Mária mondja:

-- Fiam kisdedkora, gyermekkora, serdülőkora és ifjúkora csak röviden kerül említésre az Evangéliumban, amely egyébként részletesen ír az ő életéről. Ott ő a Mester, itt az Ember. Az Isten, aki az ember iránti szeretetéből megalázza magát, ugyanakkor csodákat tesz egy közös életben. Működik bennem, aki érzem, hogy lelkem tökéletesebbé válik a fiammal való érintkezés által, aki méhemben növekszik. Működik Zakariás házában, megszentelve a Keresztelőt, segítve a vajúdásban Erzsébetet, visszaadva Zakariás beszélőképességét és hitét. Működik Józsefben, feltárva előtte egy olyan magasztos igazság fényét, amelyet ő nem volt képes magától felfogni annak ellenére, hogy igaz volt. Utánam Józsefet boldogítja leginkább az isteni jótéteményeknek ez az özöne. Figyeld meg, milyen nagy utat tett meg lelkileg attól kezdve, hogy házamba jött, addig a pillanatig, amikor Egyiptomba menekültünk.

A kezdetben csak ,,egy igaz ember'' volt. Az ő korának embere. Utána fokozatosan a keresztény idő igazává lett. Miután megszerezte a Krisztusba vetett hitet, elhagyta azt a hitet, amellyel akkor rendelkezett, amikor megkezdtük a Názáretből Betlehembe vezető utunkat. ,,Mit fogunk tenni?'' -- kérdezte, és szavaiban benne van az egész ember, aki kinyilvánítja emberi félelmeit, emberi aggodalmait. Elért a reménységhez. A barlangban, a születés előtt azt mondja: ,,Holnap jobb lesz!'' A közelgő Jézus megerősíti benne ezt a reménységet, amely a legszebb Isten ajándékai között. És amikor megszenteli őt a Jézussal való kapcsolat, ettől a reménységtől tovább halad a vakmerőségig.

Mindig engedte, hogy én irányítsam, mert nagy tiszteletet táplált irántam. Most ő veszi át az irányítást mind az anyagi, mind a felsőbbrendű dolgokban, és mint a család feje, dönt, amikor döntenie kell. De a menekülés fájdalmas óráiban, miután hónapokon keresztül együtt volt Isteni Fiával, átjárta őt a szentség, ő vigasztal engem szenvedésemben és mondja: ,,Még ha semmink se lenne többé, akkor is mindenünk megvan, mert ő velünk van.''

               Jézusom a kegyelem csodáit műveli a pásztorokban. Az angyal oda megy, ahol az a pásztor van, aki a velem való futó érintkezés által előkészítette magát a kegyelemre, és elviszi neki a kegyelmet, amely által örökre üdvözül. Működik ott, ahol jár a számkivetésben, vagy amikor visszatér kis Názáretébe. Mert ahol ő volt, ott úgy terjedt el az életszentség, mint az olaj a vásznon és a virágillat a levegőben. Aki őt megérintette, hacsak nem ördög volt, vágyakozni kezdett az életszentség után.

Ahol megtalálható ez a vágyakozás, ott van az örök élet gyökere, mert aki jó akar lenni, az eléri a Jóságot, és a jóság elviszi őt Isten országába.

               A bölcsek ajándékai villámgyorsan eltűntek, amikor tetőt szereztünk az élethez szükséges dolgokkal együtt és a szükséges táplálék beszerzésével, amikhez ez volt egyedüli eszközünk mindaddig, amíg munkát nem találtunk.

               A zsidó közösséget mindig nagyon segítették. De az Egyiptomban összegyűlt közösség szinte teljesen menekültekből tevődött össze, akiket üldöztek, akik szegények voltak, mint mi, akik csatlakoztunk hozzájuk. És az a kevés, amit a vagyonunkból meg akartunk tartani Jézus, a mi felnőtt Jézusunk számára, gondviselésszerű volt visszatérésünkkor, és alig elégséges ahhoz, hogy újra berendezzük názáreti házunkat és műhelyünket. Mert a korok változnak, de az emberi kapzsiság mindig ugyanaz marad, és más szükséghelyzetét felhasználja arra, hogy kifossza.

Nem, az, hogy Jézus velünk volt, nem szerzett számunkra anyagi javakat. Közületek sokan megkövetelik ezt azonnal, amint egy kicsit egyesültek Jézussal. Elfelejtik, hogy azt mondta: ,,Keressétek elsősorban a lelki dolgokat!'' (Vö. Mt 6,25-34) Minden egyebet ráadásként megkaptok. Isten még az ételről is gondoskodik. Az emberek számára éppúgy, mint a madaraknak, mert tudja, hogy szükségtek van a táplálékra, mivel testetek védőpajzsként veszi körül lelketeket. De először az ő kegyelmét kérjétek! Kérjétek először a lelketek számára! A többit hozzákapjátok.

Emberileg szólva, Józsefnek a Jézussal való egysége miatt kijutott a szomorúságból, fáradalmakból, üldöztetésből, éhségből. Mása nem volt. De mivel csak Jézusra vágyakozott, mindez lelki békévé, természetfeletti örömmé változott. Szeretnélek elvinni titeket arra a pontra, ahová Jegyesem eljutott, amikor ezt mondta: ,,Még ha semmink se lenne, akkor is meg lesz mindenünk, mert velünk van Jézus.''

(1-304)