Máriával Betániában

  Amint Jézus Betánia közelébe érkezik apostolaival, többen is sietnek értesíteni erről Lázárt. Hamarosan elébe jön Lázár a házbeliekkel együtt, és szeretettel üdvözlik Jézust. Ő még mindig Jábé kezét fogva fogadja az üdvözléseket, de amikor meglátja Anyját is közeledni, elengedi Jábe kezét, kedvesen félretolja barátait, és Anyja elé siet.

-- Fiam!

-- Anyám! -- üdvözlik, és megcsókolják egymást. Mária megkönnyebbül, mert aggódó félelemmel várakozott sokáig Fiára. Jézus megsimogatja, és megértően mondja:

-- Angyalomon kívül a te angyalod is vigyázott rám, Mamám. Semmi bajom nem történhetett.

-- Dicsérjük érte az Urat! De annyit szenvedtem!

-- Hamarabb szerettem volna idejönni, de neked engedelmeskedve más úton jöttem. És jó volt, mert a te parancsod, Anyám, mint mindig, jóra fordult.

-- A te engedelmességed, Fiam!

-- A te bölcs parancsod, Anyám... -- egymásra mosolyognak, mint két szerelmes.

               De lehetséges, hogy ez az asszony ennek az embernek az Anyja? Hol van a tizenhat évnyi különbség? Szűzi testének frissessége és arcának kedvessége Máriát fia nővérének tünteti fel. Jézus legszebb férfikorának teljességében van.

-- Nem kérdezed meg, miért fordult jóra? -- kérdi Jézus, még mindig mosolyogva.

-- Tudom, hogy az én Jézusom semmit sem titkol el előttem.

-- Kedves Mama! -- Ismét megcsókolja.

               Az emberek néhány méter távolságra állnak, s úgy tesznek, mintha nem figyelnék őket, pedig titokban mindenki feléjük néz.

               Mindenkinél jobban figyeli őket Jábé, aki egyedül maradt a tömegben. Nézi, nézi, és utána lehajtja fejét, sírással küzdve, de végül mégis elsírja magát, sóhajtozva: ,,Mama! Mama!''

               Mindnyájan feléje fordulnak, de elsőnek Jézus és Mária, és az emberek érdeklődnek, hogy ki ez a gyermek. Mária, Alfeus felesége és Péter, akik együtt beszélgettek, odafutnak és megkérdezik tőle:

-- Miért sírsz?

               De mielőtt nagy sírása közben Jábé lélegzethez jutna, hogy válaszoljon, odasiet Mária, karjába veszi, és azt mondja:

-- Igen, fiacskám, a Mama! Ne sírj tovább... és bocsáss meg, hogy nem láttalak meg előbb. Íme, barátaim, az én fiacskám... -- Jézus ugyanis megmondta neki, mielőtt Jábéhez ért: ,,Egy árva, akit magamhoz vettem.'' A többit Mária megértette szó nélkül is.

               A gyermek még sír, de már nem oly csüggedten, és Mária ölelésére és csókjaira mosoly jelenik meg még könnyektől ázott arcán.

-- Gyere, hogy felszárítsam ezeket a könnyeket. Nem szabad többé sírnod! Csókolj meg...

Jábé örömmel csókolja meg Mária sima arcát, miután a szakállas férfiak kedveskedésében már elég része volt előzőleg.

               Jézus pedig eközben félrevonja endori Jánost egy sarokba, és mikor már az összes apostolok üdvözölték Máriát, hozzá vezeti őt, és azt mondja:

-- Íme, Anyám, a másik tanítvány. A te parancsod következtében erre a két fiamra tettem szert.

-- A te engedelmességed következtében, Fiam -- ismétli Mária, és utána üdvözli őt:

-- Béke veled!

               Endori János meghajol Mária előtt, és igazi, nyugodt béke tölti el az arcát, amikor kiegyenesedik. Befejeződött a rajta végbement nagy változás, ami Endorban kezdődött meg, ahová kerióti Júdás szeszélye vezette el Jézust. Júdás látni akarta az ószövetségi Szentírásban említett endori halottidéző barlangját. (Ld. 1Sám 28,7-19)

Így mennek mindnyájan Simon háza felé (amely Lázár birtokán volt, ahol Mária szállást kapott): Mária Jábéval a karjában, Jézus endori János kezét fogva, utánuk s körülöttük Lázár és Márta, az apostolok Maximinus-szal (Lázár intézőjével), Izsákkal, Józseffel és Timóteussal.

               Belépnek a házba, amelynek küszöbén Simon öreg szolgája üdvözli Jézust és gazdáját.

-- Béke veled, József, és ezzel a házzal! -- mondja Jézus, áldásra emelve kezét, miután rátette azt a szolga ősz fejére.

               Miközben az asszonyok a vacsorára készülődnek, Jézus elmondja Jábé történetét a jelenlevőknek. Előzőleg azonban Jábét felküldte Jánossal a tetőre, hogy szabadon beszélhessen róla.

Péter emlékezteti őt arra, hogy megígérte, Anyjával együtt mennek majd ruhát vásárolni Jábénak a nagykorúsági szertartáshoz. Jézus elmosolyodik, és azt mondja:

-- Igen, Anyám. Kérlek, menj holnap Simonnal! Különben ez az ember meghal nekem a szomorúságtól. Adj tanácsot neki a kiválasztásban!

-- Én azt mondtam: vörös ruha, zöld övvel. Nagyon jól fog állni. Jobb, mint az a szín, amiben jelenleg van.

-- A vörös nagyon jó lesz. Jézus is vörösbe volt öltözve. De én azt mondanám, a vöröshöz jobban állna egy rózsaszínű öv, vagy legalábbis vörössel hímzett -- mondja kedvesen Mária.

-- Én azért mondtam, mert látom, hogy Júdás, aki barna hajú, nagyon jól néz ki ezekkel a zöld csíkokkal a vörös ruháján.

-- De ezek nem zöldek, barátom! -- nevet Júdás.

-- Nem? Hát akkor milyen színűek?

-- Ezt a színt ,,agáta erezet''-nek hívják.

-- És azt akarod, hogy én ezt tudjam?! Nekem zöldnek látszik. Láttam ezt a faleveleken is...

               Mária kedvesen közbeszól:

-- Simonnak igaza van. Ez pontosan az a szín, amelyet a levelek vesznek fel az első októberi esőzéskor...

-- Íme, és amint a levelek zöldek, én azt mondtam, hogy zöld -- fejezi be megelégedetten Péter.

-- Hívjátok ide a kicsit! -- kéri Mária. És a gyermek azonnal odafut Jánossal együtt.

-- Hogy hívnak? -- kérdi Mária kedvesen simogatva őt.

-- Jábé vagyok... voltam. Most várom a nevet...

-- Várod?

-- Igen, Jábé egy nevet szeretne, amely kifejezi, hogy én megmentettem őt. Keress neki nevet te, Anyám. Egy nevet, ami kifejezi a szeretetet és az üdvösséget.

               Mária gondolkodik... és utána azt mondja:

-- Marjiam. (Kiejtése: Marciam) Te leszel a kis vízcsepp a Jézus által megváltottak tengerében. Tetszik neked? Ez rám is emlékeztet azon kívül, hogy az üdvösséget jelenti.

-- Nagyon szép -- mondja megelégedetten a gyermek.

-- Nem női név ez? -- kérdi Bertalan.

-- Egy ,,l'' betűvel a végén az ,,m'' helyett, amikor ez a csepp felnő, férfi névvé változtathatjátok. Most azt a nevet hordozza, amit Mamája adott neki. Jól van?

               A gyermek helyesli, és Mária megsimogatja.

               Mária rokona közbeszól:

-- Szép ez a gyapjú -- és megérinti Jábé köntösét. -- De ez a szín! Mit szólsz hozzá? Én megfesteném sötétvörösre. Jó lenne.

-- Holnap este megtesszük. Mert holnap új ruhát kap. Most nem vehetjük le róla.

               Márta megkérdezi:

-- Gyermek, eljönnél-e velem? Itt a közeledben sok dolgot megmutatnék neked, és utána visszatérnél ide...

Jábé nem utasítja vissza. Semmit sem utasít vissza... de egy kicsit fél egy szinte ismeretlen nővel elmenni. Félénken és szelíden mondja:

-- Eljöhetne velem János is?

-- Természetesen.

               Elmennek. Amíg távol vannak, a többiek Keresztelő János elfogatásáról beszélnek, és megtárgyalják a közeli húsvét tennivalóit. Nemsokára visszatér Márta Jánossal és a gyermekkel, aki fehér ruhában van, piros felsőruhával, karján szintén piros köpennyel.

-- Felismered, Lázár? Látod, hogy minden hasznos?

               A két testvér összemosolyog. Jézus azt mondja:

-- Köszönöm neked, Márta.

-- Ó, Uram! Gyenge oldalam, hogy mindent megőrzök. Anyámtól örököltem ezt. Még sok ruha van a testvéremtől, amelyek drágák előttem, mert anyám érintette őket. Időnként odaajándékozok belőlük valamit egy gyermeknek. Most Marjiamnak adom. Egy kicsit hosszúak, de fel lehet varrni a szegélyüket. Amikor Lázár nagykorúvá lett, többé nem akarta viselni ezeket... Szép szeszélyesség egy gyermektől... és ő győzött, mert anyám imádta Lázárját.

               A nővér szeretettel megsimogatja Lázárt, ő pedig fogja annak szép kezét, megcsókolja, és azt mondja:

-- És te nem? -- és mosolyognak.

-- Gondviselésszerű volt ez -- jegyzik meg többen.

-- Igen, szeszélyességemből jó származott. Talán ezért megbocsátanak nekem.

               A vacsora készen van, és mindenki helyet foglal...

               Már éjjel van, amikor Jézus nyugodtan tud beszélni Anyjával. Felmennek a teraszra, és leülnek egymás mellé kéz a kézben, és beszélnek, és hallgatnak. Először Jézus mondja el a történteket. Utána Mária számol be:

-- Fiam, távozásod után, rögtön utána, egy nő jött hozzám. Téged keresett. Nagy szomorúságában, de nagyszerűen megváltva. De ennek a nőnek szüksége van a te bocsánatodra, hogy szívósan kitartson elhatározásában. Zsuzsannára bíztam, azt mondva neki, hogy egyike azoknak, akiket te meggyógyítottál. Ez igaz. Magamnál tarthattam volna a házunkban, ha az nem egy tenger lenne, amelyen mindenki vitorlázik... és sokan rossz szándékkal. És a nő már megundorodott a világtól. Akarod tudni, ki ő?

-- Egy lélek. De mondd meg a nevét, hogy biztosan felismerhessem.

-- Aglae. A római némajátékos a bűnös nő, akivel beszéltél Hebronban, hogy megmentsed, aki keresett és megtalált téged, amikor Lázár birtokán a tízparancsolatot magyaráztad, s aki már szenvedett azért, mert becsületesen újjászületett. De mennyit! Nekem elmondott mindent... Milyen rettenetes!

-- Az is. De azt mondanám, még inkább rettenetes a világ. Ó, Fiam! Ne bízzál a kafarnaumi farizeusokban! Ezt a szerencsétlent fel akarták használni arra, hogy neked ártsanak. Még ezzel is...

-- Tudom, Anyám... Hol van Aglae?

-- Húsvét előtt megérkezik Zsuzsannával.

-- Rendben van. Beszélek majd vele. Itt leszek minden este, kivéve a húsvétot, amit a családnak szentelek. Várok rá. Ha megérkezik, tartsd magadnál. Nagyszerű gyümölcse a megváltásnak, amint mondottad. És önként tette! Igazán mondom neked, hogy kevés szívben eresztett ily erős gyökeret az én tanításom által elvetett mag, mint ebben a boldogtalanban. És utána András segítette abban, hogy tovább növekedjék, amíg teljesen kifejlődik.

-- Elmondta nekem.

-- Anyám, mit tapasztaltál, amikor megközelített ez a romlottság?

-- Undort és örömöt. Úgy tűnt nekem, hogy a pokol mélységének szélén állok, de ugyanakkor éreztem, hogy a kék égig emelkedem. Mennyire Isten vagy, Jézusom, amikor véghezviszed ezeket a csodákat!

               Hallgatagon ülnek egymás mellett a csillagos ég alatt, amelyet a holdfény megvilágít. Csendesen, szeretettel megnyugodva egymás szeretetében.

(3-380)