J�n�s M�ri�n�l

J�zus meg�g�ri a p�sztor J�n�snak, aki a kegyetlen farizeusn�l, Dorasn�l szolg�l, hogy Anyja megl�togatja �t. K�zben azonban J�n�st kegyetlen ura �gy �sszeverte, hogy az haldokolva fekszik nyomor�s�gos �gy�n. J�zus elmegy hozz� tan�tv�nyaival, hogy elhozza �t ur�t�l, aki j� �sszeg�rt hajland� volt eladni �t L�z�r k�zvet�t�s�vel a zel�ta Simonnak.

               J�n�s csontv�zz� sov�nyodva, f�lmeztelen�l, nehezen l�legezve, l�zasan fekszik nyomor�s�gos gy�k�ny�n, egy foltozott ruh�n. Takar�ja egy m�g nyomor�s�gosabb k�peny. Egy fiatal le�ny �polja, amennyire tudja.

-- J�n�s! Bar�tom! Elj�ttem, hogy magammal vigyelek!

-- Te? Uram! Meghalok... de boldog vagyok, hogy itt vagy!

-- H�s�ges bar�tom, most szabad vagy, �s nem fogsz itt meghalni. Elviszlek a h�zamba.

-- Szabad? A h�zadba? Mi�rt? Oh, igen! Meg�g�rted, hogy megl�tom Any�dat.

               J�zus szeretetteljesen lehajol a nyomor�s�gos �gyra. J�n�s szinte fel�led az �r�mt�l.

-- P�ter, te er�s vagy. Emeld fel J�n�st, �s ti adj�tok neki a k�penyeteket. Nagyon kem�ny ez az �gy olyannak, aki ilyen �llapotban van.

               A tan�tv�nyok k�szs�gesen levetik k�peny�ket, t�bbsz�r�sen �sszehajtj�k, �s leter�tik. Egyesek v�nkost k�sz�tenek bel�le. P�ter r�helyezi J�n�st, �s J�zus betakarja �t saj�t k�peny�vel.

-- Menj�nk! B�tors�g, J�n�s! M�g egy kis f�radts�g, �s ut�na oly nagy lesz a b�k�d h�zamban, M�ri�n�l...

-- M�ria... igen... �! A te h�zad! -- Nagy gyenges�g�ben s�r a szeg�ny J�n�s. Csak s�rni tud.

               �pol�ja is s�rva b�cs�zik t�le, s k�ri, hogy im�dkozz�k �rte.

               A tan�tv�nyok �tnak indulnak sz�nalmas terh�kkel. J�zus J�n�s mellett megy, kez�t fogva, J�n�s mintha aludna.

               Csendben mennek. Az �t hossz� Ezdrelont�l N�z�retig, �s elhagyott, nem megy rajta egy kocsi sem. Csak estefel� �ri utol �ket egy r�mai katonai kocsi.

-- Isten nev�ben �lljatok meg! -- mondja J�zus, felemelve karj�t.

               A k�t katona meg�ll.

-- Mit akarsz? -- k�rdezik J�zust�l.

-- A bar�tom haldoklik. Helyet k�rek sz�m�ra a kocsitokon.

-- Nem lenne szabad, de... sz�lljatok fel! Mi sem vagyunk kuty�k...

               A katon�k �tk�zben elbesz�lgetnek J�zussal. H�rb�l m�r ismerik, �s nagyra becs�lik. N�z�ret hat�r�ban a katon�k meg�llnak a kocsival, mert nem akarj�k, hogy valaki megl�ssa, megs�rtett�k a szolg�lati rendet. J�zus �s a tan�tv�nyok gyalog folytatj�k az utat, J�n�st sz�ll�tva.

-- Hamarosan megpihensz, J�n�s -- b�tor�tja J�zus.

J�n�s mosolyog. Mind nyugodtabb� v�lik, amint lassan lesz�ll az �j, �s biztos benne, hogy t�vol van Dorast�l.

               J�nos el�re fut testv�r�vel, hogy �rtes�tse M�ri�t. �s amikor a kis k�s�ret meg�rkezik a szinte teljesen elhagyatott N�z�retbe, M�ria m�r a k�sz�b�n v�rja Fi�t.

-- Any�m, �me J�n�s! Mened�ket tal�l a te kedves hajl�kodban, hogy megkezdje Paradicsom�nak meg�zlel�s�t. Boldog vagy, J�n�s?

-- Boldog! Boldog! -- mormolja mintegy elragadtatva nagy gyenges�g�ben.

               Beviszik abba a kis szob�ba, ahol J�zsef meghalt.

-- Itt vagy, aty�m �gy�n. �s itt van Any�m, �s itt vagyok �n. L�tod? N�z�ret Betlehemm� v�lt, �s te vagy a kis J�zus a kett� k�z�tt, akik szeretnek t�ged, �s akik tisztelik benned a h�s�ges szolg�t. Az angyalokat nem l�tod, de feletted lebegnek ragyog� sz�rnyukkal �s a sz�let�si zsolt�r szavait �neklik...

J�zus ki�nti kedvess�g�t a szeg�ny J�n�sra, aki pillanatr�l pillanatra gyeng�bb lesz. �gy l�tszik, eg�szen eddig ellen�llt a hal�lnak, hogy itt haljon meg... de boldog. Mosolyog, �s igyekszik megcs�kolni J�zus kez�t, �s M�ri��t, �s mondani, mondani valamit..., de nehezen kap leveg�t, �s ez megakad�lyozza �t a besz�dben. Csak azt ism�tli: ,,Igen... igen'', boldog mosollyal, csontv�zszer� arc�n.

               A tan�tv�nyok a kertre ny�l� ajt�n kereszt�l megindulva, csendben figyelik.

-- Isten meghallgatta r�gi k�v�ns�godat. A te hossz� �jszak�d csillaga a te �r�k hajnalod csillag�v� v�ltozott. Te tudod a nev�t -- mondja J�zus.

-- J�zus, a tied! �, J�zus! Az angyalok... Ki �nekli nekem az angyali �neket? A l�lek hallja, de a f�l is hallani akarja... Ki hagy engem boldogan elaludni? Annyit �lmodtam! Annyit f�radoztam! Annyit s�rtam! Annyi b�ntalomban volt r�szem! Doras... megbocs�tok neki, de nem akarom a hangj�t hallani... Olyan, mint a s�t�n hangja hal�lom mellett. Ki nyomja el ezt a hangot a Paradicsomb�l j�v� hanggal?

               M�ria az, aki halkan �nekli altat� dal�t:

-- Dics�s�g a magass�gban Istennek, �s b�kess�g a f�ld�n az embereknek.

               �s k�tszer, h�romszor elism�tli, mert l�tja, hogy J�n�st megnyugtatja annak hall�sa.

-- Nem besz�l t�bb� Doras -- mondja egy id� m�lva. -- Csak az angyalok... Volt egy Gyermek... egy j�szolban... egy �k�r �s egy szam�r k�z�tt... �s a Messi�s volt... �s �n im�dtam... �s vele volt J�zsef �s M�ria... -- A hang kialszik egy r�vid bugybor�kol�ssal, �s ut�na csend.

-- B�ke az �gben a j�akarat� embernek! Meghalt. A mi szeg�nyes s�runkba tessz�k. Meg�rdemli, hogy igazs�gos aty�m mellett v�rja a halottak felt�mad�s�t -- mondja J�zus.

(2-445)