Újabb látogatás Názáretben

Jézus unokatestvérével, Júdással, és hat tanítvánnyal megérkezik Názáret közelébe. A domb magaslatáról, ahol vannak, látszik a város fehér házaival a zöld lombok között fel- és lefelé a lejtőn, ahol épült a lágyan hullámzó dombokon.

-- Megérkeztünk, barátaim. Íme, ott van az én házam. Anyám otthon van, mert füst száll fel a házból. Talán kenyeret süt. Nem mondom nektek, hogy maradjatok itt, mert úgy gondolom, vágyakoztok arra, hogy hazatérjetek. De ha kenyeret akartok törni velem, és akartok találkozni anyámmal, azt mondom: jöjjetek!

               A hat tanítvány már elszomorodott az elválás gondolatára. Most visszatér a vidámságuk, és szívesen elfogadják a meghívást.

-- Akkor menjünk!

               Gyorsan lesietnek a kis dombról, és rátérnek a főútra. Esteledik. Még meleg van, de az árnyak már leszállnak a vidékre, ahol a gabona érik. Bemennek a városba. Az asszonyok, akik a kúthoz jönnek, vagy onnan mennek, a kis műhelyeik küszöbén, vagy a kertben álló férfiak üdvözlik Jézust és Júdást. A kisgyermekek körülveszik őt.

-- Visszajöttél?

-- Most itt maradsz?

-- Megint eltört a kocsim kereke.

-- Tudod-e Jézus, hogy kislányom született és Máriának neveztem el?

-- A tanító azt mondta nekem, hogy mindent tudok, és a Törvény igazi fia vagyok.

-- Sára nincs itt, mert a mamája nagyon beteg. Sír, mert fél.

-- Testvérem, Izsák megházasodott. Nagy ünnepet rendezett!

               Jézus meghallgatja, megsimogatja, megdicséri őket, megígéri a segítségét. Így érnek el a házához. Mária már a küszöbön áll, mert egy igyekvő gyermek értesítette.

-- Fiam!

-- Mama!

               Megölelik egymást. Mária, aki sokkal alacsonyabb Jézusnál, fiának mellére hajtja a fejét, aki átkarolja őt. Jézus megcsókolja őt szőke haján. Belépnek a házba.

               A tanítványok Júdással együtt kint maradnak, hogy ők ketten szabadon kifejezhessék érzelmeiket.

-- Jézus! Fiam! -- Mária hangja remeg, mint akit sírás fojtogat.

-- Mama, miért vagy így felindulva?

-- Ó, fiam! Azt mondták nekem... A templomban voltak galileaiak, názáretiek azon a napon... Visszatértek... és beszámoltak róla... Ó, fiam!... (Jézus kiűzte az árusokat a templomból. Erre vonatkoznak Mária szavai.)

-- De látod, mama, jól vagyok. Semmi bajom sem lett. Csak Isten dicsősége jött el a Házába.

-- Igen. Tudom, szívemnek gyermeke. Tudom, hogy olyan volt, mint a harangszó, amely felébreszti az alvókat. És boldog vagyok Isten dicsősége miatt... örülök annak, hogy ez az én népem felébred Isten számára... Én nem korhollak téged... én nem állok utadba... megértelek... és... és boldog vagyok, de én szültelek téged, fiam! -- Mária még átölelve tartja Jézust, és miközben beszél, Jézus mellén tartja a kezeit, fejét felemelve feléje. Szemében könny gyűlt össze, amely készül kibuggyanni. Most elhallgat, ismét Jézus keblére hajtva fejét. Olyan, mint egy szürke galamb, mert szürke ruhában van, amely menedéket keresett két erős, fehér szárny között, mert Jézus még fehér ruhájában és köpenyében van.

-- Mama! Szegény mama! Drága mama...! -- Jézus ismét megcsókolja. Utána azt mondja: -- De látod? Itt vagyok, és nem egyedül. Velem vannak első tanítványaim és mások is Júdeából. És unokatestvérem, Júdás is velem van, és követ engem.

-- Júdás?

-- Igen, Júdás. Tudom, miért csodálkozol. Biztos, hogy azok között, akik beszéltek az eseményről, ott voltak Alfeus és fiai is... és nem tévedek, ha azt mondom, bírálgattak engem. De ne félj! Ma így van, holnap úgy. Az embert úgy kell megművelni, mint a földet, és ahol tövisek vannak, ott rózsák teremnek. Júdás, akit szeretsz, már velem van.

-- Hol van most?

-- Kint, a többiekkel. Van kenyered mindnyájuknak?

-- Igen, fiam. Mária, Alfeus felesége a kemencénél van, és most veszi ki. Mária nagyon jó hozzám, és főleg most.

-- Isten megdicsőíti őt érte. -- Jézus az ajtóhoz megy és kiszól: -- Júdás! Itt van anyád! Barátaim, jöjjetek be!

               Belépnek és üdvözlik Máriát. Júdás megcsókolja őt. Utána fut, hogy megkeresse anyját.

               Jézus megnevezi az ötöt: Péter, András, Jakab, Natánael, Fülöp. Mária már ismeri Jánost, aki rögtön üdvözli is őt, Júdás után, meghajolva, és áldását fogadva.

               Mária üdvözli és leülteti őket. Ő a ház úrnője, ezért ő foglalkozik a vendégekkel, miközben pillantásával imádja Jézusát. Úgy látszik, mintha a szemén keresztül lélekben továbbra is beszélne vele. Szeretne vizet hozni, hogy felfrissítse őket, de Péter felugrik:

-- Nem, asszony! Ezt nem engedhetem meg. Te csak ülj le a fiad mellé, szent anya! Én kimegyek, mi kimegyünk a kertbe felfrissülni.

               Befut Mária, Alfeus felésége, kipirulva és lisztesen, és üdvözli Jézust, aki megáldja őt. Utána kivezeti a hatot a kertbe a vízmedencéhez, és boldogan visszatér, majd mondja:

-- Ó, Mária! Júdás elmondta nekem... Mennyire megelégedett vagyok Júdás miatt, és miattad is. Tudom, hogy a többiek meg fognak szidni engem, de nem számít! Boldog leszek azon a napon, amikor mindnyájukat Jézuséinak tudom. Mi édesanyák tudjuk... érezzük, mi jó gyermekeink számára. És én érzem, hogy te és Jézus az, aki jó a gyermekeimnek.

Jézus mosolyogva megsimogatja fejét.

               Visszatérnek a tanítványok és Mária, Alfeus felesége felszolgálja a jóillatú kenyeret, az olajbogyókat és a sajtot. És hoz egy kancsó vörösbort, amit Jézus kever barátai számára. Mindig Jézus ajánlja fel azt és osztja szét utána. A tanítványok először kissé félszegen, később bátrabban beszámolnak családjukról, a jeruzsálemi útról, a csodákról, amelyek történtek. Telve vannak buzgósággal és szeretettel. Péter igyekszik szövetségesnek megnyerni Máriát, hogy azonnal elfogadja őt, s ne kelljen erre várakoznia Betszaidában.

-- Tegyétek azt, amit ő mond! -- buzdítja Mária kedves mosollyal. -- Ez a várakozás jobban fog segíteni titeket, mint az azonnali egyesülés. Fiam mindent jól tesz, amit tesz.

Péter reménye elszáll, de jó lélekkel belenyugszik. Csak azt kérdi:

-- Soká fog tartani a várakozás?

               Jézus mosolyogva néz rá, de nem szól semmit. Mária jóindulatú jelnek tekinti ezt a mosolyt és azt mondja:

-- Simon, Jónás fia, ő mosolyog... ezért azt mondom neked, oly gyors lesz engedelmes várakozásod ideje, mint amilyen gyorsan repül a fecske a tó fölött.

-- Köszönöm, asszony.

-- Nem beszélsz, Júdás? És te sem, János?

-- Nézlek téged, Mária.

-- Én is.

-- Én is nézlek titeket, és... tudjátok? Eszembe jut egy rég elmúlt óra. Akkor is három szempár nézett rám szeretettel. Emlékszel, Mária, a három bölcsre?

-- Hogy emlékszem-e?! Igen. Most is három, majdnem ugyanolyan korú ember néz rád teljes szeretettel. És ő, János, szerintem hasonlít az akkori Jézushoz, olyan szőke és rózsás, és sokkal fiatalabb a többinél.

               A többiek szeretnék tudni, miről van szó. És az emlékek és történetek felidézésével töltik az időt. Beáll az este.

-- Barátaim, nincsenek szobák a házban. De ott van a műhely, ahol dolgoztam. Ha akarjátok, ott meghúzódhattok... De ott csak a gyalupadok vannak.

-- Kényelmes ágy a halászok számára, akik megszokták, hogy szűk ágyon aludjanak. Köszönöm, Mester. Megtiszteltetés a te fedeled alatt aludni; és megszentel minket.

Sok üdvözlés közben visszavonulnak. Júdás is visszavonul anyjával. Ők saját házukba mennek.

               A szobában csak Jézus és Mária marad. Leülnek a ládapadra a mécses világánál félkarjukkal egymás vállán, és Jézus beszél, és Mária hallgatja, boldogan, aggódva, örülve.

(2,104)