A názáretiek haragja (Lk 4,16-30)

  A názáreti zsinagóga négyszögletes alakú falai sárgára vannak festve. Van benne egy szószék és egy állvány könyvtekercsekkel. A nép kissé felemelt karokkal imádkozik.

               Utána a rabbi felolvas valamit olyan nyelven, amit nem értek. A nép között ott van Jézus, Júdással és Jakabbal, unokatestvéreivel és más rokonaival együtt. Felolvasás után a rabbi a népre tekint, néma kérdéssel. Jézus előre megy, és kéri, hogy ma ő vezethesse a gyülekezetet.

               Szép hangon felolvas Izajásból, amint azt az Evangélium is idézi (Iz 61,1-3; Lk 4,18-19): ,,Az Úr lelke van rajtam...'' Utána megmagyarázza, magát a Jó Hír hírnökének nevezve:

-- A Jó Hír a szeretet törvénye, amely átveszi a helyét az első szigorának. Irgalmas mindazok iránt, akiket Ádám bűne beteggé tett lélekben, aminek kihatása volt a testre is, mert a bűn mindig felkelti a rossz hajlamokat, és a rossz hajlamok testi betegségeket is okoznak, tönkreteszik az egészséget. A Jó Hír felszabadítja mindazokat, akik a gonosz lélek fogságában vannak. Én azért jöttem, hogy összetörjem ezeket a bilincseket, megnyissam ismét az égbe vezető utat, megvilágosítsam a vak lelkeket, és visszaadjam a hallást a süket lelkeknek. Eljött az Úr Kegyelmének ideje. Ő köztetek van, ő beszél most hozzátok. A pátriárkák kívánták látni ezt a napot, amelyet a Magasságbeli hangja kinyilvánított, és amelynek idejét a próféták előre megjövendölték. Természetfeletti módon ők már értesültek arról, hogy ennek a napnak hajnala elérkezett, és már közel van belépésük a Paradicsomba. Lelkük örvendezik. Szentek ők, akiknek csak áldásomra van szükségük ahhoz, hogy az ég polgáraivá váljanak. Ti látjátok azt. Jöjjetek a világosságra, amely feltámadt. Vessétek le rossz hajlamaitokat, hogy serényen követhessétek Krisztust! Jóakarattal higgyetek, javuljatok meg, akarjátok az üdvösséget, és elnyeritek azt. Az én kezemben van. De csak annak adom, aki jóakarattal kívánja. Mert sérelmes lenne a Kegyelemre, ha annak adnám, aki továbbra is a Mammont akarja szolgálni.

A zsinagógában mormogás támad. Jézus körülnéz. Olvas az arcokon és a szívekben, és folytatja:

-- Megértem gondolataitokat. Ti, mivel Názáretből való vagyok, kiváltságban szeretnétek részesülni. De ezt önzéstek kívánja, nem pedig hitetek ereje. Azért igazán mondom nektek, hogy senki sem próféta a saját hazájában, és nem fogadják jól. Más vidékek meghallgattak engem, és nagyobb hittel fogadtak, még azok is, akiknek neve botrányos köztetek. Ott követőkre találtam, míg ezen a vidéken semmit sem tudok tenni, mert bezárkóznak előlem és ellenségesek. De emlékeztetlek titeket Illésre és Elizeusra. Az első egy föníciai asszonyban talált hitet, a második egy szírben. És ezek számára csodákat tudtak művelni. Azoknak, akik éhínségtől és leprától haldokoltak Izraelben, nem volt kenyerük és nem tisztultak meg, mert szívükből hiányzott a jóakarat gyöngye, amit a próféta látott. Ez történik veletek is, mert ellenségesek vagytok és nem hisztek Isten Szavában.

A nép tolong és kezet akar emelni Jézusra. De unokatestvérei, Júdás, Jakab és Simon megvédik őt. Akkor a feldühödött názáretiek kiűzik a városból Jézust. Fenyegetőzve követik őt, nemcsak szavaikkal, hanem a hegy széléig menve. Jézus azonban megfordul, átható tekintetével mozdulatlanná teszi őket, és bántatlanul áthalad köztük, eltűnve a hegy egyik ösvényén.

* * *

Egy házcsoportnál, amely magasabban fekszik Názáretnél, és attól néhány kilométerre van, Jézus egy alacsony falon ülve beszél Anyjával. Talán egy barátjuk háza, ahová Jézus menekült, miután kiűzték Názáretből, hogy ott várakozzék tanítványaira, akik szétszóródtak a környéken, amíg Jézus Názáretbe ment. Csak három unokatestvére van vele, akik jelenleg a konyhában beszélgetnek egy idős asszonnyal, akit Tádé ,,anyának'' nevez. Őt is Máriának hívják, Kleofás leánya, Alfeus özvegye.

               Jézus Anyja szomorú. Tudja, mi történt a zsinagógában. Jézus vigasztalja. Mária kéri Fiát, maradjon távol Názárettől, ahol mindenki ellene fordult, még a többi rokona is, akik bolondnak tartják, s azzal vádolják, hogy haragot és vitákat akar szítani.

Jézus azonban legyint egyet, mosolyogva. Mária tovább erősködik. Akkor válaszol neki:

-- Mama, ha az Emberfiának csak oda kellene mennie, ahol szeretik, akkor vissza kellene fordulnia erről a földről, és vissza kellene térnie az égbe. Mindenütt vannak ellenségeim. Mert az Igazságot gyűlölik, és én vagyok az Igazság. De én nem azért jöttem, hogy könnyűszerrel szeretetre tegyek szert. Én azért jöttem, hogy teljesítsem az Atya akaratát, és megváltsam az embert. Te vagy a szeretet, Mama, aki szeret engem, te kárpótolsz engem mindenért! Te, és ez a kisded nyáj, amely mindennap növekszik néhány báránnyal, akiket én elszakítok a szenvedély farkasaitól, és elviszek Isten aklába. A többi kötelesség. Azért jöttem, hogy teljesítsem ezt a kötelességet, és azt teljesítenem kell akkor is, ha szétzúzódom kőszívükön, amely elzárkózik a jótól. Ezeket a szíveket csak akkor lágyítom meg, ha elesek, és megfürdetem őket véremben. Akkor rájuk nyomom jelemet, amely megsemmisíti az ellenség jelét. Mama, ezért szálltam alá az égből. Nincs más vágyam, minthogy ezt beteljesítsem.

-- Ó, Fiam! Fiam! -- Mária hangjából kicseng fájdalma.

               Jézus megsimogatja őt.

-- Egy ideig távol maradok, hogy megnyugtassalak. Amikor a közeledben leszek, elküldök valakit, hogy értesítsen.

-- Küldd Jánost! Nekem úgy tűnik, hogy kissé téged látlak, amikor Jánost látom. Az ő anyja is nagyon szeretetteljes irántam és irántad. Igaz, ő reméli, hogy kiváltságos helyet kapnak a gyermekei. Asszony, és édesanya, Jézus. Meg kell érteni őt. Neked is meg fogja említeni ezt. De őszintén szeret téged. És amikor megszabadul az emberi gyengeségektől, amely benne éppúgy erjed, mint fiainkban, és mint másokban, mint mindenkiben, Fiam, akkor nagy lesz hitében! Fájdalmas, hogy mindenki valami emberi jót remél tőled, vagy ha nem is emberit, de valami önző módon. De bennük is ott van (az eredeti) bűn, annak vágyával. Még nem jött el az áldott óra, amely oly, oly félelmetes, de amelyre vágyakozom Isten és az ember iránti szeretetemből, s amelyben te megsemmisíted (az eredeti) bűnt. Ó, az az óra! Mennyire remeg Mamád szíve amiatt az óra miatt! Mit tesznek majd veled, Fiam? Megváltó Fiam, akiről a próféták annyi szenvedést jövendöltek?!

-- Ne gondolj azokra, Mama! Isten segíteni fog téged abban az órában. Engem és téged megsegít majd Isten. És utána béke lesz. Még egyszer mondom neked. Most menj, mert leszáll az éj, és hosszú az út. Megáldalak téged!

(2-431)