A nők apostoli feladata

-- Mi a bajod, Péter? Elégedetlennek látszol -- mondja Jézus, miközben egy mezei úton megy a virágzó mandulafák alatt, amelyek hírül adják az embereknek, hogy a zord időnek vége.

-- Gondolkozom, Mester.

-- Gondolkozol. Látom. De arcod elárulja, hogy nem vidám dolgokon gondolkozol.

-- De te, aki mindent tudsz rólunk, már ismered azokat!

-- Igen. Ismerem őket. Az Atyaisten is ismeri az emberek szükségleteit, mégis akarja, hogy az ember bizalommal elmondja neki, mire van szüksége, és segítségét kérje. Megmondhatom neked, hogy helytelenül teszel, amikor gyötröd magadat.

-- Akkor miért nem oly kedves előtted az én feleségem, mint a másoké?

-- Ugyan, Péter! Miért ne lenne kedves? Az égben oly sok lakóhely van Atyámnál. És sok lakóhely van a földön az embereknek. Ha szentül élnek, mindnyájan áldottak. Azt mondod talán, hogy Isten nem veszi észre mindazokat az asszonyokat, akik nem követik Máriát és Zsuzsannát?

-- Óh, nem. Hiszen az én feleségem is hisz a Mesterben, de nem követi a többiek példáját -- mondja Bertalan.

-- És az enyém sem. Leányaival együtt otthon maradnak, de mindig készek a vendégfogadásra, mint tegnap tették -- mondja Fülöp.

-- Hiszem, hogy az én anyám is hasonlóképpen tesz majd. Nem tudott mindent elhagyni... és egyedül van -- mondja a kerióti.

-- Igaz, igaz! Oly szomorú voltam, mert úgy tűnt nekem, hogy az enyém oly keveset, oly keveset... ó, nem tudom kimondani...

-- Ne ítéld el őt, Péter! Ő becsületes asszony -- mondja Jézus.

-- Nagyon félénk. Az anyja nagyon szigorúan bánt leányaival és mostohaleányaival -- mondja András.

-- De már oly régen él velem, s nem engedte, hogy megváltoztassam!

-- Ó, testvérem! Te sem vagy nagyon kedves, tudod? Egy félénk asszonyra olyan hatással vagy, mint aki elbuktatja őt, nagy gerendát téve a lába elé. Rokonom nagyon jó, és már pusztán az is bizonyítja ezt, hogy mindig türelmesen elviselte anyjának szigorúságát és a te zsarnokságodat.

Mindnyájan nevetnek András leplezetlen kijelentésén és Péter csodálkozó arcán, amikor hallja, hogy valaki zsarnoknak nevezi őt.

               Jézus is szívből nevet. Utána azt mondja:

-- A hűséges asszonyok, akik nem érzik kötelességüknek, hogy elhagyják otthonukat, és kövessenek engem, ugyanúgy szolgálnak nekem otthon maradva. Ha mindnyájan velem akartak volna jönni, egyeseknek meg kellett volna parancsolnom, hogy maradjanak otthon. Most, hogy az asszonyok velünk tartanak, rájuk is gondolnom kell. Nem lenne sem illő, sem bölcs, ha az asszonyok hajléktalanok lennének, ide-oda menve. Mi mindenütt le tudunk feküdni. A nőnek más az igénye, és szüksége van egy fedélre. Mi egy helyen alhatunk. Ők nem maradhatnak köztünk. Mind rájuk való tekintettel, mind bölcsen számításba véve törékeny testalkatukat. Sosem szabad határtalanul kísérteni sem a Gondviselést, sem az emberi természetet. Most minden barátságos házat, ahol valamelyitek felesége otthon van, hajlékká teszem nővéreink számára. A tiedet, Péter, a tiedet, Fülöp, a tiedet, Bertalan, a tiedet, Júdás. Nem várhatjuk el az asszonyoktól, hogy állandóan úton legyenek, amint mi tesszük majd. Ők várakozni fognak ránk hajlékunkban, ahonnan mi minden reggel kimegyünk, s ahová minden este visszatérünk. Őket majd a pihenés óráiban oktatjuk. Sem a világ nem moroghat többé, ha más boldogtalan teremtmények hozzám jönnek, sem én nem leszek elzárva attól, hogy meghallgassam őket. Az anyák és a jegyesek, akik követnek minket, megvédik az ő nővéreiket és engem a világ rossz nyelvétől. Látjátok, hogy gyorsan járnak az emberek az üdvösség útján ott, ahol barátaim vannak, és ahol tudom, hogy barátokra találok majd. Ez nem miattam van, hanem azokért, akik gyengébbek a tanítványok között, s akik gyengeségükkel támogatják erőnket, és hasznossá teszik azt sok-sok ember számára.

-- De most Cezareába megyünk, azt mondtad. Ki van ott?

-- Emberek, akik minden helyen vágyakoznak az Igaz Istenre. A tavasz már bejelenti magát ezekkel a rózsaszínű mandulavirágokkal. A fagyos napoknak már vége. Néhány napon belül megállapítom a nőtanítványok számára a szálláshelyet, és akkor ismét útra kelünk, hogy elhintsük Isten Igéjét anélkül, hogy gondunk lenne a nővérekre, vagy félnünk kellene a rágalmaktól. Az ő türelmük lecke lesz számukra, és az ő kedvességük úgyszintén. A nők számára is hamarosan elérkezik az óra, amelyik visszaállítja őket méltóságukba. Egyházamban nagy virágzásnak indulnak a szüzek, a jegyesek és a szent anyák.

(3-55)