�jabb l�togat�s N�z�retben

J�zus unokatestv�r�vel, J�d�ssal, �s hat tan�tv�nnyal meg�rkezik N�z�ret k�zel�be. A domb magaslat�r�l, ahol vannak, l�tszik a v�ros feh�r h�zaival a z�ld lombok k�z�tt fel- �s lefel� a lejt�n, ahol �p�lt a l�gyan hull�mz� dombokon.

-- Meg�rkezt�nk, bar�taim. �me, ott van az �n h�zam. Any�m otthon van, mert f�st sz�ll fel a h�zb�l. Tal�n kenyeret s�t. Nem mondom nektek, hogy maradjatok itt, mert �gy gondolom, v�gyakoztok arra, hogy hazat�rjetek. De ha kenyeret akartok t�rni velem, �s akartok tal�lkozni any�mmal, azt mondom: j�jjetek!

               A hat tan�tv�ny m�r elszomorodott az elv�l�s gondolat�ra. Most visszat�r a vid�ms�guk, �s sz�vesen elfogadj�k a megh�v�st.

-- Akkor menj�nk!

               Gyorsan lesietnek a kis dombr�l, �s r�t�rnek a f��tra. Esteledik. M�g meleg van, de az �rnyak m�r lesz�llnak a vid�kre, ahol a gabona �rik. Bemennek a v�rosba. Az asszonyok, akik a k�thoz j�nnek, vagy onnan mennek, a kis m�helyeik k�sz�b�n, vagy a kertben �ll� f�rfiak �dv�zlik J�zust �s J�d�st. A kisgyermekek k�r�lveszik �t.

-- Visszaj�tt�l?

-- Most itt maradsz?

-- Megint elt�rt a kocsim kereke.

-- Tudod-e J�zus, hogy kisl�nyom sz�letett �s M�ri�nak neveztem el?

-- A tan�t� azt mondta nekem, hogy mindent tudok, �s a T�rv�ny igazi fia vagyok.

-- S�ra nincs itt, mert a mam�ja nagyon beteg. S�r, mert f�l.

-- Testv�rem, Izs�k megh�zasodott. Nagy �nnepet rendezett!

               J�zus meghallgatja, megsimogatja, megdics�ri �ket, meg�g�ri a seg�ts�g�t. �gy �rnek el a h�z�hoz. M�ria m�r a k�sz�b�n �ll, mert egy igyekv� gyermek �rtes�tette.

-- Fiam!

-- Mama!

               Meg�lelik egym�st. M�ria, aki sokkal alacsonyabb J�zusn�l, fi�nak mell�re hajtja a fej�t, aki �tkarolja �t. J�zus megcs�kolja �t sz�ke haj�n. Bel�pnek a h�zba.

               A tan�tv�nyok J�d�ssal egy�tt kint maradnak, hogy �k ketten szabadon kifejezhess�k �rzelmeiket.

-- J�zus! Fiam! -- M�ria hangja remeg, mint akit s�r�s fojtogat.

-- Mama, mi�rt vagy �gy felindulva?

-- �, fiam! Azt mondt�k nekem... A templomban voltak galileaiak, n�z�retiek azon a napon... Visszat�rtek... �s besz�moltak r�la... �, fiam!... (J�zus ki�zte az �rusokat a templomb�l. Erre vonatkoznak M�ria szavai.)

-- De l�tod, mama, j�l vagyok. Semmi bajom sem lett. Csak Isten dics�s�ge j�tt el a H�z�ba.

-- Igen. Tudom, sz�vemnek gyermeke. Tudom, hogy olyan volt, mint a harangsz�, amely fel�breszti az alv�kat. �s boldog vagyok Isten dics�s�ge miatt... �r�l�k annak, hogy ez az �n n�pem fel�bred Isten sz�m�ra... �n nem korhollak t�ged... �n nem �llok utadba... meg�rtelek... �s... �s boldog vagyok, de �n sz�ltelek t�ged, fiam! -- M�ria m�g �t�lelve tartja J�zust, �s mik�zben besz�l, J�zus mell�n tartja a kezeit, fej�t felemelve fel�je. Szem�ben k�nny gy�lt �ssze, amely k�sz�l kibuggyanni. Most elhallgat, ism�t J�zus kebl�re hajtva fej�t. Olyan, mint egy sz�rke galamb, mert sz�rke ruh�ban van, amely mened�ket keresett k�t er�s, feh�r sz�rny k�z�tt, mert J�zus m�g feh�r ruh�j�ban �s k�peny�ben van.

-- Mama! Szeg�ny mama! Dr�ga mama...! -- J�zus ism�t megcs�kolja. Ut�na azt mondja: -- De l�tod? Itt vagyok, �s nem egyed�l. Velem vannak els� tan�tv�nyaim �s m�sok is J�de�b�l. �s unokatestv�rem, J�d�s is velem van, �s k�vet engem.

-- J�d�s?

-- Igen, J�d�s. Tudom, mi�rt csod�lkozol. Biztos, hogy azok k�z�tt, akik besz�ltek az esem�nyr�l, ott voltak Alfeus �s fiai is... �s nem t�vedek, ha azt mondom, b�r�lgattak engem. De ne f�lj! Ma �gy van, holnap �gy. Az embert �gy kell megm�velni, mint a f�ldet, �s ahol t�visek vannak, ott r�zs�k teremnek. J�d�s, akit szeretsz, m�r velem van.

-- Hol van most?

-- Kint, a t�bbiekkel. Van kenyered mindny�juknak?

-- Igen, fiam. M�ria, Alfeus feles�ge a kemenc�n�l van, �s most veszi ki. M�ria nagyon j� hozz�m, �s f�leg most.

-- Isten megdics��ti �t �rte. -- J�zus az ajt�hoz megy �s kisz�l: -- J�d�s! Itt van any�d! Bar�taim, j�jjetek be!

               Bel�pnek �s �dv�zlik M�ri�t. J�d�s megcs�kolja �t. Ut�na fut, hogy megkeresse anyj�t.

               J�zus megnevezi az �t�t: P�ter, Andr�s, Jakab, Nat�nael, F�l�p. M�ria m�r ismeri J�nost, aki r�gt�n �dv�zli is �t, J�d�s ut�n, meghajolva, �s �ld�s�t fogadva.

               M�ria �dv�zli �s le�lteti �ket. � a h�z �rn�je, ez�rt � foglalkozik a vend�gekkel, mik�zben pillant�s�val im�dja J�zus�t. �gy l�tszik, mintha a szem�n kereszt�l l�lekben tov�bbra is besz�lne vele. Szeretne vizet hozni, hogy felfriss�tse �ket, de P�ter felugrik:

-- Nem, asszony! Ezt nem engedhetem meg. Te csak �lj le a fiad mell�, szent anya! �n kimegyek, mi kimegy�nk a kertbe felfriss�lni.

               Befut M�ria, Alfeus fel�s�ge, kipirulva �s lisztesen, �s �dv�zli J�zust, aki meg�ldja �t. Ut�na kivezeti a hatot a kertbe a v�zmedenc�hez, �s boldogan visszat�r, majd mondja:

-- �, M�ria! J�d�s elmondta nekem... Mennyire megel�gedett vagyok J�d�s miatt, �s miattad is. Tudom, hogy a t�bbiek meg fognak szidni engem, de nem sz�m�t! Boldog leszek azon a napon, amikor mindny�jukat J�zus�inak tudom. Mi �desany�k tudjuk... �rezz�k, mi j� gyermekeink sz�m�ra. �s �n �rzem, hogy te �s J�zus az, aki j� a gyermekeimnek.

J�zus mosolyogva megsimogatja fej�t.

               Visszat�rnek a tan�tv�nyok �s M�ria, Alfeus feles�ge felszolg�lja a j�illat� kenyeret, az olajbogy�kat �s a sajtot. �s hoz egy kancs� v�r�sbort, amit J�zus kever bar�tai sz�m�ra. Mindig J�zus aj�nlja fel azt �s osztja sz�t ut�na. A tan�tv�nyok el�sz�r kiss� f�lszegen, k�s�bb b�trabban besz�molnak csal�djukr�l, a jeruzs�lemi �tr�l, a csod�kr�l, amelyek t�rt�ntek. Telve vannak buzg�s�ggal �s szeretettel. P�ter igyekszik sz�vets�gesnek megnyerni M�ri�t, hogy azonnal elfogadja �t, s ne kelljen erre v�rakoznia Betszaid�ban.

-- Tegy�tek azt, amit � mond! -- buzd�tja M�ria kedves mosollyal. -- Ez a v�rakoz�s jobban fog seg�teni titeket, mint az azonnali egyes�l�s. Fiam mindent j�l tesz, amit tesz.

P�ter rem�nye elsz�ll, de j� l�lekkel belenyugszik. Csak azt k�rdi:

-- Sok� fog tartani a v�rakoz�s?

               J�zus mosolyogva n�z r�, de nem sz�l semmit. M�ria j�indulat� jelnek tekinti ezt a mosolyt �s azt mondja:

-- Simon, J�n�s fia, � mosolyog... ez�rt azt mondom neked, oly gyors lesz engedelmes v�rakoz�sod ideje, mint amilyen gyorsan rep�l a fecske a t� f�l�tt.

-- K�sz�n�m, asszony.

-- Nem besz�lsz, J�d�s? �s te sem, J�nos?

-- N�zlek t�ged, M�ria.

-- �n is.

-- �n is n�zlek titeket, �s... tudj�tok? Eszembe jut egy r�g elm�lt �ra. Akkor is h�rom szemp�r n�zett r�m szeretettel. Eml�kszel, M�ria, a h�rom b�lcsre?

-- Hogy eml�kszem-e?! Igen. Most is h�rom, majdnem ugyanolyan kor� ember n�z r�d teljes szeretettel. �s �, J�nos, szerintem hasonl�t az akkori J�zushoz, olyan sz�ke �s r�zs�s, �s sokkal fiatalabb a t�bbin�l.

               A t�bbiek szeretn�k tudni, mir�l van sz�. �s az eml�kek �s t�rt�netek felid�z�s�vel t�ltik az id�t. Be�ll az este.

-- Bar�taim, nincsenek szob�k a h�zban. De ott van a m�hely, ahol dolgoztam. Ha akarj�tok, ott megh�z�dhattok... De ott csak a gyalupadok vannak.

-- K�nyelmes �gy a hal�szok sz�m�ra, akik megszokt�k, hogy sz�k �gyon aludjanak. K�sz�n�m, Mester. Megtiszteltet�s a te fedeled alatt aludni; �s megszentel minket.

Sok �dv�zl�s k�zben visszavonulnak. J�d�s is visszavonul anyj�val. �k saj�t h�zukba mennek.

               A szob�ban csak J�zus �s M�ria marad. Le�lnek a l�dapadra a m�cses vil�g�n�l f�lkarjukkal egym�s v�ll�n, �s J�zus besz�l, �s M�ria hallgatja, boldogan, agg�dva, �r�lve.

(2,104)