Bet�ni�ban - 1. r�sz

M�snap J�zus apostolaira b�zza, hogy mik�nt t�ltik a napot. � maga felkeresi a k�rny�kbeli lepr�sokat. Ezeket egyik apostola, Simon, aki a k�rny�ken �lt, amikor � is lepr�s volt, j�l ismeri �s �sszegy�jti. �nk�nt J�zussal megy J�nos �s testv�re, Jakab, J�zus k�t unokatestv�re: J�d�s �s Jakab, Andr�s �s P�ter.

               M�ria el�re megy Jeruzs�lembe Marciammal, �s ott v�r P�terre, hogy bev�s�rolj�k a meg�g�rt k�penyt a gyermeknek.

               J�zus k�t helyen keresi fel a lepr�sokat, �s meggy�gy�tja k�z�l�k azokat, akik hisznek benne, �s k�rik ezt.

-- Most menj�nk Any�mhoz! -- mondja ut�na az apostoloknak, akik k�s�ret�ben vannak.

Elmennek az Ofel nev� v�rosr�szbe, Annalia anyj�nak h�z�ba. A h�zb�l kihallatszik M�ria kedves hangja, �s Annalia ez�st�sen csilingel� besz�de. A le�ny im�dattal leborul J�zus el�tt, anyja let�rdel, M�ria �llva fogadja Fi�t. Szeretn�k ott tartani mindny�jukat, de J�zus meg�g�ri, hogy egy m�sik napon majd visszat�r. �ld�s�t adja r�juk, �s P�ter boldogan elindul M�ri�val �s a gyermekkel, akit mindketten kez�n�l fognak. Az utc�n sokan megfordulnak, hogy �ket n�zz�k. J�zus mosolyogva tekint r�juk.

-- P�ter boldog! -- ki�lt fel a zel�ta Simon.

-- Mi�rt mosolyogsz, Mester? -- k�rdi Jakab, Zebedeus fia.

-- Az�rt, mert nagy �g�retet l�tok ebben a csoportban.

-- Mit, testv�rem? Mit l�tsz? -- k�rdi J�d�s T�d�.

-- Ezt l�tom: nyugodtan elmehetek, amikor elj�n az ideje. Nem kell f�lnem Egyh�zam miatt. Akkor kicsiny �s zsenge lesz, mint Marciam. Ott lesz Any�m, hogy ugyan�gy kez�n�l fogja, �s Anyja legyen. �s ott lesz P�ter, hogy Atyja legyen. Az � becs�letes �s k�rges kez�be aggodalom n�lk�l beletehetem megsz�let� Egyh�zamat. � er�teljesen megv�delmezi. Any�m er�s�ti szeretet�vel. �s az Egyh�z n�vekedni fog... mint Marciam... A gyermek val�ban jelk�p! Isten meg�ldja Any�mat, P�teremet, �s az � �s a mi gyermek�nket!

Estefel� ism�t mindny�jan Bet�ni�ban vannak. Sokan kor�n lefekszenek, mert f�radtak. P�ter azonban fel-le j�r az �sv�nyen, gyakran a terasz fel� n�zve, ahol J�zus �s M�ria �l, egym�ssal besz�lgetve.

               M�ria m�r sokat besz�lt el�z�leg, mert J�zus azt mondja:

-- Mindaz, amit mondt�l nekem, nagyon helyes, �s tekintetbe fogom venni. Annalia sz�m�ra adott tan�csod is helyes. J� jel, hogy a f�rfi k�szs�gesen fogadja. Jeruzs�lem fels� r�tege tele van korl�tolts�ggal �s rosszindulattal, s�t, mondhatn�m szennyel. De az egyszer� emberek k�z�tt oly gy�ngy�k tal�lhat�k, amelyek �rt�k�t nem ismerik fel. �r�l�k neki, hogy Annalia boldog. Ink�bb az �gben �l, mint a f�ld�n. �s tal�n jegyese, aki most lelkiesebb� v�lt, felfogja ezt, �s tisztelettel tekint r�. Ezt mutatja gondolata, hogy m�shov� megy, nehogy emberi �rint�ssel megzavarja a le�ny tiszta fogadalm�t.

-- Igen, Fiam. A f�rfi �rzi a sz�zi illatot... Eml�kszem J�zsefre. �n nem tudtam, hogyan fejezzem ki magamat. � nem ismerte titkomat... M�gis seg�tett engem, hogy megmondjam azt. Szent�l meg�rtett. �rezte lelkem illat�t... L�tod J�nost is?... Mily b�ke!... �s mindny�jan keresik t�rsas�g�t... m�g keri�ti J�d�s is, j�llehet... Nem, Fiam. J�d�s nem v�ltozott meg. �n tudom ezt, �s te is tudod. Nem besz�l�nk r�la, mert nem akarunk h�bor�t kezdeni. De ha nem besz�l�nk is r�la, a t�bbiek felfogj�k... �, J�zusom! A fiatalok elmondt�k nekem ma reggel Getszem�niban, ami Magdal�ban t�rt�nt, �s ami szombat reggel t�rt�nt. De m�g az id�sek is l�tj�k... Nem t�vednek. � egy �llhatatlan teremt�s... Minden �llhatatlan benne... �s �n f�lek miatta, �s ugyanazt mondom r�la, amit a kis Benj�min mondott Magdal�ban �s Marciam a Getszem�ni kertben, mert ugyanazt az undort �reztem J�d�s ir�nt, mint a gyermekek. (Ezek a gyermekek �szint�n kijelentett�k, hogy J�d�st nem tartj�k j� embernek.)

-- Nem lehet mindenki J�nos!

-- Nem is v�rom el ezt! Az Mennyorsz�g lenne itt a f�ld�n! De l�tod, te besz�lt�l nekem a m�sik J�nosr�l... aki gyilkolt... de � csak r�szv�tet keltett bennem. J�d�st�l azonban f�lek.

-- Szeresd �t, Any�m! Szeresd �t az �n szeretetem�rt!

-- Igen Fiam. De m�g az �n szeretetem sem fog seg�teni rajta. Csak szenved�st okoz nekem, �s b�n�sebb� teszi �t. �, mi�rt l�pett � egy�ltal�n be apostolaid k�z�?! Mindenkit megzavar, megs�rti P�tert, aki minden tiszteletre m�lt�.

-- Igen, P�ter nagyon j�. ��rte mindent megtenn�k, mert meg�rdemli.

-- Ha hallana most t�ged, �szint�n mosolyogva azt mondan�: ,,Oh, Uram, ez nem �gy van.'' �s oka lenne erre.

-- Mi�rt, Any�m? -- de J�zus m�r jelzi mosoly�val, hogy meg�rtette.

-- Mert nem el�g�tetted ki �t azzal, hogy egy gyermeket adt�l volna neki. Elmondta nekem minden rem�ny�t, v�gyait... �s te visszautas�tottad.

-- �s nem mondta el neked az okot, amely igazolta azt?

-- De igen. Elmondta nekem, �s hozz�tette: ,,Igaz... de �n f�rfi vagyok, egy szeg�ny f�rfi. J�zus makacsul egy nagy embert l�t bennem. De �n tudok igaz�n f�rfias lenni, �s az�rt... adhatna nekem egy gyermeket. Az�rt vettem feles�get, hogy gyermekem legyen... �s meghalok an�lk�l, hogy lenne...'' �s r�mutatva a gyermekre, -- akit boldogg� tett a P�ter �ltal neki vett ruha �s ez�rt megcs�kolta e szavakkal: ,,Szeretett ap�m!'' -- P�ter azt mondta: ,,L�tod, amikor ez a kis emberke, akit t�z nappal ezel�tt m�g nem is ismertem, apj�nak nevez engem, akkor jobban ell�gyulok, mint a vaj, �s �desebb ez sz�momra m�zn�l, �s s�rok, mert... minden nap, ami elm�lik, jobban elt�vol�tja t�lem ezt a gyermeket...''

M�ria elhallgat, figyelve J�zust, tanulm�nyozva tekintet�t, v�rva egy szav�ra... De J�zus k�ny�k�vel t�rd�n, fej�t kez�ben tartva hallgat, �s a t�volba n�z, a gy�m�lcs�skert z�ldje fel�.

               M�ria megfogja kez�t, megsimogatja �s azt mondja:

-- Simonnak ez a nagy v�gya... Mik�zben vele mentem csak err�l besz�lt nekem, �s oly igaz �rvekkel, hogy... nem tudtam semmit mondani elhallgattat�s�ra. Ugyanazok voltak az �rvei, amelyekre mi, n�k �s any�k mindny�jan gondolunk. A gyermek nem er�s. Ha olyan lenne, mint te volt�l... �, akkor f�lelem n�lk�l j�rhatn� a tan�tv�nyok �tj�t. De oly gyenge!... Nagyon �rtelmes, �s nagyon j�... de nem t�bb. Amikor egy kis galamb gyenge, nem lehet azonnal elv�rni, hogy rep�lj�n, mint az er�sek. A p�sztorok j�k... de mind f�rfiak. A gyermekeknek sz�ks�g�k van az asszonyokra. Mi�rt nem engeded �t Simonnak? Meg�rtem, hogy megtagadtad t�le azt, hogy saj�t gyermeke legyen. A kisgyermek olyan, mint egy horgony. �s Simon, akinek oly nagy szerepet sz�nt�l, nem horgonyozhatja le mag�t. Az visszatartan� �t. De neki egyszer mindazoknak a gyermekeknek ,,atyj�v�'' kell lennie, akiket re� hagysz. Hogyan lehet aty�v�, ha nem tanulta meg ezt egy gyermekkel? Az aty�nak kedvesnek kell lennie. Simon j�, de nem kedves. Heves term�szet�, �s hajthatatlan. Nincs kisgyermeke, aki megtan�thatn� �t a gyeng�k ir�nti r�szv�t m�v�szet�re... Gondolj Simon j�v�j�re... � lesz a te ut�dod! �, hogy ki kell mondanom e kegyetlen sz�t! De a f�jdalom miatt, amivel ki kell mondanom ezt, hallgass meg engem! Sose tan�csoltam neked olyan dolgot, ami nem lett volna j�. Marciam... Te t�k�letes tan�tv�nyodd� akarod tenni �t... De � m�g gyermek. Te... te elm�sz, miel�tt � f�rfiv� cseperedne. Kinek adod akkor, hogy teljess� tegye kik�pz�s�t? Ki lenne erre jobb Simonn�l? �s v�g�l, tudod, mennyit szenvedett P�ter miattad any�s�t�l; �s m�gis egy �ve h�s�gesen k�vet t�ged, pedig any�sa emiatt nem hagy nyugtot neki, �s te sem tudtad elhallgattatni �t. �s az � szeg�ny feles�ge? Mennyire v�gyakozik arra, hogy szeressen �s szeress�k. Az anya... �, a f�rje? Egy kedves zsarnok... Sose mutatta ki �rzelm�t an�lk�l, hogy sokat ne k�v�nt volna... Szeg�ny asszony!... Engedd �t neki a gyermeket! Hallgass meg Fiam! Jelenleg vel�nk van. �n is elj�v�k J�de�ba. Elviszel magaddal egy templombeli r�gi t�rsn�mh�z, aki t�voli rokonunk, mert D�vidt�l sz�rmazik. Betsz�rban lakik. Sz�vesen l�tom �t viszont, ha m�g �l. Ut�na visszat�r�nk Galile�ba, �s odaadjuk �t Porfire�nak (P�ter feles�g�nek). Amikor Betszaida k�zel�ben lesz�nk, P�ter mag�hoz veszi �t. Amikor ide j�v�nk, messzire, akkor a gyermek vel�nk marad. Oh, m�r mosolyogsz! Akkor megel�gedett� teszed Mam�dat. K�sz�n�m, J�zusom!

-- Legyen, amint te akarod! -- J�zus fel�ll, �s hangosan ki�ltja:

-- Simon, J�n�s fia, gyere ide!

               P�ter ugrik egyet, �s felfut a l�pcs�n.

-- Mit k�v�nsz, Mester?

-- Gyere ide, te bitorl� �s megront�!

-- �n? Mi�rt? Mit tettem Uram?

-- Megrontottad Any�mat. Csak ez�rt akart�l egyed�l lenni vele! Mit kell tennem veled?! -- De J�zus mosolyog, �s P�ter biztosnak �rzi mag�t.

-- � -- igaz�n megijesztett�l engem! De most nevetsz... Mit k�v�nsz t�lem, Mester? Az �letemet? Nincs m�r m�som, mert mindent elvett�l t�lem. De ha akarod, neked adom.

-- Nem akarok elvenni t�led semmit sem, hanem adni akarok valamit neked. De ne hasznos�tsd gy�zelmedet, �s ne mondd el a titkot m�soknak, te mindenkin�l ravaszabb ember, aki legy�zted a Mestert az anyai sz� fegyver�vel. Tied lesz a gyermek, de...

               J�zus nem tud t�bbet mondani, mert P�ter, aki t�rden �llt, felugrik �s megcs�kolja J�zust oly lend�lettel, hogy az elfojtja a szavakat.

-- Neki k�sz�nd meg, ne nekem! De ne felejtsd el, hogy ennek seg�tenie kell t�ged, nem pedig g�tolnia...

-- Uram, nem fogod megb�nni aj�nd�kodat... �, M�ria! L�gy mindig �ldott, te szent �s j�!

�s P�ter, aki ism�t t�rdre ereszkedett, most igaz�n s�rva cs�kolja meg M�ria kez�t.

(3-389)  

Amikor Aglae meg�rkezik Bet�ni�ba, J�zus titokban fogadja �t. F�leg J�d�s el�tt k�v�nja titokban tartani. M�ria h�vja J�zust:

-- Fiam, meg�rkezett Jeruzs�lemb�l Zsuzsanna, csal�dj�val egy�tt, �s elhozta hozz�m Aglaet is. Akarsz besz�lni vele am�g egyed�l vagyunk?

-- Igen, Any�m. Azonnal. �s senki se j�jj�n fel a teraszra, am�g mindent be nem fejezt�nk. Rem�lem, mindennel v�gzek, miel�tt a t�bbiek visszat�rnek. De k�rlek t�ged, �rk�dj�l, hogy ne k�v�ncsiskodj�k senki tapintatlanul... senki... �s f�leg ne J�d�s, Simon fia.

-- Gondosan �rk�dni fogok.

               M�ria kimegy, �s hamarosan visszat�r Aglaeval, k�zen fogva �t. Aglae lehajtja fej�t, �s minden l�p�sn�l m�g jobban elpirul. Ha M�ria nem vonszoln� �t kedvesen J�zus fel�, tal�n let�rdelt volna a k�sz�b�n.

-- �me, Fiam, az, aki oly r�g�ta keres t�ged. Hallgasd meg! -- mondja M�ria, amikor J�zus k�zel�be �r. Ut�na visszavonul, �s bez�rja, elf�gg�ny�zi a teraszra vezet� ajt�t.

               J�zus kedvesen besz�lget Aglaeval, biztos�tja �t b�neinek bocs�nat�r�l, �s azt aj�nlja neki, vonuljon el egy elhagyatott helyre, �s ott vezekeljen. Meg�g�ri neki, hogy felt�mad�sa ut�n hamarosan mag�hoz veszi.

               Aglae illatos kenettel megkeni J�zus l�b�t, �s n�la hagyja utols� �kszereit a szeg�nyek sz�m�ra. Miut�n elmegy, J�zus a teraszr�l Anyj�t h�vja:

-- Mama!

               M�ria f�rg�n felmegy a l�pcs�n.

-- Boldogg� tetted �t, Fiam. Meger�s�dve �s b�k�ben ment el.

-- Igen, Any�m. Amikor visszat�r Andr�s, k�ldd el �t mindj�rt hozz�m. (Andr�s seg�tette Aglaet a megt�r�sben.) Amikor Andr�s meg�rkezik, J�zus ezt mondja neki:

-- Gyere ide! Senki se tudja meg, de m�lt�nyos, hogy neked megmondjam. Andr�s, adj h�l�t Isten nev�nek egy l�lek�rt.

-- H�l�t? Ki�rt?

-- Nem �rzed ezt az illatot? A F�tyolozott eml�ke. Elj�tt. Megt�rt.

               Andr�s elpirul, t�rdre esik, �s nem tal�l szavakat.

               V�g�l azt mondja:

-- Most boldog vagyok. �ldott legyen az �r!

(3-401)  

El�rkezett Marciam nagykor�s�g�nak �nnepe. J�d�s kiv�tel�vel az �sszes apostol elk�s�ri �t J�zussal �s M�ri�val egy�tt a Templomba. A vizsga el�tt Marciam izgul, �s M�ri�hoz fordul:

-- Im�dkozz�l! Im�dkozz�l...!

-- Igen, kedvesem, ne f�lj! Oly sokat tudsz, �s j�l tudod...

(4-408)  

Egy napon J�zus L�z�r lenf�ldj�n im�dkozik, amikor l�togat�i �rkeznek. A tan�tv�nyok ki�ltozva keresik �t, �s mikor megl�tj�k, J�nos felki�lt:

-- Anya! Itt van a Mester, a lenf�ld�n.

               Mik�zben J�zus az �sv�nyen a h�z fel� k�zeledik, M�ria csatlakozik hozz�.

-- Mit k�v�nsz, Any�m?

-- Fiam, meg�rkeztek a pog�nyok az asszonyokkal. Azt mondj�k, Johann�t�l tudj�k, hogy te itt vagy. Azt is mondj�k, hogy ezekben a napokban v�rtak r�d az Ant�nia v�r mellett...

-- Ah, �rtem! Azonnal j�v�k. Hol vannak?

-- L�z�r h�z�ban, a kertben. �t szeretik a r�maiak, �s nem h�z�dozik t�l�k �gy, mint mi. A kocsiban hagyta bej�nni �ket kertj�be, hogy senki se �tk�zz�k meg rajtuk.

-- Rendben van, Any�m. R�mai katon�k �s �riasszonyok. Tudom.

-- �s mit akarnak t�led?

-- Azt, amit Izraelben sokan nem akarnak: vil�goss�got.

-- De minek hisznek t�ged? Tal�n Istennek?

-- Az � m�djukon, igen. Sz�mukra k�nnyebb elfogadni egy Isten megtestes�l�s�t haland� testben, mint sz�munkra.

-- Akkor el�rkeztek ahhoz, hogy higgyenek benned...

-- M�g nem, Mama. El�bb le kell rombolnom az � hit�ket. Jelenleg sz�mukra egy b�lcs, egy filoz�fus vagyok, amint �k mondj�k. De legyen az a b�lcseleti tud�s ir�nti v�gyakoz�suk, �gy hajlamuk, hogy elfogadj�k egy Isten megtestes�l�s�t, ez nagyon seg�t engem abban, hogy elvigyem �ket az igaz hitre. Azt hiszem, sokkal ink�bb �szint�k gondolkoz�sukban, mint sokan Izraelben.

-- De �szint�k lesznek?... Azt mondj�k, hogy a Keresztel�...

-- Nem. Ha rajtuk �llt volna, J�nos szabad lenne �s biztons�gban. Aki nem l�zad fel ellen�k, azt b�k�n hagyj�k. S�t, mondom neked, hogy �k nagyra becs�lik a pr�f�t�kat -- akiket �k filoz�fusoknak neveznek, mert sz�mukra a term�szetfeletti b�lcsess�g mindig filoz�fia. Ne agg�dj, Mama. Nem t�rt�nik semmi bajom...

-- De a farizeusok... ha megtudj�k, mit mondanak L�z�rr�l? Te... Te vagy, �s neked el kell vinni az Ig�t a vil�gnak. De L�z�r m�r annyi b�ntalmat szenvedett el t�l�k!

-- � �rinthetetlen. Tudj�k, hogy R�ma megv�di.

-- Elengedlek, Fiam. �me Maximinus, hogy elvezessen t�ged a pog�nyokhoz -- mondja M�ria, aki eddig Fia oldala mellett haladt, de most gyorsan visszavonul, �s a zel�ta h�za fel� megy, mik�zben J�zus bel�p a kert vasajtaj�n.

(3-428)