L�z�r birtok�n mondja el J�zus a t�kozl� fi� p�ldabesz�d�t az apostolok, M�ria, M�rta �s L�z�r jelenl�t�ben. Csak J�d�s hi�nyzik. Marciam is ott van, �s ut�na, amikor a h�z fel� mennek, megfogja M�ria kez�t, �s azt mondja neki:

-- J�jj velem! Mondanom kell neked valamit, egyed�l.

               Elkanyarodnak a k�t fel�, �s egy s�r� lugas m�g�tt ott �ll a keri�ti.

-- J�d�s, mit akarsz? Menj, Marciam... Besz�lj! Mit akarsz?

-- V�tkeztem... Nem merek a Mesterhez menni, sem a t�rsak szeme el� ker�lni... Seg�ts rajtam...

-- Seg�tek. De nem gondolsz arra, hogy mennyi f�jdalmat okozol? Fiam s�rt miattad. �s t�rsai szenvedtek ez�rt. De j�jj! Senki sem fog semmit se sz�lni. �s ha k�pes vagy r�, ne ess�l t�bb� vissza ebbe a b�nbe. M�ltatlan ez egy f�rfihez, �s szents�gt�r�s Isten Ig�je ellen.

-- �s te, Anya, megbocs�tasz nekem?

-- �n? �n nem sz�m�tok melletted, aki oly nagynak �rzed magadat. �n vagyok az �r legkisebb szolg�l�le�nya. Hogyan agg�dhatsz miattam, ha nem vagy tekintettel Fiamra?

-- Nekem is van egy any�m, �s ha te megbocs�tasz nekem, �gy t�nik sz�momra, hogy � is megbocs�tott.

-- � nem tud err�l a b�n�dr�l.

-- De � megesketett engem arra, hogy j� leszek a Mesterrel szemben. Hamisan esk�dtem. �rzem any�m lelk�nek fedd�s�t.

-- �rzed azt? �s az Atya �s az Ige fedd�s�t nem �rzed? Nyomor�s�gos alak vagy, J�d�s! F�jdalmat vetsz el magadban �s abban, aki szeret t�ged.

M�ria nagyon komoly �s szomor�. Nem haszn�l �les szavakat, de nagyon komolyan besz�l. J�d�s s�r.

-- Ne s�rj, hanem javulj meg! J�jj! -- �s k�zen fogva bevezeti �t a konyh�ba. Mindny�jan nagy meglepet�ssel n�zik �ket. De M�ria megel�z minden szeretetlen megjegyz�st. Azt mondja:

-- J�d�s visszat�rt. Tegyetek �gy, mint az els�sz�l�tt tett, miut�n besz�lt atyj�val. J�nos, menj, �rtes�tsd J�zust!

               J�nos elmegy. Csend nehezedik a konyh�ra... Ut�na J�d�s ezt mondja:

-- Bocs�ssatok meg, els�sorban te, Simon. Atyai sz�ved van. �n is egy �rva vagyok.

-- Igen, igen, megbocs�tok neked. K�rlek, ne besz�lj r�la t�bbet! Testv�rek vagyunk... �s nem tetszenek nekem ezek a magas �s alacsony dolgok, bocs�natk�r�sek �s visszaes�sek. Megal�zz�k azt, aki teszi, s aki adja. �me, J�zus. Menj hozz�! Ez el�g.

(3-437)  

Jelen van M�ria a t�z sz�zr�l sz�l� p�ldabesz�dn�l is. Ek�zben, az al�zatoss�gr�l besz�lve, mondja J�zus:

-- Az al�zatoss�g a feh�r f�tyol, amely v�d�n eltakarja a j�t, amit tesz�nk �s az Istent�l kapott javakat. Nem dicsekszik ostoba emberi dicsekv�ssel az Istent�l kapott kiv�lts�gokkal. Ha ezt tenn�, azonnal elveszten� az aj�nd�kokat. Ehelyett lelk�ben, sz�v�ben �nekel Istennek: ,,Magasztalja lelkem az Urat... mert r�tekintett szolg�l�ja kicsinys�g�re.'' (V�. Lk 1,46-48)

               J�zus itt r�vid sz�netet tart �s egy pillant�st vet Anyj�ra, akinek arca l�ngol f�tyla alatt. M�ria eg�szen lehajol, mintha a l�b�n�l �l� Marciam haj�t hozn� rendbe, val�j�ban azonban az�rt, hogy eltitkolja felindul�s�t visszaeml�kez�se miatt.

(3-445)  

J�zus utols� p�ldabesz�de L�z�r birtok�n a kir�lyi menyegz�r�l sz�l. Ezt is hallgatja M�ria a t�bbi asszonnyal �s jelenlev�vel egy�tt. V�g�l J�zus �ld�st ad �s P�terrel egy�tt elmondja a Miaty�nkot. Marciam, aki M�ria el�tt t�rdel, �sszetett k�zzel, angyali mosollyal n�zi J�zust, �s csendesen mondja:

-- N�zd, Any�m, milyen sz�p! �s milyen sz�p ap�m is! Mintha az �gben lenne... Itt van a mam�m is, �s l�t minket?

               M�ria suttog neki valamit, �s ut�na megcs�kolja:

-- Igen kedvesem. � itt van. �s megtanulja az im�t.

-- �s �n, �n is megtanulom?

-- � lelkedbe suttogja azt, mik�zben alszol, �s te elism�tled napk�zben.

A gyermek M�ria kebl�re hajtja barna fej�t, �s �gy �ll, mik�zben J�zus meg�ldja �ket az �nnep�lyes m�zesi �ld�ssal.

               Ut�na L�z�r kifejezi f�jdalm�t, hogy el kell b�cs�znia J�zust�l, aki m�snap elhagyja birtok�t Anyj�val �s apostolaival egy�tt. Megeml�ti, hogy m�g a pog�nyok is mily csod�lattal vannak eltelve ir�nta. Erre a keri�ti J�d�s megjegyzi, hogy t�le is �rdekl�dtek a pog�nyok, �s v�rt�k �t az Ant�nia mellett, de tal�n J�zus f�lt odamenni.

               J�zus eml�kezteti J�d�st arra, hogy n�h�ny �vvel ezel�tt, amikor m�g nem ismert�k �t, megtiszt�totta a templomot az �rusokt�l, teh�t nem f�l � senkit�l sem. De undorodott a Templomban ism�t folytatott �z�resked�st�l, �s mivel kitiltott�k onnan, az�rt nem ment oda.

-- M�g nincs itt az ideje, hogy meg�ljenek engem. Sok embernek sz�ks�ge van r�m, �s apostolaim m�g nem el�g er�sek arra, hogy karjukba vegy�k gyermekemet: a Vil�got. Ne s�rj, Any�m, bocs�ss meg, te j�s�gos, hogy Fiadnak meg kellett ezt mondania azoknak, akik �m�tani akarj�k magukat, vagy becsaphatj�k magukat. Meg kellett mondanom az igazs�got, amit ismerek... Hallgatok... De jaj azoknak, akik miatt az Isten hallgat!... Any�m, Marciam, ne s�rjatok!... K�rlek titeket. Senki se s�rjon!

               Azonban mindny�jan t�bb� kev�sb� f�jdalmasan s�rnak.

               Az asszonyok vigasztalj�k M�ri�t, aki s�r, �s a gyermeket, aki az�rt s�r, mert s�rni l�tja M�ri�t.

L�z�r �s az apostolok szomor�ak. J�zus hozz�juk megy. Ism�t kedvesen mosolyog, mik�zben �t�leli Anyj�t, �s megsimogatja a gyermeket. Elb�cs�zik azokt�l, akik itt maradnak, �s meg�g�ri nekik, hogy hamarosan visszat�r.

-- J�jj, Any�m, pihenj le! B�ke mindenkinek! Isten veletek!

               Ism�t meg�ldja �ket, �s elmegy, a gyermek kez�t fogva �s Anyj�t �t�lelve...

(3-450)