Simon megb�k�l

J�zus meg�rkezik tan�tv�nyaival N�z�retbe. Alfeus fiai lehajtott fejjel mennek mellette. J�zus szok�sos kedvess�g�vel fogadja az �dv�zl�seket, �s lehajol, hogy megsimogassa az �t v�ltozatlanul szeret� gyermekeket. Egyik�k f�g�vel is megk�n�lja �t, amit elfogad.

               Izs�k �ppen a k�tr�l j�n a vizeskors�kkal. Megl�tja J�zust, f�ldre teszi a kors�kat, �s felki�lt:

-- �, Uram! -- J�zus el� fut. -- Any�d most t�rt vissza h�z�ba. Rokon�n�l volt. De... megkaptad a levelet? -- k�rdi.

-- Az�rt vagyok itt. Egyel�re ne sz�lj semmit a Mam�mnak! El�sz�r Alfeus h�z�ba megyek.

Izs�k, b�lcsen, nem mond m�st, csak ennyit:

-- Engedelmeskedem neked -- �s veszi kancs�it, megy tov�bb a h�z fel�.

-- Most menj�nk! Ti, bar�taim, v�rjatok itt! R�vid ideig leszek bent.

-- Azt m�r nem! Nem megy�nk be a gy�szol� h�zba, de el�tte maradunk! -- mondja P�ter.

-- P�ternek igaza van. Az utc�n maradunk, de a k�zeledben.

               J�zus enged mindenki akarat�nak, de mosolyogva mondja:

-- Nem csin�lnak velem semmit. Higgy�tek el! Nem gonoszak. Csak emberi m�don szenved�lyesek. Menj�nk!

               Meg�rkeznek az utc�ba, ahol Alfeus h�za van. M�r annak a k�sz�b�n�l vannak. J�zus el�re megy. M�g�tte J�d�s �s Jakab. J�zus a konyha k�sz�b�hez �r. A t�zhelyn�l M�ria, Alfeus feles�ge f�z, s�r�s k�zben. Az egyik sarokban Simon, J�zsef �s m�s emberek �lnek n�m�n, mint a szobrok. K�zt�k van S�ra fia, Alfeus is.

-- B�ke ennek a h�znak, �s b�ke annak a lelk�nek, aki elhagyta!

               Az �zvegy felki�lt, �s �szt�nszer� mozdulatot tesz, hogy visszatartsa a bel�p�st�l J�zust, k�z� �s a t�bbiek k�z� �llva. Simon �s J�zsef fel�ll, komoran �s megd�bbenve. J�zus azonban nem mutatja, hogy �szrevette ellens�ges magatart�sukat. Odamegy a k�t f�rfihoz (Simon m�r �tvenes �veiben van, vagy tal�n m�g enn�l is id�sebbnek l�tszik), �s szeretetteljesen fel�j�k t�rja karj�t. Azok ketten m�g jobban �sszezavarodnak, de nem mernek hitv�ny m�don viselkedni. S�ra fia, Alfeus remeg �s l�that�an szenved. A t�bbi f�rfi z�rk�zott, �s valami jelet v�rnak.

-- Simon, te vagy m�r a csal�d feje, mi�rt nem fogadsz engem? J�v�k, hogy veled egy�tt s�rjak. Mennyire szerettem volna veletek lenni a f�jdalom �r�j�ban! De nem az �n hib�mb�l voltam t�vol. L�gy igazs�gos, Simon! Ezt meg kell engedned!

               A f�rfi m�g mindig tart�zkod�an viselkedik.

-- �s te J�zsef, a nekem kedves n�vvel, mi�rt nem fogadod az �n cs�komat? Nem engeditek meg nekem, hogy veletek s�rjak? A hal�l �sszek�ti az igaz�n egy�tt�rz�ket. �s mi szerett�k egym�st. Mi�rt kell most szakad�snak lennie?

-- Miattad halt meg gy�trelmek k�zt aty�nk! -- mondja J�zsef durv�n.

-- Itt kellett volna maradnod -- mondja Simon. -- Tudtad, hogy � m�r haldoklott. Mi�rt nem maradt�l itt? L�tni k�v�nt t�ged...

-- Nem tudtam t�bbet tenni ann�l, amit m�r megtettem. �s ti tudj�tok...

               Simon, az igazs�gosabb, kijelenti:

-- Igaz. Tudom, hogy te elj�tt�l, �s � kidobott. De beteg volt �s szomor�.

-- Tudom, �s megmondtam any�dnak �s testv�reidnek: ,,Nem haragszom r�, mert meg�rtem a sz�v�t.'' De Isten minden f�l�tt van. �s Isten akarta ezt a szenved�st mindny�jatok sz�m�ra. Ami engem illet, higgy�tek el, �gy f�jt nekem, mint az �l� test felhas�t�sa. Aty�tok ebben a szenved�sben felfogott egy nagy igazs�got, amely eg�sz �let�n kereszt�l hom�lyos maradt sz�m�ra. Ti e szenved�s �ltal �dv�sebb �ldozatot mutattatok be, mint amilyen egy �llat fel�ldoz�sa lehetett volna. Jakab �s J�d�s, akik nem kev�sb� feln�ttek, mint ti, Simon, Isten szem�ben feln�ttekk� v�ltak, el�rt�k a t�k�letes �letkort, mert malomk�k�nt nehezedett r�juk a nagy f�jdalom.

-- Milyen igazs�got l�tott meg Aty�nk? Csak egyet: hogy v�rrokona ellens�ge volt az utols� �r�kban -- veti oda durv�n J�zsef.

-- Nem. Azt, hogy a v�rn�l t�bb a l�lek. Meg�rtette �brah�m f�jdalm�t, �s ebben �brah�m seg�ts�g�re volt -- v�laszolta J�zus.

-- B�r igaz lenne! De ki biztos�t err�l?

-- �n, Simon. �s m�g n�lam is ink�bb, aty�d hal�la. Nem keresett engem? Te mondtad.

-- �n mondtam. Igaz. J�zust akarta. �s azt mondta: ,,Legal�bb a lelkem ne haljon meg! � megteheti ezt. �n kidobtam, �s t�bbet nem j�n el. �, hal�l J�zus n�lk�l! Milyen rettenetes vagy! Mi�rt dobtam ki?!'' Igen, ezt mondta. �s m�g azt is: ,,� oly sokszor k�rdezte t�lem: »El kell mennem?«, �s �n elk�ldtem... Most nem j�n t�bb�.'' T�ged akart, t�ged akart. Any�d elk�ld�tt, hogy keressenek, de nem tal�ltak Kafarnaumban, �s � sokat s�rt, �s utols� erej�vel megfogta Any�d kez�t, �s azt akarta, hogy a k�zel�ben maradjon. Csak nehezen tudott besz�lni. De azt mondta: ,,Az Anya egy kicsi a Fi�b�l. Fogom az Any�t, hogy valami r�szem legyen Benne, mert f�lek a hal�lt�l.'' Szeg�ny aty�m!

Keleti szok�s szerint kinyilv�n�tj�k f�jdalmukat hangos felki�lt�sokkal, amelyben mindny�jan r�szt vesznek. Jakab �s J�d�s is, akik v�gre be mertek l�pni. J�zus a legnyugodtabb. � csak s�r.

-- Te s�rsz? M�gis szeretted �t? -- k�rdi Simon.

-- �, Simon! M�g k�rded? Ha megtehettem volna, gondolod, hogy megengedtem volna ezt a f�jdalmat? �n az Aty�val vagyok, de nem vagyok t�bb az Aty�n�l.

-- Meggy�gy�tottad a haldokl�kat, de �t nem gy�gy�tottad meg -- mondja �rdesen J�zsef.

-- Nem hitt bennem.

-- Ez igaz, J�zsef -- jegyzi meg testv�re, Simon.

-- Nem hitt, �s nem tett le haragj�r�l. �n semmire sem vagyok k�pes ott, ahol hitetlens�g �s gy�l�let van. Az�rt mondom nektek: Ne gy�l�lj�tek tov�bb testv�reiteket! �me, itt vannak. Ne s�lyosb�tsa szenved�s�ket a ti haragotok. Any�tok jobban szenved e harag folytat�d�sa miatt, mint a hal�l miatt, ami mag�t�l elm�lik. A hal�llal aty�tok meglelte b�k�j�t, mert ut�nam val� v�gya elnyerte sz�m�ra Isten bocs�nat�t. Nem magam�rt besz�lek hozz�tok, �s a magam sz�m�ra semmit sem k�rek t�letek. �n a vil�gban vagyok, de nem vagyok e vil�gb�l val�. Az, aki bennem �l, megadja nekem azt, amit a vil�g megtagad t�lem. Szenvedek emberi mivoltommal, de felemelem lelkemet a f�ld fel�, �s mennyei dolgoknak �rvendezem. De �k! Ne legyetek fogyat�kosak a szeretet �s a v�rs�g t�rv�ny�ben! Szeress�tek egym�st! Jakab �s J�d�s nem v�tett a v�rs�gi k�tel�kek ellen. De m�g ha v�tettek volna, akkor is bocs�ssatok meg nekik. N�zz�tek igazs�gos szemmel a dolgokat, �s megl�tj�tok, hogy �ket ink�bb megb�ntotta az, hogy nem �rtett�tek meg Istent�l elragadott lelk�k sz�ks�gleteit. �k m�gsem haragszanak, csak szeretetre v�gynak. �gy van, unokatestv�reim?

J�d�s �s Jakab, akiket anyjuk mag�hoz szor�t, k�nnyek k�z�tt b�lintanak.

-- Simon, te vagy az id�sebb. Adj p�ld�t...

-- �n, a magam r�sz�r�l... De a vil�g... �s te...

-- �, a vil�g! Az elfelejt �s megv�ltozik, valah�nyszor a nap felkel. �s �n? Gyere, adj nekem testv�ri cs�kot! �n szeretlek t�ged. Tudod. Vesd le magadr�l ezt a k�rget, ami kem�nny� tesz, �s ami nem tartozik hozz�d, hanem csak az tette r�d, aki rajtad k�v�l �ll, �s kev�sb� igazs�gos, mint te. Te mindig helyes sz�vvel �t�lsz, mindig.

               Simon, egy kicsit m�g tart�zkodva, kit�rja karjait. J�zus megcs�kolja, ut�na testv�reihez viszi. K�nnyek �s sir�nkoz�sok k�z�tt megcs�kolj�k egym�st.

-- Most te, J�zsef.

-- Nem. Ne er�ltesd! �n nem felejtem el aty�m f�jdalm�t.

-- Val�j�ban haragodat folytatod ezzel.

-- Nem sz�m�t! �n h�s�ges vagyok!

               J�zus nem er�lteti. Simonhoz fordul:

-- K�s� est�re j�r az id�. De ha megengeded... Sz�v�nk �g a v�gyt�l, hogy tisztelj�k f�ldi maradv�nyait. Hol van Alfeus? Hov� helyezt�tek?

-- A h�z m�g�. Ahol az olajfakert hat�ros a szikl�val. Ez m�lt� s�rhely.

-- K�rlek t�ged, vezess oda! M�ria, b�zz�l! Jegyesed �rvendezik, mert l�tja veled fiait. Maradjatok itt! �n Simonnal megyek. B�ke veletek! B�ke veletek! J�zsef, azt mondom neked, amit aty�dnak mondtam: Nem haragszom r�d. Szeretlek. Amikor l�tni akarsz, h�vj�l! J�v�k, hogy veled s�rjak. Isten veled! -- �s J�zus kimegy Simonnal.

A tan�tv�nyok k�v�ncsian ben�znek. De l�tj�k, hogy �k ketten j�l meg�rtik egym�st, s ez megel�gedetts�ggel t�lti el sz�v�ket.

-- J�jjetek ti is! -- mondja nekik J�zus. -- Simon, ezek az �n tan�tv�nyaim. �k is szeretn�k megtisztelni aty�dat. Menj�nk!

               Egy�tt mennek az olajfakertbe.

(2-425)  

J�zus hozz�f�zte magyar�zatk�nt:

-- Simon, aki kev�sb� volt nyakas, meghajolt, ha nem is teljesen, de legal�bb r�szben, szent k�szs�ggel az igazs�g el�tt. Nem v�lt r�gt�n tan�tv�nyomm�, m�g kev�sb� apostolomm�, de legal�bb ez ut�n a tal�lkoz�sunk ut�n nem n�zett r�m t�bb� ellens�ges szemmel Alfeus hal�la miatt. V�delmezte anyj�t �s az eny�met is az emberek g�nyol�d�sa el�l, amikor egy f�rfinak el kellett k�s�rnie �ket. Nem volt annyira er�s, hogy ellenszeg�lt volna azoknak, akik engem bolondnak neveztek. M�g annyira ember volt, hogy kiss� sz�gyenkezett miattam, �s agg�dott az eg�sz csal�dot fenyeget� vesz�ly miatt, mivel apostolkod�som annyira ellene volt a k�l�nf�le p�rtoknak. De m�r j� �ton volt. Az �ldozat ut�n mind biztosabban j�rt ezen az �ton, eg�szen addig, am�g v�r�t ontotta megvall�som�rt. A kegyelem n�ha vill�mgyorsas�ggal m�k�dik, m�skor lassan. De mindig m�k�dik ott, ahol megvan az akarat, hogy valaki igazs�gos legyen.

(2-430)