Mária a nőtanítványok oktatója

  Jézus a názáreti házban van a tizenkét apostollal, Jakab és Júdás anyjával, Máriával, Szalóméval, Zsuzsannával és Mártával. Mártán látszik, hogy nagyon szomorú és sokat sírt. Félelem fogja el őt, távol szülőföldjétől, mások társaságában. Az Úr Anyja, Mária igyekszik bevezetni őt a többiek társaságába és megszüntetni zavarát, de nem sikerül neki. Márta váltakozva elpirul és könnyezik sűrű fátyla alatt.

               Jézus szerette volna, ha Johanna is ott lett volna, de az apostolok, akiket érte küldött, azzal tértek vissza, hogy nem találták otthon, látogatóba ment egy barátnőjéhez.

-- Rendben van -- mondja Jézus. -- Nincs együtt a nőtanítványok csoportja úgy, amint én gondoltam. De látjátok, hogy a távollevő Johanna helyett jelen van Márta, Teofil leánya, Lázár nővére. A tanítványok ismerik már Mártát. Anyám is. És te is, Mária, és talán te is, Szalóme, már tudjátok fiaitoktól, ki Márta, nem annyira a világ szemében, mint inkább Isten szemében. Te, Márta, ismered őket, akik téged nővérüknek tekintenek és nagyon szeretnek. Nővérük és leányuk vagy. Nagy szükséged van erre, jó Márta, hogy részed legyen abban az emberi vigasztalásban is, ami jó érzelmekkel jár, és amit Isten nem ítél el, hanem azért adta az embernek, hogy erőt adjon neki az élet fáradalmainak elviseléséhez.

Isten hozott ide titeket az általam kiválasztott órában, hogy megadja nektek az alapot, azt mondhatnám, a vásznat, amelyre kihímezhetitek tökéletességteket, mint nôtanítványok. Tanítvány az, aki követi a Mester utasításait, tanítását. Azért tág értelemben tanítványoknak nevezik majd mindazokat, akik most és a századokon keresztül követik tanításomat. Nem az egyes apostolokról nevezik majd el ôket, hanem egy jel alatt csoportosítva: keresztényeknek hívják ôket.

               Amint Mózestôl kezdve volt egy Fôpap, voltak papok, leviták, különféle szolgálatokkal megbízottak, énekesek, és így tovább, az én új Templomomban, amely oly nagy lesz, mint maga a föld, lesznek nagyobbak és kisebbek, mindnyájan hasznosak. Szeretni fogom mindnyájukat. Ezenkívül ott lesznek az asszonyok is, egy új csoport, amelyet Izrael mindig megvetett, s arra korlátozott, hogy a Templomban a szüzek énekeit énekeljék és oktatásait hallgassák. De nem többet.

Ne vitassátok, hogy ez igazságos volt-e. Az Izraelre korlátozott vallásban és a Harag idején igazságos volt. Az egész szégyen a nôre nehezedett, mert tôle származott a bűn. Krisztus egyetemes vallásában, és a Bocsánat idejében mindez megváltozik. Minden Kegyelem egy Asszonyban egyesült, és ô világra szülte ôt, hogy megváltsa a világot. Azért a nô többé nem a megvetés tárgya Isten számára, hanem Isten segítôtársa. És az Úr által szeretett asszony révén minden asszony az Úr tanítványává válhat, nemcsak úgy, mint a tömeg, hanem mint kisebb papnôk, a papok segítôi. Segíthetik ôket nemcsak személyesen, hanem a hívôk és még nem hívôk gondozásában, azoknál, akiket nem annyira a szentbeszéd dörgedelme visz majd Istenhez, mint inkább egy nôtanítványom szent mosolya.

Ti kértetek engem, hogy követhessetek úgy, amint a férfiak követnek. De számomra túl kevés lenne, ha csak eljönnétek, meghallgatnátok, magatokra alkalmaznátok szavaimat. Ez a ti megszentelôdéstekre szolgálna. Ez nagyszerű, de nekem még nem elég. Én a Mindenek Felett Álló Fia vagyok, és mindent kívánok azoktól is, akiket különösen szeretek. Mindent kívánok, mert mindent nekik adtam.

               De rajtam kívül a világ is létezik. Ez a rettenetes dolog, amit világnak mondanak. Szerfölött ki kellene válnia az életszentségben, az Isten gyermekeinek határtalan, mindent felülmúló életszentségében. Ehelyett kiválik a gonoszságban. Teljes gonoszsága határtalan megnyilvánulásainak számában és erejében. Minden bűn megtalálható a világon, amely többé nem Isten gyermekeinek sokaságát foglalja magában, hanem a sátán gyermekeiét. Mindenekfelett megnyilvánul benne az a bűn, amely leginkább magán hordja az ô atyaságának jelét: a gyűlöletet. A világ gyűlöl. Az, aki gyűlöl, rosszat lát a legszentebb dologban is, és azt akarja, hogy mások is úgy lássanak. Ha megkérdeznétek a világot, miért jöttem, nem azt mondaná nektek: ,,Hogy jót tegyen, és megváltson'', hanem azt mondaná: ,,Azért, hogy megrontson és kihasználjon.'' Ha megkérdeznétek a világot, mit gondol rólatok, követôimrôl, nem azt mondaná: ,,Azért követitek, hogy szentekké legyetek és megvigasztaljátok a Mestert a szentséggel és a tisztasággal.'' Hanem azt: ,,Azért követitek, mert az az ember félrevezetett titeket.''

Ilyen a világ. Azért mondom nektek ezt, hogy mérlegeljetek mindent, mielôtt a világnak bemutatkoztok, mint kiválasztott nôtanítványaim, jövôbeli nôtanítványaim elôdei, az Úr szolgáinak munkatársai. Vegyétek kezetekbe a szíveteket, és mondjátok meg ezeknek az érzékeny nôi szíveknek, hogy veletek együtt ôket is kinevetik, megrágalmazzák, leköpik, lábbal tapossák, megvetik a hazug és kegyetlen világ fiai. Kérdezzétek meg ôket, hogy képeseknek érzik-e magukat mindezeknek a sérelmeknek elviselésére anélkül, hogy méltatlankodva felkiáltanának és megátkoznák azokat, akik megsebzik ôket. Kérdezzétek meg ôket, hogy képeseknek érzik-e magukat a rágalmak erkölcsi vértanúságának elviselésére anélkül, hogy gyűlölnék rágalmazóikat és azt, aki miatt megrágalmazták ôket. Kérdezzétek meg ôket, hogy amikor elfödi ôket a világ gyűlölete, rosszindulata, tudnak-e majd mindig szeretetet árasztani, ha megmérgezi ôket a keserűség, tudnak-e mézet hullatni, ha szenvednek a megnemértéstôl, a megvetéstôl, a rosszindulattól, tudnak-e majd továbbra is mosolyogni, az égre mutatva kezükkel, mint céljukra. Ehhez a célhoz akartok elvezetni másokat asszonyi szeretetetek által, amely anyai akkor is, ha még gyermekek vagytok, és anyai akkor is, ha oly idôseknek adjátok, akik ôseitek lehetnének, de akik most született lelki gyermekeitek még, akik képtelenek felfogni és megtalálni az utat, az életet, az igazságot, a bölcsességet, amelyet én adok nekik önmagamban, én, az Út, az Igazság, az Élet, az isteni Bölcsesség. Ugyanúgy foglak szeretni titeket akkor is, ha azt mondjátok nekem: ,,Nincs ahhoz erôm, Uram, hogy kihívjam magam ellen az egész világot érted.''

Tegnap egy leány kérte tôlem, hogy áldozzam fel ôt, mielôtt ütne menyegzôjének órája, mert érzi, hogy úgy szeret engem, amint Istent szeretik: azaz teljes lényével, a teljes önátadás tökéletességével. És én megteszem ezt. Elrejtettem elôle az órát, hogy lelke ne remegjen a félelemtôl, és teste még a lelkénél is jobban. Halála hasonló lesz annak a virágnak a halálához, amely egy este bezárja koronáját abban a hiszemben, hogy másnap ismét kinyílik majd, de amely többé nem nyílik ki, mert az éjjel csókja magába szívja életét. Kívánsága szerint megteszem ezt, néhány nappal megelôzi majd az ô halálba szunnyadása az enyémet. Azért, hogy ne kelljen várakoznia a limbusban ennek az én elsô szüzemnek, s hogy halálom után azonnal megtaláljam ôt.

Ne sírjatok! Én a Megváltó vagyok. Ez a szent leány nem azt kérte, hogy követhessen engem. Nem elégedett meg a hozsannázással a csoda után, hanem értett ahhoz, hogy mintegy pénzként kamatoztassa a csodát. Az emberi hálától tovább ment, a természetfeletti háláig, a földi vágytól a földöntúliig. Oly lelki érettséget mutatott, amely szinte mindenkiét felülmúlja. Azt mondom, ,,szinte'', mert közöttetek vannak ugyanolyan tökéletesek, sôt, még tökéletesebbek. Kinyilvánította vágyát, hogy beteljesítse kifejlôdését, s egy lányból angyal váljék lakásának rejtekén. És ezért én annyira szeretem ôt, hogy amikor a világ undorral tölt el, erre a kedves teremtményre gondolok, áldva az Atyát, aki felszárítja könnyeimet és izzadságomat, amikor a világ nem akar elfogadni engem, mint Mesterét, felszárítja a szeretetnek és a tisztaságnak ezekkel a virágaival.

De ha akarjátok, ha van bátorságtok választott nôtanítványaimnak maradnotok, íme, kijelölöm számotokra a munkát, amelyet el kell végeznetek, hogy igazoljátok jelenléteteket és kiválasztottságtokat mellettem és az Úr szentjei mellett. Nagyon sokat tudtok tenni a hozzátok hasonlókért és az Úr szolgáiért.

               Már sok hónappal ezelôtt rámutattam Máriának, Alfeus feleségének arra, mily nagy szükség van az asszonyra Krisztus oltára mellett! A világ végtelenül sok nyomorúságát egy asszony sokkal inkább meg tudja gyógyítani, mint egy férfi, és utána a férfihoz vezeti, hogy tökéletesen meggyógyuljon. Elôttetek sok szív megnyílik, fôleg az asszonyoké. Úgy kell fogadnotok ôket, mintha kedves, eltévelyedett gyermekeitek lennének, akik visszatérnek az atyai házba, és akik nem mernek szüleik szeme elé kerülni. Sokan mennek majd hozzátok, Istent keresve. Fogadjátok ôket úgy, mint a fáradt utasokat, s mondjátok nekik: ,,Itt van az Úr háza. Ô azonnal jön'', és közben vegyétek körül ôt szeretetetekkel. Ha nem én, egy papom el fog jönni.

Az asszony tud szeretni. A szeretetre lett teremtve. Ô lealacsonyította a szeretetet, érzéki éhséggé változtatva át, de teste mélyén mindig ott van rabként az igazi szeretet, lelkének drágaköve: az érzékiség kemény sarától mentes szeretet, amely szárnyakat kap és angyali illatot áraszt, amely tiszta lánggá vált és visszaemlékezik Istenre, Istentôl való származására, arra, hogy Isten teremtette. A nô: a jóság remekműve, a férfi, a teremtés remekműve mellett: ,,És akkor Ádámnak adta társul, hogy ne érezze magát egyedül'' (Vö. Ter 2,18-24). Az asszonyoknak nem szabad elhagyniuk az Ádámokat. Fogjátok azért ezt a képességteket a szeretetre, és használjátok fel azt Krisztus szeretetében és Krisztus által felebarátaitokért. Legyetek nagyon szeretetteljesek a bűnbánó bűnösökhöz! Mondjátok nekik, hogy ne féljenek Istentôl. Hogyne tudnátok megtenni ezt ti, akik anyák és nôvérek vagytok? Mily gyakran voltak betegek kicsinyeitek, kistestvéreitek, és orvosra szorultak! És féltek. De ti, simogatással és szeretetteljes szavakkal megszüntettétek ezt a félelmüket, és ôk, kezecskéjükkel a tietekben engedték, hogy kezeljék ôket, és elôzô félelmük megszűnt. A bűnösök a ti testvéreitek, beteg gyermekeitek, és félnek az orvos kezétôl, az ô ítéletétôl... Nem. Ne legyen így. Mondjátok nekik, ti, akik tudjátok, milyen jó az Isten, hogy Isten jó és nem kell félni tôle. Akkor is, ha határozottan megmondta: ,,Többé ne tedd ezt!'', nem dobja ki azt, aki már megtette, és aki beteg. Hanem kezeli ôt, hogy meggyógyítsa.

Legyetek anyák és nôvérek a szentek mellett. Nekik is szükségük van a szeretetre. Kifáradnak, felemésztik magukat az igehirdetésben. Nem tudnak mindent megtenni. Segítsétek ti ôket, szerényen és buzgón. Az asszony tud dolgozni. A házban, az asztalnál, az ágynál, a szövôszéknél, s mindenben, ami a mindennapos élethez szükséges. A jövô Egyházában állandóan jönnek majd a zarándokok Isten helyeihez. Legyetek ti a jámbor szállásadók, akik vállaljátok a legalázatosabb munkákat is, hogy szabaddá tegyétek Isten szolgáit a Mester művének folytatására.

És utána jönnek a nehéz, véres, vad üldözések. A keresztények, a szentek is idônként félni fognak, gyengék lesznek. A férfi sose erôs nagyon a szenvedésben. A nô felülmúlja a férfit abban, hogy tud szenvedni. Tanítsátok meg erre a férfit, támogassátok ôt ezekben a félelmetes órákban, amikor elveszti bátorságát, sír, elfárad, vagy a vérét ontja. Történetünkben ismerünk nagyszerű asszonyokat, akik értettek ahhoz, hogy bátran véghezvigyék a népüket felszabadító cselekedeteket. Ott van Judit, Jáel. (Ld. Judit 8,1-16,29. Bírák 4,17-22; 5,24-27) De higgyétek el, hogy egyikük sem nagyobb jelenleg annál, aki nyolcszor szenvedett vértanúságot: hétszer gyermekeiben, és egyszer önmagában, a Makkabeusok idejében. (Ld. 2Mak 7,1-41). Késôbb lesz egy másik... És ezután jönnek a hôs asszonyok, a szenvedés asszonyai, és az asszonyok, akik a vértanúságot megerôsítik a szenvedésben, és maguk is vértanúk, az üldözöttek angyalai lesznek. Asszonyok: néma papnôk, akik életmódjukkal hirdetik Istent, és akik pusztán a Szeretet Istenének való szentelésük által lesznek felszentelve, és méltók lesznek erre.

Nagyon vázlatosan, ezek lesznek a ti fôbb kötelességeitek. Nem lesz sok idôm, amit különösen nektek tudok szentelni, de engem hallgatva kialakultok majd. És még inkább kialakultok majd Anyám tökéletes vezetése alatt.

               Tegnap ez az anyai kéz (és Jézus kezébe veszi Mária kezét) elvezette hozzám azt a leányt, akirôl beszéltem nektek. Ô azt mondta nekem, hogy pusztán Anyám szavának hallgatása, és az, hogy néhány óráig mellette lehetett, elég volt arra, hogy megérlelje a kegyelem gyümölcsét, amelyben részesült, és tökéletessé tegye azt. Nem ez az elsô alkalom, hogy Anyám dolgozik Krisztusért, az ô Fiáért. Te és te, tanítványaim, és úgyszintén unokatestvéreim, tudjátok, mi Mária a lelkek Istenhez alakításában és megmondhatjátok azoknak, akik félnek amiatt, hogy nem én készítem elô ôket küldetésükre, vagy hogy felkészületlenek maradnak akkor, amikor én többé nem leszek veletek. Ô, az én Anyám, veletek lesz, most, azokban az idôkben, amikor én nem leszek köztetek, és utána, amikor többé nem leszek köztetek. Ô veletek marad, és vele itt marad a bölcsesség minden erényében. Mostantól fogva kövessétek minden tanácsát.

Tegnap este, amikor egyedül voltunk, én melléje ültem úgy, mint amikor gyermek voltam, fejemet a vállára hajtottam, amely oly édes, és oly erôs. Beszélgettünk a leányról, aki a délután elsô óráiban eltávozott, jobban tündökölve, mint az égen ragyogó nap, a szűzi szívébe zárt fénytôl, ami az ô szent titka volt. Anyám azt mondta nekem: ,,Milyen édes a Megváltó Anyjának lenni!'' Igen, milyen édes, amikor a teremtmény, aki a Megváltóhoz jön, már Isten gyermeke, akiben egyedül csak az eredeti bűn van, amelyet csak én tudok eltávolítani. A szeretet eltávolított minden egyéb kis foltot, amely az emberi tökéletlenségbôl ered.

De, édes Anyám, a lelkek legtisztább vezetôje, Fiadhoz szent irányadó csillag, a szentek kedves tanítónôje, a legkisebbek kegyes dajkája, a betegek üdvös gyógyítója, nem mindig ezek a teremtmények jönnek majd hozzád, akik nem helyezkednek szembe a szentséggel... Hanem leprások, rettenetesek, bűzösek, tisztátalan dolgok körül tekergô kígyók csúsznak majd egészen a lábadig, emberi nem Királynôje, hogy azt kiáltsák feléd: ,,Irgalom! Segíts rajtunk! Vigyél minket Fiadhoz!'' És tiszta kezedet sebeikre kell helyezned, paradicsomi galamb tekinteteddel le kell hajolnod a pokoli torz alakokhoz, be kell lélegezned a bűn bűzét, és nem szabad elmenekülnöd. Sôt, szívedre kell szorítanod ezeket a sátántól megcsonkítottakat, ezeket az elvetélteket, ezeket a rothadékokat, és meg kell mosnod ôket könnyeiddel, és hozzám kell hoznod ôket... És akkor azt mondod majd: ,,Milyen nehéz az Üdvözítô Anyjának lenni!'' De te megteszed, mert az Anya vagy... Megcsókolom és megáldom ezeket a kezeidet, amelyek által oly sokan jönnek majd hozzám, és mindegyikük dicsôségemre válik. De mielôtt az enyémmé válnának, a te dicsôségedre szolgálnak, Szent Anya.

Ti, kedves nôtanítványok, kövessétek az én, Jakab és Júdás Tanítónôjének példáját, és mindazokét, akik ki akarnak alakulni a kegyelem és a bölcsesség által. Tegyétek meg, amit mond. Én mondom azt, de ô megédesíti szavaimat. Nem kell ahhoz semmit sem hozzáadni, mert az a Bölcsesség Anyjának a szava.

               És ti, barátaim, tanuljátok meg az asszonyoktól az alázatosságot és a kitartást, és tegyetek le férfi kevélységtekrôl, ne vessétek meg a nôtanítványokat, hanem mérsékeljétek erôtöket, és mondhatnám durvaságtokat, és meg nem alkuvástokat, amikor érintkeztek az asszonyok kedvességével. És fôleg, tanuljatok meg tôlük szeretni, hinni, és szenvedni az Úrért, mert igazán mondom, hogy ôk, a gyengék lesznek a legerôsebbek a hitben, a szeretetben, a merészségben, az önfeláldozásban Mesterükért, akit egész lényükkel szeretnek, anélkül, hogy kérnének valamit, anélkül, hogy igényt tartanának valamire, egyedül azért, hogy szeressenek, s ezzel engem megvigasztaljanak és megörvendeztessenek.

Menjetek most házaitokba, vagy ahol vendégül látnak titeket! Én Anyámmal maradok. Isten veletek!

               Mindnyájan elmennek Máriát kivéve.

-- Te maradj itt, Márta! Már beszéltem szolgáddal. Ma nem Betánia a vendéglátó, hanem Jézus kis háza. Jöjj! Egyél Mária mellett, és aludjál az ô szobája mellett lévô szobában. József lelke, a mi vigaszunk, vigasztaljon meg, miközben pihensz. Holnap erôsebben és biztosabban térsz vissza Betániába, hogy ott is elôkészítsd a nôtanítványokat, arra várakozva, aki nekem és neked is a legkedvesebb. (Mária Magdolnára céloz Jézus.) Ne kételkedjél, Márta! Én sose ígérek valamit hiába. De idô kell ahhoz, hogy egy viperákkal teli pusztát paradicsomi cserjéssé változtassak... Az elsô fáradozásnak nem látszik az eredménye. Úgy tűnik, hogy semmi sem történt. Pedig a mag már el van vetve. A magok. Mind. Utána az esô felnyitja a magokat, és kialakul a növény... És jönnek a jó fák. Jönnek!... Ne sírj tovább!

(3-78)