B�cs� M�ri�t�l

  Esteledik. J�zus a n�z�reti h�z kis szob�j�ban �l az asztaln�l �s eszik. M�ria szolg�l fel neki. J�n, megy. J�zus k�tszer vagy h�romszor is mondja, hogy �lj�n le, �s � is egyen; de � nem akar. Szomork�san mosolyogva r�zza a fej�t. Hozza a kif�tt z�lds�get, a s�lt halakat, ut�na a l�gy sajtot �s a kis, s�t�t olajbogy�kat. A keny�r m�r az asztalon van. Kerek �s lapos, k�r�lbel�l akkora, mint egy t�ny�r. El�g s�t�t a sz�ne. Egy vizeskors� �s egy poh�r is van J�zus el�tt. Csendben eszik, szeretetteljes f�jdalommal n�zve a mam�j�ra.

M�ria szemmel l�that�lag szenved. J�r, kel, hogy uralkodni tudjon mag�n. J�llehet m�g el�g vil�gos van, meggy�jt egy l�mp�st �s J�zus mell� teszi. Megsimogatja fi�nak a fej�t. Felnyit egy tariszny�t, ami v�z�ll� gyapj�b�l van sz�ve, keresg�l benne, majd kimegy a kert v�g�be, ahol egy kamra van. Meglehet�sen �sszer�ncosodott alm�kkal j�n ki a kamr�b�l. Ezeket biztosan m�g ny�ron tett�k el. Beteszi a tariszny�ba, ut�na vesz egy kenyeret, egy kis sajtot, �s azokat is mell�j�k teszi, j�llehet J�zus nem akarja, mondv�n, hogy m�r el�g az, ami ott van.

Ut�na M�ria megint az asztalhoz megy. Meg�ll J�zus balj�n �s n�zi �t, amint eszik. Gy�tr�dve �s im�dattal n�zi. Arca s�padtabb a szok�sosn�l. A szenved�s mintha meg�reg�tette volna. Szemei nagyobbaknak l�tszanak �s karik�sak, l�tszik rajtuk, hogy s�rt. Most is k�nny gy�lik a szem�be. F�jdalmas �s f�radt a tekintete.

               J�zus lassan eszik, �s l�tszik, hogy er�lteti az ev�st, mert azt akarja, hogy �desanyja el�gedett legyen. A szok�sosn�l jobban elm�lyed gondolataiban. Felemeli a fej�t, �s M�ri�ra n�z. L�tja, hogy annak arca k�nnyben �zik. Lehajtja fej�t, hogy engedje szabadon s�rni. Megel�gszik azzal, hogy kez�be veszi M�ria finom kez�t, amellyel � az asztalra t�maszkodik. Arc�hoz emeli, mintegy hagyva, hogy megsimogassa �t, ut�na megcs�kolja, nagy szeretettel �s tisztelettel.

M�ria ajk�hoz emeli a szabad balkez�t, mintegy elfojtva egy s�hajt�st, ut�na let�rli k�nnyeit az arc�r�l. J�zus folytatja az ev�st. M�ria gyorsan kimegy a kertbe, ahol m�r el�g s�t�t van, �s elt�nik.

               J�zus bal k�ny�k�re t�maszkodva, homlok�t kez�be hajtja, abbahagyja az ev�st �s elmer�l a gondolataiban. Ut�na figyel �s fel�ll.

               � is kimegy a kertbe, �s miut�n k�r�ln�z, annak jobb oldal�ra megy. Onnan bel�p az asztalosm�helybe, ahol most minden teljesen rendben van. Nincsenek fadarabok, forg�csok, nem �g a t�z. Ott van a gyalupad, ott vannak a szersz�mok, ez minden.

M�ria a gyalupadra hajolva s�r. Kisl�nynak l�tszik. Fej�t balkez�vel tartva, csendesen, de nagy f�jdalommal s�r. J�zus csendesen l�p be, �s oly gyeng�den k�zel�ti meg, hogy � csak akkor veszi �szre jelenl�t�t, amikor fia a kez�t az � fej�re teszi, megsimogatva �t, szeretetteljes szemreh�ny�ssal csak annyit mondva: ,,Mama!''

               M�ria felemeli a fej�t, �s k�nnyeinek f�tyol�n kereszt�l J�zusra n�z. �sszetett kezeivel J�zus jobb karj�ra t�maszkodik. J�zus b� ingujj�nak egyik sz�rny�val felsz�r�tja M�ria k�nnyeit, majd �t�leli, sz�v�re szor�tja, �s a homlok�n megcs�kolja �t. J�zus m�lt�s�gteljes. A szok�sosn�l f�rfiasabbnak l�tszik, M�ria pedig ink�bb gyermeknek, az arc�t kiv�ve, amelyen l�tszik a f�jdalom.

-- Gyere, Mama -- mondja J�zus, �s jobb kez�vel mag�hoz szor�tva �t visszat�r vele a kertbe, ahol le�l egy padra a h�z fala mellett.

               A kert csendes �s m�r s�t�t. Csak a hold sz�p f�nye �s az eb�dl�b�l kisz�reml� f�ny vil�g�tja meg. Az �j nyugodt. J�zus besz�l M�ri�hoz. El�sz�r olyan halkan, hogy nem �rtek bel�le semmit. M�ria b�lint r�.

               Ut�na hallom:

-- Engedd, hogy a rokonok ide j�jjenek. Ne maradj egyed�l! Akkor nyugodtabb leszek, Any�m, �s te tudod, hogy nyugodtnak kell lennem ahhoz, hogy bet�ltsem k�ldet�semet. Nem cs�kken ir�ntad �rzett szeretetem. Gyakran el fogok j�nni, �s �rtes�telek, amikor Galile�ban leszek, ha nem tudok hazaj�nni. Akkor majd te j�ssz el hozz�m. Mama, ennek az �r�nak el kellett j�nnie! Itt kezd�d�tt, amikor az Angyal megjelent neked. Most �t�tt az �ra, �s nek�nk �t kell �ln�nk, ugye, mama? Ut�na, a ki�llt megpr�b�ltat�s ut�n, elj�n a b�ke �s az �r�m. Ahhoz azonban, hogy bel�pj�nk az �g�ret F�ldj�re, el�bb �t kell menn�nk ezen a pusztas�gon, mint az �saty�knak. De az �risten megseg�t minket, mint ahogy �ket is megseg�tette. �s lelki mannak�nt adja nek�nk a seg�ts�g�t, hogy t�pl�lja lelk�nket az er�s megpr�b�ltat�sban. Mondjuk el egy�tt a Miaty�nkot...

J�zus fel�ll, M�ria vele egy�tt, �s arcukat az �gre emelik, k�t �l� Ostyak�nt, akik vil�g�tanak a s�t�tben. J�zus lassan mondja, de tiszta hangon, hangs�lyozva a szavakat, k�l�n�sen ezeket: ,,J�jj�n el a te orsz�god, legyen meg a te akaratod.'' Sz�netet tartva elv�lasztja ezeket a t�bbiekt�l. Kit�rt karokkal im�dkozik, de nem keresztalakban, hanem mint amikor a papok ,,Az �r legyen veletek!'' szavait mondj�k. M�ria �sszet�ve tartja a kez�t.

               Ut�na visszat�rnek a h�zba. J�zus egy kancs�b�l kis feh�r bort t�lt egy poh�rba �s az asztalhoz viszi. K�zen fogja M�ri�t, le�lteti maga mell�, �s odaadja neki ezt a bort, amelybe belem�rt egy keny�rdarabot, hogy igyon a borb�l, �s egye meg a belem�rtott kenyeret. A marad�k bort J�zus issza meg. Ut�na �t�leli anyja v�ll�t �s �gy tartja �t a sz�v�re vonva.

Nem besz�lnek t�bbet. V�rnak. M�ria megsimogatja J�zus jobb kez�t, J�zus meg anyja karj�t �s fej�t.

               Ut�na J�zus fel�ll, vele egy�tt M�ria is. Szeretettel �t�lelik �s megcs�kolj�k egym�st. �gy l�tszik, el akarnak v�lni egym�st�l, de M�ria visszafordul, �s mag�hoz szor�tja gyermek�t. � a Sz�zanya, de v�g�l is �desanya, egy mama, akinek el kell szakadnia a fi�t�l, �s aki tudja, hov� vezet ez az elszakad�s. Senki se mondja t�bb�, hogy M�ria nem szenvedett!

               J�zus veszi s�t�tk�k k�peny�t, a v�ll�ra ter�ti, �s fej�re teszi a csukly�t. Ut�na �tveti v�ll�n a tariszny�t, hogy ne akad�lyozza a j�r�sban. M�ria seg�t neki, �s annyira kedveskedik, hogy nem tudja abbahagyni k�peny�nek �s csukly�j�nak az igazgat�s�t.

J�zus a kij�rat fel� megy, miut�n a szob�ban az �ld�s jel�t adta. M�ria k�veti �t, �s a m�r kinyitott ajt�ban ism�t megcs�kolj�k egym�st.

               Az �t csendes �s elhagyatott. A hold feh�r. J�zus �tnak indul. M�g k�tszer h�trafordul, hogy a mam�j�ra n�zzen, aki az ajt�f�lf�hoz t�maszkodna maradt �s feh�rebb a holdn�l. Az arca csupa k�nny. J�zus mind t�volabbra megy a feh�r �ton. M�ria m�g mindig az ajt�ban s�r. Ut�na J�zus elt�nik az �tkanyarban.

               Elkezd�d�tt az Evang�liumot hirdet� �tja, amely a Golgot�n fog befejez�dni. M�ria bemegy a h�zba, s�rva, �s bez�rja az ajt�t. Az � sz�m�ra is elkezd�d�tt az �t, amely elviszi majd a Golgot�ra.

(2-9)  

J�zus magyar�zata az el�z�kh�z:

-- Ez M�ri�nak, Isten Anyj�nak a negyedik f�jdalma. Az els� a bemutat�s a templomban, a m�sodik az egyiptomi menek�l�s, a harmadik J�zsef hal�la, a negyedik az elszakad�s t�lem.

               Az �n elt�voz�som szeml�l�s�b�l f�leg azok a sz�l�k �s gyermekek tanulhatnak, akiket Isten akarata arra h�v, hogy k�lcs�n�sen lemondjanak egym�s t�rsas�g�r�l egy magasabb szeretet�rt. M�sodsorban sz�l mindazoknak, akik f�jdalmas lemond�s el�tt �llnak.

               Mennyi van ebb�l az �letben! Ezek a t�visek a f�ld�n, amelyek �td�fik a sz�vet. Tudom. De akik megad�ssal elfogadj�k azokat -- figyeld meg, nem azt mondom: ,,akik v�gyakoznak r�juk �s �r�mmel fogadj�k �ket'', ez m�r t�k�letess�g; azt mondom, ,,megad�ssal'' -- azok �r�k r�zs�kk� v�ltoztatj�k �t azokat. De kevesen fogadj�k megad�ssal. Mint a nyugtalan szamarak, rugdal�ztok az Atya akarata ellen �s megcs�k�ny�s�dt�k...

Ne mondj�tok: ,,�n csak ebben a j�ban r�szes�ltem, �s Isten elvette t�lem...'' ,,�n csak ezt a szeretetet �lveztem, �s Isten megfosztott t�le.'' M�ri�nak is csak egyetlen java, egyetlen szerelme volt a f�ld�n: a fia. � volt a kegyelemmel teljes, a gyeng�d asszony, aki szerette a t�k�letess�get, �s akiben t�k�letes volt a szeretet �s �rzelem minden megnyilatkoz�sa. Sz�lei m�r r�gen meghaltak, J�zsef n�h�ny �ve halt meg, nem maradt sz�m�ra m�s rajtam k�v�l. Csak �n szerettem �s �reztettem vele, hogy nincs egyed�l. A rokonok �nmiattam kiss� ellens�gesek voltak, mert nem tudtak isteni eredetemr�l. Nehezteltek r�, mint egy any�ra, aki nem tudja el�rni a fi�n�l, hogy az haszn�lja a j�zan esz�t, �s ne utas�tsa vissza a neki aj�nlott h�zass�gokat, amelyek dics�s�g�re v�ltak volna a csal�dnak, �s seg�ts�get is jelentettek volna.

A rokonok a k�zv�lem�nyt�l, az emberi v�lem�nyt�l befoly�solva -- amit ti j�zan gondolkoz�sm�dnak neveztek, de ami csak emberi gondolkod�sm�d, azaz �nz�s -- szerett�k volna, ha �gy teszek, amint �k helyesnek tartott�k. A h�tt�rben mindig az a f�lelem volt, hogy egy napon majd kellemetlen helyzetbe ker�lnek miattam, aki m�r annyira t�l eszm�nyi gondolatokat mertem hangoztatni, amelyek -- szerint�k -- megb�nthatj�k a zsinag�g�t. A zsid�s�g t�rt�nelme tele volt a pr�f�t�k sors�r�l sz�l� tan�t�ssal. Nem volt k�nny� a pr�f�ta sorsa, �s gyakran �r� mag�ra hal�lt hozott, rokons�g�ra pedig kellemetlens�geket. A h�tt�rben mindig ott volt, hogy egy napon nekik kell majd gondoskodniuk Any�mr�l.

Az�rt b�ntotta �ket, amikor l�tt�k, hogy � semmiben sem akad�lyozott engem, hanem �lland�an im�dott. Ez m�g ink�bb b�ntotta �ket m�k�d�sem h�rom �ve alatt, am�g el�rte cs�cspontj�t a nyilv�nos korhol�sban, amikor a t�meg k�z�tt tal�ltak engem, �s sz�gyenkeztek az �n -- szerint�k -- �r�letem miatt, amellyel megb�ntottam az uralkod� n�poszt�lyt. Korholtak engem �s �t, az �n szeg�ny Mam�mat!

               M�ria is ismerte rokonainak felfog�s�t. Nem mind voltak olyanok, mint Jakab, J�d�s �s Simon, �s anyjuk M�ria, Alfeus feles�ge. M�ria el�re l�tta j�v�beli magatart�sukat is. � tudta, mi v�r r� ez alatt a h�rom �v alatt, �s ennek a v�g�n. Ismerte az �n sorsomat is. M�gsem l�zadozott ellene, mint ti. S�rt. De ki nem s�rt volna, amikor el kellett v�lnia egy olyan fi�t�l, aki �gy szerette �t, mint �n? Ki ne s�rt volna, aki el�re l�tta a hossz� napokat, n�lk�lem, egyed�l a h�z�ban? Ki ne s�rt volna ismerve fi�nak sors�t, tudv�n, hogy rosszindulat� b�n�s�k bossz�ja v�r r�, ami addig fajul, hogy meg�lik �t?

S�rt, mert � T�rsmegv�lt� �s az Istennek �jj�sz�lt emberi nemnek az Anyja volt. S�rnia kellett mindazok�rt az any�k�rt, akik nem tudtak �r�k dics�s�g�k sz�m�ra koron�t csin�lni anyai f�jdalmukb�l.

               Mily sok anya van a vil�gon, akinek karj�b�l a hal�l kit�pi gyermek�t! Mily sok anya oldal�r�l szak�tja el a term�szetfeletti h�vat�s a gyermeket! M�ria s�rt minden gyermek��rt, mint a kereszt�nyek Anyja, minden n�v�r��rt, aki elvesztette gyermek�t. �s minden asszonyt�l sz�letett gyermek�rt, akiknek hivat�suk, hogy Isten apostolai legyenek, vagy v�rtan�k Isten szeretet�b�l �s az Isten ir�nti h�s�g�k vagy az emberek vads�ga miatt.

Az �n v�remnek �s Any�m k�nnyeinek kever�ke meger�s�ti ezeket a h�sies sorsra kijel�lteket. Ez semmis�ti meg benn�k t�k�letlens�geiket, s�t, gyenges�gb�l elk�vetett b�neiket is, s adja meg nekik a v�rtan�s�gon fel�l azonnal Isten b�k�j�t, �s ha Isten�rt szenvedtek, az �g dics�s�g�t.

               Ez a meleg�t� l�ng a misszion�riusok sz�m�ra a fagyos vid�keken, ez a harmat sz�mukra a t�z� napmelegben. A k�nnyek M�ria szeretet�b�l �s liliomtiszta sz�v�b�l fakadtak. A Szeretetnek eljegyzett sz�zi szeretet t�z�vel rendelkeznek, �s a sz�zi tisztas�g friss illat�val, amely hasonl�t a harmatos �jszaka ut�n a liliom kelyh�ben �sszegy�lt viz�hez.

Ebben van r�sz�k a j�l �rtett szerzetesi �let pusztas�g�ban az Istennek szentelteknek, akik csak Istennel egyes�lve �lnek, �s minden m�s �rzelem term�szetfeletti szeretett� alakul �t benn�k rokonaik, bar�taik, el�lj�r�ik, alattval�ik ir�nt.

               Ebben r�szes�lnek azok, akik a vil�gban szentelik magukat Istennek. Abban a vil�gban, amely nem �rti meg �s nem szereti �ket. �k is elhagyt�k ezt a vil�got, s �gy �lnek, mintha egyed�l lenn�nek, annyira k�ptelenek meg�rteni �ket, �s annyira kinevetik �ket az �n szeretetem miatt.

               R�szes�lnek ebben az �n kedves ,,�ldozataim'' is, mert M�ria lett el�sz�r �ldozatt� J�zus szeretet��rt. Minden k�vet�j�nek anyai �s orvosi kez�vel adja k�nnyeit, amelyek gy�gy�tanak, amelyek fellelkes�tenek �s k�pess� tesznek a legnagyobb �ldozat v�llal�s�ra is. Any�m szent k�nnyei!

M�ria im�dkozik. Nem hagy fel az im�val az�rt, mert Isten f�jdalmat okozott neki. Ne felejts�tek el ezt! Im�dkozzatok vele egy�tt J�zushoz! Im�dkozzatok az Aty�hoz! Aki a mi Aty�nk �s a ti Aty�tok.

               Az els� Miaty�nkot n�z�reti kertj�ben mondtuk el, hogy megvigasztaljuk M�ri�t f�jdalm�ban, hogy felaj�nljuk a ,,mi'' akaratunkat az �r�kk�val�nak abban a pillanatban, amikor megkezd�d�tt ennek az akaratnak, sz�m�ra az �lland�an n�veked� lemond�s id�szaka, amely el�rte cs�cspontj�t sz�momra az �letr�l val� lemond�sban, �s M�ria sz�m�ra fi�nak hal�l�ban.

Ami minket illet, nek�nk nem volt semmi v�tk�nk, amit az Aty�nak meg kellett volna bocs�tania, puszt�n al�zatoss�gb�l k�rt�k mi, akik b�n n�lk�l voltunk, az Atya bocs�nat�t, hogy m�lt�k�ppen kezdj�k k�ldet�s�nket. Meg akartunk tan�tani titeket arra, hogy min�l ink�bb Isten kegyelm�ben van valaki, ann�l �ldottabb �s gy�m�lcs�z�bb a k�ldet�se. Meg akartunk tan�tani titeket a tiszteletre Isten ir�nt �s az al�zatoss�gra. Az Atyaisten el�tt semminek �rezt�k a mi f�rfi �s n�i t�k�letess�g�nket, �s bocs�nat�t k�rt�k. Ugyan�gy im�dkoztunk ,,mindennapi kenyer�nk�rt'' is.

Mi volt a mi kenyer�nk? �, nem az, amit M�ria tiszta kezei gy�rtak �s s�t�ttek a kis kemenc�ben, amelynek sz�m�ra oly sokszor k�sz�tettem t�zif�t. Az is sz�ks�ges volt, am�g a f�ld�n �lt�nk. De a mi mindennapi kenyer�nk az volt, hogy napr�l napra teljes�ts�k k�ldet�s�nk r�nk es� r�sz�t. Ebben volt �r�m�nk.

               M�ria velem egy�tt im�dkozik. Gyermekeim, �n vagyok az, aki igazz� teszlek titeket. �n teszem elfogadhat�v� �s gy�m�lcs�z�v� im�itokat az Aty�n�l. �n mondottam: ,,Mindazt megkapj�tok, amit az �n nevemben k�rtek az Aty�t�l.'' (Jn 16,23) �s az Egyh�z meger�s�ti im�j�t: ,,J�zus Krisztus, a mi Urunk �ltal''.

Amikor im�dkoztok, mindig, mindig, mindig egyes�ljetek velem! �n hangosan im�dkozom �rtetek, elrejtve emberi hangotokat az �n istenemberi hangom al�. �tsz�gezett kezembe veszem im�itokat, �s felemelem az Aty�hoz. Ez�ltal v�gtelen �rt�k� �ldozatt� v�lnak. Hangom egyes�l a ti�tekkel �s gyermeki cs�kk�nt sz�ll fel az Aty�hoz. Sebeim b�bora �rt�kess� teszi im�itokat. Legyetek bennem, ha azt akarj�tok, hogy az Atya bennetek, veletek legyen, �ltalatok m�k�dj�k.

(2-14)