Mária második levele

Jézus hosszabb időre félrevonul tanítványaival Lázárnak egyik birtokára, és ott mintegy lelkigyakorlatot végeznek. Jézus a tízparancsolatot magyarázza nekik és az őket felkereső embereknek.

               Mielőtt ezt a helyet elhagynák, Jézus levelet kap Anyjától Kúzán és Lázáron keresztül.

               A tanítványok halkan beszélgetnek, miközben Jézus mosolyogva olvassa Anyjának sorait.

-- Halljátok! -- mondja utána. -- Van itt valami a galileaiak számára is. Anyám írja: ,,Jézusnak, kedves Fiamnak és Uramnak, béke és áldás. Jonatás, urának szolgája szép ajándékokat hozott nekem Johannától, aki Üdvözítője áldását kéri magára, férjére és egész házára. Jonatás mondja nekem, hogy ő Kúza parancsára Jeruzsálembe megy, hogy ismét megnyissa a Sionon levő palotát. Áldom Istent ezért, mert így elküldhetem neked üzenetemet és áldásomat. Mária, Alfeus özvegye és Szalóme is küldik csókjaikat és áldásukat. Mivel Jonatás nagyon jó volt, Péter felesége is küldi üdvözletét férjének, és ugyanígy Fülöp és Natanael családtagjai is küldik az övéiket. A ti összes asszonyaitok, ó, kedves távoli férfiak, a tűvel vagy a szövőszékkel, és a kerti munkával ruhákat küldenek nektek ezekre a téli hónapokra, és édes mézet, ajánlva, hogy jó meleg vízzel igyátok azt a nedves estéken. Viseljetek gondot magatokra! Ezt mondják nekem az anyák és a jegyesek, hogy továbbítsam hozzátok, és én megteszem. Fiamnak is. Higgyétek el, nem hiába fáradoztunk. Örvendjetek az egyszerű ajándékoknak, amelyeket mi, Krisztus nőtanítványai adunk az Úr szolgáinak, és csak azt az örömöt adjátok meg nekünk, hogy egészségeseknek tudjunk titeket.

-- Most, szeretett Fiam, arra gondolok, hogy már szinte egy éve nem vagy egészen az enyém. Úgy tűnik nekem, mintha visszatértem volna abba az időbe, amelyben tudtam, hogy te már itt vagy, mert éreztem kicsiny szíved verését méhemben, de azt is mondhattam, hogy még nem voltál itt, mert elválasztott tőlem egy akadály, amely meggátolt abban, hogy megsimogassam kedves testedet. Csak lélekben tudtalak imádni, kedves Fiam, és imádásra méltó Istenem. Most is tudom, hogy itt vagy, és hogy szíved együtt ver az enyémmel, sose választ el tőlem, akkor sem, ha távol vagy, de nem tudlak megsimogatni téged, nem hallom hangodat, nem szolgálhatok neked, nem tisztelhetlek, mint az Úr és a te szegény szolgálód Messiását.

-- Johanna magától el akart menni, hogy ne maradjon egyedül a Fény Ünnepén. Én azonban inkább itt maradok Máriával, hogy meggyújtsam a lámpákat. Magamért és érted. De ha a föld legnagyobb királynője lennék, és ezernyi, tízezernyi lámpást gyújthatnék meg, akkor is sötétben lennék, mert te nem vagy itt. Viszont tökéletes fényben voltam abban a sötét barlangban, amikor téged szívemre ölelhettelek, Világosságom, és a világ Világossága! Első alkalommal fogom elmondani: ,,Gyermekem ma egy évvel idősebb, és nincs velem a Gyermekem. És ez szomorúbb lesz, mint a te első születésnapod Matareában (Egyiptomban). De te saját küldetésedet teljesíted, és én az enyémet. És mindketten az Atya akaratát tesszük, és Isten dicsőségén munkálkodunk. Ez felszárít minden könnyet.

Kedves Fiam, felfogom, mi mindent tettél, abból, amit nekem mondanak. Amint a nyílt tengeren a hullámok elviszik a hangot ahhoz, aki be van zárva egyedül egy öbölbe, úgy a te szent munkád visszhangja, amelyet az Úr dicsőségéért végzel, elér a mi csendes házunkba, Mamádhoz, aki örvendez és reszket, mert ha mindenki rólad beszél is, de nem mindenki beszél ugyanolyan szívvel. Jönnek a barátok és akik jótéteményben részesültek, és azt mondják nekem: ,,Áldott legyen méhednek Fia!'', és jönnek ellenségeid, hogy megsebesítsék szívemet, mondván: ,,Átok reá!'' De ezekért imádkozom, mert szerencsétlenek, sokkal inkább, mint a pogányok, akik jönnek, hogy megkérdezzék tőlem: ,,Hol van az isteni csodatevő?'' -- és nem tudják, hogy nagy igazságot mondanak tévedésükben, mert te valóban pap vagy és nagy vagy, amit a régi nyelven így mondanak, és isteni vagy, Jézusom. És én hozzád küldöm őket, mondván: ,,Betániában van.'' Mert tudom, hogy ezt kell mondanom addig, amíg te mást nem kívánsz. És imádkozom azokért, akik elmennek hozzád, hogy meggyógyuljanak, azokért, akik haldokolnak, hogy örökké élő lelkük üdvözüljön.

Kérlek, ne sújtson le fájdalmam. Kárpótol érte a nagy öröm, amikor hallom azokat, akiknek lelke vagy teste meggyógyult. De Máriának (Alfeus özvegyének) a fájdalma még erősebb az enyémnél, azonban csak nekem akarja megmondani. József, Alfeus fia azt akarja, hogy te megtudd, nemrég, amikor úton volt Jeruzsálembe, hogy valami ügyét elintézze, megállították, és megfenyegették miattad. Ezek az emberek a nagytanácsból valók voltak. Azt gondolom, hogy őket egy ide való, nagybefolyású ember értesítette. Egyébként honnan tudhatták volna, hogy József a család feje és a te unokatestvéred? Ezt azért mondom neked, hogy eleget tegyek kérésének. A magam részéről szeretnék a közeledben lenni, hogy megvigasztaljalak. De te, aki az Atya Bölcsessége vagy, működjél csak anélkül, hogy sírásomra hallgatnál. Simon, unokatestvéred ez után az esemény után hozzád akart menni, velem együtt. De az időjárás visszatartotta, és még inkább az, hogy esetleg nem talál meg téged, mert azt mondták nekünk fenyegetésként, hogy nem maradsz ott, ahol vagy.

Fiam! Fiam! Imádott és Szent Fiam! Mint Mózes a hegyen, felemelt karral imádkozom érted küzdelmedben az Isten ellenségeivel, és a te ellenségeiddel, Jézusom, érted, akit nem szeret a világ!

               Itt meghalt Lia, Izsák felesége. Fáj nekem, mert mindig jó barátnőm volt. De inkább fáj az, hogy te távol vagy és hogy nem szeretnek. Áldalak téged, Fiam, és amint békémet és áldásomat adom, kérlek, te is add a te Mamádnak.''

(2-623)