Kafarnaumban

Jézus halászni megy Jánossal, Andrással és Péterrel. Amikor visszaérkeznek Kafarnaumba, Péter megjegyzi:

-- Hazaviszem a halakat. Az asszonyok elkészítik azokat vacsorára. Utána beszélsz nekünk és nekik?

-- Igen, Péter.

-- Most örvendetesebb a hazatérés. Azelőtt olyanok voltunk, mint a nomádok. De most az asszonyokkal, nagyobb a rend, több a szeretet. És utána! Elég Anyádat látni, hogy azonnal elmúljon a fáradtságom. Nem tudom...

               Jézus mosolyog és hallgat.

               Amikor Péter visszatér, izgatottan beszámol arról, hogy egy kígyó megmarta Jézus egyik ellenségének, a farizeus Illésnek az unokáját, s az halálán van. A farizeus Jézus segítségét kéri. Jézus nem áll bosszút rajta, hanem meggyógyítja a kisgyermeket. Utána bemegy a kafarnaumi házba, ahol a nagy konyhában a két öreg Mária, Alfeus felesége és Mária Szalóme már főzik a vacsorát. Rokona szeretettel üdvözli:

-- Néhány pillanat múlva készen lesz a vacsora, Jézus! Fáradt vagy? Megéheztél! -- mondja oly szeretettel, ami felülmúlja saját gyermekei iránt érzett szeretetét is.

-- Nem jobban, mint máskor. De biztosan élvezettel eszem a jó ételekből, amelyeket te és Mária készítettetek. És a többiek is élvezni fogják. Íme, itt jönnek.

-- Mamád a fenti szobában van. Tudod? Eljött Simon... (Jézus egyik unokatestvére, aki még nem tanítványa.) Ó, mindennel meg vagyok elégedve ezen az estén! Nem! Nem mindennel, mert... Te tudod mikor leszek teljesen megelégedett.

-- Igen, tudom -- Jézus magához vonja nagynénjét, és homlokon csókolja. Utána azt mondja: -- Ismerem kívánságodat és nem bűnös módon irigyled Szalómét. De eljön majd a nap, amikor elmondhatod: ,,Minden gyermekem Jézusé.'' Megyek a Mamámhoz.

Kimegy, és a külső lépcsőn felmegy a teraszra, amelynek felét egy nagy szoba foglalja el. Kihallatszik belőle a férfiak beszéde, és néha belevegyülve Mária kedves hangja, amely még mindig oly szűziesen tiszta, mint leánykorában, amikor kijelentette: ,,Íme, az Úrnak szolgáló leánya'', és amikor altatódalt énekelt gyermekének.

               Jézus zajtalanul közlekedik, és mosolyogva hallgatja Mária szavait, amit valakinek mond:

-- Az én lakásom az én fiam. Nem érzek fájdalmat azért, mert távol vagyok Názárettől. Csak az fáj, amikor tőle vagyok távol. De ha közelemben van, ó, akkor többé semmi sem hiányzik nekem. És nem féltem a házamat. Ott vagytok ti.

-- Ó, de nézd! Itt van Jézus! -- kiáltja Alfeus, Sára fia, aki először látja meg Jézust az ajtón keresztül.

-- Igen, itt vagyok. Béke mindnyájatokkal! Mama!

               Homlokon csókolja anyját, és fogadja az ő csókját. Utána a vendégekhez fordul: unokatestvéréhez, Simonhoz, Sárához, a pásztor Izsákhoz és Józsefhez.

-- Názáretbe mentünk, és Alfeus azt mondta, hogy ide kell jönnünk. Eljöttünk. És Alfeus, Sára fia el akart kísérni minket Simonnal együtt -- magyarázza Izsák.

-- És én is üdvözölni akartalak, és kissé veled lenni és Máriával -- mondja Simon.

-- Én is nagyon szívesen vagyok veletek -- válaszolja Jézus.

Utána beszámol nekik útjáról, Gamáliellel való találkozásáról, és három új tanítványáról: egy öreg emberről, egy ötéves fiúról és egy volt leprásról, akit régebben gyógyított meg.

               Vacsora után Jézus unokatestvére, akiről látszik, hogy elmélyedt gondolataiba, azt mondja:

-- Jézus, szeretnélek, szeretnélek követni. Nem úgy, mint ezek. De legalább úgy, mint az asszonyok. Engedd, hogy csatlakozzam anyámhoz és a tiédhez. Nem akarok helyet foglalni tanítványaid között. De legalább így, mint jó barátod...

-- Isten áldjon meg, fiam! Mennyire vártam tőled ezeket a szavakat! -- kiált fel anyja, Mária, Alfeus felesége.

-- Jöjj! Én nem utasítok el senkit, és nem kényszerítek senkit. És nem követelek mindent mindenkitől. Elfogadom azt, amit adni tudtok. Az asszonyoknak jó lesz, hogy nem lesznek mindig egyedül, amikor számukra ismeretlen vidéken járunk. Köszönöm, testvérem!

-- Megyek megmondani Máriának -- mondja Simon anyja, és ezzel fejezi be: -- Ő már fent van a szobácskájában, és imádkozik. Boldoggá fogja tenni őt...

               Másnap Jézus elfogadja a farizeus Illés meghívását vacsorára, utána elhagyja Kafarnaumot tanítványaival és nőtanítványaival, két bárkán. Kikötnek egy kis városkánál, és ott Jézus elbúcsúzik anyjától és a nőtanítványoktól:

-- Anyám, te Máriával és Szalóméval menj csak Názáretbe. Zsuzsanna visszatérhet Kánába. Hamarosan visszajövök. Tudjátok, mit kell tennetek. Isten veletek!

               Anyjától azonban rendkívüli módon búcsúzik, állandóan mosolyogva. Amikor Mária letérdel, példát adva ezzel a többinek, hogy fogadja Jézus áldását, Jézus ismét nagyon kedvesen mosolyog. Az asszonyok elindulnak városaik felé, és velük tart Alfeus is, Sára fia, és Simon, Jézus unokatestvére.

(3,102, 106, 116)