Ann�lia, a sz�z

J�zus P�terrel, Andr�ssal �s J�nossal bekopog a n�z�reti h�z ajtaj�n. Mam�ja azonnal kinyitja, �s amikor megl�tja J�zus�t, mosolyra der�l az arca.

-- J�, hogy visszat�rt�l, Fiam! Tegnap �ta n�lam van egy tiszta galamb, aki r�d v�r. Messzir�l j�tt. �s aki elk�s�rte, nem tudott tov�bb itt maradni. Mivel tan�csot akart k�rni, �n adtam neki annyira, amennyire tudtam. De Fiam, egyed�l csak te vagy a B�lcsess�g. A t�bbieket is sz�vesen l�tom. J�jjetek, �s egyetek valamit!

-- Igen, maradjatok itt! Azonnal megyek ahhoz a le�nyhoz, aki engem v�r.

               K�l�nb�z� m�don, mindh�rman k�v�ncsiak. P�ter sz�ttekint, �s nagyon szeretne �tl�tni m�g a falon is. J�nos M�ria mosoly�b�l akarja kiolvasni az ismeretlen nev�t. Andr�s, aki nagyon elpirult, J�zus pillant�s�t keresi, �s egy n�ma k�r�s remeg az ajk�n �s a tekintet�ben.

J�zus azonban nem t�r�dik egyik�kkel sem. M�g a h�rom elhat�rozza, hogy a konyh�ba megy, ahol M�ria enni ad nekik, �s ahol megmelegedhetnek a t�zn�l, J�zus felemeli a f�gg�nyt, amely elrejti a kertbe vezet� ny�l�st, �s kimegy. A szel�d napsug�r m�g l�giesebb� �s val�sz�n�tlenebbekk� teszi a kert mandulaf�j�nak vir�gba borult �gait. Ez az els� kivir�gzott fa, amely jelzi a tavasz meg�rkez�s�t.

               J�zus, mell�n �sszefont k�zzel, mosolyogva �ll a napsug�rban. A vir�g�gy tiszta, rendezett, kedves, a t�k�letes sz�zess�get leheli.

-- Fiam, j�jj a szob�mba! Oda vezetem, mert amikor meghallotta az emberek hangj�t, elmenek�lt a kert v�g�be.

J�zus bel�p anyj�nak szob�j�ba, amely mindig tiszta, a h�z legtiszt�bb szob�ja, amely hallotta az angyallal val� besz�lget�st, �s amelyb�l m�g a kertn�l is jobban ki�rad a sz�zess�g l�nyege, az angyali, a szent, �s a f�angyal�, aki abban tisztelte Kir�lyn�j�t. Mintha csak tegnap t�rt�nt volna, s nem is harminc �ve. Ma is olyan minden a szob�ban, mint akkor volt. M�g a v�z�ban vir�gz� mandula�g sem hi�nyzik.

               Az ajt� f�gg�ny�t M�ria gyeng�den f�lrevonja. J�zus, aki h�ttal �llt az ajt�nak, megfordul.

-- �me, Fiam. Hozz�d vezetem. Egy b�r�nyka. Te l�gy a P�sztora.

M�ria egy fiatal, barnahaj� le�nyt fog a kez�n�l. A le�ny er�sen elpirul J�zus el�tt. M�ria kedvesen visszavonul.

-- B�ke veled, le�ny!

-- B�ke... Uram...

               A le�nyon nagyon er�t vesznek �rzelmei, nem tud sz�hoz jutni, let�rdel, fej�t a f�ld fel� hajtva.

-- Kelj fel! Mit k�v�nsz t�lem? Ne f�lj!...

-- Nem f�lek... de... most, hogy el�tted vagyok... miut�n annyira v�gytam erre... mindazt, ami k�nny�nek t�nt el�ttem, amit meg kell mondanom neked... t�bb� nem tudom kifejezni... t�bb� nem t�nik annak... Ostoba vagyok... bocs�ss meg, Uram!

-- Valami kegyet k�rsz a f�ld sz�m�ra? Csod�ra van sz�ks�ged? Lelkeket akarsz megt�r�teni? Nem? Akkor mit k�v�nsz? Rajta, besz�lj! Oly b�tor volt�l, �s most elhagyott a b�tors�god? Nem tudod, hogy �n az vagyok, aki er�ss� tesz? Igen? Tudod? Akkor rajta, besz�lj, �gy, mintha aty�d voln�k. Fiatal vagy, h�ny �ves?

-- Tizenhat, Uram.

-- Honnan j�ssz?

-- Jeruzs�lemb�l.

-- Mi a neved?

-- Annalia...

-- Nagymam�mnak kedves neve, �s Izrael oly sok asszony��. Hogy csak egyet eml�tsek k�z�l�k, J�kobnak azt a j�, h�s�ges, szeretetteljes �s szel�d feles�g�t. (Lia v�. Ter 29,1-30,24) Szerencs�s n�v. P�ldaad� jegyes �s anya leszel. Nem? R�zod a fejedet? S�rsz? Tal�n visszautas�tott valaki? Az sem? Meghalt a neked �g�rt f�rfi? M�g nem v�lasztottak ki?

A le�ny csak a fej�t r�zza. J�zus hozz�l�p, megsimogatja, �s k�nyszer�ti arra, hogy felemelje a fej�t �s re� n�zzen... J�zus mosolya legy�zi a le�ny izgalm�t. Felb�torodik:

-- Uram, a te j�voltodb�l �n jegyes lenn�k �s boldog. Nem ismersz fel engem, Uram? �n vagyok a t�d�bajos, a haldokl� jegyes, akit te meggy�gy�tott�l a te J�nosod k�r�s�re... A te kegyelmed ut�n... nekem m�s testem van: eg�szs�ges ahelyett, ami el�z�leg volt, amely haldoklott; �s m�s lelkem van... Nem tudom. T�bb� nem �rzem magamat magamnak. Az �r�m, hogy meggy�gyultam, a biztoss�g, hogy jegyess� lehetek, csak az els� �r�kban tartott. Pedig azel�tt amiatt s�rtam, hogy meg kell halnom, nem lehetek jegyes. �s ut�na...

A le�ny mind �szint�bben besz�l, ism�t megtal�lja a szavakat �s a gondolatokat, amelyeket elvesztett zavar�ban, hogy egyed�l van a Mesterrel...

-- �s ut�na �reztem, hogy nem szabad �nz�nek lennem, csak arra gondolnom: ,,Most boldog leszek'', hanem valami t�bbre kell gondolnom, �s hozz�d kell j�nn�m, �s Istenhez, a te Aty�dhoz �s az eny�mhez. Valami azt mondta nekem, hogy kegyelmet tal�lok. Sokat gondolkoztam rajta, �s amikor a k�vetkez� szombaton tal�lkoztam jegyesemmel, azt mondtam neki: ,,Idehallgass, S�muel! Ha nem t�rt�nt volna csoda, n�h�ny h�napon bel�l meghaltam volna, �s �r�kre elvesztett�l volna. Most �ldozatot akarok hozni Istennek, �n veled egy�tt, hogy kifejezzem Istennek: dics�rem �t �s h�l�s vagyok neki.'' �s S�muel azonnal azt mondta nekem, mert szeret engem: ,,Menj�nk egy�tt a Templomba, �s aj�nljuk fel az �ldozatot.'' De �n nem ezt akartam. Szeg�ny vagyok, �s egyszer� ember, Uram. Keveset tudok, �s m�g kevesebbet birtokolok. De beteg mellemre helyezett kezeden kereszt�l ki�radt valami nemcsak t�nkrement t�d�mbe, hanem a sz�vem m�ly�be. A t�d�be eg�szs�g, a sz�vbe b�lcsess�g. �s felfogtam, hogy egy b�r�ny fel�ldoz�sa nem a lelkem �ltal k�v�nt �ldozat... lelkem t�ged szeretett.

A le�ny elhallgat, elpirulva, ez ut�n a vallom�s ut�n.

-- Folytasd f�lelem n�lk�l! Mit akart a lelked?

-- Hozz�d m�lt� dolgot �ldozni fel neked, Isten Fia! �s ... �s akkor... �s akkor azt gondoltam, hogy annak lelki dolognak kell lennie, olyannak, ami Istent�l van, azaz a h�zass�gra val� v�rakoz�somat kell fel�ldoznom ir�ntad val� szeretetb�l, �dv�z�t�m! Nagy �r�m a h�zass�g, tudod? Nagy dolog, amikor szeretj�k egym�st! Egy v�gy, egy s�v�rg�s, hogy teljes�ts�k! De t�bb� nem voltam az, aki n�h�ny nappal azel�tt voltam. Nem akartam t�bb� ezt, mint legszebb dolgot. Megmondtam ezt S�muelnek, �s � meg�rtett engem. � is Istennek akarta szentelni mag�t egy �vig, megkezdve azon a napon, amely menyegz�nk napja lett volna. Elindult megkeresni t�ged, hogy szeresse �s megismerje azt, aki meggy�gy�totta jegyes�t. Sok h�nap ut�n megtal�lt t�ged azon a helyen, ahov� visszavonult�l. �n is odamentem... �s szavaid befejezt�k sz�vem �tv�ltoz�s�t. Most t�bb� nem el�g sz�momra az, amit el�sz�r megfogadtam. Mint az a mandulafa ott kint, amely a mind melegebb� v�l� napsug�r hat�s�ra �jj�sz�letett, miut�n h�napokon kereszt�l halott volt, �s kivir�gzott, �s ut�na kihajtanak a levelei, �s gy�m�lcs�ket hoz, �gy �n is mindink�bb el�rehaladtam a b�lcsess�gben, megismerve, mi a jobb. Amikor utolj�ra akartalak ott felkeresni, m�r nem volt�l ott. Ekkor m�r biztos voltam abban, hogy mit akarok. H�napokon kereszt�l gondolkoztam ezen. El�ztek t�ged. Nagyon sokat s�rtam �s im�dkoztam a Magass�gbelihez, hogy hallgasson meg, gy�zze meg any�mat, �s k�ldj�n engem ide egyik rokonommal, aki Tib�ri�sba ment, hogy besz�ljen a negyedes fejedelem udvari embereivel. Az int�z� azt mondta nekem, hogy itt megtal�llak t�ged. Any�dat tal�ltam itt. Az � szavait hallgatva, �s mellette tart�zkodva ezen a k�t napon, meg�rlel�d�tt kegyelmed gy�m�lcse.

A le�ny let�rdel, mintha az olt�r el�tt lenne, kez�t �sszet�ve a mell�n.

-- Rendben van. De pontosan mit akarsz? Mit tehetek az �rdekedben?

-- Uram, �n szeretn�k... �n egy nagy dolgot szeretn�k. �s azt egyed�l te tudod megadni nekem, te, aki az �letet �s az �dv�ss�get adod, mert azt gondolom, hogy amit te meg tudsz adni, azt el is tudod venni. Szeretn�m, ha �letemet, amit nekem adt�l, elvenn�d, fogadalmam �v�ben, miel�tt az m�g v�get �rne.

-- De mi�rt? Nem vagy h�l�s Istennek az eg�szs�g�rt, amelyben r�szes�lt�l?

-- Nagyon! Hat�rtalanul! De csak egy dolog miatt: hogy kegyelmed �s csod�d �ltal meggy�gyulva felfogtam, mi a jobb.

-- Mi?

-- Az, hogy angyalok m�dj�ra �ljek. Mint a te Any�d, Uram... amint te �lsz. Amint J�nosod �l... A h�rom liliom, a h�rom feh�r l�ng, a f�ld h�rom boldogs�ga, Uram. Mert azt gondolom, hogy boldogs�g Istent birtokolni, �s hogy a tiszt�k birtokolj�k Istent. Hiszem, hogy a tiszta egy �g, amelynek k�zpontj�ban Istene van, akit az angyalok vesznek k�r�l... �, Uram! Ezt szeretn�m!... Keveset hallgattalak t�ged, egy kicsit hallgattam Any�dat �s a tan�tv�nyt, �s Izs�kot. M�sokat nem k�zel�tettem meg, hogy elmondj�k nekem szavaidat. De �gy t�nik nekem, hogy lelkem mindig hallgat t�ged, �s te vagy annak a Mestere... Elmondtam mondanival�mat, Uram...

-- Annalia, sokat k�rsz, �s sokat adsz... Le�nyom, meg�rtetted Istent �s a t�k�letess�get, amelyet a teremtm�ny el�rhet, hasonl�v� v�lva a Legtiszt�bbhoz, �s elnyerve a Legtiszt�bb tetsz�s�t.

               J�zus keze k�z� veszi a le�ny barna fej�t, aki el�tte t�rdel, �s fel�je hajolva besz�l hozz�.

-- Az, aki egy Sz�zt�l sz�letett -- mert nem f�szkelhetett be egy csokor liliomba -- h�nyingert �rez, le�nyom, a vil�g h�rmas bujas�ga miatt, �s t�nkretenn� az �lland� h�ny�s, ha az Atya, aki tudja, mib�l �l Fia, nem l�pne k�zbe szeretetteljes seg�ts�g�vel, �s nem tartan� fenn szenved� lelkemet. A tiszt�kban lelem �r�m�met. Te visszaadod nekem azt, amit a vil�g elvesz t�lem kimer�thetetlen aljass�g�val. �ldott legyen ez�rt az Atya, �s �ldott l�gy te, le�nyom! Menj nyugodtan! Valami t�rt�nni fog, ami �r�kk�val�v� teszi fogadalmadat. Te egyike vagy azoknak a liliomoknak, akiket elsz�rnak Krisztus v�res �tj�n.

-- �, Uram... m�g egy dolgot szeretn�k...

-- Mit?

-- Hogy ne legyek jelen a te hal�lodn�l... Nem tudn�m elviselni, hogy meghalni l�ssam azt, aki az �n �letem.

               J�zus kedvesen mosolyog, �s kez�vel felsz�r�tja a k�t cs�kot, amelyet a k�nnyek rajzoltak a barna arcra.

-- Ne s�rj! A liliomok sose gy�szolnak. Mosolyogni fogsz, angyali koron�d gy�ngyeivel, amikor megl�tod megkoron�zott Kir�lyodat bel�pni Orsz�g�ba. Menj! Az �r Lelke fog tan�tani t�ged els� �s m�sodik elj�vetelem k�z�tt. Meg�ldalak t�ged az �r�k Szeretet l�ngj�val.

J�zus kin�z a kertbe, �s ki�ltja:

-- Mama! �me egy kisle�ny, aki eg�szen a tied. M�r boldog. De te mer�ted el �t tisztas�godban most, �s valah�nyszor a Szent V�rosba megy�nk, hogy az �gi vir�gszirmok hava legyen, amely a b�r�ny tr�nj�ra hull. -- �s J�zus �v�ihez fordul, mik�zben M�ria megsimogatja a le�nyt, vele maradva.

               P�ter, Andr�s �s J�nos k�rd�n n�z r�. J�zus ragyog� arca el�rulja nekik, hogy boldog. P�ter nem tudja t�rt�ztetni mag�t, �s megk�rdi:

-- Kivel besz�lt�l annyit, Mesterem? �s mit hallott�l, hogy �gy sug�rzol az �r�mt�l?

-- Egy n�vel, aki �let�nek hajnal�n �ll. Azzal, aki hajnal lesz sokak sz�m�ra, akik j�nnek majd ut�na.

-- Kik?

-- A sz�zek.

               Andr�s halkan mondja mag�nak -- Nem � az...

-- Nem. Nem �. De ne f�radj bele az im�ba. T�relmes �s j�s�gos im�dnak minden szava olyan, mint egy h�v� sz�, mint egy f�ny az �jszak�ban, �s t�mogatja, vezeti �t. (J�zus egy megt�r�s �tj�n j�r� bukott n�r�l besz�l, aki�rt Andr�s sokat im�dkozik.)

-- De kire v�r a testv�rem? -- k�rdi P�ter.

-- Egy l�lekre, P�ter. Egy nagy nyomor�s�gra, aki nagy kinccs� akar �tv�ltozni.

-- �s hol bukkant r� Andr�s, aki sose mozdul ki, sose besz�l, sose kezdem�nyez semmit sem?

-- Az �n �sv�nyemen. J�jj velem, Andr�s! Menj�nk Alfeushoz, hogy meg�ldjuk �t sok unok�ja k�z�tt. Ti pedig v�rjatok r�m Jakab �s J�d�s h�z�ban. Any�mnak sz�ks�ge van arra, hogy eg�sz nap egyed�l maradjon.

               �s �gy elmennek, ki ide, ki oda. Titok burkolja annak �r�m�t, aki el�sz�r szentelte Krisztusnak sz�zess�g�t.

(3-72)