A b�n�s�k mened�ke

(Egy bukott n�, aki Erzs�betnek �s Zakari�snak Her�des �ltal bord�lyh�zz� �talak�tott h�z�ban tev�kenykedett addig, am�g J�zus fel nem kereste ezt a helyet, hogy im�dkozzon rokonai s�rj�n�l, felhagyott romlott �let�vel, �s titokban J�zus tan�t�s�t hallgatta. Nem ismert�k fel �t, mert s�r� f�tyol al� rejt�z�tt. Neve: Aglae. R�la sz�l a k�vetkez� r�szlet.)

               M�ria nyugodtan dolgozik n�z�reti h�z�ban egy v�sznon. Este van, minden ajt� be van z�rva. Egy h�rom�g� m�cses vil�g�tja meg a kis szob�t �s az asztalt, amely mellett M�ria �l. Egyed�l van. S�t�tk�k ruh�j�n feh�r h�k�nt t�nik fel az �l�ben lev� v�szon, amely le�r eg�szen a padl�ig. Szapor�n varr, fej�t munk�ja f�l� hajtva. Arca hom�lyban van, de feje tetej�t bearanyozza a m�cses s�rga f�nye.

A szoba csendes, �s rend uralkodik benne. Este az utca is elhagyatott, onnan se j�n be semmi zaj. Sem a kertb�l.

               Az utc�ra ny�l� ajt�n szer�ny kopogtat�s hallatszik. M�ria felemeli fej�t, hallgat�dzik... A kopogtat�s olyan halk, hogy M�ria bizony�ra azt gondolja, valami �jjeli bog�r vagy egy kis sz�l r�zta meg az ajt�t. Ism�t munk�ja f�l� hajlik. De a kopogtat�s megism�tl�dik, most m�r jobban hallhat�an. M�ria felkel, �s az ajt� fel� megy. Miel�tt kinyitn�, megk�rdi:

-- Ki kopog?

               Egy gyenge hang v�laszol:

-- Egy n�. J�zus nev�ben, l�gy irgalmas hozz�m!

               M�ria azonnal kinyitja az ajt�t, felemelve a l�mp�t, hogy felismerje a v�ndort. Egy ruhat�meget l�t, amelyen kereszt�l semmi sem l�tszik. Szeg�nyes ruh�zatban valaki m�lyen meghajolva mondja:

-- �dv�zl�gy, �rn�! -- �s megism�tli: -- J�zus nev�ben, l�gy irgalmas hozz�m!

-- L�pj be, �s mondd meg nekem, mit akarsz! Nem ismerlek.

-- Senki sem ismer engem, �s sokan ismernek engem, �rn�. Ismer engem a b�n. �s ismer engem a Szents�g. De sz�ks�gem van r�, hogy most az Irgalmass�g kit�rja fel�m karj�t. �s te vagy az Irgalom... -- �s els�rja mag�t.

-- De gyere h�t be... �s mondd el nekem... Eleget mondt�l, mert elfogadom, hogy szerencs�tlen vagy. De m�g nem tudom, ki vagy. Mi a neved, n�v�rem?

-- �, nem! Nem n�v�r! �n nem tudok n�v�red lenni. Te a J� Anyja vagy... �n... �n a gonosz vagyok... -- �s m�g er�sebben s�r fej�re h�zott k�penye alatt, amely elrejt mindent.

M�ria egy sz�kre teszi a m�csest, k�zen fogja az ismeretlent, aki a k�sz�b�n t�rdel, �s k�nyszer�ti, hogy fel�lljon.

               M�ria nem ismeri �t... � az a f�tyolos asszony, aki J�zust hallgatta, amikor a t�zparancsolatot magyar�zta.

               Fel�ll, al�zatosan, remegve, s�r�st�l r�zk�dva, de m�g mindig ellen�ll, nem akar bel�pni. Azt mondja:

-- Pog�ny vagyok, �rn�. Sz�motokra, zsid�k sz�m�ra: szem�t, m�g akkor is, ha szent lenn�k. K�tszeresen szem�t vagyok, mert k�jn� vagyok.

-- Ha hozz�m j�ssz, rajtam kereszt�l Fiamat keresed, t�bb� nem lehetsz m�s, mint egy b�nb�n� sz�v. Ez a h�z befogadja azt, akinek F�jdalom a neve. -- �s beh�zza, bez�rja az ajt�t. Visszateszi a m�csest az asztalra. Felaj�nl neki egy sz�ket, �s biztatja: ,,Besz�lj!''

De az elf�tyolozott n� nem akar le�lni. Kiss� meghajolva folytatja s�r�s�t. M�ria el�tte �ll, kedvesen �s fens�gesen. V�r, im�dkozva, hogy lecsillapodj�k a s�r�sa. Arc�n l�tszik, hogy im�dkozik. Kez�vel m�g mindig a f�tyolos n� kis kez�t fogja.

               V�g�l lecsillapodik a s�r�s. A f�tyolos n� let�rli k�nnyeit f�tyl�val, �s ut�na azt mondja:

-- Elv�gre nem az�rt j�ttem olyan messzir�l, hogy ismeretlen maradjak. Ez az �n megv�lt�som �r�ja, �s le kell lepleznem magamat, hogy... hogy megmutassam, milyen sok seb bor�tja sz�vemet. �s ... �s te anya vagy... �s az � Anyja... Az�rt irgalmas leszel ir�ntam.

-- Igen, le�nyom.

-- �, igen! Mondj le�nyodnak! Volt egy any�m... �s elhagytam... Ut�na mondt�k nekem, hogy meghalt f�jdalm�ban... Volt ap�m... meg�tkozott... �s azt mondta a v�rosbelieknek: ,,Nincs t�bb� le�nyom!'' -- (A s�r�s ism�t hevesen visszat�r. M�ria els�pad a f�jdalomt�l. De kez�t a fej�re teszi, hogy megvigasztalja.) A f�tyolos n� folytatja: -- Nincs t�bb� senkim, aki le�ny�nak nevezne... Igen, �gy, bec�zz�l �gy, amint a mam�m tette, amikor tiszta voltam �s j�. Engedd, hogy megcs�koljam ezt a kezet, �s sz�r�tsd fel vele k�nnyeimet. Egyed�l a k�nnyeim nem mosnak le engem. Mennyit s�rtam, mi�ta meg�rtettem! Azel�tt is s�rtam, mert rettenetes dolog csak egy kihaszn�lt testnek lenni, amelyet a f�rfiak meggyal�znak. De azok az �llat k�nnyei voltak, amellyel rosszul b�nnak, �s amely gy�l�l �s fell�zad az ellen, aki k�nozza �s mindink�bb bemocskolja, mert... urat v�ltoztattam, de nem v�ltoztatott meg �llatiass�gom... Nyolc h�napja s�rok... mert felfogtam... Felfogtam nyomor�s�gomat, rothadt voltomat, �s nem tiszt�t meg a s�r�s. �, Anya! Sz�r�ts meg engem a te k�nnyeiddel, �s �n megtisztulok �gy, hogy megk�zel�thetem �dv�z�t�met!

-- Igen, le�nyom, igen. �lj le! Ide, mell�m. �s besz�lj nyugodtan! Hagyd itt minden terhedet, itt, anyai t�rdemen! -- �s M�ria le�l.

               De a f�tyolos n� l�ba el� roskad, �s �gy akar besz�lni. Halkan kezdi:

-- Szirak�zai vagyok... huszonhat �ves... Egy fel�gyel� le�nya voltam -- amint ti mondan�tok -- egy nagy r�mai �r gondnok��, amint mi mondjuk. Egyetlen le�nya voltam. Boldogan �ltem. A tengerparton nagyon sz�p vill�ban laktunk, aty�m annak volt gondnoka. Id�nk�nt az �r is elj�tt a vill�ba feles�g�vel �s gyermekeivel... J�l b�ntak vel�nk, �s j�k voltak hozz�m. A le�nyok j�tszottak velem... A mam�m boldog volt, �s b�szke volt r�m. Sz�p voltam �s �rtelmes, minden k�nnyen siker�lt nekem. De a hi� dolgokat ink�bb szerettem, mint a j�kat. Szirak�z�ban volt egy nagy sz�nh�z. Egy nagy sz�nh�z. Sz�p. Hatalmas. J�t�kokat �s sz�ndarabokat adtak el� benne. A v�gj�t�kokban �s trag�di�kban sokszor szerepeltek a n�maj�t�kok. A n�ma t�ncokkal al�festett�k a k�rust. Te nem tudod... de mindenf�le �rzelmet ki lehet fejezni k�zzel �s testmozg�ssal... Fiatal fi�k �s le�nyok r�szes�ltek oktat�sban a n�maj�t�kokra. Sz�peknek kellett lenni�k, mint az isteneknek, �s mozg�konyaknak, mint a pillang�knak. Nekem nagy �r�m�m telt abban, hogy egy magaslatr�l n�ztem a n�maj�t�kokat. �s ut�na elj�tszottam azokat a vir�gz� r�teken, a f�v�nyen, a villa kertj�ben. Hasonl� voltam egy m�v�szi szoborhoz, vagy egy sz�lhez, annyira �rtettem ahhoz, hogy megmerevedjem egy szobor testtart�s�ban, vagy rep�ljek, szinte a talajt sem �rintve. Gazdag bar�tn�im csod�ltak engem, a mam�m b�szke volt r�m.

A f�tyolos n� besz�l, �jra l�tja a m�ltat, �lmodozik r�la, �s s�r. K�zben ism�telten zokogni kezd.

-- Egy napon... m�jus volt... eg�sz Szirakuz�t vir�gok bor�tott�k. Nemr�g fejez�dtek be az �nnepek, �s engem m�g tov�bbra is lelkes�tett egy t�nc, amit a sz�nh�zban mutattak be. Urunk vitt oda minket saj�t le�nyaival egy�tt. Tizenn�gy �ves voltam. Ebben a n�ma t�ncban, a tavaszi t�nd�reket jelen�tett�k meg, amint Cerer�t im�dt�k, r�zs�kkal megkoron�zva, r�zs�kba �lt�zve. Csak r�zs�k voltak rajtuk, mert ruh�juk nagyon finom f�tyol volt, amelyeken el voltak sz�rva a r�zs�k. A t�nc k�zben olyanoknak t�ntek, mintha rep�ltek volna. Test�k l�that�v� v�lt, s m�g�tt�k sz�rnyk�nt �szott a f�tyol r�zs�kkal. Megtanultam a t�ncot... �s egy napon... egy napon...

A f�tyolos n� m�g er�sebben zokog... Ut�na folytatja:

-- Sz�p voltam. Ma is az vagyok. N�zd! -- Hirtelen fel�ll, h�travetve a f�tylat, �s engedve, hogy k�penye leessen. J�llehet szer�ny ruh�ban van, egyszer� hajviselettel, �kszerek n�lk�l, m�gis nagyon sz�p, igaz�n vir�gz� test, karcs�, de t�k�letes, b�jos arccal, f�tyolos, de t�zes szemmel.

               Ism�t let�rdel M�ria el�tt, �s folytatja:

-- Sz�p voltam, szerencs�tlens�gemre. Ostoba voltam. Azon a napon f�tylakba �lt�ztem. Uram le�nyai seg�tettek ebben, mert szerett�k l�tni, amint t�ncolok... Megr�szeg�tett a vir�gok illata, a napf�ny, �lveztem, hogy fiatal voltam, f�rge �s sz�p... T�ncoltam... �s l�ttak. L�ttam, hogy figyel valaki. De nem sz�gyelltem magamat ruh�tlanul egy f�rfi s�v�rg� szeme el�tt. S�t, ez m�g fokozta tetsz�semet a rep�l�sekben... �lveztem, hogy csod�lnak, �s ez igaz�n sz�rnyakat adott. �s ez lett a vesztem. H�rom nap m�lva egyed�l maradtam, mert urunk visszat�rt r�mai h�z�ba. De nem maradtam a h�zban... Az a k�t csod�lkoz� szem felfedett el�ttem egy m�s dolgot is a t�ncon k�v�l. Fel�bresztette bennem az �rz�kis�get �s a bujas�got.

M�ria �nk�ntelen�l is egy mozdulatot tesz, amivel kifejezi visszatetsz�s�t, s Aglae �szreveszi ezt.

-- �, de te tiszta vagy! �s tal�n �n tasz�talak t�ged...

-- Besz�lj, besz�lj, le�nyom! Jobb, ha M�ri�nak mondod el, mintha neki. M�ria a tenger, amely lemos.

-- Igen. Ink�bb neked. �n is ezt mondtam magamban, amikor megtudtam, hogy neki volt egy anyja... Mert el�sz�r, amikor l�ttam, hogy annyira k�l�nb�zik minden embert�l, eg�szen szellemi -- most tudom, hogy van szellem, �s hogy mi az -- �s nem tudtam megmondani, hogyan lehetett Fiad ennyire �rz�kis�g n�lk�l, j�llehet ember, �s magamban azt gondoltam, hogy nem volt anyja, hanem �gy sz�llt al� a f�ldre, hogy megv�ltsa a rettenetes nyomor�s�gt�l az embereket, akik k�z�tt �n vagyok a legnyomorultabb...

Mindennap visszat�rtem arra a helyre, rem�lve, hogy ism�t megl�tom azt a barna, sz�p fiatalembert. �s egy id� ut�n ism�t l�ttam. Besz�lt velem. Azt mondta: ,,J�jj velem R�m�ba! Elviszlek t�ged a cs�sz�ri udvarba, te leszel R�ma gy�ngye.'' Azt mondtam neki: ,,Igen. H�s�ges feles�ged leszek. J�jj velem aty�mhoz!'' G�nyosan felnevetett �s megcs�kolt. Azt mondta: ,,Nem feles�gem, hanem istenn� leszel, �s �n leszek a te papod, aki felfedem neked az �let �s a gy�ny�r titkait.'' Ostoba voltam, gyermek voltam. De noha gyermek voltam, nem volt ismeretlen el�ttem az �let... Csalfa voltam, de m�g nem erk�lcstelen. Aj�nlata undorral t�lt�tt el. Kibontakoztam �lel�s�b�l �s hazafutottam. Nem sz�ltam semmit any�mnak. �s nem tudtam ellen�llni a v�gynak, hogy ism�t tal�lkozzam vele... Cs�kjai m�g ostob�bb� tettek... �s visszat�rtem. Alig voltunk egyed�l a tengerparton, amikor �tkarolt �s szenved�lyesen cs�kolgatni kezdett. El�rasztott cs�kokkal, szeretetteljes szavakkal. Azt k�rdezte: ,,Nincs-e minden ebben a szeretetben? Nem �desebb-e egy k�tel�kn�l? Mi m�st akarsz? Tudn�l �lni en�lk�l?''

-- �, Any�m! Azon az est�n megsz�ktem ezzel a mocskos nemessel, �s rongy�v� v�ltam, amelyre �llati m�don r�taposott. Nem istenn�: szenny. Nem gy�ngy: tr�gya. Nem az �letet fedte fel el�ttem, hanem az �let szenny�t, a becstelens�get, undort, f�jdalmat, sz�gyent, v�gtelen nyomor�s�got, hogy t�bb� m�r magam� se voltam... �s ut�na... a teljes elbuk�s. Hat h�napos buj�lkod�s ut�n megunt engem, � �jabb szeretkez�ket keresett, �n pedig az utc�ra ker�ltem. �rt�kes�tette t�ncosn�i k�pess�gemet... Tudtam m�r, hogy any�m meghalt a f�jdalomt�l, �s nem volt t�bb� otthonom, any�m. Egy t�nctan�r felvett engem az iskol�j�ba. T�k�letes�tett... Kihaszn�lt... �s belevetett engem a romlott r�mai nemesek k�z�, mint egy vir�got, amely j�rtas az �rz�kis�g minden ter�let�n. A m�r bemocskolt vir�g egy szennyg�d�rbe esett. T�z �ven kereszt�l mind m�lyebbre s�llyedtem. Ut�na ide hoztak, hogy felvid�m�tsam Her�dest t�tlens�g�ben. �j urat kaptam. �, nincs az a lel�ncolt kutya, amelyet jobban megk�tn�nek, mint minket! �s nincs rettenetesebb ura egy kuty�nak, mint egy n�nek, aki birtok�ban van! Any�m, te remegsz! Irt�zattal t�ltelek el!

M�ria sz�v�hez emelte kez�t, mintha megsebes�lt volna. De azt v�laszolja:

-- Nem. Nem te. De irt�zom a gonoszt�l, amely annyira uralja a f�ldet. Folytasd, szeg�ny gyermek!

-- Hebronba vittek. Szabad voltam? Gazdag voltam? Igen, mert nem voltam b�rt�nben, �s el�rasztottak �kszerekkel. De csak azt l�thattam, akit � akart, �s nem volt semmi jogom sem �nmagam felett.

               Egy napon Hebronba j�tt egy ember: az Ember, a te Fiad. Az a h�z kedves volt sz�m�ra. Tudtam ezt, �s h�vtam, l�pjen be. Sammai nem volt ott. Az ablakb�l m�r hallottam szavait, �s l�ttam egy arcot, amely megzavarta a sz�vemet. De esk�sz�m, � Anya, hogy nem a test hajtott engem J�zusodhoz. Az hajtott engem, amit � kinyilatkoztatott nekem, s az�rt nem t�r�dve a t�meg g�ny�val, azt mondtam neki: ,,L�pj be!'' A l�lek volt, amir�l azt sem tudtam, hogy l�tezik. Azt mondta nekem: ,,Az �n nevem: �dv�z�t�. Megmentem azt, aki akarja, hogy megmentsem. Megmentem az�ltal, hogy megtan�tom a tiszta �letre, arra, hogy minden �ron j� legyen. �n vagyok az, aki keresi az elvesztettet, aki �letet ad. �n vagyok a Tisztas�g �s az Igazs�g.'' Azt mondta nekem, hogy nekem is van lelkem, �s meg�ltem az �letm�dommal. De nem �tkozott el, nem nevetett ki. �s sose n�zett r�m! Az els� f�rfi, aki nem tapadt r�m s�v�r tekintettel, mert rendelkezem egy f�lelmetes csap�ssal, hogy vonzom a f�rfiakat. Azt mondta nekem, hogy aki keresi �t, megtal�lja, mert � itt van, ahol orvosra �s orvoss�gra van sz�ks�g. �s elment. De szavai itt maradtak. Azt mondtam magamban: ,,Az � neve: �dv�z�t�.'' Ezzel mintegy megkezd�d�tt a gy�gyul�som. Velem maradtak a szavai �s az � p�sztor bar�tai. �s megtettem az els� l�p�st azzal, hogy alamizsn�t adtam nekik, im�ikat k�rve. �s ut�na... elmenek�ltem...

�, ez a menek�l�s szent volt! Elmenek�ltem a b�nt�l, keresve az �dv�z�t�t. �t keresve mentem. Biztos voltam benne, hogy megtal�lom, mert meg�g�rte nekem. Elk�ldtek engem egy emberhez, akit J�nosnak h�vtak, hogy tal�n � az. De nem � volt. Egy zsid� oda ir�ny�tott engem, ahol J�zus id�z�tt tan�tv�nyaival, L�z�r egyik birtok�n. Abb�l �ltem, hogy eladtam a sok aranyat, amim volt. H�napokon kereszt�l, amikor bolyongtam, el kellett fednem az arcomat, hogy el ne fogjanak, mert Aglae val�ban el volt temetve az alatt a f�tyol alatt. A r�gi Aglae meghalt. Csak a megsebzett, elv�rzett l�lek volt ott, amely orvos�t kereste. Sokszor kellett menek�ln�m az emberek �rz�kis�ge el�l, amely �ld�z�tt engem m�g �gy is, megsemmis�lve a ruh�mban. M�g a te Fiadnak egyik embere is.

A tany�n, ahol J�zus tart�zkodott �gy �ltem, mint egy �llat: szeg�nyen, de boldogan. A harmat �s a foly� nem tiszt�tott meg engem annyira, mint az � szavai. �, egy szav�t se vesztettem el! Egyszer megbocs�tott egy gyilkosnak. Hallottam... �s szerettem volna azt mondani neki: ,,Bocs�ss meg nekem is!'' Egy m�s alkalommal besz�lt az elvesztett �rtatlans�gr�l... �, mennyit s�rtam ism�t! Majd meggy�gy�tott egy lepr�st... �s szerettem volna odaki�ltani: ,,Tiszt�ts meg engem a b�n�mt�l...'' Egyszer meggy�gy�tott egy �r�ltet, aki r�mai volt... �s s�rtam... �s azt mondtam magamban, hogy a f�ldi haza elt�nik, de az �gi megmarad. Egy este vihar volt, �s befogadott engem a h�zba... �s ut�na a fel�gyel�n�l szerzett nekem sz�ll�st... Egy gyermek �ltal azt mondta nekem: ,,Ne s�rj!''... �, mily j�s�gos �, �s mily nyomorult vagyok �n! Oly nagy mindkett�, hogy nem mertem nyomor�s�gomat az � l�b�hoz vinni... annak ellen�re, hogy egyik embere �jjel besz�lt nekem a te Fiad v�gtelen irgalm�r�l. �s ut�na valaki b�nt l�tott egy �jj�sz�letett l�lek v�gy�ban, �s az �n �dv�z�t�m elment... �s �n v�rtam r�. De valaki m�ltatlankodva bossz�t �llt rajtam, pedig � m�g n�lam is m�ltatlanabb volt. Mert �n pog�nyk�nt saj�t magam ellen v�tkeztem, m�g � m�r ismerte Istent, �s Isten Fia ellen v�tkezett... �s k�vel dob�ltak engem... de a k�n�l is ink�bb s�rtett engem a v�d, �s testemn�l ink�bb megs�rtette szeg�ny lelkemet a cs�gged�sbe hajtva.

�, rettenetes k�zdelmet v�vtam magammal! Megt�p�zva, v�rezve, megsebes�tve, l�zasan, Orvosom n�lk�l, fed�l n�lk�l, kenyerem sem volt, n�ztem h�tra, el�re. M�ltam azt mondta: ,,T�rj vissza!'' Jelenem azt mondta: ,,�ld meg magadat!'' J�v�m azt mondta: ,,Rem�lj!'' Rem�ltem... Nem lettem �ngyilkos. De az lenn�k, ha � kidobna engem, mert t�bb� nem akarok az lenni, aki voltam! Elvonszoltam magamat egy faluba, fedelet k�rve, de felismertek. Menek�ln�m kellett, mint egy �llatnak, ide, oda, mindig k�vetve, mindig megvetve, mindig el�tkozva, mert becs�letes akartam lenni, �s mert csal�d�st okoztam azoknak, akik rajtam kereszt�l akartak les�jtani a Fiadra. K�vetve a foly�t eljutottam Galile�ba, �s ide j�ttem... Te nem volt�l itt... Elmentem Kafarnaumba. Ott se volt�l, �pp akkor t�vozt�l el. De megl�tott engem egy �reg. Egyike ellens�geinek, �s � azt akarta, hogy tan�ja legyek v�dj�nak Fiad ellen. �s mivel �n s�rtam an�lk�l, hogy v�laszt adtam volna neki, azt mondta nekem... azt mondta nekem...: ,,Minden megv�ltozhat sz�modra, ha te a szeret�m leszel, �s k�zrem�k�dsz velem a n�z�reti rabbi megv�dol�s�ban. El�g, ha azt mondod bar�taim el�tt, hogy � a te szeret�d volt...'' �gy elfutottam, mint az, aki l�tja, hogy egy vir�gbokor megny�lik, �s egy k�gy� tekereg alatta.

�gy felfogtam, hogy t�bb� nem j�rhatok az � nyom�ban... az�rt elj�ttem hozz�d. �me, itt vagyok: taposs r�m, szenny vagyok. �zz el engem, b�n�s n� vagyok. Megmondom neked a nevemet: k�jn�. Mindent elfogadok t�led. De l�gy kegyes hozz�m, te, aki Anya vagy. Fogd meg szeg�ny, szennyes lelkemet, �s vidd el hozz�! Ocsm�nys�g a te kezedbe tenni az �n bujas�gomat. De csak ott lesz megv�dve a vil�gt�l, amely azt akarja, �s ott v�lik b�nb�natt�. Mondd meg nekem, mit kell tennem? Hogyan kell tennem? Mit kell haszn�lnom, hogy t�bb� ne Aglae legyek? Mit kell megcsonk�tanom magamban? Mit kell kit�pnem magamb�l, hogy t�bb� ne legyek b�n, cs�b�t�s, hogy t�bb� ne kelljen f�lnem saj�t magamt�l �s az emberekt�l? Ki kell t�pnem a szemeimet? Meg kell �getnem a sz�mat? Le kell v�gnom a nyelvemet? Szemem, sz�m, nyelvem rosszra vittek engem. Nem akarom t�bb� a rosszat, �s k�szen vagyok arra, hogy megb�ntessem magamat �s tagjaimat, fel�ldozva azokat. Vagy azt akarod, hogy lehas�tsam �gy�kaimat, amelyek aljas szeretetre �szt�n�ztek engem s�v�rs�gukkal? Ezt a kiel�g�thetetlen bens�met, melynek �jra�led�s�t�l �lland�an f�lek? Mondd meg, mondd meg, hogyan felejtheti el az ember n�i mivolt�t, �s hogyan felejtetheti el m�sokkal, hogy n�?!

M�ria zavarban van. S�r, szenved, de f�jdalma csak k�nnyeiben nyilv�nul meg, amelyek a b�nb�n�ra hullanak.

-- B�neim bocs�nat�nak tudat�ban akarok meghalni. �gy akarok meghalni, hogy ne eml�kezzek m�sra, csak az �dv�z�t�re. �gy akarok meghalni, hogy az � B�lcsess�ge az �n bar�tn�m legyen. T�bb� nem tudok a k�zel�be menni, mert a vil�g figyeli �t, �s figyel engem, hogy v�doljon minket...

               Aglae s�r, eg�szen a f�ldre vetve mag�t, mint egy darab rongy.

               M�ria fel�ll, s halkan azt mormolja:

-- Mily neh�z Megv�lt�nak lenni! -- Szinte el�ll a l�legzete.

               Aglae, aki hallja a suttog�st, �s meg�rzi, mir�l van sz�, felny�g:

-- Sz�momra mindennek v�ge!

-- Nem le�nyom. Nincs v�ge. Most kezd�dik sz�modra. Hallgass ide, szeg�ny l�lek! Nem miattad szenvedek, hanem a kegyetlen vil�g miatt. Nem engedlek elmenni, hanem befogadlak, szeg�ny fecske, amelyet a vihar az �n falamhoz vert. �n viszlek t�ged J�zushoz, �s � megmondja neked az utat az �dv�ss�gre.

-- Nem rem�lek t�bb�... A vil�gnak igaza van. Nem nyerhetek bocs�natot.

-- A vil�gt�l nem. De Istent�l igen. Hagyd, hogy �n besz�ljek hozz�d a Legfels�bb Szeretet nev�ben, aki egy Fi�t adott nekem, hogy �n a vil�gnak adhassam �t. Kiemelt engem az �n Istennek szentelt sz�zess�gem boldog tudatlans�g�b�l, hogy a vil�g r�szes�lhessen a bocs�natban. V�remet vette nem a sz�l�skor, hanem a sz�vemb�l, amikor kinyilatkoztatta nekem, hogy gyermekem a Nagy Engesztel� �ldozat. N�zz r�m, le�nyom! Ebben a sz�vben egy nagy seb van. M�r t�bb mint harminc �ve f�j, �s mind nagyobb� v�lik, �s elem�szt engem. Tudod, mi a neve?

-- F�jdalom.

-- Nem. Szeretet. Szeretet ez, ami arra �szt�n�z engem, hogy a Fiam ne legyen egyed�l �dv�z�t� munk�j�ban. Szeretet, amely t�zel engem, hogy megtiszt�tsam azokat, akik nem mernek a Fiamhoz menni. Szeretet, amely k�nnyekre ind�t, hogy megmossam a b�n�s�ket. Te azt akartad, hogy simogassalak. Neked adom k�nnyeimet, amelyek m�r tiszt�v� tesznek t�ged, hogy feln�zhess Uramra. Ne s�rj �gy! Nem te vagy az egyetlen b�n�s n�, aki az �rhoz j�n, �s megv�ltva megy el t�le. Voltak el�tted m�sok, �s ut�nad is j�nnek m�sok.

               K�telkedsz abban, hogy � meg tud neked bocs�tani? H�t nem l�tod minden dologban, ami veled t�rt�nt, az Isteni J�s�g titokzatos akarat�t? Ki vezetett el t�ged J�de�ba? Ki J�nos h�z�hoz? Ki k�ld�tt t�ged az ablakhoz azon a reggelen? Ki gy�jtott benned egy m�csest, hogy megvil�g�tson t�ged szavaival? Ki tett k�pess� meg�rteni, hogy a szeretet az im�val egyes�lve elnyeri az isteni seg�ts�get az im�dkoz� sz�m�ra? Ki adott neked er�t, hogy elmenek�lj Sammai h�z�b�l? Ki adott er�t, hogy kitarts az els� napokt�l az � �rkez�s�ig? Ki hordozott t�ged az � �tj�n? Ki k�pes�tett arra, hogy b�nb�n� m�dj�ra �lj, �s mind jobban megtiszt�tsd lelkedet? Ki adta neked a v�rtan� lelk�let�t, a h�v� lelket, a kitart� lelket, a tiszta lelket?

Igen, ne r�zd a fejedet! Azt hiszed, hogy csak az tiszta, aki nem ismerte meg az �rz�kis�get? Azt hiszed, hogy a l�lek nem lehet ism�t sz�zi �s sz�p? �, le�nyom! Hidd el, hogy ha �sszehasonl�tjuk az �n tisztas�gomat, amely teljesen az �r kegyelm��, �s a te h�sies felemelked�sedet a te elvesztett tisztas�god fel�, akkor a tied a nagyobb. Te ism�t fel�p�tetted azt: az �rz�kis�g, a sz�ks�g�rzet �s a szok�s ellen�re. Sz�momra az adom�ny oly term�szetes, mint a l�gz�s. Neked el kell nyomnod gondolataidat, �rzelmeidet, testedet, hogy ne eml�kezz�l, ne k�v�nj, ne engedelmeskedj�l neki. �n... �, k�pes-e egy n�h�ny �r�s gyermek a testi v�gyakra? �rdemet szerez, ha nem teszi? �gy vagyok �n. �n nem tudom, mi ez a tragikus �hs�g, amelynek �ldozat�ul esett az emberis�g. �n csak az Isten ut�n val� legszentebb �hs�get ismerem. Te azonban nem ismerted ezt, �s magadt�l r�j�tt�l! De te uralkodt�l a m�sik, tragikus �s rettenetes �hs�g felett Isten szeretet�b�l, aki most a te egyetlen szerelmed.

Mosolyogj, le�nyom, az isteni irgalmass�gra! Fiam azt teszi benned, amit Hebronban mondott. M�r meg is tette. Te m�r meg vagy mentve, mert akartad, hogy megmentsen t�ged. Mert �rt�kelted a tisztas�got, a f�jdalmat, a j�t. Lelked �jj�sz�letett. Igen. Sz�ks�ged van az � szav�ra, hogy Isten nev�ben megmondja neked: ,,Bocs�natot nyert�l.'' �n nem tudom megtenni ezt. De cs�komat adom neked �g�retk�nt, a bocs�nat kezdetek�nt.

               �, �r�k L�lek, egy kicsi bel�led mindig M�ri�dban van. Engedd, hogy � ki�rassza ezt, Megszentel� L�lek, a teremtm�nyre, aki s�r �s rem�l. Fi�nk �ltal, � Szeretet Istene, �dv�z�tsd �t, aki Istent�l v�rja az �dv�ss�get! Egy csoda r�v�n ereszkedj�k le r� a kegyelem, amir�l az Angyal azt mondta, hogy Isten elhalmozott engem, �s er�s�tse meg �t addig, am�g J�zus, az �ldott �dv�z�t�, a Legf�bb F�pap feloldozza �t az Atya, Fi� �s a L�lek nev�ben...

�jjel van, le�nyom. F�radt vagy �s elny�tt. Gyere! Pihenj. Holnap �trakelsz... Egy becs�letes csal�dhoz k�ldelek. Mert ide m�r sokan j�nnek. �s adok neked egy ruh�t, ami eg�sz hasonl�t az eny�mhez. Zsid� n�nek n�zel majd ki. Mivel csak J�de�ban l�tom majd viszont Fiamat, mert k�zel van m�r a h�sv�t, �s �prilis �jholdj�n Bet�ni�ban lesz�nk, akkor majd besz�lek r�lad. J�jj a zel�ta Simon h�z�ba! Ott tal�lsz engem, �s hozz� viszlek t�ged.

               Aglae m�g s�r. De most m�r b�k�sen. A f�ld�n �l. M�ria is ism�t le�lt. �s Aglae fej�t M�ria t�rd�re teszi, �s megcs�kolja a kez�t... Ut�na fels�hajt: ,,Fel fognak ismerni engem...''

-- �, nem! Ne f�lj! A te ruh�d m�r nagyon ismert. De �n el�k�sz�telek t�ged erre az �tra a Bocs�nat fel�, �s olyan leszel, mint egy sz�z, aki lakodalomra megy: m�sfajta �s ismeretlen t�meg el�tt, aki nem ismeri a szertart�st. Gyere! Van egy kis szob�m az eny�m mellett. Ott sz�lltak meg a szentek �s az utasok, akik v�gyakoztak arra, hogy Istenhez menjenek. T�ged is vend�g�l fog l�tni.

               Aglae fel akarja szedni k�peny�t �s f�tyl�t.

-- Hagyd! Azok a szeg�ny, elveszett Aglae ruh�i. � t�bb� m�r nem l�tezik... �s a ruh�knak sem kell megmaradniuk. Nagyon sok gy�l�letet hallottak... �s a gy�l�let �ppoly rossz, mint a b�n.

Kimennek a s�t�t kertbe, �s bel�pnek J�zsef kis szob�j�ba. M�ria meggy�jtja a kis m�csest, amely az egyik asztalk�n �ll, megsimogatja m�g a b�nb�n�t, bez�rja az ajt�t, �s saj�t h�rmas l�mp�s�val k�r�ln�z, hov� vigye Aglae k�nt�s�t, hogy holnap egy l�togat� se l�ssa meg.

(3-149)