A tan�tv�nyok M�ri�n�l

  M�ria mez�tl�b j�r-kel, frissen, kora hajnalban otthon�ban. Halv�nyk�k ruh�j�ban olyan, mint egy gyenge pillang�, amely minden zaj n�lk�l sz�ll le a falra �s a t�rgyakra. Odamegy az ajt�hoz, amely az utc�ra ny�lik, �s nagy gonddal nyitja ki, hogy ne csin�ljon vele zajt. F�lig nyitva hagyja, miut�n egy pillant�st vetett az elhagyott utc�ra. Rendet csin�l, kinyitja az ajt�kat �s az ablakokat. Bemegy a m�helybe, ahol most, miut�n az ,,�cs'' elhagyta, ott vannak a sz�v�sz�kei. M�ria ott is tev�kenykedik. Gondosan betakarja az egyik sz�v�sz�ket, amelyben egy megkezdett munka van, �s elmosolyodik egy gondolat�ra...

Kimegy a kertbe. A galambok a v�llaira sz�llnak, r�vid rep�l�ssel egyik v�ll�r�l a m�sikra, hogy jobban elhelyezkedjenek. Buzg�n k�s�rik M�ri�t l�p�sr�l l�p�sre az �l�skamr�ig. Magokat vesz ki, �s azt mondja nekik:

-- Itt, ma itt esztek. Ne verjetek zajt! Nagyon f�radt.

               Ut�na lisztet vesz mag�hoz, bemegy egy kis szob�ba a kemence mellett, �s neki�ll kenyeret csin�lni. Dagaszt �s mosolyog. �, hogyan mosolyog ma a mama! Oly fiatal mam�nak l�tszik, mint amilyen J�zus megsz�let�sekor volt, annyira megfiatal�tja az �r�m. A keny�rt�szt�b�l kivesz egy adagot �s f�lreteszi, befedi, majd kimelegedve folytatja a munk�t. Haj�t a finom lisztpor kiss� vil�gosabb� teszi.

M�ria, Alfeus feles�ge csendesen bel�p.

-- M�r dolgozol?

-- Igen. Kenyeret k�sz�tek, �s n�zd, m�zespog�cs�t, amit � nagyon szeret.

-- Csin�ld csak, de a keny�rt�szta nagyon sok, azt majd �n megdolgozom.

               Alfeus feles�ge er�teljes, ink�bb falusinak l�tsz� asszony. Kitart�an dolgozik a keny�ren, m�g M�ria �sszekeveri a m�zet a vajjal, �s sok kerek pog�cs�t csin�l bel�le, amit egy lemezre tesz.

-- Nem tudom, hogyan figyelmeztessem J�d�st. Jakab nem meri, �s a t�bbiek sem... -- Alfeus feles�ge fels�hajt.

-- Ma j�n Simon P�ter. Mindig a szombat ut�ni m�sodik napon j�n a hallal. �t k�ldj�k majd J�d�shoz.

-- Ha akar majd menni...

-- �, Simon sose mond nekem nemet.

               Megjelenik J�zus.

-- B�ke legyen ezen a napotokon! -- mondja.

-- M�r felkelt�l? Mi�rt? Szerettem volna, ha alszol.

-- Aludtam, a b�lcs�r�l �lmodva, mama. Te nem aludt�l...

-- N�ztelek t�ged, mik�zben aludt�l... Mindig �gy tettem, amikor kicsi volt�l. �lmodban mindig mosolyogt�l, �s mosolyod velem maradt eg�sz nap, a sz�vemben, mint egy gy�ngy... De ezen az �jjelen nem mosolyogt�l, fiam. S�hajtott�l, mint aki szomor�... -- M�ria agg�dva n�zi �t.

-- F�radt voltam, mama. �s a vil�g nem olyan, mint ez a h�z, ahol minden becs�letes �s szeretetteljes. Te, te tudod, ki vagyok, �s meg tudod �rteni, mit jelent sz�momra a vil�ggal val� �rintkez�s. Olyan, mintha valaki b�z�s �s s�ros utc�n j�rna. M�gha figyel, akkor is r�tapad egy kis s�r, �s a b�z �tj�rja akkor is, ha nem akarja bel�legezni. �s ha olyan emberr�l van sz�, aki szereti a tisztas�got �s a tiszta leveg�t, akkor elk�pzelheted, milyen kellemetlen ez a sz�m�ra...

-- Igen, fiam, meg�rtem, de f�j nekem, hogy te szenvedsz...

-- Most veled vagyok, �s nem szenvedek. Ez csak eml�k... De szebb� teszi a veled val� egy�ttl�t �r�m�t. -- �s J�zus lehajol, hogy megcs�kolja a mam�j�t. Megsimogatja a m�sik M�ri�t is, aki bel�p, eg�szen kiv�r�s�dve, mert a kemence k�zel�ben volt.

-- �rtes�teni kellene J�d�st -- mondja ki gondj�t Alfeus feles�ge.

-- Nem sz�ks�ges. J�d�s ma itt lesz.

-- Honnan tudod?

               J�zus mosolyog �s hallgat.

-- Fiam, minden h�ten ezen a napon j�n Simon P�ter. El akarja hozni nekem az els� vig�li�kon fogott halat. A nap els� �r�j�nak v�ge fel� �rkezik. Ma boldog lesz. Simon j�, seg�t minket azokban az �r�kban, amikor itt van. Ugye, M�ria?

-- Simon P�ter becs�letes �s j� -- mondja J�zus. -- De a m�sik Simon is, akit hamarosan megl�tsz, csupa sz�v. El�j�k megyek. Hamarosan megj�nnek.

               J�zus kimegy, m�g az asszonyok beteszik a kemenc�be a kenyeret �s visszat�rnek a h�zba, ahol M�ria felveszi a szand�lt, �s egy teljesen tiszta ruh�ban t�r vissza. Egy kis ideig v�rakoznak. Alfeus feles�ge azt mondja:

-- Nem tudtad idej�ben befejezni azt a munk�t.

-- Hamarosan befejezem, �s J�zusom fel�d�l majd az �rny�kban.

               A kapu kiny�lik.

-- Mama, itt vannak a bar�taim! L�pjetek be!

               Bel�pnek csoportokban a tan�tv�nyok �s a p�sztorok. J�zus megfogja a k�t p�sztor v�ll�t, �s anyj�hoz vezeti �ket.

-- �me k�t fi�, akik egy any�t keresnek. L�gy �r�m�kre, Asszony!

-- �dv�z�llek titeket... Te?... L�vi... �s te? Nem tudom, de korodn�l fogva, � azt mondta, biztosan te vagy J�zsef. Ez a n�v kedves �s szent itt n�lunk. J�jj, j�jjetek! �r�mmel mondom nektek, otthonom befogad, �s egy anya �tkarol benneteket, eml�kezve arra, mi mindent tettetek ti, te az aty�d �ltal, szeretetb�l a gyermekem�rt.

               A p�sztorok elragadtatottnak l�tszanak, olyan boldogok.

-- Igen, M�ria vagyok. Te l�ttad az any�t boldogan. Mindig az vagyok. Most is boldogan l�tom a fiamat a h�s�ges sz�vek k�z�tt.

-- � meg Simon, mama!

-- Te meg�rdemelted a kegyelmet, mert j� vagy. Tudom. Isten kegyelme legyen mindig veled!

               Simon, aki a legj�rtasabb a vil�gi szok�sokban, f�ldig hajol, karj�t a mell�n keresztben tartva, �s �dv�zli:

-- �dv�z�llek, a Kegyelemnek igazi Anyja, �s nem k�rek m�st az �r�kk�val�t�l, most, hogy megismertem a Vil�goss�got �s t�ged, aki a holdn�l is kedvesebb vagy.

-- �s � J�d�s, Keri�tb�l.

-- Van egy any�m, de eleny�szik az ir�nta �rzett szeretetem azzal a tisztelettel �sszehasonl�tva, amit ir�ntad �rzek.

-- Nem. Ne ir�ntam. Ir�nta. �n az�rt vagyok, mert � l�tezik. Semmit sem akarok magamnak. Csak az � sz�m�ra k�rek. Tudom, mennyire megtisztelt�k a fiamat a te sz�l�v�rosodban. M�gis azt mondom neked, a sz�ved legyen az a hely, ahol � teljes tiszteletben r�szes�l t�led. Akkor meg�ldalak t�ged az anya sz�v�vel.

-- Sz�vemet a fiad l�ba el� helyezem. Boldog al�rendelts�g! Csak a hal�l vet majd v�get h�s�gemnek.

-- �s � a mi J�nosunk, mama.

-- Nyugodt vagyok, amikor tudom, hogy te J�zus mellett vagy. Ismerlek t�ged, �s megnyugszom l�lekben, amikor te a fiammal vagy. L�gy �ldott, �n nyugalmam! -- megcs�kolja �t.

               P�ter �rdes hangja hallatszik k�v�lr�l:

-- �me, itt a szeg�ny Simon, aki �dv�zlet�t hozza, �s...

               Bel�p �s majd f�ldbe gy�keredzik a l�ba. Ut�na azonban a f�ldre teszi kerek kosar�t, �s kedvesen szem�re veti J�zusnak, hogy �t nem vitte mag�val j�deai k�r�tj�ra. Meg�g�ri, hogy ezent�l �rny�kk�nt fogja k�s�rni �t.

J�zus bemutatja neki az �j tan�tv�nyokat: a keri�ti J�d�st, akit P�ter l�t�sb�l m�r ismer �s nem sokra becs�l, �s a lepr�s Simont, akit m�r szint�n ismer �s nagyra �rt�kel. Ut�na J�zus megh�vja a tan�tv�nyokat a lugasba, am�g az asszonyok elk�sz�tik az eb�det. L�vit, a p�sztort elk�ldi egy m�sik p�sztorhoz, Ill�shez, M�ria �dv�zlet�vel.

-- Ugye, mama? -- k�rdi anyj�t�l.

-- Mondd meg neki, hogy meg�ldom �t, ugyan�gy Izs�kot �s a t�bbieket is. A fiam meg�g�rte, hogy mag�val visz... �s elj�v�k hozz�tok, gyermekem els� bar�tai!

(2,321)  

J�zus ezekben a napokban oktatja tan�tv�nyait, egyszer a N�z�ret mellett l�v� olajfaerd�ben, m�skor pedig a n�z�reti h�z kertj�ben, mik�zben M�ria tesz-vesz a h�zban �s a kertben, s valah�nyszor elhalad a f�ben �l� J�zus mellett, r�mosolyog a fi�ra. Oktat�s k�zben J�zus p�ldak�pk�nt �ll�tja M�ri�t tan�tv�nyai el�:

-- Vigy�zzatok! Nagyon vigy�zzatok! �lland�an. Nehogy holnap beleessetek abba, amit m�ig elker�ltetek. L�tj�tok? Ma az �g els�t�t�lt, j�ges� k�zeledik. �s mi az eget vizsg�lva azt mondtuk: ,,Ne menj�nk el hazulr�l!'' Nos, ha �gy meg tudjuk �t�lni a dolgokat, hogy mennyire vesz�lyesek, de �ssze sem hasonl�that�k azzal a vesz�llyel, amelyet a b�n jelent, megfosztva minket Isten bar�ts�g�t�l, akkor mi�rt nem �rt�nk annak meg�t�l�s�hez, hogy mi lehet vesz�lyes a l�lekre?

N�zz�tek! �me, ott van az Any�m. El tudtok k�pzelni benne rosszra val� hajlamot? J�llehet szeretete s�rgeti �t, hogy engem k�vessen, csak akkor hagyja el a h�z�t, amikor az �n szeretetem �szt�nzi �t erre. � az �n Tan�t�n�m. Ma reggel k�rt engem:

               ,,Tan�tv�nyaid k�z�tt van az any�d is, fiam. Meg akarom ismerni tan�t�sodat.'' � birtok�ban volt ennek a tan�t�snak a m�h�ben �s m�g el�bb a lelk�ben. Isten aj�nd�kba adta neki, mint Megtestes�lt Ig�je j�vend� Anyj�nak. Miut�n k�rt engem, azt mondta: ,,Azonban... �t�ld meg te, hogy j�hetek-e �n is an�lk�l, hogy elvesz�tsem Istennel val� egyes�l�semet. An�lk�l, hogy a vil�g, amir�l te azt mondod, hogy b�ze �that�, megrontan� a sz�vemet, amely teljesen Isten� volt, most is az �v�, �s az �v� akar maradni. Megvizsg�lom magam �s �gy tal�lom, hogy meg tudom ezt tenni, mert... (�s itt, an�lk�l, hogy tudat�ban lenne, a legnagyobb dics�retben r�szes�ti �nmag�t), mert nem tal�lom m�snak tiszta b�k�met, amelyet akkor �lveztem, amikor a templomnak egy vir�ga voltam, �s azt, aminek most vagyok birtok�ban, miut�n t�bb mint harminc �ve a h�z asszonya vagyok. �n azonban m�ltatlan szolg�l�le�ny vagyok, aki rosszul ismeri �s m�g rosszabbul �t�li meg a l�lek dolgait. Te vagy az Ige, a B�lcsess�g �s a Vil�goss�g. �s vil�goss�g lehetsz szeg�ny mam�d sz�m�ra, aki ink�bb elfogadja, hogy nem l�t t�bb�, mintsem hogy ne legyen kedves az �r el�tt.'' �s nekem azt kellett mondanom neki, csod�latt�l remeg� sz�vvel: ,,Mama, mondom neked, t�ged nem ront meg a vil�g. S�t, bebalzsamozod a vil�got.''

Hallj�tok? Any�m felfogta a vil�gban �l�s vesz�lyeit, amelyek vesz�lyek az � sz�m�ra is, m�g neki is. �s ti, emberek, nem l�tj�tok?! �, a s�t�n val�ban lesben �ll, �s csak az �berek fognak gy�zni...

(2-331)  

A vihar ut�ni reggelen J�zus kimegy a teljesen el�zott kertbe. L�tja, hogy anyja lehajol a kis n�v�nyek f�l�. �dv�zli �t hozz� csatlakozva. Milyen �des az � cs�kjuk! J�zus balj�val �tkarolja M�ria v�ll�t, mag�hoz vonja, �s megcs�kolja a homlok�n, majd lehajol, hogy anyja is megcs�kolja az � arc�t. Tekintet�k, amely a cs�kot k�s�ri, teszi teljess� cselekedet�k kedvess�g�t. J�zus cselekedete kifejezi szeretete teljess�g�t, amely m�lt�s�gteljes �s oltalmaz�; �s M�ri��t, amely �ppoly tiszteletteljes, mint szeretetteljes. Amikor megcs�kolj�k egym�st, �gy t�nik, hogy J�zus az id�sebb, �s M�ria egy fiatal le�ny, aki az atyj�t�l, vagy sokkal id�sebb testv�r�t�l r�szes�l a reggeli cs�kban.

-- K�rt tett a tegnap esti j�ges� �s az �jjeli sz�l a vir�gaidban? -- k�rdi J�zus.

-- Nincs k�r, Mester. Csak nagyon �sszekusz�lta az �gakat -- v�laszolja egy kiss� �rdes hangon P�ter, miel�tt m�g M�ria felelni tudna.

               J�zus felemeli fej�t, �s l�tja Simon P�tert, aki r�vid tunik�ba �lt�zve azon dolgozik, hogy kiegyenes�tse a f�gefa tetej�n az �sszekusz�lt �gakat.

-- M�r dolgozol?

-- �, mi hal�szok �gy alszunk, mint a halak. Minden �r�ban, minden helyen, de csak annyit, amennyit pihenni engednek. �s ez szok�ss� v�lik. Ma reggel hallottam csikorogni az ajt�t hajnalban, �s azt mondtam magamban: ,,Simon, � m�r felkelt. Gyorsan kelj fel! Menj nagy tenyereddel, �s seg�ts neki!'' Gondoltam, hogy � a vir�gaira gondol �s a viharos �jjelre. �s nem t�vedtem. Oh, �n ismerem az asszonyokat!... Feles�gem is �gy forgol�dik az �gyban, mint a hal a h�l�ban, amikor vihar van �s a vir�gaira gondol...

Mik�zben J�zus elbesz�lget P�terrel, megjelenik J�nos is, �s � is felm�szik a f�gef�ra. Amikor dolgukat v�gezve a k�t hal�sz lesz�ll a f�r�l, kij�n a zel�ta Simon is J�zseffel �s a keri�ti J�d�ssal.

               M�ria friss kenyeret hoz nekik, kis s�t�t �s kerek kenyereket. P�ter a k�s�vel felv�gja azokat, �s kett�v�gott f�g�t tesz r�juk. Az els�t J�zusnak ny�jtja, ut�na M�ri�nak �s a t�bbieknek. J� �tv�ggyal esznek a felfriss�lt kertben, amely nagyon sz�p a reggeli naps�t�sben. Az es� megtiszt�totta a leveg�t.

               Meg�rkezik a t�bbi tan�tv�ny is, akik �gy l�tszik, m�shol aludtak: Tam�s, Andr�s, Jakab, F�l�p, Bertalan �s J�d�s T�d�. �dv�zlik a t�bbieket. J�zus azt mondja:

-- Maradjunk itt egy�tt. �gy lesz egy �j tan�tv�nyunk is. Mama, gyere!

               Le�lnek J�zus k�r�l, ki egy k�re, ki egy sz�kre. J�zus mellett van az anyja, l�b�n�l pedig J�nos, aki k�zel akar lenni J�zushoz. Most mondja el nekik a p�ldabesz�det a t�lr�l, a viharr�l �s a kerti munk�kr�l...

               Ut�na J�zus megvigasztalja unokatestv�r�t, J�d�st, akinek atyja haldoklik. Megsimogatja �t:

-- J�d�s... �n elhagytam any�mat, hogy k�ldet�semnek �ljek. Ez eloszlatja minden k�telyedet azt illet�en, hogy becs�letesen cselekszel-e. Ha ez nem lett volna j� cselekedet, megtettem volna-e �n any�mmal szemben, akinek rajtam k�v�l nincs senkije?

J�d�s megfogja J�zus kez�t, arc�hoz emeli, �s lehajtja a fej�t. Nem tud besz�lni.

-- Menj�nk mi ketten, egyed�l, mint amikor gyermekek voltunk. Menj�nk, vigy�k el az �regnek ezeket a sz�p, aranys�rga sz�l�ket. Nehogy azt gondolja, hogy nem t�r�d�m vele, �s ellens�ge vagyok. Tetszeni fog ez any�dnak �s Jakabnak is. Megmondom neki, hogy holnap Kafarnaumban leszek, �s hogy fia eg�szen az �v�. Tudod, az �regek olyanok, mint a gyermekek, f�lt�kenyek. �s mindig gyanakodnak, hogy elhanyagolj�k �ket. R�szv�ttel kell lenn�nk ir�ntuk...

               J�zus elt�nik, a kertben hagyva a tisztelett�l �s f�jdalomt�l megn�mult tan�tv�nyokat, akik l�tj�k, milyen ellent�t van egy apa �s egy gyermek k�z�tt J�zus miatt. M�ria elk�s�ri J�zust eg�szen a kapuig, �s most visszat�r, f�jdalmasan fels�hajtva.

(2-336)