Mária Kúza feleségénél

Jézus korábban meggyógyította Kúza feleségét súlyos betegségéből. Kúza Heródes király udvari embere volt. Körülbelül negyvenéves, közepes termetű. Felesége, Johanna, magasabb a férjénél. Amikor Jézus meglátogatja őket, nagy örömmel fogadják. Johanna leborul előtte, és megcsókolja a lábát.

-- Minek köszönhetem az örömet, hogy vendégem vagy -- kérdi tőle Kúza.

-- Annak, hogy szükségem van egy helyre, ahol várakozhatok Anyámra. Názáretből jövök... és Anyámnak velem kell jönnie egy ideig. Kafarnaumba megyek majd vele.

-- Miért nem jössz hozzánk? Én méltatlan vagyok rá, de... -- mondja Johanna.

-- Te nagyon is méltó vagy rá. De Anyámmal van egy rokona, aki néhány napja özvegy.

-- A mi házunk nagy, egynél többet is be tudunk fogadni vendégnek. És te akkora örömöt szereztél nekem, hogy házam sosincs bezárva előtted. Rendelkezz, Uram, te, aki eltávolítottad a halált ettől a háztól, és feltámasztottad rózsámat, aki pompásan virágzik -- mondja Kúza, támogatva feleségét, akit bizonyára nagyon szeret. Látszik ez abból, ahogy ránéz.

-- Nem rendelkezem, de elfogadom. Anyám fáradt, és sokat szenvedett az utóbbi időkben. Fél miattam, és én meg akarom mutatni neki, hogy itt van valaki, aki szeret engem.

-- Ó, akkor hozd ide őt! Én úgy fogom szeretni, mint leánya és szolgálója -- kiált fel Johanna.

               Jézus beleegyezik. Kúza kimegy, és parancsokat ad a szolgáknak. Jézus a pompás kertben beszélget Kúzával és feleségével. Szolgája, Jonatás, egy kényelmes és gyors kocsival elmegy Máriáért Názáretbe.

               A város forrong a történtek miatt. És amikor Mária és rokona, akiket Jonatás, királynőkként üdvözöl, felszáll a kocsira, miután átadta a ház kulcsát Alfeusnak, Sára fiának, a forrongás még növekszik. A kocsi elmegy, miközben Alfeus megbosszulja hitvány viselkedésüket Jézus iránt a zsinagógában, megjegyezve:

-- A szamaritánusok jobbak nálunk! Látjátok, Heródes egyik embere miként tiszteli őt és Anyját!... És mi? Szégyellem, hogy názáreti vagyok!

               A két párt között igazi kavarodás támad. Van, aki elhagyja az ellenséges pártot, és Alfeushoz közeledik, hogy ezernyi dolgot kérdezzen tőle.

-- De biztos! -- válaszolja Alfeus. -- Vendégek a prokurátor házában. Hallottátok, mit mondott a felügyelője: ,,Uram kéri, hogy tiszteljétek meg a házát.'' ,,Tiszteljétek meg...'', értitek? És ő, a gazdag és hatalmas Kúza, és felesége királyi hercegnő. ,,Tiszteljétek meg!'' És mi, azaz ti, kővel akartátok megdobálni. Szégyen!

A názáretiek nem védekeznek, és Alfeus még erőteljesebbé válik:

-- Már azzal, hogy ő mellette van, mindene megvan! És nem szorul emberi támogatásra. Vagy nektek haszontalannak tűnik, hogy valaki barátjául tudhatja Kúzát? Azt hiszitek, javunkra válik, ha ő megvet minket? Ő a negyedes fejedelem prokurátora, értitek? Nem szóltok semmit? Szamaritánusokként viselkedtek Krisztussal szemben? Magatokra vonjátok a nagyok gyűlöletét. És akkor... ó, akkor akarlak látni titeket! Az ég és a föld segítsége nélkül! Ostobák! Gonoszok! Hitetlenek!

A szidalmak jégesője és a feddések folytatódnak, miközben a názáretiek levertek, mint a megvert kutyák. Alfeus egyedül marad, mint egy bosszúálló főangyal Mária házának ajtajában...

               Késő estére jár már, amikor Jonatás kocsija megérkezik. Kúza szolgái, akiket az őrszem már értesített, jelet adnak, és lámpákkal odasietnek, növelve a hold fényét.

               Johanna és Kúza odasiet. Jézus is megjelenik, mosolyogva. Mögötte a tanítványok csoportja. Amikor Mária leszáll, Johanna a földre borulva üdvözli:

-- Dicséret a királyi törzs virágának! Dicséret és áldás az Üdvözítő Ige Anyjának!

Kúza is oly mélyen meghajol, hogy annál mélyebben még Heródes előtt sem tudna meghajolni, és azt mondja:

-- Áldott legyen ez az óra, amely téged hozzám vezet! Áldott vagy te, Jézus Anyja!

               Mária kedvesen és alázatosan válaszol:

-- Áldott a mi Üdvözítőnk, és áldottak a jók, akik szeretik Fiamat.

               Mindnyájan belépnek a házba, ahol a legélénkebb üdvözléssel fogadják őket. Johanna Mária kezét fogja, és mosolyogva mondja:

-- Ugye megengeded nekem, hogy én szolgáljalak ki téged?

-- Nem engedem. Őt, mindig őt szolgáld és szeresd! Akkor már mindent megadtál nekem. A világ nem szereti őt... Ez az én fájdalmam.

-- Tudom. Miért nem szereti őt a világ egyik része, amikor mások életüket adnák érte?

-- Azért, mert ő a jel, akinek sokan ellentmondanak. Mert ő a tűz, amely megtisztítja a fémet. Az arany megtisztul. A salak lehull a földre, és eldobják. Megmondták ezt nekem akkor, amikor ő még kicsiny volt... (Vö. Lk 2,33-35) És a jövendölés napról-napra teljesedik...

-- Ne sírj, Mária! Mi szeretjük őt, és megvédjük -- vigasztalja Johanna.

               De Mária folytatja csendes sírását, amit csak Johanna lát, a félsötét sarokban, ahol ülnek.

(2-435)