A n�tan�tv�nyok

J�zus Jakab �s J�nos otthon�ban van. Rajtuk k�v�l vele van m�g P�ter �s Andr�s, a zel�ta Simon, keri�ti J�d�s �s M�t�.

               Jakab �s J�nos boldog. Mennek �s j�nnek anyjukt�l J�zusig �s vissza, mint a pillang�k, amelyek nem tudj�k eld�nteni, melyik vir�got szeress�k jobban a k�t egyform�n kedvelt k�z�l. M�ria Szal�me minden alkalommal megsimogatja fiait, boldog, mik�zben J�zus mosolyog. M�r �tkez�s ut�n vannak, mert az asztalon m�g ott l�that�k a t�lak. Azonban a kett� er�lteti J�zust, hogy egyen a feh�r sz�l�b�l, amelyet anyjuk eltett sz�m�ra, �s amelyik �des, mint a m�z. Mit nem adn�nak J�zusnak!

Szal�me azonban valami t�bbet akar adni a sz�l�n�l �s a kedvesked�sn�l. �s miut�n egy ideig nagyon elgondolkozva n�zi J�zust, majd Zebedeust, d�nt. A Mesterhez megy, aki v�ll�val az asztalnak t�maszkodva �l, �s let�rdel el�tte.

-- Mit akarsz, asszony?

-- Mester, te elhat�roztad, hogy Any�d �s Jakab �s J�d�s anyja veled menjenek, �s Zsuzsanna is ide j�n, �s biztosan itt lesz a nagy Johanna is, K�za feles�ge. Minden asszony, aki tisztel t�ged, elj�n, ha egyik�k elj�n. Vel�k szeretn�k lenni �n is. Fogadj el, J�zus! Szeretettel szolg�llak majd t�ged.

-- Neked gondoskodni kell Zebedeusr�l. Nem szereted m�r �t?

-- �, dehogynem szeretem! De t�ged jobban szeretlek. �, nem azt akarom mondani, hogy mint ember szeretlek. Hatvan�ves vagyok, �s mintegy negyven �ve �lek a f�rjemmel, �s sose l�ttam a f�rjemen k�v�l m�s f�rfit. Nem k�vetek el bolonds�got most, amikor meg�regedtem. �s rem�lem, �reg korom miatt szeretetem sem fog meghalni Zebedeus ir�nt. De te... Nem tudom kifejezni magamat. Csak egy szeg�ny asszony vagyok. �gy fejezem ki magam, ahogy tudom. �me, Zebedeust �pp�gy szeretem most, mint azel�tt. T�ged, t�ged mindazzal szeretlek, ami szavaiddal, �s azzal, amit Jakab �s J�nos mondott nekem, bel�m j�tt. �s az eg�szen m�s dolog, de olyan sz�p!

-- Nincs szebb dolog, mint a legjobb h�zast�rs szeretete.

-- �, nem! Ez sokkal szebb!... �, ne �rts f�lre, Zebedeus! T�ged m�g mindig mindenest�l szeretlek, amim van. De �t szeretem valamivel, ami m�g M�ria, de ami t�bb� m�r nem M�ria, a szeg�ny M�ria, a te feles�ged, hanem t�bb... �, nem tudom kifejezni magam!

               J�zus mosolyog az asszonyra, aki nem akarja megs�rteni a f�rj�t, de nem tudja elhallgatni nagy, �j szeretet�t. Zebedeus is mosolyog, feles�g�hez menve, aki m�g mindig t�rden�llva, hol f�rj�hez, hol J�zushoz fordul.

-- De felfogod, M�ria, hogy el kell hagynod a h�zadat? Neked annyi mindened van itt! Galambjaid... vir�gaid... �s ez a sz�l�t�, amely azokat a pomp�s sz�l�ket adja... �s a m�heid, amelyek a legh�resebbek a vid�ken... �s r�ad�sul a sz�v�sz�kedet, amelyen oly sok v�sznat �s gyapj�sz�vetet k�sz�tett�l kedveseid sz�m�ra... �s unok�id? Mit fogsz csin�lni unok�id n�lk�l?

-- �, de Uram! Mit akarsz, hogy jelentsenek sz�momra a falak, a galambok, a vir�gok, a sz�l�t�, a m�hek, a sz�v�sz�k, minden j�, kedves dolog, ami azonban oly csek�lys�g hozz�d �s a te szeretetedhez m�rve! Az unok�k... oh, igen f�jdalmas lesz, hogy t�bb� nem altathatom el �ket �lemben, �s nem hallom hangjukat... De te t�bb vagy! �, t�bb vagy mindann�l, amit eml�tett�l. De ha egy�ttesen, gyenges�gem miatt, kedvesebbek lenn�nek sz�momra, mint a te szolg�latod �s k�vet�sed, akkor is s�rva, egy asszony k�nnyeivel f�lredobn�m azokat, hogy lelkem nevet�s�vel k�vesselek t�ged. Fogadj el engem, Mester! Mondj�tok neki ti, J�nos, Jakab... �s te, f�rjem! Legyetek j�k! Seg�tsetek nekem mindny�jan!

-- Rendben van. Te is elj�ssz a t�bbiekkel. Azt akartam, hogy j�l megfontold a m�ltat �s a jelent, amit elhagysz, amit kapsz. J�jj csak, Szal�me! Te �rett vagy ahhoz, hogy bel�pj a csal�domba!

(3-53)