m�g �, �... �, de te sz�lett�l nekem, vagy �n sz�lettem meg azon az �jjelen a H�roms�g ragyog�s�b�l? �n vagyok aki t�ged adtalak, vagy te lehelt�l r�m, hogy aj�nd�kba adj engem? Nem tudom...

�s ut�na lesz�llt�l az angyalok k�rusaib�l, a csillagok k�z�l, a l�gben, kedvesen, lassan, boldogan, nyugodtan, mint egy vir�g, amelyet egy sas a magasba vitt, �s ut�na elengedett, s az sz�ll lassan, a leveg� sz�rny�n, m�g szebb� v�lva egy es�cseppt�l, egy sziv�rv�nyt�l, �s leereszkedik az anyaf�ldre... Az �n Diad�mom: Te, az �n sz�vemre...

               Ott �ltem, miut�n t�rden�llva im�dtalak t�ged, szerettelek t�ged. V�g�l szerethettelek a test akad�lya n�lk�l, �s odavihettelek szeretettel ahhoz, aki mint �n, m�lt� volt arra, hogy az els�k k�z�tt szerethessen t�ged. �s itt, e k�z�tt a k�t egyszer� oszlop k�z�tt felaj�nlottalak t�ged az Aty�nak. �s itt nyugodt�l meg el�sz�r J�zsef sz�v�n... Ut�na bep�ly�ztalak, �s egy�tt letett�nk ide... Ringattalak addig, am�g J�zsef megsz�r�totta a sz�n�t a t�zn�l, �s melegen tartotta azt, majd mell�re szor�totta, �s ut�na ide tette. Ut�na im�dtunk t�ged �gy, �gy fel�d hajolva, mint most teszem, hogy igyuk l�legzetedet, �s l�ssuk, hogy a szeretet mennyire meg tud semmis�lni, hogy boldog k�nnyeket ontsunk, mint ahogy biztosan s�rnak az �gben az Isten l�t�s�nak kimer�thetetlen �r�m�ben.

M�ria, aki fel s al� j�rt eml�kei felid�z�se k�zben, r�mutatva a helyekre, a szeretett�l �thatva, ragyog� k�nnycseppel k�k szem�ben, �s �r�mteljes mosollyal ajk�n, val�ban r�hajolt J�zus�ra, aki egy nagy szikl�n �lt, mik�zben � felid�zte eml�keit, megcs�kolva haj�t, k�nnyezve, im�dva, mint akkor...

               �s ut�na a p�sztorok... bej�ttek ide, hogy im�dj�k j�s�gos lelk�kkel �s a f�ld nagy s�hajt�s�val, amely vel�k egy�tt bel�pett, az embers�g, a ny�j, a sz�na illat�val... �s k�v�l �s minden�tt az angyalok, akik szeretettel im�dtak t�ged ember �ltal el nem ism�telhet� �nekeikkel �s az �g szeretet�vel, az �g illat�val, amely bel�pett vel�k egy�tt, amit �k hoztak ragyog�sukkal... A te sz�let�sed, �ldott!

M�ria let�rdel Fia mell� �s s�r a megindul�st�l, fej�t az � t�rd�re hajtva. Senki se mer besz�lni egy ideig. A jelenlev�k t�bb�-kev�sb� megindulva k�r�ln�znek, mintha p�kh�l�k �s a durva k�vek k�z�tt rem�ln�k megtal�lni a le�rt jelenetet... M�ria folytatja:

-- �me, elmondtam nektek az �n Fiam v�gtelen�l egyszer� �s v�gtelen�l nagyszer� sz�let�s�t. Asszonyi sz�vemmel �rtam le, nem mesteri b�lcsess�ggel. Nincs m�s, mert ez volt a f�ld legnagyszer�bb dolga, amely a legk�z�ns�gesebb k�ls�k al� rejt�z�tt.

-- De m�snap? �s ut�na? -- k�rdezik sokan, k�z�tt�k a k�t M�ria.

-- M�snap? �, nagyon egyszer�! Az anya voltam, aki tejet ad gyermek�nek, �s aki megmossa �s bep�ly�zza �t, mint ahogy minden anya teszi. Megmeleg�tettem a patakb�l mer�tett vizet a kint gy�jtott t�z�n, hogy a f�stt�l ne s�rjanak ezek az �gsz�nk�k szemek, �s ut�na egy jobb �llapotban l�v� sarokban, egy �reg d�zs�ban megf�rdettem Gyermekemet, �s friss p�ly�kba tettem. �s a patakn�l kimostam a pelenk�kat, �s kiter�tettem a napra... �s ut�na �r�m �r�m�t �rt, mellemre helyeztem J�zust, �s szopott, mind �l�nkebb sz�n�v� �s boldogabb� v�lva... Az els� napon, a melegebb �r�kban ki�ltem vele, hogy j�l l�ssam. Itt benn �pp csak hogy besz�r�dik a f�ny, nem j�n be, �s a l�mpa �s a t�z f�nye k�l�n�s l�tv�nyt ny�jtanak a dolgoknak. Kimentem, a napra... �s n�ztem a Megtestes�lt Ig�t. Az Anya megismerte akkor Fi�t, �s Isten szolg�l�le�nya az Ur�t. Az asszony �s az im�d� voltam...

Ut�na Anna h�z�ban... a napok b�lcs�d mellett, els� l�p�seid, els� szavaid... De ez k�s�bb volt, a maga idej�ben... �s semmi, semmi sem �rt fel sz�let�sed �r�j�val... Csak akkor tal�lom meg ism�t ezt a teljess�get, amikor visszat�rek Istenhez...

-- De hogyan indulhatt�l el az utols� id�ben? Mily oktalans�g! Mi�rt nem v�rt�l? A rendelet gondoskodott egy meghosszabb�tott hat�rid�r�l a rendk�v�li esetek sz�m�ra, mint a sz�let�sek vagy betegs�gek. Alfeus azt mondta... -- jegyzi meg M�ria, Alfeus feles�ge.

-- V�rni? �, nem! Azon az est�n, amikor J�zsef a h�rt hozta, �n �s te, Fiam, repest�nk az �r�mt�l. Ez volt a h�v�s... mert itt, egyed�l itt kellett megsz�letned, amint a pr�f�t�k megj�vend�lt�k. Ez a v�ratlan hat�rozat az irgalmas �gb�l j�tt, �s megsemmis�tette J�zsefben gyanakv�s�nak m�g az eml�k�t is. Erre v�rtam miattad �s miatta, a zsid� vil�g �s a j�vend� vil�g miatt, eg�szen a vil�g v�g�ig. Megj�vend�lt�k. �s amint megmondt�k, �gy t�rt�nt. V�rni!

V�rhat-e a jegyes n�sz�lm�ra? Mi�rt v�rtunk volna?

-- De... az�rt, mert mi minden t�rt�nhetett volna... -- teszi m�g hozz� M�ria, Alfeus feles�ge.

-- Semmit�l sem f�ltem. Istenben nyugodtam.

-- De tudtad, hogy minden �gy fog menni?

-- Senki se mondta nekem, �s �n egy�ltal�n nem is gondoltam r�, az�rt, hogy b�tor�tsam J�zsefet �s azt gondolja veletek egy�tt, hogy m�g nem j�tt el a sz�l�s ideje. De �n tudtam, ezt tudtam, hogy a F�ny �nnep�n fog megsz�letni a vil�g Vil�goss�ga. (A F�ny �nnepe Casleu h�nap 25-�n volt.)

-- Legal�bb te, any�m, mi�rt nem k�s�rted el M�ri�t? �s aty�nk mi�rt nem gondolt erre? Vele kellett volna j�nn�t�k! Nem j�tt�nk mindny�jan? -- k�rdezi szigor�an J�d�s T�d�.

-- Ap�d elhat�rozta, hogy a F�ny �nnepe ut�n j�n, �s megmondta ezt testv�r�nek. De J�zsef nem akart v�rni.

-- De legal�bb te... -- v�g vissza ism�t T�d�.

-- Ne korhold �t, J�d�s! K�z�s elhat�roz�ssal helyesnek tal�ltuk, hogy f�tyollal takarjuk ennek a sz�let�snek a titk�t.

-- De J�zsef tudta, hogy ilyen jelekkel fog j�rni? Ha te nem tudtad, tudhatta �?

-- Nem tudott semmit azon k�v�l, hogy Neki meg kellett sz�letnie.

-- �s akkor?

-- Akkor az isteni B�lcsess�g ir�ny�tott minket �gy, amint az megfelel� volt. J�zus sz�let�s�nek, az � vil�gban val� jelenl�t�n�l n�lk�l�znie kellett mindent, ami felingerelhette volna a s�t�nt... �s l�thatj�tok, hogy Betlehem jelenlegi gy�l�lete a Messi�s ir�nt egyik k�vetkezm�nye Krisztus els� megjelen�s�nek. A s�t�ni gy�l�let felhaszn�lta a kinyilatkoztat�st a v�ront�sra, �s azon kereszt�l a gy�l�letre. Megel�gedett vagy Simon, J�n�s fia, hogy nem besz�lsz, �s szinte m�g a l�legzeted is el�llt?

-- Nagyon... annyira, hogy �gy t�nik nekem, mintha m�s vil�gban lenn�nk, egy szentebb helyen, ha lehets�ges, mint a Templom elf�gg�ny�z�tt helye... Annyira, hogy... hogy most, miut�n l�ttalak t�ged ezen a helyen �s az akkori f�nyben, f�lek, hogy igen... tisztelettel b�ntam veled, de csak mint egy nagy �rn�vel. Most... most nem merem t�bb� azt mondani neked, mint el�bb: ,,M�ria''. El�z�leg sz�momra Mesterem �desanyja volt�l. Most, most l�ttalak t�ged ezeknek az �gi hull�moknak a tar�j�n, Kir�lyn�k�nt l�ttalak, �s �n, nyomor�s�gos, �gy teszek, rabszolgak�nt, aki vagyok -- �s a f�ldre vetve mag�t, megcs�kolja M�ria l�b�t.

-- Simon, kelj fel! -- mondja neki J�zus. -- J�jj ide, eg�szen a k�zelembe! -- P�ter J�zus balj�ra megy, mert M�ria van a jobbj�n. -- Mi vagyunk mi most? -- k�rdi J�zus.

-- Mi? H�t J�zus, M�ria �s Simon vagyunk.

-- Rendben van. De h�nyan vagyunk?

-- H�rman, Mester.

-- Egy h�roms�g teh�t. Egy napon az �gben, az Isteni H�roms�gban t�madt fel a gondolat: ,,Most van itt az ideje annak, hogy az Ige a f�ldre sz�lljon'', �s a szeretet egy sz�vver�sek�nt az Ige a f�ldre j�tt. Elv�lt az�rt az Aty�t�l �s a Szentl�lekt�l. Elj�tt, hogy a f�ld�n m�k�dj�k. A Ketten, akik ott maradtak az �gben, szeml�lt�k az Ige m�k�d�s�t, minden eddigin�l jobban egyes�lve maradva, Gondolatot �s Szeretetet �rasztva, a f�ld�n m�k�d� Ige megseg�t�s�re. Elj�n majd a nap, amikor az �gb�l j�n a rendelet: ,,Ideje, hogy te visszat�rj, mert minden beteljesedett'', �s akkor az Ige visszat�r az �gbe, �gy... -- J�zus egy l�p�ssel h�tra l�p, otthagyva M�ri�t �s P�tert ahol voltak, -- �s a magas �gb�l szeml�li majd a k�t f�ld�n maradt m�k�d�s�t. �k, szent ind�t�s �ltal minden eddigin�l jobban egyes�lnek a hatalom �s a szeretet ki�rad�sa �ltal, �s az Ige k�v�ns�g�nak megval�s�t�s�ra eszk�z�l szolg�lnak. Ez pedig a vil�g megv�lt�sa Egyh�z�nak �lland� tan�t�sa �ltal. �s az Atya, a Fi� �s a Szentl�lek l�ncot k�sz�tenek sugaraikb�l, amellyel mind jobban �sszek�tik a k�t f�ld�n maradottat: Any�mat, a szeretetet, �s t�ged, a hatalmat. J�l kell az�rt b�nnod M�ri�val, mint kir�lyn�vel, igen, de nem rabszolgak�nt. Nem gondolod?

-- Mindent �gy akarok, amint te k�v�nod. Meg vagyok semmis�lve! �n, a hatalom? �, ha akkor a hatalomnak kell lennem, akkor �r� kell t�maszkodnom, igen! �, Uramnak Anyja, ne hagyj el engem soha, soha, soha...

-- Ne f�lj! Mindig kezedn�l fogva tartalak t�ged, amint Gyermekemmel tettem mindaddig, m�g k�pes nem volt arra, hogy mag�t�l j�rjon.

-- �s ut�na?

-- �s ut�na t�mogatlak im�mmal. Fel, Simon! Sose k�telkedj Isten hatalm�ban! �n sem k�telkedtem, sem J�zsef. Neked sem szabad k�telkedned! Isten seg�t l�p�sr�l l�p�sre, ha al�zatosak �s h�s�gesek maradunk... Most j�jjetek ki a patak mell�, a j� fa �rny�k�ba, amely, ha ny�r lenne, alm�it is adn� nektek �rny�k�n k�v�l. J�jjetek! Egy�nk, miel�tt tov�bbmenn�nk...

-- Hov� megy�nk, Fiam?

-- Jal�ba. K�zel van. �s holnap elmegy�nk Betsz�rba.

               Le�lnek az almafa �rny�k�ba. M�ria az er�teljes fat�rzsnek t�maszkodik. Bertalan �lland�an �t n�zi. M�ria oly fiatalnak l�tszik, �s m�g mindig lelkes�ti a felid�zett eml�k �gi hat�sa. Elfogadja Fi�t�l a t�pl�l�kot, amit � meg�ldott, �s szeretetteljes szemmel r�mosolyog. ,,Az � �rny�k�ban pihenek, �s az � t�pl�l�ka �des �nyemnek'' -- id�zi Bertalan.

               J�d�s T�d� v�laszol neki:

-- Igaz, eleped a szeretett�l. De biztosan nem lehet elmondani r�, hogy az almafa alatt keltett�k fel. (V�. �nekek �neke 2,3-5; 8,5)

-- �s mi�rt nem, testv�rem? Mit ismer�nk mi a Kir�ly titkaib�l? -- v�laszol neki Jakab, Alfeus fia.

               J�zus elmosolyodik:

-- Az �j �v�t a Gondolat a paradicsomi almafa alatt foganta meg, hogy nevet�se �s s�r�sa menek�l�sre k�sztesse a k�gy�t, �s elvegye a megm�rgezett gy�m�lcs m�rg�t. � a megv�lt�s gy�m�lcs�nek f�j�v� lett. J�jjetek, bar�taim, �s egyetek. Mert az � �dess�g�vel t�pl�lkozni annyi, mint Isten m�z�t enni.

-- Mester! Teljes�tsd r�gi v�gyamat valamit illet�leg, amit tudni szeretn�k. Az �nekek �neke, amit id�zt�nk, el�re l�tta �t? -- k�rdi csendesen Bertalan, mik�zben M�ria a gyermekkel foglalkozik �s az asszonyokkal besz�lget.

-- A kezdett�l fogva r�la besz�l a K�nyv, �s r�la fognak besz�lni a j�vend� k�nyvek eg�szen addig, am�g az emberi besz�d el nem n�mul Isten V�ros�nak �r�k�s hozsann�z�s�ban. -- �s J�zus az asszonyokhoz fordul.

-- Mennyire �rezhet�, hogy D�vidt�l sz�rmazik! Mily b�lcsess�g, mily k�lt�szet! -- mondja a zel�ta, t�rsaihoz besz�lve.

-- �me -- sz�l k�zbe a keri�ti, aki m�g az el�z� napok esem�nyeinek hat�sa alatt van, �s keveset besz�l, de ism�t igyekszik visszanyerni el�z� szabads�g�t -- �me, szeretn�m tudni, mi�rt volt sz�ks�g a Megtestes�l�sre. Csak Isten tud �gy besz�lni, hogy legy�zze a s�t�nt. Csak Istennek van hatalma a megv�lt�sra. Ezt nem vonom k�ts�gbe. De nekem �gy t�nik, hogy az Ige elker�lhette volna azt a megal�ztat�st, hogy �gy sz�letett, mint minden ember, al�vetve a kisdedkor nyomor�s�gainak �s a t�bbinek. Nem jelenhetett volna meg emberi alakban, mint feln�tt, feln�ttnek l�tszva? �, ha igaz�n akart volna egy any�t, kiv�laszthatta volna �t, de fogadott anyak�nt, mint atyj�val tette!

-- K�rdezd meg �t! -- mondja Tam�s.

-- �n nem. Nyugtalann� tettem �t, �s m�g nem �rzem, hogy megbocs�tott. K�rdezz�tek meg ti helyettem!

-- De bocs�ss meg! Mi elfogadunk mindent minden ilyen felvil�gos�t�s n�lk�l. Nek�nk kellene feltenn�nk k�rd�seket? Ez nem igazs�gos! -- v�g vissza Jakab, Zebedeus fia.

-- Mi nem igazs�gos? -- k�rdezi J�zus.

               Hallgatnak, de ut�na a zel�ta besz�l mindny�juk helyett, �s megism�tli a keri�ti J�d�s k�rd�s�t �s a t�bbiek v�lasz�t.

-- �n nem haragszom. Ez els� v�laszom. Megteszem a megjegyz�seket, amelyeket meg kell tennem, szenvedek �s megbocs�tok. Ha valaki m�g f�l, az saj�t zavar�nak gy�m�lcse. Ami pedig az �n val�s�gos megtestes�l�semet illeti, azt mondom: ,,Helyes, hogy �gy t�rt�nt.'' A j�v�ben nagyon sokan t�ved�sbe esnek megtestes�l�semet illet�leg. �ppen olyan t�ves m�don mutatj�k be embers�gemet, mint ahogy J�d�s szerette volna, hogy felvegyem. L�tsz�lag ember, testtel, de val�j�ban megfoghatatlan, mint a f�nysug�r. Eszerint lenne is testem, meg nem is lenne. �s M�ria any�m is lenne, meg nem is. Val�j�ban nekem van testem, �s M�ria val�ban a Megtestes�lt Ige Anyja. Ha a sz�let�s �r�ja csak elragadtat�s volt sz�m�ra, az az�rt volt, mert � az �j �va, a b�n terhe n�lk�l, �s a b�ntet�s �r�kl�se n�lk�l. De nem volt lealacsony�t� sz�momra az, hogy benne nyugodtam. Tal�n lealacsony�t� volt a manna sz�m�ra, hogy a tabern�kulumba z�rt�k? Nem, s�t megtiszteltet�s volt azon a helyen lennie. M�sok azt mondj�k majd, hogy mivel nem volt val�s�gos testem, nem szenvedtem �s nem haltam meg f�ldi tart�zkod�som alatt. Igen, nem k�pesek tagadni, hogy itt voltam, de tagadni fogj�k val�s�gos megtestes�l�semet vagy val�s�gos istens�gemet. Nem. �n val�ban Egy vagyok mind�r�kk� Aty�mmal, �s testemmel is egyes�lve vagyok Istennel, mert val�ban lehets�ges, hogy a Szeretet el�rje az el�rhetetlent T�k�letess�g�ben, testet �ltve az�rt, hogy �dv�z�tse a testet. Eg�sz �letem v�laszol ezekre a t�ved�sekre. V�remet adtam sz�let�semt�l hal�lomig, �s magam�v� tettem mindent, ami k�z�s az emberek sz�m�ra, a b�nt kiv�ve. Igen, t�le sz�lettem. �s a ti javatokra. Ti nem tudj�tok, mennyire m�rs�kli mag�t az Igazs�goss�g att�l kezdve, hogy az Asszony egy�ttm�k�dik vele. Kiel�g�t ez a v�lasz t�ged, J�d�s?

-- Igen, Mester.

-- Akkor most te is el�g�ts ki engem.

               A keri�ti lehajtja fej�t, megzavarodva, �s tal�n val�ban meg�rintette �t ez a nagy j�s�g.

               Hosszasan pihennek az almafa friss�t� �rny�k�ban. Egyesek alszanak, m�sok b�biskolnak. M�ria azonban fel�ll, �s visszat�r a barlangba, �s J�zus k�veti �t...

(3-460)