M�ria mondja:

-- Fiam kisdedkora, gyermekkora, serd�l�kora �s ifj�kora csak r�viden ker�l eml�t�sre az Evang�liumban, amely egy�bk�nt r�szletesen �r az � �let�r�l. Ott � a Mester, itt az Ember. Az Isten, aki az ember ir�nti szeretet�b�l megal�zza mag�t, ugyanakkor csod�kat tesz egy k�z�s �letben. M�k�dik bennem, aki �rzem, hogy lelkem t�k�letesebb� v�lik a fiammal val� �rintkez�s �ltal, aki m�hemben n�vekszik. M�k�dik Zakari�s h�z�ban, megszentelve a Keresztel�t, seg�tve a vaj�d�sban Erzs�betet, visszaadva Zakari�s besz�l�k�pess�g�t �s hit�t. M�k�dik J�zsefben, felt�rva el�tte egy olyan magasztos igazs�g f�ny�t, amelyet � nem volt k�pes mag�t�l felfogni annak ellen�re, hogy igaz volt. Ut�nam J�zsefet boldog�tja legink�bb az isteni j�t�tem�nyeknek ez az �z�ne. Figyeld meg, milyen nagy utat tett meg lelkileg att�l kezdve, hogy h�zamba j�tt, addig a pillanatig, amikor Egyiptomba menek�lt�nk.

A kezdetben csak ,,egy igaz ember'' volt. Az � kor�nak embere. Ut�na fokozatosan a kereszt�ny id� igaz�v� lett. Miut�n megszerezte a Krisztusba vetett hitet, elhagyta azt a hitet, amellyel akkor rendelkezett, amikor megkezdt�k a N�z�retb�l Betlehembe vezet� utunkat. ,,Mit fogunk tenni?'' -- k�rdezte, �s szavaiban benne van az eg�sz ember, aki kinyilv�n�tja emberi f�lelmeit, emberi aggodalmait. El�rt a rem�nys�ghez. A barlangban, a sz�let�s el�tt azt mondja: ,,Holnap jobb lesz!'' A k�zelg� J�zus meger�s�ti benne ezt a rem�nys�get, amely a legszebb Isten aj�nd�kai k�z�tt. �s amikor megszenteli �t a J�zussal val� kapcsolat, ett�l a rem�nys�gt�l tov�bb halad a vakmer�s�gig.

Mindig engedte, hogy �n ir�ny�tsam, mert nagy tiszteletet t�pl�lt ir�ntam. Most � veszi �t az ir�ny�t�st mind az anyagi, mind a fels�bbrend� dolgokban, �s mint a csal�d feje, d�nt, amikor d�ntenie kell. De a menek�l�s f�jdalmas �r�iban, miut�n h�napokon kereszt�l egy�tt volt Isteni Fi�val, �tj�rta �t a szents�g, � vigasztal engem szenved�semben �s mondja: ,,M�g ha semmink se lenne t�bb�, akkor is minden�nk megvan, mert � vel�nk van.''

               J�zusom a kegyelem csod�it m�veli a p�sztorokban. Az angyal oda megy, ahol az a p�sztor van, aki a velem val� fut� �rintkez�s �ltal el�k�sz�tette mag�t a kegyelemre, �s elviszi neki a kegyelmet, amely �ltal �r�kre �dv�z�l. M�k�dik ott, ahol j�r a sz�mkivet�sben, vagy amikor visszat�r kis N�z�ret�be. Mert ahol � volt, ott �gy terjedt el az �letszents�g, mint az olaj a v�sznon �s a vir�gillat a leveg�ben. Aki �t meg�rintette, hacsak nem �rd�g volt, v�gyakozni kezdett az �letszents�g ut�n.

Ahol megtal�lhat� ez a v�gyakoz�s, ott van az �r�k �let gy�kere, mert aki j� akar lenni, az el�ri a J�s�got, �s a j�s�g elviszi �t Isten orsz�g�ba.

               A b�lcsek aj�nd�kai vill�mgyorsan elt�ntek, amikor tet�t szerezt�nk az �lethez sz�ks�ges dolgokkal egy�tt �s a sz�ks�ges t�pl�l�k beszerz�s�vel, amikhez ez volt egyed�li eszk�z�nk mindaddig, am�g munk�t nem tal�ltunk.

               A zsid� k�z�ss�get mindig nagyon seg�tett�k. De az Egyiptomban �sszegy�lt k�z�ss�g szinte teljesen menek�ltekb�l tev�d�tt �ssze, akiket �ld�ztek, akik szeg�nyek voltak, mint mi, akik csatlakoztunk hozz�juk. �s az a kev�s, amit a vagyonunkb�l meg akartunk tartani J�zus, a mi feln�tt J�zusunk sz�m�ra, gondvisel�sszer� volt visszat�r�s�nkkor, �s alig el�gs�ges ahhoz, hogy �jra berendezz�k n�z�reti h�zunkat �s m�hely�nket. Mert a korok v�ltoznak, de az emberi kapzsis�g mindig ugyanaz marad, �s m�s sz�ks�ghelyzet�t felhaszn�lja arra, hogy kifossza.

Nem, az, hogy J�zus vel�nk volt, nem szerzett sz�munkra anyagi javakat. K�z�letek sokan megk�vetelik ezt azonnal, amint egy kicsit egyes�ltek J�zussal. Elfelejtik, hogy azt mondta: ,,Keress�tek els�sorban a lelki dolgokat!'' (V�. Mt 6,25-34) Minden egyebet r�ad�sk�nt megkaptok. Isten m�g az �telr�l is gondoskodik. Az emberek sz�m�ra �pp�gy, mint a madaraknak, mert tudja, hogy sz�ks�gtek van a t�pl�l�kra, mivel testetek v�d�pajzsk�nt veszi k�r�l lelketeket. De el�sz�r az � kegyelm�t k�rj�tek! K�rj�tek el�sz�r a lelketek sz�m�ra! A t�bbit hozz�kapj�tok.

Emberileg sz�lva, J�zsefnek a J�zussal val� egys�ge miatt kijutott a szomor�s�gb�l, f�radalmakb�l, �ld�ztet�sb�l, �hs�gb�l. M�sa nem volt. De mivel csak J�zusra v�gyakozott, mindez lelki b�k�v�, term�szetfeletti �r�mm� v�ltozott. Szeretn�lek elvinni titeket arra a pontra, ahov� Jegyesem eljutott, amikor ezt mondta: ,,M�g ha semmink se lenne, akkor is meg lesz minden�nk, mert vel�nk van J�zus.''

(1-304)