Mária első levele

Jézus egy tengerparti városban tartózkodik, amikor felkeresi őt a pásztor József. Egészen belepi őt az út pora.

-- Te itt? -- kérdi tőle Jézus, miután megcsókolta.

-- Leveleket hoztam neked. Anyád adta nekem, és egyik közülük az övé. Íme! -- József átnyújt három kis göngyöleget, finom pergamenek, egy szalaggal átkötve. A legvastagabbon egy pecsét van, amely lezárja. A másik szalagja csomóra van kötve, a harmadikon fel van törve a pecsét. -- Ez a te Anyádé -- mondja József, rámutatva a csomózottra.

               Jézus kibontja és felolvassa, előbb halkan, utána hangosabban:

,,Szeretett Fiamnak, béke és áldás. Elul havának (ami kb. szeptembernek felel meg) elsején egy órakor (megfelel a mi reggel 7 óránknak) egy hírnök jött Betániából. Izsák volt az, a pásztor, akinek nevedben békecsókot és enni adtam, hálámat is kifejezve neki ezzel. Ezt a két levelet hozta nekem, amelyeket neked küldök. Szóban is kifejezte, hogy a betániai Lázár barátod kér téged, teljesítsd kérését. Szeretett Jézusom, áldott Fiam és Uram, én is kérek tőled két dolgot. Az egyik, hogy emlékezz nekem tett ígéretedre. Hívd szegény Mamádat, és oktasd őt tanításoddal. A második: Ne jöjj Názáretbe anélkül, hogy előbb ne beszéltél volna velem.''

Jézus hirtelen félbeszakítja a levél olvasását, feláll, odamegy Jakabhoz és Júdáshoz. Erősen átkarolja őket, és emlékezetből megismétli a szavakat: ,,Alfeus visszatért Ábrahám kebelére a múlt teliholdkor, és nagy a város szomorúsága...'' A két fiú sír Jézus keblén, aki befejezi: ,,Az utolsó órában szeretett volna téged látni. De te távol voltál. Ez azonban megvigasztalta (feleségét,) Máriát, aki ebben Isten bocsánatát látta, és békét kell hoznia az unokatestvérek szívébe is.'' Halljátok? Ő mondja. És ő tudja, mit mond.

-- Add nekem a levelet! -- kéri Jakab.

-- Nem, rosszul esne neked -- mondja Jézus.

-- Miért? Mi lehet fájdalmasabb egy atya halálánál?

-- Az, hogy megátkozott minket -- sóhajt fel Júdás.

-- Nem. Nem az -- mondja Jézus.

-- Mondd meg te... hogy ne szúrjon szívünkbe. De így van.

-- Olvasd el akkor!

               És Júdás olvassa: ,,Jézus, kérlek, és Mária is kér téged, ne jöjj Názáretbe addig, amíg a szívfájdalom el nem ült. A szeretet Alfeus iránt igazságtalanokká teszi a názáretieket irántad, és anyád is sír emiatt. Jó barátom, Alfeus megvigasztal, és megnyugtatja a várost. (Ez egy másik Alfeus, aki Mária gyermekkorának leírásában szerepel, mint Anna kis barátja.) Sokat beszéltek Aser és Ismael beszámolója után Kúza feleségével kapcsolatban. (Jézus meggyógyította őt.) De Názáret jelenleg különböző szelektől felkorbácsolt tenger. Áldalak téged, Fiam, és kérem békédet és áldásodat lelkemre. Béke az unokatestvéreknek.

Mama''

               Miután Jézus felolvassa tanítványainak a másik két levelet is, amely Lázártól és a kegyetlen farizeustól, Dorastól jött a pásztor Jónás ügyében, Jézus kijelenti, hogy mindnyájan Názáretbe mennek.

-- Neeem! Anyád mondja...

               Mindnyájan forronganak.

-- Hallgassatok! Így akarom! Anyám szeretetteljes szívével beszél. Én saját értelmemmel ítélek. Addig akarom ezt tenni, amíg nincs köztünk (a kerióti) Júdás. És baráti kezet akarok nyújtani unokatestvéreimnek, Simonnak és Józsefnek, és velük akarok sírni, mielőtt a gyászolás véget érne. Utána visszatérünk Kafarnaumba, a Genezáreti-tóhoz, s ott várjuk meg Tisri (október) hónap végét. És Máriát magunkkal visszük. Anyátoknak szüksége van szeretetre. Megadjuk neki. És az én Anyámnak szüksége van a békére. Én vagyok az ő békéje.

-- Azt hiszed, hogy Názáretben... -- kérdi Péter.

-- Nem hiszek semmit.

-- Jól van! De ha bajt, vagy fájdalmat okoznak, velem gyűlik meg a bajuk! -- mondja Péter fenyegetően.

               Jézus leül Júdás és Jakab mellé, és átkarolja őket, hogy megvigasztalódjanak. A többiek csendesen beszélnek, hogy ne zavarják őket.

(2-417)